Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-14 / 222. szám
10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. augusztus 14., szombat Részletmegóvás a nemzeti örökségből A kultúrtárca által meghirdetett Nemzeti Örökség Program hat célterületére eddig 3800 pályázat érkezett, de csak 1189-et támogatnak közülük. A millenniumi készülődésbe Baranyából ezen az úton 35 pályamű kapcsolódhat be. A kiemelt programok között lévő középkori egyetemre, s két pécsi kötődésű szerzőtől, Pozs- gai Zsolttól és Parti Nagy Lajostól megrendelt drámai művek mellett szinte mindegyik témában találunk megyei résztvevőt. A különböző millenniumi listák egyébként napról napra gyarapodnak, hiszen az összesítés óta is egyre születnek az újabb pályázatok. Az épített örökség megóvásához, épület, templom, freskó, várfal, kápolna helyreállításához Boly, Hides, Magyarbóly, Orfű, Pécs, Sásd és Vajszló mellett Vejti is kap segítséget. Az épületkutatáson alapuló kiviteli tervekhez egy pécsi, egy pécsváradi s egy vejti jelentkezőt támogatnak, műemléklakóház, malommúzeum, népi lakóház van a listán. A régészeti műemlékek feltárásához és a kutatási eredmények közzétételéhez a püspökvár, a középkori egyetem és az Aranyos Mária kápolna alapítványa kap pénzt, míg a JPTE BTK a Paks-Du- nakömlőd térségében lévő római sánc, illetve a babarci római villa feltárására. A JPTE csapata a romániai érábrányi XII-XIII. századi romtemplomon is dolgozik majd. Kölked egy könyvnek örülhet, a Magyar Nemzeti Múzeum pályázata alapján Kiss Attila Köl- ked-Feketekapu című munkájának 2. kötetét is támogatják. Különösen a közgyűjtemények jeleskedtek a Szellemi Örökség Programban, így a megyei Levéltár, a Baranyai Református Egyházmegye Levéltára, a Csorba Győző Megyei Könyvtár, a JPTE Egyetemi Könyvtára. Szomorú, hogy eddig nincs baranyai a CD-ROM pályázaton, s a könyvkiadóin is csak a Jelenkor Kiadó, illetve a Művészetek Háza szerepel, előbbi a Magyar Ünnepek könyvsorozattal, utóbbi pedig Lázár Ervin Sírónevető országával. Színházi bemutatóhoz a Bóbita Bábszínház mellett a Pécsi Harmadik Színház számíthat egy kis pénzre, míg a szépprózaírói ösztöndíjasok között Balogh Robert szerepel. Az Árpád-kori templomok helyreállításának sorában a cserkúti mellett a nagyharsányi római katolikus templom kap lehetőséget. Általános tapasztalat, hogy a pályázók olyan régen esedékes munkákhoz kérik a pénzt, melyet nem tudnának egyébként megvalósítani. Máshol a soron következő modernizációs feladatra (írott anyagok digitalizálására, adatfeldolgozásra) fordítják a nyert összeget. Ez egyfajta új költségvetési elosztást jelent. Az is kiderült, hogy új érték teremtése helyett a régi megóvása volt a pályázók elsőrendű célja. H. I. Gy. Fények között kalandozva Szépapja Írországból vándorolt jobb vidékre. Talán tőle van az a nyugtalan, kalandozó lélek, ami mindig átsüt a pécsi Or- nódi László képein, mintha inkább a távolba vesző horizontba képzelné magát, lényének egy részét mégis emitt, a fényképezőgépnél hagyva. tos, hogy a fotónak legyen egy atmoszférateremtő képessége, ezt akarom elérni, hókuszpókusz, cicoma, manír nélkül. Első, 1969-ben nyílt kiállítása óta számtalan helyen szerepelt, néhány napja éppen Pélmonostorról érkezett haza. Még soha nem adott el egyetlen képet sem, pedig vevő volna rá. Ő azonban azt fényképezi, ami neki tetszik, a fellelt szépséget pedig másoknak is meg akarja mutatni. A táj, a természet mellett aktot, portrét is csinált, s különösen a portréról beszélgetünk sokat, hiszen ma már akár egyetlen kép is meghatározhatja az ember egész sorsát.- Gyakran jönnek hozzám olyanok, akik pályázathoz, álÉrzékeny, minden érdekli, nemcsak a táj, ami a legjobban lenyűgözi. Hogy honnan ez az életre való odafigyelés? Talán onnan, hogy Omódi László eddigi 52 éve alatt négyszer is életveszélyben volt. Már az aprócska koporsót is elkészítették egyszer, kisgyermekkorában, de megmenekült. Nem halt bele a kamaszkorában elszenvedett áramütésbe, pedig egyszerre hárman is áldozatul estek egy zárlatos fúrógépnek. És túlélte azt a balesetet, amelyben az autó nyolcszor pördült meg, míg végül a rommá szakadt karosszériából szinte sértetlenül kimászott. Szóval szerencsés. Azért is, mert vasútnál, anyagbeszerzőként, kórházi egészségügyi fotótechnikusként végzett munkái után végül 12 éve megvalósult az álma, megnyitotta műtermét. Mindig is fényképezett, 16 éven át még lapunknak is külső munkatársa volt. Bányamérnök édesapja, s édesanyja is, aki dietetikus nővérként dolgozott, megszállott amatőrfotósok voltak, első felvételeit is édesanyja útmutatásai alapján készítette, mégpedig sikeresen. Az első próbálkozások nem végződhetnek kudarccal. Ezt a mai napig fontosnak tartja, tanítványait is így terelgeti nemcsak az ANK művészeti iskolájában, ahol nyolcadik éve tanítja a gyerekeket, hanem az Egyetemi Fotó-Vizuális Baráti Körben is. Azt mondja, arra törekszik, hogy a fiatalok ne csak a fotózás technikai részét tanulják meg, hanem belülről érezzék a fényképezést. 0 maga is így van ezzel. Képes a leghidegebb februárban napokat tölteni a káni határban, a legkülönösebb felhőkre, fényekre várva.- Nekem csak a napfény az igazi - állítja -, a természetnél nem tudok jobban világítani. Nem manipulálom a képeket, bár persze az ember már azzal is alakít a valóságon, ahogyan megkomponálja a képet. Fonlás elnyeréséhez kérnek fényképet. Életek mehetnek tönkre, ha valaki nem fordít elég figyelmet egy jó kép elkészítésére. A látvány sajnos felerősödött a tartalom rovására, s a 35 éven túli munkavállaló már nem kell. A mai gondolkodás megfordult, pedig a világon mindenhol a bölcseket tisztelik, ők azok, akik élettapasztalatukkal segíteni tudnak, megóvhatnak a bajtól. Az igazán megélt élet a munkát is jobbá teszi. Erről Or- nódi László sokat tudna mesélni, meg a türelemről, a kivárásról is, hiszen ő volt az, aki a Marcus Aurélius-fejjel aludt napokon át, amikor a leletről készült katalógusba fotózott. De már most keresi azokat a növényeket is, palánta idejüktől terméshozó korukig, amelyek egy két év múlva összeálló különleges szakácskönyvbe kellenek. S miközben a világ sejtelmes fényeit, az emberlakta táj vagy épp a magányos tér hangulatát próbálja megragadni, közösségek életében is szerepet vállalt. A Mecseki Fotóklub titkára, a Magyar Fotóművészeti Alkotó- csoportok Országos Szövetségének alelnöke, s a művészeti vezetője a megye egyetlen fotógalériájának, amelyet ő hívott életre még vagy nyolc éve Kovácsszénáján. Ide tervez, ha minden jól megy, egy alkotótábort 2001-re, és már most pályázatokat ír, remélve, hogy a millenniumi programokba is bekerül. Témái kimeríthetetlenek. Ahogy mondja, hite, ereje, fényképezőgépe van. Mi kell még? Hodnik Ildikó Gy. A kastélyprogram keretében a pécsi volt vármegyeháza több, mint 31 millió forintos támogatást kap. Ezzel az összeggel 65 jelentkező közül hetedikek a sorban. fotó: w. t. Magyarul magyarán Beszédértés - beszédalkotás Szakemberek és laikusok egyaránt eltérő módon ítélik meg az anyanyelvi műveltséget. Felelős személyek (a közoktatás vezetői és nyilvánosság előtt megszólaló dolgozói) az analfabetizmus újraéledéséről és terjedéséről beszélnek. Nem a szó eredeti értelmében (nem ír - nem olvas), hanem funkcionális olvasás-írástudatlanságot értenek rajta. Iskolai vizsgálatok igazolják, hogy nemcsak az alsó tagozatban, hanem a középiskolában, s fájdalom, még inkább a szakmunkás- képzőkben egyre több az olyan tanuló, aki nem érti sem az órán elhangzott tanári magyarázatot, sem a tankönyvből megtanulandó leckét. A rádióban hangzott el ezzel kapcsolatban a következő kis történet. A szorgalmas kisfiú folyékonyan olvas a frissen kapott meséskönyvéből szülei kérésére. Figyelik gyermeküket, és időnként jókat kacagnak. A fiúcska hirtelen megáll, és azt kérdezi tőlük: Mit nevettetek? - ő ugyanis nem értette, amit olvasott. A nyelvi, az anyanyelvi műveltség egyik, mégpedig az első követelménye: a beszédértés. Csak ehhez társulhat a második összetevő: a beszédalkotás. Mindenki bőven sorolhatna példákat a saját életéből arra, hogy iskolás korában bizonyos szavakat, kifejezéseket nem értett meg. Ez a szöveg- értelmezés, a szóértelmezés fontosságára hívja fel az oktatók, a hivatásos beszélők figyelmét. A pontatlan, a hibás közlés tévedésbe sodorhatja azt az embert is, aki az ismeretszerzés, a pontosabb tájékozódás végett hallgat rádiót, néz tévét vagy olvas újságot. Nemrég hangzott el a rádióban: „Vezeklésként szilíciumot csavart a derekára” (Árpád-házi Szent Margit). Csupán egy hang, illetve betű a különbség (sz - c), de a két fogalom között semmiféle kapcsolat nincs. A cili- cium szeges öv, amelyet a vezeklők önsanyargatásból mezítelen testükön a ruha alatt hordtak. A szilícium viszont grafitszürke, kristályos vegyi elem, számos vegyület alkotórésze. Az újságíró Placido Do- mingónak az Otellóban nyújtott kimagasló teljesítményét méltatja, így: „Az ... énekszólam különleges állóképességet kíván a tenoristáktól, akik a néger kormányzóhadvezér jelmezébe bújnak.” Shakespeare tragédiájának; illetve Verdi operájának hőse nem néger, hanem mór. (Lásd Shakespeare: Othello, the Moor of Venice). A mór az észak-afrikai araboknak a népneve. A szaracén szavunk ugyancsak ezt a népet jelöli. Jelentése: sötétbőrű. E két példa sok másikkal együtt azt a vélekedést látszik igazolni, hogy sokszor és sokan valamit gondolunk, s valamit kimondunk belőle. Mindezt valahogy a felületen lebegve. Ez közembernek se válik dicséretére, a hivatásos beszélő, író pedig nem engedheti meg magának. Rá nem vonatkozik az oktatásban meghirdetett jog: a tévedés szabadsága. Rónai Béla Magyar siker Japánban A Janus Pannonius Tudományegyetem Női Kamarakórusa Japánban turnézott július végén. Az apropót az adta, hogy idén rendezték meg a XVI. Takarazukai Fesztivált, amely rangos eseménynek számít Japánban. A fesztivál keretében 33 kórus lépett fel - ebből 3 volt európai, a többi japán -, három kategóriában. A női kategóriában a magyarok hozták haza az aranyérmet. A JPTE Női Kamarakórusa 1977-ben alakult az akkori Pécsi Tanárképző Főiskola énekzene szakos hallgatóiból Jobbágy Valér vezetésével. Ma a kórus ének-zene szakos egyetemistákból és a szakon már végzett tanárokból áll. A Női Kamarakórus jelentős sikereket ért el több mint 20 éves fennállása alatt. A repertoárjukba főként a XVI. századi polifon kompozíciók tartoznak, valamint a kortárs XX. századi magyar és főként francia kórusirodalom. De természetesen barokk és romantikus művek is műsoron vannak. Az elmúlt 20 év során számos megmérettetésben és sikerben volt része a kórusnak. 1978-tól napjainkig több első helyezés, különdíj és világméretű elismertség jelzi a munkájukat. Az 1981-es BBC turnén például első helyezésben részesültek, 1998-ban pedig a római szerepléskor két kategóriában is aranyérmesek lettek, ezenkívül elnyerték a Különdíjat és a Legjobb Karnagy Díját is. A legutóbbi turnéjuk Japánban, a XVI. Takarazukai Fesztiválon volt, ahol a 33 résztvevő kórus közül - a női kari kategóriában - aranyérmet szereztek. A fesztiválról és a városról annyit érdemes tudni, hogy igen jelentős kulturális és zenei életéről és programjairól híres. Minden évben - a japánok által a legjobbnak ítélt - európai kórusokat meghívják, hogy részt vegyenek a rendezvényen.Idén júniusban a magyarokon kívül egy svéd férfikar és egy angol vegyeskar képviselte a kontinenst. A többi kórus mind Japán különböző részeiről érkezett. így érthető, hogy a siker még inkább tisztelendő, mivel 32 kórust „leénekelve” lettek a magyarok a legjobbak. K. G. A JPTE Női Kamarakórusa Japánban
