Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-01 / 178. szám
1999. július 1., csütörtök Háttér - Riport Vita Pécs, Baranya és a régió jövője (11.) Jönnek a „régió-légiók”... Sorozatunk itt következő részében dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke a területfejlesztési törvény módosításához fűzött gondolataival csatlakozik a hovatovább harmadik hónapja folyó vitához. es i i Gazdasági társadalmi fejlődésünk szempontjából egy meglehetősen nagy hatású törvényt kíván módosítani a kormány. Ez a jogszabály a terület- fejlesztési rendszer alapjainak megteremtésével markáns elmozdulást eredményezett a korábbi vérszegény területi politikához képest. Nehezen vitatható, hogy ez a törvény sok tekintetben korrekcióra szorul, hiszen a Régiók Európáját és az önkormányzatiság eszméjét szem előtt tartó területfejlesztési politikának immár a területi integráció céljait is figyelembe kell vennie. A területfejlesztési törvény jelentőségét az a jogos várakozásunk is kidomborítja, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk elérhető közelségbe kerülésével a területfejlesztés finanszírozási forrásainak nagymértékű bővülésére lehet számítani. A módosítás legfőbb indoka is ebben keresendő: az európai uniós pénzforrások közelgő érkezésének megfelelő előkészítése a régiókra épülő területfejlesztési tanácsok főszerephez juttatásával. A törvénymódosítás fő csapásirányának ezért a decentralizációs folyamatok beindításának kellett volna lennie. Megítélésem szerint azonban a kormány a fenti célok megvalósítása helyett - egy nehezen meghatározható etatista politika jegyében - újabb lépéseket kíván tenni a magyar önkormányzatiság eszméjének, intézményeinek háttérbe szorítására. A törvényjavaslat meglehetősen kusza, érezhetően hiányzik belőle a komplex, egységes szemlélet. Nem is beszélve arról, hogy a módosítás a terület- fejlesztés világában is ajtót nyitna a korlátlan kormányzati pozíciófoglalás és zsákmány- szerzés előtt, ráadásul az állam- igazgatási kontrollt is jelentős mértékben kiszélesítené a területfejlesztés intézményrendszere felett. így például a megyei köz- igazgatási hivatal vezetője új szerepkörrel gazdagodna: a területfejlesztési tanácsok döntéseivel szemben igen kemény szankciók - mint például a határozat végrehajtásának vagy magának a területfejlesztési tanácsnak a felfüggesztése, felügyelőbiztos kirendelése - alkalmazására nyílna lehetősége a rá testált törvényességi felügyeleti hatáskör értelmében. Ez álláspontom szerint teljességgel indokolatlan a területfejlesztési tanácsokkal szemben, ezért helyette a helyi önkormányzatok esetében már bevált törvényességi ellenőrzési jogkör telepítésére tettem módosító javaslatot. A javaslat nem foglalkozik a kistérségi társulásokkal, pedig ha ésszerűen alulról kíván építkezni a törvényhozó, akkor ezt a gyakorlatban bevált formációt is egy részletesebb szabályozással kellene segítenie és lehetőséget adnia arra, hogy a többi szinthez hasonlóan partnerségi intézményként működhessen. Az élet ugyanis - talán nem meglepő - nem fog megállni a merev régióhatároknál, utat tör magának egy „egészséges” és természetes fejlődés felé, magában foglalva a szomszédos régiók határvonalain elhelyezkedő településeket is. A gyakorlat alapján nyugodtan mondhatom, nagy szükség van a (Baranyában is) jól bevált kistérségi társulások hosszabb távú és egyre szélesedő hatáskörű működésére. Ehhez pedig meg kell oldani tevékenységük finanszírozását is, méghozzá a normativitás elvén alapuló költségvetési támogatással, amelyet a benyújtott módosító javaslattal szeretnék elérni. A kormány javaslata lehetőséget teremt egy új intézmény, a térségi tanács létrehozására. E forma végső soron a mai szabadon megalakítható regionális tanácsok helyettesítőjeként fogható fel, a kabinet ugyanis - mivel nem volt mersze ezt az önkéntes szerveződési formát megszüntetni - fokozatos elsorvasztásuk mellett döntött. E felülről lefelé történő építkezés során - figyelmen kívül hagyva a települések szuverenitását - a kormányzat ismét átsiklott a polgároknak a helyi ügyek intézésére vonatkozó alkotmányos joga felett. A törvényjavaslat a háromhárom megye területét átfogó tervezési-statisztikai régiókra épülve, kötelező jelleggel írja elő regionális fejlesztési tanácsok megalakítását. Az előterjesztő ennél a formációnál is gondosan ügyelt az államigazgatási túlsúly biztosítására: a területfejlesztési önkormányzati társulások képviselőinek számát csökkentette, míg a kamarák képviselőit kihagyta a tanácsból. Ahhoz képest, hogy a törvény szerint a tanácsok feladatait alapvetően a régió gazdaságának és infrastruktúrájának fejlesztése képezi, meglepő a gazdasági önkormányzatok, kamarák, illetve a főbb gazdasági szereplők teljes mellőzése. Ezek szerint a kormány a gazdaság fejlesztésével kapcsolatos döntések meghozatalát éppen a leginkább érintettek kizárásával képzeli el. Ez pedig - azon kívül, hogy ellentétes az EU regionális politikájának egyik alapelvével, a partnerséggel - a programok megvalósítását is nagymértékben megnehezíti. Több olyan regionális fejlesztési tanács működik már az országban, amely a törvény 1996-os kihirdetését követően alakult meg a megyehatárokon túlterjedő jelentős területfejlesztési feladatok ellátására (pl. az M7-M56-OS autóút fejlesztésére létrehozott tanács, amely egy nemzetközi útvonal magyarországi szakaszának kiépítésére tesz erőfeszítéseket). Fontos feladat a már működő regionális fejlesztési tanácsok életben tartása, megőrzése, ezért lehetőséget kell biztosítani a tervezési-statisztikai régiók határaihoz mereven igazodó regionális fejlesztési tanácsok melletti további működésükre is - hangsúlyozva, hogy az nem teijeszkedhet túl az általuk vállalt projekt teljesítésén. Az Európai Unió követelményei közül a legfontosabb az, hogy a tagországi rendszerek alkalmasak legyenek a támogatások fogadására, vagyis, hogy létezzenek ehhez szervezetek. Ezek három kritériumnak kell hogy megfeleljenek: legyen saját programjuk, saját forrásuk, és egy felügyeleti monitoringrendszerük, amely vizsgálni tudja az átadott pénzek elköltési módját. Úgy gondolom, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló pénzeszközök felett az Országos Területfejlesztési Tanácsnak kellene diszponálnia, és ebben részt kellene vennie mindazoknak a szereplőknek, akik felelősek az ország területfejlesztéséért: a kormány, a gazdasági élet, az ön- kormányzatok, a nemzetiségek és a tudományos világ képviselőinek. Ezt a rendszert lenne szükséges regionális és megyei szintre is leképezni. Sajnálatos módon a kormány célja ezzel nem esik egybe: a módosításból arra az egyértelmű szándékára tudok következtemi, hogy saját magának próbál lehetőséget biztosítani a szóba jöhető források - így nem csak a költségvetési, hanem az EU-ból pályázható pénzek - feletti diszponálásra. A módosítás nem szól a regionális központokról, csak a tanácsok jogi személyiséggel felruházni kívánt munkaszervezeteinek székhelyeiről. Ezeknek a meghatározása is csak látszólag történik demokratikus formában. A javaslat ugyanis a megyék megegyezése hiányában kormányzati szintre telepítené a székhely kijelölését, azaz ellenszavazat esetén ez a hatáskör a kormányra szállna át. Akkor pedig félő, hogy újfent nem az adott település valódi súlya jön számításba, hanem az, hogy éppen milyen pártállású a polgármestere. Szerintem a regionális fejlesztési tanácsok központját kell meghatározni a munkaszervezetük székhelye helyett. Módosító javaslataimban a regionális fejlesztési tanácsok székhelyeinek legalkalmasabbakként a következő városokat jelöltem meg: Dél-Alföld: Szeged; Dél-Dunán- túl: Pécs; Észak-Alföld: Debrecen; Észak-Magyarország: Miskolc; Közép-Dunántúl: Székes- fehérvár; Közép-Magyarország: Budapest; Nyugat-Dunántúl: Győr. Módosító javaslataimmal meg kívánom változtatni a törvény struktúráját. A statisztikai régiók létrehozását szükséges, köztes formációnak tekintve, az alulról felépülő valódi, önkormányzati régiók létrehozásának lehetőségét kívánom fenntartani az önkormányzatok, a gazdaság, a tudomány és a nemzetiségek képviselőinek irányítása alatt. Az SZDSZ javasolja: a kormány kezdeményezzen hatpárti tárgyalásokat a területfejlesztési reform megfelelő előkészítésére, a demokrácia és a hatékonyság elvére épülő önkormányzati régiók kiépítésére, hogy jó eséllyel, hatékonyan és tisztességesen tudjuk majd felhasználni a hazánk felzárkózása szempontjából oly fontos uniós pénzforrásokat. Dr. Wekler Ferenc y hetedik oldal Lendvai Dávid jegyzete Üröm Maczó Ágnes, Üröm új polgármestere megígérte a falu lakóinak, hogy - ha törik, ha szakad - felvirágoztatja a főteret. Igaz, ez volt az egyetlen választási ígérete, de ez legalább nem felelőtlen népámítás, mivel a derék ürömi nem vak, észrevenné, ha Ágika nem ültetne virágokat. Ezt nem lehet elmismásolni: virág vagy van, vagy nincs. Nem úgy, mint ez a kazetta. A tavaly júliusi, Aranykéz utcai robbantás elkövetőiről a rendőrségnek állítólag olyan felvétele van, amelyen a tettesek kitűnően látszanak. Gondolom, a filmetűd a robbantok premier plánjával kezdődik, a gazemberek egyenként bemutatkoznak, majd a kis Polski alján akkurátusán elhelyezik a robbanóanyagot, a végén pedig azt látjuk, amint beélesítik a pokolgépet és gonosz mosollyal arcukon távoznak a helyszínről. Üröm az örömben, hogy egyes rendőrségi források ezt az egész kazettadolgot egy nagy marhaságnak tartják. Ha jobban belegondolunk, köny- nyen lehet, hogy nekik van igazuk. Mert hát nehéz elképzelni, hogy az egyik Aranykéz utcai lakó hobbiból mindig az utcáját filmezi, azt feltételezni pedig, hogy a tettesek maguk készítették a felvételt, majd azt egy doboz konyakmeggy kíséretében postán feladták Pintér Sándornak, meglehetősen nagy badarság. Egyetlen lehetőségként az maradna, hogy valamely biztonsági kamera rögzítette a felvételeket, ezt azonban kizárhatjuk, lévén már másnap tudtunk volna róla. Biztos, ami biztos, készüljünk föl rá, hogy a felvételt mégis látjuk majd, teszem azt, a Csirizben, mint nagyon mókás amatőr videót. Nem tudom, ki hogy van vele, de akkor már inkább Maczó Ágit nézném, amint a falu lakói végigkergetik a főutcán, mert mégsem ültetett virágot. Kép-tár A Baranya Megyei Közgyűlés székltáza a pécsi Széchenyi téren takács dezsó rézkarca ^hetedik oldal holnap Riport _____ Ma gasházsztori: magyon magas. Közép-Európa legnagyobb kísértetházának története olyan, hogy elkészíthetnének belőle egy tévés szappanoperát is. A felújítása ügyében folyó huzavona forgatókönyve vaskos, tele van váratlan fordulatokkal. Hangzatos ígéretek, egymás szándékait keresztező szereplők, meglepő döntések, tévedések és félreértések kergetik egymást fejezetről fejezetre. Minden a címszereplő körül zajlik, csak éppen vele, a magasházzal nem történik semmi tíz éve. Portré Gyakrabban főz, mint ahányszor tárgyal Kosárlabdázó termetű, higgadt, taníthatatlanul tekintélyt sugárzó személyiség. Mintha a bírói pályára született volna. Pedig a Nagy Lajos Gimnázium fizika tagozatán tanult, majd eredetileg történelem-földrajz szakos tanárnak készült. Ebből annyi maradt, hogy most óraadó a JPTE jogi karán.- A természettudományos szakról való elhajláson túl azon múlott a pályaválasztásom, hogy az érettségim évében nem indult a szegedi egyetemen nekem megfelelő szakpárosításé kurzus. A jogi kar pedig itt volt helyben Pécsett - emlékezik.- Volt családi előzménye a jogi pályájának?- Semmi. És a tanári pályának sem. A szüleim, úgymond, egyszerű emberek voltak. A jog először azért vonzott, mert annyira keveset tudtam róla. Az egyetemen aztán egyre inkább a bírói pálya érdekelt.- Miért lett büntető bíró?- Kezdetben ítélkeztem polgári ügyekben is, de rájöttem, az nem egészen nekem való. A bíró mindig döntéskényszerben van, és kívülállóként kell kiderítenie, mi is történt. A büntetőügyekben ez sokkal élesebben jelentkezik. Az ember éjjel-nappal együtt él az üggyel, amit tárgyal. Számomra vonzó ez a felelősség. — És elnöknek lenni? Válogathat az ügyekben.-Ez a funkció nem a hagyományos főnöki szerep. Olyan emberek munkájához Dr. Wirth Béla Pécsett született 1961-ben. A pécsi egyetemen szerzett jogi diplomával bírói pályára került. A Komlói Városi Bíróságon dolgozott, majd a Pécs Városi Bíróságon, amelynek 1992-től öt évig elnöke volt. 1997 óta a Baranya Megyei Bíróság elnöke. Felesége is jogász, egyetemi oktató. kell megteremteni a feltételeket, akik megszokták, hogy függetlenül döntenek súlyos kérdésekben. Elvileg magamra oszthatnám a kiemelt büntetőügyeket - városi elnökként sokszor meg is tettem -, ám megyei elnökként egyéb elfoglaltságok miatt csak három nappal korábban tudom megmondani, mikor van időm bíráskodni. Havonta egyszer adódik, hogy beülhetek tárgyalni, ellenben az utóbbi másfél évben 55 ezer kilométert autóztam egészen másféle tárgyalások miatt.- Van-e ideje hobbira?- Könyvekre, újságokra is inkább csak hét végén. A legfontosabb elfoglaltság, hogy tíz- és nyolcéves fiaimmal minél többet együtt legyek. Ezen kívül hetente kosárlabdázom a kollégák által szervezett csapatban. És szeretek főzni. Nem vagyok mesterszakács, csak kommersz ételeket készítek, de a család vevő rá. Nekem pedig kikapcsolódás, amikor egyedül vagyok a konyhában. Dunai I.
