Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-13 / 221. szám
1999. augusztus 13., péntek Háttér - Riport hetedik oldal Magyarország uniós csatlakozásának legfontosabb szociálpolitikai kérdései A kelet- és közép-európai országok EU-csatlakozását izgatott várakozás előzi meg, nem csak az érintett országok, hanem az EU tagállamai részéről is. A nyugat-európai közvéleményt leginkább talán nem is a csatlakozás politikai következményei foglalkoztatják, hanem azok a szociális problémák, amelyekkel valamennyi kelet-közép-eu- rópai államnak meg kell küzdeni, a jelölt országok stabilitását befolyásolják, a csatlakozás után azonban valamennyi EU tjagállam számára további problémák okozója lehet. ' A jelenlegi helyzetre - egy kicsit leegyszerűsítve - talán az a hasonlat illik, amikor a tehetős család házába a szegény, fég nem látott rokonokat várják. A család készülődik a vendégek fogadására, de tele vannak bizonytalansággal. Nem tudják, hogy hányán jönnek, meddig maradnak, nem tudják, hogy mennyire szegények és mibe fog nekik kerülni a vendéglátás. Sőt felmerül bennük az a kérdés is, hogy később a szegény rokonokat nem jönnek-e meglátogatni újabb szegény rokonok, ismerősök, barátok éájTha jól érzik magukat, nem akarnak-e azok is ott ma- „TÉs talán gondolnak arra gy mi lesz akkor, ha ezek j$éay.rokonok elkezdenek inni. duhajkodni, veszekedni, esetleg lopni? "'A^T^rópai Unió már eljutott addig a felismerésig, hogy segíteni kell a csatlakozás előtt álló országokat abban is, hogy megteremtsék egy hatékonyabb szociálpolitikai ellátórendszer alapjait. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy ez a felismerés miképpen tud realizálódni azokban a támogatási programokban, amelyek a csatlakozás előtt álló országokat segítik a felkészülésben. Ahhoz, hogy ézek a támogatások valóban lépesek legyenek érdemben is hozzájárulni a feltételek javulásához, érdemes átgondolni azt, hogy jelenleg milyen megoldatlan szociális problémákkal kénytelenek szembenézni ezek az országok és melyek azok a területek, amelyek prioritást kell hogy élvezzenek a támogatások elosztásánál. Magyarországon - csakúgy, mint a többi kelet- és közép-európai országban - a korábbi hatalmi struktúrák lebontása után meginduló gazdasági szerkezetváltás jelentős változásokat idézett elő a társadalom szerkezetében is. A 90-es évek elejétől ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliek száma, a lakosság jelentős részénél megindult az elszegényedés folyamata, növekedtek a megélhetési költségek. Különösen azok a társadalmi csoportok kerültek kilátástalan helyzetbe, akiknek társadalmi pozíciói korábban is bizonytalanok voltak, bár relatíve jobban éltek pl. a 70-es évek közepén vagy a 80-as évek elején. A múltból örökölt szociálpolitikai ellátórendszer ezeknek az újonnan jelentkező problémáknak a kezelésére nem készült fel. A rendszerváltás nyomán kibontakozó reform során ezért a szociálpolitikának egyszerre kétféle feladatot kellett felvállalnia: kezelni az egyre jelentősebb lakossági csoportokat sújtó problémákat és hozzákezdeni a szociálpolitika újragondolásához és az ellátórendszer gyökeres átalakításához. Mindezt az egyre nehezebbé váló gazdasági körülmények közepette. A 90-es évek közepére már világosan kirajzolódott áz, hogy kik a magyarországi rendszerváltás igazi vesztesei, és milyen változások indultak el a magyar társadalom mélyebb rétegeiben. Elsősorban a nyugdíjakból élők, a sokgyermekes családok, a szakképzetlenek, a tartós betegségben szenvedők, a fogyatékosok, a cigányok társadalmi pozíciói rendültek meg leginkább és közülük kerültek ki azok, akik csak a társadalom gondoskodására számíthatnak. Jelentős társadalmi egyenlőtlenségek forrása lett az ország különböző részei közötti különbségek fokozódása. így pl. alapvető különbségek alakultak ki az ország iparosodottabb nyugati és szegényebb keleti része között, de hátrányba kerültek azok is, akik a leépülő ipari körzetekben laknak, vagy olyan helyen, ahol visszaesett a mezőgazdasági termelés, fejletlen az infrastruktúra. Ilyen válságövezetnek számít ma Magyarországon többek között a Miskolc környéki iparvidék, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Baranya megyében az Ormánság, továbbá Szigetvár és Komló környéke, ahol a bányászat leépülése miatt ezrek vesztették el biztos munkahelyüket. Az kétségtelen tény, hogy a létrejövő új gazdasági vállalkozások képesek voltak a feleslegessé váló munkaerő egy részét felszívni, azonban nagyon sokan vannak Magyarországon, akik helyzetüknél, lehetőségeiknél fogva tartósan munka nélkül maradtak és helyzetüket, családjuk, gyermekeik helyzetét ez a körülmény hosszabb távon befolyásolja. Valószínűleg ők alkotják a tartósan vagy végleg leszakadók, kikerülők meghatározó hányadát. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a családfő, a szülők szociális helyzetét alapvetően meghatározó tartós munkanélküliség hátrányosan érinti a gyermekeket is és nagy valószínűséggel ez a halmozottan hátrányos helyzet az újabb generációkra is átöröklődik. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy napjainkra már kialakult egy olyan jelentős létszámú, véleményem szerint a lakosság 10%-át kitevő réteg, amely - bármilyen változások is történnek - mindig igényelni fogja a külső segítséget. Számolni kell azzal is, hogy a lakosság közel egyharmada él olyan helyzetben, amelyből bármikor kizuhanhat, a perifériára kerülhet, segítségre lehet szüksége. Ezen utóbbi csoport jelenleg még nagy erőfeszítések árán képes arra, hogy önerőből biztosítsa megélhetését, -kérdés az, .hogy meddig képes talpon maradni az egyre élesedő versenyhelyzetben. Úgy gondolom, hogy a most kialakuló szociális ellátórendszer egyik legfontosabb célja az, hogy megakadályozza a végleges leszakadást, a társadalomból kikerülést. Ez igaz, mind a központi, mind a helyi és a területi önkormányzatok által működtetett szociális ellátórendszerekre. Egy másik fontos cél az, hogy meg kell teremteni a már perifériára került csoportoknak a visszailleszkedésükhöz szükséges feltételeket és biztosítani kell az azokról való gondoskodást, akik saját maguk nem képesek önmaguk és családjuk fenntartására (fogyatékosok, tartósan betegek, kisnyugdíjasok stb.). Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a csatlakozni kívánó országoknak is fel kell készülniük olyan problémák kezelésére, amelyek korábban nem voltak jellemzőek. Ilyen pl. a drogfogyasztás elterjedése, a prostitúció, a bűnözés - különösen a fiatalok bűnözése - a lakáshiány. És van egy nagyon súlyos probléma, amely ugyancsak alapvetően a szociális helyzet romlásából következik: a romák helyzete. Magyarországon a növekvő szegénység leginkább az itt élő közel 400 000 romát érinti leginkább. Ha nem történik változás, valószínűleg növekedni fog Magyarországon is az olyan etnikai konfliktusoknak a száma, amelyek alapvetően a romák szociális és gazdasági elszigetelődéséből következik. Jelenleg Magyarországon a romák vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Ha nem történik változás, akkor számolni kell azzal, hogy a konfliktusok állandósulni fognak. Természetesen Magyarországon ismertek azok az EU dokumentumok, amelyek a szociális jogokra, a szociális ellátórendszerek működését szabályzó normákra vonatkoznak. A kérdés azonban az, hogy mennyire képes ezeknek megfelelni Magyarország és milyen segítséget kaphat az EU-tól annak érdekében, hogy megfeleljen ezeknek a normáknak. Példaként lehetne említeni azt, hogy a fogyatékosokról szóló törvény tervezetéből ki kellett hagyni néhány olyan rendelkezést, amelynek, betartását az áh lám nem tudja garantálni, mert nincs rá pénze. Ilyen pl. az, hogy biztosítani kell minden középület megközelítését tolókocsival, biztosítani kell a fogyatékosok közlekedését a tömegközlekedési járműveken. Ezt néhány évig még nem tudja biztosítani a magyar állam. Az uniós felkészülés folyamatában - az egyes országok kormányzati tényezői közötti folyamatos párbeszéd fenntartása mellett - fontosnak tartanám azt is, hogy rendszeres és folyamatos párbeszéd alakuljon ki a szociális problémák kezelésének módszereit illetően a települések, kisrégiók, régiók, valamint az intézmények és civil szervezetek között is. Az lenne talán ennek az egyik legfontosabb haszna, hogy az EU országaiban felhalmozott tapasztalatok - ha használhatók - jelenleg meg azokban a helyi programokban, amelyek a csatlakozni kívánó országok helyi szociális ellátórendszereinek korszerűsítését célozzák. Készüljenek olyan közös programok, amelyeket a partnerek közösen nyújtanak be a finanszírozási alapokhoz és amelyekért együtt vállalják a felelősséget is. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szociális fejlesztéseknek (is) alapvetően a területfejlesztési programokhoz kell kapcsolódniuk. A magyarországi területfejlesztés gyakorlatában ma még kevésbé érvényesülnek szociálpolitikai szempontok. Példaként említeném, hogy Baranya megyében a gazdasági szerkezetváltás következményeként leépült a bányászat. Ez olyan komplex problémát vet fel, amely a munkanélküliség mellett magában foglalja a környezeti kérdéseket, az egykori bányászkolóniák igen erőteljes szegregációját, az ott élők rohamos elszegényedését és indokolná, hogy a megyei terület- fejlesztési programban is megjelenjenek ezeknek a területeknek a komplex rehabilitációjával kapcsolatos feladatok. Ez nem csupán baranyai probléma, ilyen problémákkal kell szembe nézni a szocialista nehézipar leépülő körzeteiben, központi városaiban. A komplex megközelítés szükségességére vonatkozóan más példát is mondhatnék Baranya megyéből. A megyében közel 150 olyan település van, ahol a lakosság száma az 500 főt sem éri el. Ezek a falvak rossz utakon közelíthetők csak meg, a lakosság jelentős része idős ember. Az iskolázottsági mutatók rosszak, nincs munkahely, ebből következően a munkanélküliségi ráta 30-70%, sok esetben ennél is rosszabb. Nyilvánvaló, ha valamit tenni akarunk, nem lehet csupán arra koncentrálni, hogy hogy építhetők ki a szociális védelem feltételei, hanem sokkal inkább arra kell gondolni, hogy hosszabb távon ez a szociális és fizikai elszigetelődés hogyan oldható fel az infrastruktúra fejlesztésével, utak építésével, munkahelyek teremtésével, az oktatás hatékonyságának javításával stb. Ilyen komplex programok készítésében gondolom és az unió tagországaiban lévő, a problémák kezelésében már tapasztalatokkal bíró önkormányzatokkal, intézményekkel, szervezetekkel, szakemberekkel való együttműködést. Végezetül szeretnék még hangot adni annak a vélemér nyemnek, hogy a csatlakozni kívánó országok szociális helyzetének javítása nem csupán előfeltétele az uniós tagságnak, hanem szerintem az unió alapvető érdeke. Nem csupán azért, mert a csatlakozás után a problémák egy része az unió nyakába szakadhat, hanem azért, mert a végső cél, az Európai Gazdasági és Szociális Unió csak úgy jöhet létre, ha az Európai Unióban és minden tagországban prioritást kap a szociálpolitika, és „Az európai szociális béke útja” címmel 1998 novemberében Osnab- rückben rendezett konferencián az „Osnabrücki Szociális Charta” címmel elfogadott tézisek alapvető célokká válnak, így például: # Munka minden ember számára, amely biztosítja a megélhetést, Az oktatás, a képzés és a szociális biztonság feltételeinek megteremtése, A szociális partnerek közötti párbeszéd csatornáinak kiépítése és megteremtése, a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása, A szociális és ökológiai fenntarthatóság érvényesülése a gazdasági tevékenységben, # Humánus bevándorlási és menedékpolitika, ami elősegíti az integrációt, Népek és kultúrák békés egymás mellett élése az EU-n belül és azon kívül. Meggyőződésem, hogy a népek és kultúrák békés egymás mellett élésének alapvető feltétele a szociális biztonság megteremtése. Ezért is gondolom azt, hogy az EU csatlakozás előtt álló országok felkészülésében kiemelt feladatként kell kezelni a szociális biztonság megteremtését. Ez nyilván nem lesz elérhető a csatlakozás időpontjáig, de azt gondolom, hogy ebben az irányban kell alakítani mind az EU, mind a csatlakozni kívánó országok szociálpolitikáját és a felkészülést szolgáló programok irányát. Pörös Béla, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnöke (A fenti írás előadás formájában elhangzott német nyelven 1999. július 17-én az ausztriai Neumarktban „Agenda 2000 - az EU elvárásai” címmel megrendezett Európa Fórumon.) hetedik oldal; | holnap | Riport __________ | Re ndszerváltás Pécsett és Baranyában. Holnapi dokumetumripor- tunkban az MSZDP egyik egykori baranyai elnöke, j Nyitray Béla beszél a párt belső harcairól és a gene- ! rációs ellentétekről. Portré _________ Dr . Lajos László, régiség- kereskedő. „Az MTI vezérigazgatójának írtam levelet, hogy fotóriporter szeretnék lenni. Elutasított azzal, hogy nekem már van állásom, maradjak csak ott. ” Portré A horgászat és a roller Senki se gondolja - szögezi le -, hogy pozíciójából eredően állandóan és ahol akar, horgászik. Idén eddig öt-hat alkalommal fogott a kezébe botot. Vízparton annál többet jár. Hol lapáttal, hol lékvágóval, vagy éppen halőrház-feltörőket hajkurász. Azért régebben volt módja 14 kilós pontyot is szákolni.- Hobbi? - kérdez vissza. - Addig volt a pecázás, amíg főállású horgász nem lettem. Ez pedig 1985-ben volt, a Pécsi Horgász Egyesületnél. Azóta az a feladatom, hogy a közel 4500 tagnak igyekezzek biztosítani azt, hogy nekik hobbijuk maradhasson a pihenést és szórakozást egyaránt kínáló elfoglaltság.- Nincs is hobbija?- A régiségeket, festményeket kedvelem, gyűjtöm, cserélgetem. A múlt század második feléből és a századforduló idejéről. Annak a kornak a hagyatéka még megfizethető, de azért már van patinája. Az egyesületünk birtokában van egy régi tagunk két öreg, de gyönyörű szép horgászbotja. Ezek ugyan fiatalabbak a századfordulónál, de valódi „antikvitások”, nagyon nagy becsben tartom őket.-Az új felszerelés viszont egyre drágább.-Nem kell a kezdőknek mindjárt három bot. A középmezőnyből választva 30-35 ezer forinttal belevághat egy •„pecával”. Az autózás is végső soron a rollerrel kezdődik.-A jövőben viszont még Székely Miklós 1946-ban született. Úgy tűnik, kezdettől mozgékony ember. Szülei Bolyban éltek, ám Pécsett látta meg a napvilágot, Bicsérden kezdett tanulni, Pécsett folytatta. Elektrotechnikus volt 21 évig, most már főállású horgász. A Pécsi HE ügyvezető elnöke. Nős, lánya joghallgató. több önkormányzat érzi majd annak felelősségét, hogy a település polgárainak az e fajta kikapcsolódáshoz segítenie kell a feltételek biztosítását.- Optimista?- Inkább. Mindenben el lehet érni a körülmények engedte maximumot. Én pedig szeretem azt, ami a mesterség csúcsa. Ha autó, ha horgászorsó. Milyen a drágább lesz majd a horgászat. Privatizálják a vizeket. -Nem mindet, s remélem, színvonalú horgászkultúránk?- Inkább a táplálékszerzés motiválja és nem a halfogás élménye. Ezt ma nem olyan nehéz megérteni. A horgászat egyre több pénzbe kerül, s az eredményességét mindenki úgy méri, mit költött a horgászatra, mi jött belőle vissza halértékben.- Nem hiányzik a gyakoribb horgászat?-Természetesen hiányzik, csakhogy másfél évtizede más szemmel is kell nézzek a halra! Mészáros Attila i A
