Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-31 / 208. szám

1999. július 31., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 A kétezredik évnek emlékezetesnek kell lennie, a vidéki települések emlékparkot, szobrot avatnak Millennium Baranyában: lassan kezdődik az ünnep 2000. január 1-jétől veszi kezdetét a millenniumi ünnepségsorozat. A programok lassan körvonalazódni látszanak Baranyában is. Eddig a megye 301 településéből mindössze 51 terv került a Magyar Millenniumi Kormányzati Hivatal elé, amelyek anyagi támogatásáról az elkövetkezendő hetekben döntenek. Dr. Balipap Ferenc (képün­kön), a Magyar Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal (MMKH) munkatársa pozití­van értékelte a megyéből beér­kezett támogatási kérelmeket. Sajátos és érdekes programok­kal kívánják a települések megünnepelni az ezeréves év­fordulót. A hivatalhoz össze­sen mintegy 1100 településről 3800 programtervezet érkezett körülbelül 30 ezerféle témá­ban. így alakultak ki azok a ka­tegóriák, amelyek elsőbbséget élveznek majd az elbírálásban. Pécsett a legnagyobb az aránya azoknak, akik egyénileg - és nem önkormányzat által - nyújtottak be terveket. A me­gyéből 12 szoborterv érkezett be. A legtöbben Szent István szobor állításával szeretnék emlékezetessé tenni az ünne­pet. Népszerűek az millenni­umi emlékparkok is, amelyek olykor képzőművészeti alko­tással is kiegészülnek. Ilyen jellegű tervből 14 darab érke­zett eddig a hivatalhoz. Ezeket a terveket azért részesítik előnyben, mert növényültetés­sel járnak, valamint esztétikai­lag is a település javára válnak. A harmadik kiemelt kategória a helytörténeti monográfia ki­adása, amelyek a település tör­ténelmét hivatottak bemutatni. Dr. Balipap Ferenc felhívta a településvezetők figyelmét, hogy az elkövetkezendő he­tekben (szeptember 1 -jei határ­idővel) döntsenek a helyi mil­lenniumi napok pontos dátu­máról, hiszen ezekről - még idén ősszel - naptárt adnak majd ki. A Millenniumi Ka­lendárium kiadását is tervezik 2000-ben és 2001-ben, inkább olvasmányos mint információs jelleggel. A millenniumi napon kapja majd meg minden tele­pülés a millenniumi zászlót, amelyet a helyi vezetőség által felkért miniszteriális személy ünnepélyesen nyújt majd át. A Magyar Millennium egyébként védjegyként is mű­ködik. Ennek használatára jogot és felkérést kap minden olyan szervezet, amely millenniumi tevékenységen szakmai, szerve­zési vagy pénzügyi támogatást kapott az MMKH-tól. Az idei 1,79 milliárd forintos támoga­tási keretet követően kérdéses, hogy jövőre mennyi lesz a szét­osztható összeg: a kormány jövő évi költségvetésétől függ. Bokor Béla, a megyei köz­gyűlés alelnöke arról tájékoz­tatta lapunkat, hogy szeptem­ber 17-én alakul meg a Pécs Baranya Millenniumi Emlék- bizottság, amelynek tagságára számos megyei közéleti sze­mélyiséget, tudós professzort és különböző szakembereket kértek fel. Ez a bizottság adja majd a baranyai millenniumi ünnepségsorozat szellemi hát­terét. Baranyában a megyei és a városi önkormányzat kar­öltve koordinálja majd a mil­lenniumi ünnepségsorozatot. December 31-i megjelenés­sel terveznek kiadni egy me­gyei programfüzetet, amely a baranyai millenniumi ünne­pekről tájékoztat majd. Pécs városában ezen a napon az ez­redfordulót nagyszabású ün­nepséggel köszönthetjük majd. Baltavári B. A Táncművészeti Főiskola nyári kurzusa A Magyar Táncművészeti Fő­iskola szervezésében idén au­gusztus 2. és 14. között ren­dezik meg Budapesten, az in­tézmény immár hagyományos nyári nemzetközi szakmai stúdiumait. A visszajelentkezések alap­ján angol, észt, görög, hol­land, izraeli, jugoszláv, ko­reai, német, norvég, olasz, osztrák, spanyol, svájci, és természetesen magyar növen­dékek tökéletesíthetik techni­kájukat, csiszolhatják mozdu­lataikat szakavatott mesterek­től a klasszikus balett, a reper­toár, a dzsessz, valamint a néptánc területén. Az oktatói munkában részt vesz - a kurzusra évek óta Hollandiából hazalátogató - Aradi Mária. A magyaror­szági táncpedagógusok közül Bretus Mária, Boros Erzsébet, Kováts Tibor, Egerházi Attila és Juhász Zsolt foglalkozik majd a fiatalokkal. A résztvevők az augusztus 14-i, zárónapi nyilvános fel­lépésen adnak számot két hét munkájáról. Az érdeklődők a műsorukat 10.30 órai kez­dettel tekinthetik meg a Táncművészeti Főiskola VII. kerületi, Kazinczy utca 42-46. szám alatti épületé­ben. Magyärul magyarán Az okán, mint névutó Nyelvünknek jellemző tulaj­donsága, hogy a különféle körülmények megjelölésére határozóként névszókhoz kapcsolt névutókat használ. Pl. két tűz között, háború után, betegség miatt stb. Nyelvünkben vannak ősi né- vutós szerkezetek, nyelvmű­velésünk mégis a tömörebb rágós formákat tartja magya­rosabbnak. Ezért a: Győze­delmeskedett a régi rend fö­lött így helyesbíti: .. .a régi renden. A Mit értesz ez alatt? forma - a kifogásolás ellenére - sokkal gyakoribb, mint a ja­vasolt rágós változata, az: ezen. Főként a hivatali nyelvben igen elterjedt a felé névutónak közlést, közreműködést kife­jező igék melletti használata: Javasoljuk a minisztérium felé. A közelmúltban a politi­kai zsargon legföltűnőbb nyelvi észköze volt. Napja­inkban visszaszorulóban van. Szinte állandó folyamat az újabb és újabb névutók, névu- tófélék keletkezése. Sok rágós névszóban elhomályosult ’ vagy éppen elhomályosuló- ban van az eredeti határozói ’jelentés. Ezáltal megindulnak •a névutóvá válás útján. Ilyen félig önálló szó - a birtokos szerkezet birtokszava -, félig már névutó az: alapján, árán, céljából, címén, érdekében, esetén, esetében, kapcsolat­ban, kedvéért, kifolyólag, sík­ján, szempontjából, tekinteté­ben, terén, területén, vonalán, vonatkozásában stb. A nagy közélet szereplőinek beszé­dében, írásában még véletle­nül se találkoztam a célhatá­rozó hagyományos rágós (- ért) és az ugyancsak hagyo­mányos névutós (végett) kife­jezésével. Kizárólag az érde­kében használatos: A nemzet megmaradása érdekében ... De valamennyin túltesz az okán a során, révén mintájára. Minden új szónak örülnünk kell, de csak akkor, ha hiányt pótol. Formaszóként használ­ják, de megállapítható a ma­radék jelentéstartalma alap­ján, hogy szükség esetén ok- határozós névutóként szere­pelhetne. Ámde, nemcsak ok­határozóként fordul elő: „Akadt nem is egy, aki saját karrierje építgetése okán szí­totta a tüzet.”; „ . . a tudatos manipulálás és a lényeg elta­karásának okán - iszonyatos kiejtési formákat hallhatnak a tévénézők”; „Mentünk bol­dogan új csapatunk kipróbá­lása okán” - Éppen olyan, mintha a végett helyett a mi- att-ot használnák. Ez is meg­figyelhető, hogy sokan csak a végett-et ismerik nemcsak cél, hanem ok kifejezésére is. Máskor meg az eszközha­tározó nyelvi jelölője. „Lehet a futballba vetett hit okán .. . meséket szőni” (hittel). Talán a szabatosság kifejezőeszkö­zét látják, vélik benne: „A meccs a játékvezető' okán lesz emlékezetes”. „Sok csapat profitált az MTK-s változások okán.” - Itt végképp nem ok­ról van szó, hanem vonzatról, vagy állandó határozóról (profitál valamiből). „A lassú megszokás okán már-már állít­juk is a bóvlit” - megszokás­ból rágós főnév mellett a miatt és alapján névutós megoldás egyaránt helyes. Az újszerű alakulatok nem idegenek nyelvünk sajátos ki­fejező rendszerétől. A szerep- tévesztés és a nyakra-főre való használatuk azonban hiba. Rónai Béla Tartást tanulni a régiektől A néprajzban nem a begyűjtött csuprok, szövőszékek száma a fontos. A legcsodálatosabb az emberekkel való kapcsolatte­remtés, az, hogy tartást, erkölcsöt tanulhatunk a régiektől. így gondolja ezt Lantosné dr. Imre Mária néprajzkutató, aki sze­rint a tudományág most áll igazán izgalmas jövő előtt. Budapesten folytatta iskoláit, doktorátust szerzett, s éppen 25 éve van a múzeumnál. Minden munkájában segíti férje, a Koós Károly-díjas Lantos Miklós, ma már a Dél-Dunántúli Tervező­Volt idő, amikor a népi kincse­ket nem volt divat emlegetni, s amikor a papucsos, tarisznyás fiatal egyetemisták, főiskolások dacból, a hatalom sulykolta el­vekkel szembeállva mentették a magyar néprajz korhadó emlé­keit a parasztházak padlásairól. Ma már az is csak kacagtató viccnek tűnik, hogy a kutatók­nak csasztuskákat kellett gyűj­teni, s hogy elhangzott: „Rákosi Mátyás népművészetünk for­rása”. A maga eszétől és hajlandó­ságából szakember nem vett részt az ilyesmiben, a parancs­szóra született „tanulmányo­kat” pedig a szakma sohasem vette komolyan. Nem szerette a hivatalos politika Bálint Sándor professzort sem, a szakrális néprajzi kutatás megteremtőjét, akit Lantosné dr. Imre Mária ma is a legnagyobb hatású mes­terének nevez. Tőle tanulta el, hogy az adatok nem csupán sta­tisztikát és tudományos dolgo­zatot jelentenek, hanem emberi tanulságokat hordoznak. Nép­rajzi gondolkodásmódja innen forrásozódik.-A világunk megváltozott, sok hagyomány eltűnőben van, vagy átalakul, mint például a faluból a panelba költözőknél, akik alkalmazkodtak ugyan a városi élethez, de a szokásokat még követik az étkezési kultú­rában, vagy az idősebbek a ru­háik színválasztásában. A nép­rajz korábbi gyűjtőterületei is módosultak, a legfőbb irány a változásvizsgálat, ami nagyjá­ból fedi az antropológia fogal­mát. A Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Múzeumának kutatója elsősorban a német nemzetisé­gűek etnográfiáját vizsgálta, a mecseknádasdi, ófalui tájház gyűjteménye neki köszönhető, ahogyan többek közt a zengő- várkonyi anyag is. A ’90-es évektől a másik szerelem, a val­lásos néprajz, a szakrális táj és kultúra ragadta el. A kutató, aki a pécsi tanárképző főiskolán magyar-történelem-rajz sza­kon kezdett, majd Szegeden és vállalat nyugdíjasa, s aki rendü­letlenül dokumentál, rajzol, és készíti a fotókat.-A közös munka csak jót tett a házasságunknak - állítja beszélgetőtársam, aki három fiát is a magyar táj és lelki örökség szeretetére nevelte. - A szülői házból is szerencsésen indultam, nálunk olvasták is a könyveket, nemcsak vették, de voltak alkotó egyéniségek is, nagybátyám szobrászként mű­ködött, nagyanyám festett. A régiek világról alkotott képét, magatartását ma is tiszte­letre méltónak érzi. Jellemző például, hogy haszontalanság- ból egy tárgy sem volt kitéve a paraszti portán, minden tartal­mat hordozott, s az emberek képesek voltak olyan együtt- létre, mint amelyet ma is őriz Palotabozsok és Somberek, amikor ünnepel Sarlós Boldo­gasszony napján, július 2-án. Ilyenkor a két település lakói elindulnak egymás felé, a fal­vak határában lévő kápolnánál találkoznak, s köszöntik az ara­tási időszak közepén a holdsar­lóra lépő, a biztonságot idéző istenszülőt. A továbbélő szokások mel­lett sok helyütt közösségte­remtő céllal újra felfedezik a hagyományokat. Talán ebben is segít majd az a néprajzi tan­anyag, amelyet az egyetem I-es gyakorlójában készítettek. Az etnográfiai összefoglalás szer­zője Lantosné Imre Mária, aki­vel .földrajzosok, nyelvészek dolgoztak együtt. Egyedülálló a munka, hiszen utoljára táj- és népismeretet a két világháború között tanítottak nálunk. A pedagógusoknak tartott kurzusokon túl a kutató tanít a Hittudományi Főiskolán, a Ja­nus Pannonius Tudományegye­temen, s titkára a Néprajzi Tár­saság Nemzetiségi Szakosztá­lyának is, ahol tevékenységéért tavaly kitüntetést is kapott. Nem mondja, de talán a kiál­lításaira a legbüszkébb. Csak az a lelkesedés árulja el, amellyel minden tárgyról, de még az al­kotójáról is mesél. Személyes és bensőséges viszonyban van a gyűjteményeivel, s főként azokkal, akiket egy értékeket még ismerő, de múló világ ha­tárán tett örökké a megbámult fénykép. Hodnik Ildikó Gy. Alkotások a fényműhelyből Két fiatal tehetséges alkotó mu­tatkozik be a pécsi Arthus Ga­lériában, ahol ma 11 órakor nyí­lik meg Húber Edit és Maráczy Manuéla tárlata. A Magyar Iparművészeti Főiskola hallga­tói tagjai a Közép-Európa Fényműhely Egyesületnek is. Az alig 20 éves budapesti Húber Edit először szerepel ön­álló kiállításon, társa, a 21 éves győri születésű Maráczy Ma­nuéla azonban már 12 csopor­tos és 5 egyéni bemutatkozás mellett filmet is készített, több műben szerepelt, s „Éhség” címmel filmnovella-kötetet is maga mögött tudhat. Ä válogatás, amely elé Sá- rosdy Judit művészettörténész mond bevezetőt, alig három hétig, augusztus 19-éig látható. Maráczy Manuéla: Cím nélkül és Húber Edit: Napraforgós csarnok című alkotása Hodnik I. Gy. i k V k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents