Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-16 / 224. szám

1999. augusztus 16., hétfő Háttér - Riport Nem lóg az, aki nyaralni megy „Télen telelek, nyáron nyaralok” - szól Micimackó nótája. No persze, ez mese. A valóság az, hogy a munkavállaló a Munka Törvénykönyve szerint ugyan rendelkezik legalább évi 15 nap szabadsággal, de csak néhány nap esetében dönthet, mikor ve­szi ki. Ha ugyan kiveszi. Nyáron a lakosság majd’ fele nem nyaral sehol. Még otthon sem.-Nálunk a főnök munkamá­niás, egy percig nem tud meg­ülni a fenekén anélkül, hogy ne szervezkedne, szaladgálna, mint pók a falon. Azt mondja, abba őrülne bele, ha pihennie kellene. Nyaralás nuku. Mi pénz meg idő megy el a sem­mire! Tőlünk is ezt követeli. Majd télen, ha leesik a hó. De ez is csak duma. Itt vagyok már hatodik éve. Ugyanez a verkli megy télen is. Egy közepes, precíziós fém­alkatrészeket gyártó cég üzlet­kötő-munkatársa mondja eze­ket. Valaha maga is vállalkozó volt, de aztán a nagyobb hal megette őt, a kis halat. Még szerencse, hogy a főnökkel ha­verok, egy technikumba jártak. Különösen sokat utazik a nyu­gat-magyarországi autógyá­rakba. Ha két-három napra megy, viszi a családot, lerakja őket a Balatonnál egy „dácsá­ban” - ahogy mondja -, haza­felé felveszi őket.-A feleségem másfél évig volt munkanélküli, tudjuk, mi­lyen kiszolgáltatott helyzet az - mondja a mosolygós szemű, de eléggé nyűttnek tűnő negyve­nes férfi. - Hajtani kell a melót. A gyerek úgyis kiköveteli a magáét. Féltjük, még szép, de nem szögelhetem rá a szobaaj­tót nyáron. Felvittem két haver­jával Győrbe, onnan átruccan­tak a szlovákokhoz. Ez fér bele. Amíg nem érzem, hogy ciki, csinálom. Amikor dr. Stark András pszichiátert telefonon hívom, épp a füredi plázson sütteti ma­gát a nappal. Szabadkozom, hogy nem zavarok inkább, majd máskor. Mikor máskor, most érek rá igazán! - feleli.- Sajnos, az a szakmai ta­pasztalom, hogy ma már na­gyon kevés ember engedheti annyi új impulzust ad, hogy nem is lehet rögtön feldol­gozni, de ami a fő, hogy ki­kapcsol! A nyaralás utolsó né­hány napján biztos, hogy min­denki egyre inkább hazagon­dol, milyen feladatok várják. tus). De az biztos, hogy az első napokban folyton eszemben vannak a betegek, a rázósabb esetek. Emlékszem, többször is azt álmodtam, hogy Nagyatád­ról mentővel hoztunk egy kis­gyereket. A legrosszabbul az Nem mindenkinek van lehetősége nyáron a hosszabb ideig tartó pihenésre illusztráció: w. t. Nyaralás, számokban Egy főre jutó üdülési költség hazánkban (forintban, évente): belföldi beutalóval: belföldön: külföldön: 1996 295 1355 1417 Egy főre jutó üdülési költség hazánkban (országrészenként, 1998-ban) Dél-Dunántúlon: 3238 Ft Észak-Alföldön: 1785 Ft Közép-Magyarországon: 4577 Ft (Forrás: KSH Baranya Megyei Igazgatósága) meg magának azt a „luxust”, hogy három hétre elmenjen nyáron pihenni. És ez nem csak társadalmi vagy anyagi helyzet­től függ. Nagyon sok mene­dzser, ügyvéd, tehát a legjöve­delmezőbb szakmák művelői kerülnek olyan (valószínűleg inkább képzelt) szorításba, hogy félnek akár csak egy hétre is lelépni a „színről”, mert ak­kor nem jön a kuncsaft, nem jön össze a nagy üzlet. Pedig félévenként legalább két hetet kellene folyamatosan pihenni, mert a mai stresszes munkakö­rülmények mindenkit megvi­selnek érzelmileg-pszichoszo- matikusan egyaránt. Jó lenne térben és időben egyaránt eltá­volodni a szabadság alatt. Ugyanis az első napokat, majd­nem egy hetet az ember még nyugtalanul tölti. Nyomasztja, hogy mit nem intézett el, a töb­biek miképp gondolnak rá, a „lógósra”. Es persze felborul az idő strukturáltsága, sőt abba kell új rendszert vinni, amit szabadságnak hívunk. A második hét az igazán fontos, ilyen­kor lehet él­ményekkel töltekezni. Van, aki a vízparton szeret he­verni, más a városnézést részesíti előnyben. Ez utóbbi fizi­kailag fá­rasztó, ám 1997 323 1259 1413 Lassan kezd lélekben vissza­térni a „normális” életbe. És hogy miért van bekap­csolva a főorvos úr mobiltele­fonja a legédesebb nyári sütké- rezés idején is?- Egyrészt azért, hogy a ba­rátok, akik szintén a környéken nyaralnak, elérjenek. De az élet nem áll meg, hívnak az intézet­ből is, pályázati ügyektől kezdve addig, hogy leszakadt a bojler, és minden áll a vízben. De ettől én még tudok pihenni. Hát igen, fontos, hogy az or­vosok kipihenjék fáradalmai­kat, mert ha nem, csak nekünk lesz rossz adott esetben ... Dr. Hermann Róbert gyer­mekgyógyász a tavalyi nyáron „csúcsokat” döntögetett, kipró­bálta, milyen is az, egy hónap­ban tizenhárom ügyeletet vál­lalni.- Nyáron a szokásos hat em­ber helyett csak három dolgo­zik, a többi szabadságon van, de a maradék háromból is sok­szor egy kiesik betegség, kon­ferencia, szakmai út miatt - mondta. - A tizenhárom ügye­let rengeteg. Főleg, ha van közte hétvége, amikor szombat reggeltől hétfő délutánig volta­képp 56 órát húz le egyvégté- ben az ember! Ráadásul úgy, hogy légkondicionáló hiányá­ban az „üzemi hőfok” a kora­szülött osztályon nemritkán el­éri a 37-38 fokot. Ilyenkor si­mán elfogy napi két-három liter szóda! Mindenképp kell a sza­badság, ami - szerencsére - esetünkben teljes egy hónap (vagy a július, vagy az augusz­jár, aki szakvizsgára készül, nem nagyon mer elmenni sza­badságra, és számukra - ezt is módomban állt megtapasztalni - az ősz aztán rémes! Jenó' nagymenő, ennek meg­felelően nagyban is nyaral. Mármint nagy házban. Madei­rán, ahol szegény IV. Károly királyunk jobb létre szenderült, anno. Szeret odamenni, mert a szigetnek különleges klímája van, soha sincs melegebb 25-26 foknál - viszont ezt egész év­ben tartja. Még egy dolog fan­tasztikus, a repülőtér kifutópá­lyája olyan „rövid”, hogy amint felkapja a pilóta a gépet, már a tenger villog alattuk.- Négy éve találtam ezt a he­lyet, és azt mondtam, nekem nem kell más. Lehet, hogy maga Madeira flancosnak tű­nik, de nekem nincsenek extra igényeim. Nem tartok inast, kertészt, pedig lehetne. Jó, mondjuk, nem főzőcskézünk, eljárunk ide-oda enni, imádjuk a halat. A napi menetrendbe beletar­tozik az otthoniakkal való „konzílium” is.- Pontban 10 órakor minden nap egyeztetünk. De ez nem va­lami hosszú táv-munkaértekez­let, maximum tíz perc. És ami­kor leteszem a kagylót, tudom, hogy egy napra teljesen elfe­ledkezhetek mindenről. Megbí­zom az embereimben, ez a jó vállalkozás fundamentuma. Jöhet ebédre egy szépen meggrillezett languszta, némi párolt articsókával. Méhes Károly holnap Rlpor* Rendszerváltás Pécsett és Baranyában. Válság a szociáldemokraták­nál. Dokumentumriport-so­rozatunk keddi részében Nyitray Béla mellett meg­szólal egy fiatal szociálde­mokrata - Buczó Zoltán - is, aki a kezdeti lelkesedés után a szociáldemokráciából ugyan nem ábrándult ki, de az MSZDP-ből, és annak volt vezetőiből teljesen. A keddi résszel lezárul az MSZDP-vel foglalkozó feje­zet, szombati számunkban már a Szabad Demokraták Szövetségéről olvashatnak. Portré JP hetedik oldal Jegyzet Volt és lesz Namármost. Itt volt ez a gyönyörű szombati Fradi-gála, ahol is Tor- gyán doktor kitüntette magát Torgyán doktort, sajnos nem tudom, mi­lyen minőségben, mármint hogy itten a minisz­ter lett-e díjazva a klubelnök által, avagy fordítva, minden­esetre kapott plecsnit Szabadi államtitkár is, akinél azért még névrokona, az egykori csatár is többet tett a klubért (bár később megbocsáthatat­lan bűnt elkövetve a Vasasba igazolt), sőt kitüntették Feny­vesi Máté szakosztályelnököt is, mentségére legyen mondva, hogy ő legalább fut- ballmúltja miatt megérde­melte. Gondolom, nem külö­nösebben érdekes, hogy mindhárman derék kisgazdák, végtére immáron egy kemény éve dolgoznak a klubnál. Mivel magam is a Fradinak szurkoltam egykoron, egy pi­cinyég érintve volnék a do­logban. Egészen nyolcéves koromig voltam elvakult FTC-rajongó, bár akkor még halvány fogalmam sem volt arról, hogy más csapat is léte­zik a világon. Amikor például elsős iskolás­ként a népligeti Plane­táriumba vittek minket, engem az Üllői úti sta­dion látványa nyűgö­zött le a csillagok he­lyett, persze akkoriban még a pályán is lehetett látni csilla­gokat. Később ugyan elhagy­tam a hitemet, de fradista ba­rátaim kedvéért továbbra is rendszeresen az Üllői útra jár­tam, kedvenc csapatom ered­ményéről pedig a kis hordoz­ható Szokol-rádiómból érte­sültem - már ha hallottam va­lamit a hangorkántól. Barátaim lassanként le­szoktak a meccsre járásról, Szokol-rádió sincs már, mi több, lassanként hangorkán se (ötezer néző az UEFA-kupa meccsen). És igaz ugyan, hogy a dal szerint nem Tor­gyán, hanem a Fradi az, ami volt és lesz, míg a Földön ember lesz, de amikor a csa­pat Békés megyei hívei Tor- gyán-pártot akarnak alapítani, akkor már közel sem vagyok biztos benne, hogy ez a mos­tani csupán múló állapot. Lendvai Dávid A miniszterelnök hazatér? A közvélemény-kutatá­sok szerint még az if­jabb nemzedék körében is népszerű Németh Miklós, pedig sokuk legfeljebb ha kibővített történelemóra kereté­ben hallott róla, amikor a rendszerváltásról esett szó. A középkorúak, idősebbek vi­szont jól emlékeznek rá, an­nak ellenére, hogy lassan egy évtizede eltűnt a hazai köz­életből és Londonban él. Való igaz, lehetetlen meg­feledkezni arról a fiatalem­berről, aki meglehetősen bá­tor és határozott politikus­ként, mint az utolsó állam­párti miniszterelnök, a hata­lom-átrendeződés idején (egyáltalán nem könnyű hely­zetben) olyan kiválóan kor­mányozta az ország szekerét. Most az a hír járja (amit az utóbbi választások előtt is hallhattunk), hogy Németh Miklós visszatérését készítik elő az MSZP berkein belül. Sokan szeretnék, ha a követ­kező kampányban a párt első számú miniszterelnök-jelöltje lenne, de ehhez legkésőbb a jövő év elején illene hazatér­nie. Egyre többen han­goztatják a párton be­lül, hogy a jelenlegi pártelnöldiöz, Kovács Lászlóhoz a külügyi tárca jobban illik. Úgy tűnik, Németh megunta Londont, s hajtja haza a honvágy. Hajlik arra is, hogy a szocialista párt hú­zóembere legyen, de ehhez a hírek szerint nélkülözhetetlen számára a párt további kor­szerűsítése, modernizálása, a hasonló nyugat-európai pár­tokhoz való közelítése. Ebből aztán az is kiolvasható, hogy Németh Miklós nem sokat változott az elmúlt évek so­rán, maradt ugyanolyan hatá­rozott és erős egyéniség, mint volt. És hogy akármilyen sze­repre nem kapható, másod­vagy harmadhegedűsnek a zenekarba nem ül be. Emiatt aztán bizonyára nem csak olyanok akadnak az MSZP-n belül, akik hazavár­ják, hanem olyanok is, akik kellemetlen ellenfelet látnak benne, és jobban örülnének annak, ha Németh végleg a ködös Albionban maradna. Kozma Ferenc A postás, aki nem szeret csengetni Augusztus 4-én volt éppen 43 éve, hogy a Posta szolgálatába lé­pett. Egészen rövid időtől eltekintve mindig is kézbesítő volt. Régen - mondja - más volt a karácsony. Akkor roppant nehéz volt a táskája, 1500 lapot is kivitt. Ma már inkább telefonálnak egymásnak az emberek. A külföldről érkező légipostái külde­ményeket szereti. „Azokban rendszerint jó hír van.” Ma a pécsi - hivatalosan hangzó megjelölésük szerint - egyesített kézbesítők között a legidősebb. Pontosan az, akit mi, a küldeményeket átvevők, a postás alatt értünk: szemüve­ges, jóindulatú ember, aki örömmel nyújtja át a jó hírt ígérő borítékokat, ám nem szí­vesen csenget az idős emberek otthonába, ha hivatalos papírt kell kézbesítenie.- Inkább számlakihordók vagyunk már, s nem levélkéz­besítők. A táskánkban jórészt befizetendő csekkek sorakoz­nak.- Egy-egy munkanapja mivel indul?- Reggel fél 7 felé már kezdődik a levélfeldol­gozás. Azaz irányítószám, utca, házszám alapján szép sorba kell rakni a küldeményeket, hogy a címek­hez érve ne kelljen utánuk ko­torászni. Külön mennek az ajánlott levelek, külön a pénz­utalványok. Amikor „kulcs­lyukra van készítve” a kihor­dandó anyag, akkor kezdődik a gyaloglás.- Hova?-Én a pécsi 18-as körzetet Elter Istán Bonyhádon született 1941-ben, de ötéves kora óta Pécsett él. Postási szakmunkás-bizonyítványt szerzett, követve unokatestvére példáját, aki szintén kézbesítő volt. Nős, két felnőtt gyermeke közül fia ugyancsak kézbesítő. Ha ráér, három unoka vár a nagyapára. viszem - ezért vagyok én is a 18-as kézbesítő -, a Mártírok útja és környéke. 550 csalá­dom van. Mindennap minden címre persze nem kell menni, de ha keményebb időszak van, akár délután 5 óra is lehet, amikorra végzek.-Melyek a keményebb idő­szakok?- A hónap eleje, mert sok a csekk, hivatalos értesítés. De persze azért akadnak máskor is „nehéztáskás” napok.-A reggeli le­vélfeldolgozás­kor a saját kül­deményeit ma­gához veszi?- Régebben, egy idős mun­katársam átadta, de most már kihozza nekünk is a kollégám.- Ön szerint milyen az iga­zán jó körzet?- A külterület rosszabb, de például a Kertvárosban renge­teg a lépcsőház. Mindegyiknek van előnye, hátránya. Egyszer azt is megkérdezték tőlem, mi­lyen a jó postás? Mondom, fo­galmam sincs! Gondolom az, aki gyorsan megy. Mészáros Attila t

Next

/
Thumbnails
Contents