Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-08 / 216. szám
1999. augusztus 8. ★ MAGYARORSZÁG-DÉL-DUNÁNTÚL ★ 5 A régi jó szekszárdiak nemcsak szőlőt és bort termelni tudtak, hanem pincét is ásni. A városban 17 000 méternyi, azaz tizenhét kilométer pince van. Közülük sokat már rendbe hoztak, de még mindig van feltárt, de pénz hiányában úgy is hagyott. Az idén - Szeleczky József irodavezető tájékoztatása szerint - már 20 millió forintot használtak fel a pincék rendbetételére, és még van 15 millió forintjuk, ami nem sok mindenre elég. Szekszárdon egy újabb, pince által jelzett időzített bombát fedeztek fel. Erre Kocsis Imre Antal polgármester hívta fel a közvélemény figyelmét. Ez pedig a következő: a július 27-ei óriási égszakadás „terméke” fél óra alatt eltűnt... A város az évtizedek során jól építette ki a csapadékvíz-elvezető rendszerét. De ez a 30 perc feltűnően rövid idő. A szakemberek véleménye szerint előfordulhat, hogy a víz a még feltáratlan pincékben van, vagyis nem folyt el, és tovább veszélyezteti a szekszárdi domboldalakat, ahol ugyanakkor megfigyelték, hogy igen sok az úgynevezett rétegvíz. Sok helyütt a pincékben, alagsorokban lévő vizet erőteljesen szivattyúzzák, ennek azonban az a következménye, hogy a rétegvíz a szivattyúzás irányába halad akkor is, amikor a gépek már nem működnek. A rétegvíz kiszivattyúzása jelentheti a legtöbb gondot, mivel az egymásra rakódó lösz és agyag rétegei megcsúszhatnak, és abból akár katasztrófa is lehet, mivel a város már régen felkúszott a dombokra. Hazafi J. Száguldó bajai pillanatok Ezt is megértük. A képeslapküldés vadonatúj fejezetéhez érkezett. „Küldök neked egy lapot Bajáról, de nem ott vagyok ám, hanem a világ másik felén.” Elég az internet címsorába bepötyögni a www. bajaobs.hu szóláncot, és máris helyben vagyunk. Egy kis keresgélés, és rábukkanunk az ingyenes képeslapküldés-lehetőségre. Az oldalon egymás alatt sorakoznak a helyi fotós, Tamás József szebbnél szebb képei (Déry- kert, Sugovica-part vagy épp a Szentháromság tér), nekünk csak az a dolgunk, hogy ráklikkeljünk az egyikre, beírjuk címzettünk e- mail címét - és huss! A szolgáltatás persze nem egyedi, de Magyarországon még meglehetősen ritka. Ráadásul a bajai honlapon a képeslap színét is megválaszthatjuk, mi több, egy ügyes klikkel zenét is küldhetünk választottunknak. így aztán valóban előfordulhat, hogy valakinek mondjuk Sidneyben ülve küldünk lapot - Bajáról. Bélyeg nélkül. L D. Megint döcög a kisvasút A Balatonfenyvesről Csisztapusztára közlekedő kisvasút utóbb már olyan lassan döcögött, hogy az utasok leszálltak, mert gyalog hamarabb odaértek. Két éve még a 11,5 km hosszú vonal megszüntetése is felmerült, azonban a szakminisztérium nagy keservesen a zsebébe nyúlt, és összesen 60 millió forintért kipofozta az erdőn átvivő vasútvonalat. Igaz, hogy a kisvasút esetében a 15 km/h a megengedett „legnagyobb” sebesség, azonban már ez sem volt teljesíthető a kilazult talpfák, maguktól kacskaringózó sínek miatt. A gyanútlan turisták egy idő után kiszálltak, és gyalog folytatták útjukat, hogy még a fürdő zárása előtt Csisztára érjenek. . . Németh Zsolt, a MÁV Gazdasági Vasútí Főnökségének üzletvezetője elmondta, hogy a kisvasutak a világon sehol sem nyereségesek, így a fenyvesi sem. Annak ellenére, hogy nyáron 60-70 ezer ember veszi igénybe; az év többi hónapjában naponta kb. 100-130-an utaznak vele munkába és iskolába, mivel errefelé közúti közlekedés szinte nincs is. A szakember szerint specifikus finanszírozással lehetne segíteni a dolgon, ami épp a turistaipar bevonását kellene, hogy jelentse. M. K. , , í Üdülési jogok: tovább folyik a beetetés (Folytatás az 1. oldalról) A kezdeti ígéret szerint a „klub” visszavásárolná az üdülési jogát, azonban mint képviselőjük elmondta, most még szó sem lehet erről, egyelőre az értékesítésről szól a történet. Ugyanez a helyzet az utánpótlás szervezésével: ha valaki nem tud elmenni mégsem a saját hetében üdülni, magának kell után- pótlást keresnie. Más kérdés, hogy az árakról a „klubtól” nem kapnak tájékoztatást, állítólag mindenki annyiért passzolja tovább a luxuskéglit, amennyiért akarja, vagy tudja. Persze, az sem könnyíti a helyzetet (s növeli a bizalmat), Üdülési jog hazánkban Üveghutára és Keszthelyre vásárolható. A bérlet 99 évre (szoba- és szezonfüggő): 400 000-1,6 millió Ft. Egyhetes bérlet továbbadása: 50 000-200 000 Ft. Részletfizetés van. hogy a pécsi irodát egy ideje bezárták, s az állítólagosán kiküldött körlevél nem érkezett meg a Dél-Dunántúlra a messzi Budapestről. Pécsi emberünk ennek ellenére úgy véli, hogy a dolog elsősorban befektetésként működhet majd a jövőben - mint ahogy Nyugaton is. Csak hát tudjuk, ami ott évtizedeken át jó volt, nem biztos, hogy itt is azon***• *** *** Elfogták a mohácsi szökött rabot A rendőrség bravúros gyorsasággal, tegnap kora este fél hét körül lakóhelyén, Dunaszekcsőn, rokonoknál fogta el azt a rabot, aki még csütörtökön délelőtt, bilinccsel a kezén szökött meg a mohácsi rendőrkapitányság úgynevezett előállító szobájából. A húszéves fiatalember viselkedése nem éppen profi bűnözőre vall, hiszen sejthette volna, hogy a rendőrök éberen figyelik Dunaszekcsőn élő rokonait. (Id) Hasba szúrta saját fiát. A Somogy megyei Ötvöskónyiban tegnap délután a főutcán összeszólalkozott apa és fia. A gyereket a szülő azzal próbálta jobb belátásra bírni, hogy egy konyhakéssel erősen hasba szúrta. A fiút súlyos, életveszélyes sérüléssel kórházba szállították, egyelőre nem tudni, túléli-e a sajátos fegyelmezést. (Id) Gadányi darázsinvázió. Egy ház falát nézte ki magának egy egész lódarázsraj a somogyi Gadányban. A lakóknak nagy riadalmat okozó jószágokat a tűzoltók térítették el szándékuktól - vízsugárral. (Id) Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván. Mohács 348 cm, apadó, 22,4, Őrtilos 78 cm, áradó, 17,8, Barcs 63 cm, áradó, 20,2, Drávaszabolcs 193 cm, áradó, 18,2 fok. nal nyerő lesz. Méhes K. a maffiaharc? (Folytatás az 1. oldalról) Az érintettek szerint a tervezet három okból is veszélyes. Először is jelentős bevételtől esnének el a kocsmatulajdonosok, az üzemeltetők és az állam is. A vendéglátóhelyeken a játékszenvedély az elfogyasztott ital mennyiségével egyenes arányban nő, és ez fordítva is igaz: a jelentős bevételeket az üzemeltetőnek is a kocsmák hozzák, és mivel jelenleg nagy az adófizetési kedv, az állam is jól jár. A második aggály szerint az iparágat megfojtani amúgy sem lehet, így a jelenleg legális tevékenységet az illegális - mondjuk pár nyerőgép a raktárban - váltaná fel. A harmadik gond a korlátozó számmal lehet, így ugyanis olyan drasztikusan csökkenne a piac szereplőinek a száma, hogy a maffia (amely pénzt mosni már eddig is beszivárgott a bizniszbe) most még inkább teret nyerne. Lapunk úgy tudja, Pécsett máris megkezdődött a „helyezkedés”. Egy, nevének mellőzését kérő baranyai kocsmáros ugyanakkor úgy fogalmazott: nem aggódik, neki csak az számít, hogy a gép álljon ott a sarokban, neki édesmindegy, ki és miért üzemelteti. A politika viszont - érdekes módon - nem semleges az ügyben: már több országgyűlési képviselő is próbált lobbizni a félkarú rablók érdekében. Lendvai D. ■Ttínníi MELLETT □tűnt medvék, tigrisek és majomgyerekek Csak hüledezem - pedig már megszokhattam volna -, hogy egyre több közéleti ember, főként politikusok, rájuk nem éppen hízelgő korábbi nyilatkozataik számonkérésére azt válaszolják a riporternek: Én nem így mondtam, a média elváltoztatta a véleményemet, merőben mást állítanak. Vagyis a sajtó - a rádió vagy éppen a tévé - hazudott. Tehát a médiába akkor rúgnak bele, amikor csak akarnak. Évekkel ezelőtt - már a rendszerváltás után - egy ismert politikus nagy tömeg előtti szónoklatában lapáttal hordta a szemetet az ellenzékre. A tévé pontosan élőben közvetítette a gyűlést, de másnap a szónok azt mondta, a filmet úgy vágták öszsze nem kevés műszaki bravúrral, hogy őt meghazudtolják. Nem azt mondta, nem úgy, ahogy a tévé állítja. Mellesleg jómagam is végignéztem épületes szónoklatát és elképesztő későbbi védekezését. Ez az eset jut eszembe ma is, amikor szemrebbenés nélkül letámadják a médiát. Hogy vannak elírások és félreérthető utalások a sajtóban, tévében, rádióban. Ilyen volt és lesz is mindig. De gyakran azért, mert maga a tájékoztatás sem pontos. És nincs az az újságíró, aki - mondjuk egy szónoklat jó ég tudja, hány megállapítását - sorra veszi, és megkezdi az ellenőrzését, kilincselve hivatalok, szakértők, intézmények bevonásával. Hiszen a tévének, rádiónak még azon a napon műsorra kell tűznie az eseményt, a sajtónak pedig másnap. És nem hetek múltán; ha minden utat végig akar járni, még akkor sem lehet biztos a dolgában, hiszen esetek százai bizonyítják, hogy ha sokat ugrál, hát meghazudtolják. Senkit nem vádolok hazugsággal, de azért lássuk a legutóbbi esetet. A hét elején egyik tévécsatorna híradásában arról számolt be, hogy a pécsi állatkertben megöltek egy medvét, és a bőrét eladták. A hír hallatán - gondolom mások is - fölháborodtam, majd lehiggadtam, s azt mondtam magamban: várjuk ki a fejleményeket. Másnap egy országos napilap szintén hírt ad a medveügyről, ám sok más is kiderült. Legalábbis úgy látszik, mert már semmire nem merek mérget venni. Új igazgatója van az állatkertnek, ő derítette ki a medve pusztulását, sőt azt is, hogy több állatnak nyoma veszett, majomgyerekeknek, mangalicáknak, tigrisnek, oroszlánnak - ez utóbbiaknak még a bőre is eltűnt. Ám az állatkert más dolgozói viszont azt állítják, hogy mindebből semmi sem igaz, csak az új igazgató így próbálja félretolni riválisait, akiket az ügy kapcsán fel is függesztett állásukból. Most mit gondolnak: én mint jámbor tévénéző és újságolvasó, kinek higgyek? Lehiggadtam, különben is manapság óvatos vagyok - megpróbálok azzá lenni -, és kivárom a végét. A nyomozás már megkezdődött. Sikerrel jár-e? Egy szép napon majd hírt kapunk-e arról, hogy hova tűntek a majmok és a medve? Legföljebb azon tűnődöm, hogy a tettesek - akiknek majd nevük kezdőbetűjével ha találkozunk is valaha - előkerülnek, és nemcsak ők, hanem az állatbőrök vásárlói is, mert ugye azt senki sem tételezi fel, hogy aki a megvásárolt medvebőrt a kandallója elé terűi, vagy a majombőr díszpárnaként „ékesíti” a rekamiéját, ne tudta volna, hogy gyanús üzletet kötött. Ha mondjuk Kanadában vagy Tanzániában élnék, még jóhiszeműen vásárolhatnék állatbőröket, de Magyarországon csak leltárba vett medvék, tigrisek, oroszlánok, majmok élnek kimondottan állatkertben, ám a Mecsek erdeiben nem. Meg a Bükkben sem. És a Bakonyban sem. Vándorcirkuszosok pedig már rég nem látott hajdani látványosságai a hazai országutaknak. Mondom, nem tartom hazugnak sem a tévét, sem az említett országos napilapot. Csak a megtévesztő nyilatkozókat. Hogy ők kik? Majd egyszer kiderül. Ha kiderül. Ha nem, akkor annyi. I ÍWtoTMi patadMl Rni i iii'I^^MI 1 ni * /• MÄÄatjBQibQiLü'iij^* ^KKBSBSärlpmmß ** :fli
