Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-31 / 208. szám

1999. július 31., szombat HÁTTÉR - RIPORT f1cxinc7LDin)i tÁc dcpcctt éc déd/íkij/ídaai moo on ­jr hetedik oldal A kisgazdák nagy csatái A nagy öregeket - akik tehát a háborút követő pár évig még pártként működtethették az FKgP-t - némileg zavarta, hogy közülük egy sem került be az újjászerveződő baranyai kisgaz­dapárt vezetőségébe. Zavarta többek között Nagy Ferenc Jó­zsefet is. Nem csak a mellőzöttség érzete okán, hanem azért is, mert gyorsan felismerte, hogy ez a - talán generációs - polari­zálódás veszélyeztetheti a párt jövőbeni és nagyon szükséges egységét. Tartottak a szocialisták-kom- munisták beépített embereitől is.- Gyorsan észrevettük, hogy közénk kerültek - folytatja Nagy Ferenc József. - Már a párt első nagyválasztmányán kizártunk négy ilyen szem­pontból gyanús embert, bár én azt mondtam, talán egy kicsit alaposabban meg kellene a dön­tés előtt nézni a hátterüket. A kizártak között baranyai nem ! volt. Annyi azonban bizonyos, hogy gyanúnkat az is táplálta, nem tudtuk, honnan jöttek, ki­félék. így hamar talajt kapott a széthúzás. Gerendái István ba­ranyai elnököt például saját ve­zetőtársai váltották le, túlzottan harcos, radikális irányítási módszereire hivatkozva. Akkor lett Csirke Emó' a megyei kis­gazda elnök. Csirkét az országos alel- nökké választott Nagy Ferenc József felvitte magával az or­szágos központba. Hamarosan azonban megromlott a viszony a két kisgazda politikus között, bár Nagy állítása szerint nem személy szerint őt, hanem álta­lában a kisgazda vezetőket sér­tette meg Csirke Ernő.- A Reform című lapban nyi­latkozva azt mondta, hogy a FKgP-re az uram-bátyám poli­tizálás a jellemző. Nem volt szerencsés megnyilvánulása. Ezt én, mint földművelésügyi Hagy Pmrane jtátaat IH3- ban stútatrHl tSST-tíB l&í& tg agyérá gazdi mit iHd-ltKl kbrttt íxe-tag. Atcbt ba-rryug<pjaa, IdST ban stemm agrtrmémrti sUpkmít a Keskhctyt Agrártudományi Egyetemen. >943kben Pécsért Heplótckolei tartottamat ségtett, tSádáT-baa Etúslkelástea tartottamon gyarapítóiul uakiammmt KáMrtsta irtoméba raguul. 3S ért pmsbHar, ntnatt tag, a Maimtm Prmbftari Stávátaág tmstágca abtäha, A FÜggettan Ifjúság firtat tmetfio volt tgatrtm, ÍÍ37I6I at FKgP tafia. táSStben tut tktß NagtrtlaaimínttmaFKgPatdotMrtafioamtmL 1990 IV. ■ 1991. VL-tga Patt átnőtte A vmúmar.-mM oltó tóMműimhaOgti mfntaetam, majd >991. L 19-tál a hmtol Usebbséfi agyait ktletóae a Kormányban tárca nedűit mlnieteíerMiH. A «mtäfiurttadgi termetek árpákéban létrehozta a 9 országos rkdckképvtesaitna! töortrtlé Agrár Koordináció* Farmtól Baranya Megye fi. VK (miéit) agyért képedet#*. Három gyermeke, Tunektfi mi Bemutatkozó szórólap 1989-ből miniszter, akár rám vonatkoz­tatva is érthettem volna. Csirke is a radikálisabb, idős kisgazdák közé tartozott, a ’40- es évek közepén már ifjúsági vezető a pártban. Amikor 1989- ben megyei elnökké választot­ták - s maradt e pozícióban a választásokig -, őt is támadás érte. MSZMP-s múltat hány- torgattak fel neki. Erről az a vé­leménye Nagy Ferenc József­nek, hogy mindenkit nem lehet lekommunistázni csak azért, mert az MSZMP tagja volt. Rá­adásul - egészíti ki - Csirke Ernő nem volt a párt tagja, szentegáti tanítóként a nép­frontrendezvényeken vett részt.- A lényeg, hogy a támadás miatt Csirke megsértődött, fél­reállt, s akkor jött a megyei kis­gazdaszervezet élére Hangya Antal.-A radikálisok milyen jövőt szántak a mezőgazdasági nagyüzemeknek ?- Én annak az elgondolásnak a híve voltam, hogy amit lehet, azt próbáljunk megőrizni. Sok tsz, állami gazdaság volt az or­szágban, ezek élelmiszert ad­tak, munkát egy csomó ember­nek. Nem engedtem az olyan radikális nézeteknek, hogy mindent felszámolni, eltörölni. Két dolgot mindenképpen szét- választandónak mondtam: a tu­lajdont és a művelést. Az előb­biek rendezését nagyon fontos­nak tartottam. Vissza kell mindenkinek adni a földjét, azután a tu­lajdonos döntsön, mit akar, egyéni­leg gazdál­kodni, vagy a közösben ma­radni. Kitől is várható, aki 30 évet a tsz- ben töltött már, hogy egyéni vállal­kozó legyen? Ez nem tűnt realitásnak. A radikálisok ezt nem vet­ték figye­lembe Csirke sem. A kárpótlási Kisgazda-nagygyűlés Pécsett. A párt alakuló rendezvényeire sokan voltak kíváncsiak. archív fotó: laufer László törvénnyel, amit én egy torz­szüleménynek tartok, soha sem értettem egyet. Ezért is kellett megválnom a miniszteri tárcá­tól. Azt mondtam, a földtulaj­dont a telekkönyvek alapján kell rendezni, ehhez nem kelle­nek milliárdok. Sajnos, ezt ez egyszerű paraszti javaslatot a sok okos ügyvéd és érdekelt el­vetette. Nagy Ferenc József a parla­menti választások után lett az FKgP országos elnöke, 1990 áprilisában.-Ebben még ma sem látok tisztán. Nagyválasztmányi ülés volt Érden, s érkezett egy javas­lat, hogy legyen vezetőségvá­lasztás. Elvetettük, alig egy éve volt az előző, ’89 augusztusá­ban. Csakhogy az ifjú törökök - azokat nevezem így, akik nem kerültek be a parlamentbe kép­viselőnek - nagyon erőltették, többek között Cseh Sándor, Kiss Gyula, Hankiss László, de érdekes módon Csirke Ernő is csatlakozott hozzájuk. Aznap Hódmezővásárhelyre kellett mennem, másnap megrökö­nyödve tudtam meg, újabb nagyválasztmányi ülést hívtak össze, ahol engem választottak meg elnöknek. Akkorra már egyedül én maradtam meg az országos vezetésben a régi gar­nitúrából. Lehet, a pártügyész­ség befolyása érvényesült, vagyis Torgyáné. Nagy Ferenc József érte el, hogy az FKgP-ből kivonulni szándékozó Békés megye nem csatlakozott a kiszakadt szegedi szervezethez. Ennek azonban súlyos ára lett. A választásokat alig pár nappal korábban meg­előző tv-vita résztvevőjének az FKgP részéről Nagy Ferenc Jó­zsef lett kijelölve. Közvetlenül az adás előtt a „hűség” áraként - már a televízióban - Zsíros Géza kikövetelte, hogy ő ve­hessen részt a beszélgetésen a kamerák előtt az MSZP-s és SZDSZ-es vitapartnerekkel. Zsíros csúfosan leégett, ez na­gyon sokat ártott az FKgP-nek. ^ Ez.ekben a viharos hetek­ben a baranyai szervezet ho­mogénnek tűnt.-Nem éreztem azt, hogy itt is széthúzás lenne. Csak ké­sőbb. Nekem a Hangyáék min­dig azt mondták, hogy Feri bá­csi, melletted vagyunk, de ami­kor szavazásra került a sor, hi­ába kerestem a voksaikat. Sze­rintem nem mertek nyíltan színt vallani, gondolom, szégyellték a kétszínűséget. Csak egy-két baranyai állt ki következetesen mellettem. Én ennek a zavarnak az egyik okát abban is látom, hogy az új vezetők nem az elin­dítókhoz, a paraszti vonalhoz tartoztak. Nem vonom kétségbe a képzettségüket, tudásukat - még a fiskálisét sem -, de azért más az agrárium és más a pa­ragrafus, a jog birodalma. (A következő részben Vörös Vince, az újjászervezett FKgP első országos elnökének segít­ségével idézzük fel az FKgP rendszerváltást megelőző évti­zedének történetét. Vörös Vince egyike volt az első szervezők­nek, a kezdetben együtt dol- , gozva Antall Józseffel is.) Mészáros Attila Nagy Bandó András jegyzete Állatkórház A minap Pennsylvania egyik ál­latklinikájáról néztem meg egy dokumentumfilmet a TV2-n. Szakállam padlót fogott, mond­hatnám, de csak az állam esett le. Mert mit lát az Európába tartó tévénéző? Mindenféle bajokkal hozzák a gazdik a háziállataikat, törött lábú lovat, alkoholt felhör- pölő kutyát, műtét utáni kómától nem szabaduló macskát, autó elgázolta kutyát, hogy csak né­hányat említsek. A klinika orvo­sai pedig türelemmel és törődés­sel teszik a dolgukat, röntgenfel­vételt készítve az öregedő, körö­ket dülöngélő kutya agyáról és az autó által elgázolt eb gerincé­ről, együtt aggódva a gazdikkal, elvégre egy szeretett állat életé­ről van szó, tudják, több év köti össze őket egymással, megannyi szeretetben telt nappal, így aztán az állatok sorsa nem lehet kö­zömbös számukra sem. A körülményeket külön emlí­tem, hiszen azt is a klinikai ellá­tás részeként láthatták. (Szinga­púr repülőterének vécéjében gondoltam először arra, hogy ebben a parfümben illatozó, csil­logó csempékkel burkolt, tiszta­ságtól ragyogó mellékhelyiség­ben akár műteni is lehetne.) Nem ragozom, elég annyi: állati tisztaság volt, egy itt élő beteg ember is megirigyelhetné! (Igen, kedves Olvasóm, most jön a párosítás, akár le se újam!) De azért valamit mégis. Gya­korta beszélgethetek néhány or­vossal és professzorral, szemé­lyesen is meggyőződhettem állí­tásaikról, amilyen körülmények között kénytelenek műteni - pénzügyi vonatkozásait most ne is említsük, külön téma! -, az egyszerűen embertelen, vagyis - amerikai értelemben - állati, fenti történet alapján az sem. (Tudom, tudom, az Amerika, ez meg Európa, illetve Magyaror­szág, de az ember azért itt is em­ber, az orvos az orvos, a beteg pedig beteg.) Ellenemre van az általánosí­tás, az egyedi példák nem képe­sek megmutatni a jellemzőt, mégis jeleznek valamit. (Ezer olyan adódhat, amilyenről most beszélek, akkor sem hiszem, hogy ez az általános.) Egy egy­szerűbaranyai asszony bement a Megyei Kórházba, egy egyszerű panasszal: hosszú idő óta dagad és fáj az egyik lába. Megnézte egy specialista, aki így som­mázta a lényeget: asszonyom, nincs különösebb baja, el fog múlni. Az egyszerű asszony pe­dig hazament, és tovább fájlalta az egyszerű lábát. Történetesen egy barátom felesége volt, így aztán a cocilizmus átkos cselé­hez folyamodva beajánlottam őt egy klinika érsebészéhez - ő is specialista! -, aki rövid vizsgálat után megállapította, hogy ödé­más. (Ödéma: vizenyő, sejtek közötti kóros folyadék-felhal­mozódás.) Az egyszerű asszony gondja megoldódott, az egy­szerű lába azóta a gyógyulás mezejére lépett. (Igen, kedves Olvasóm, némi tanulság.) Vajon hogyan végző­dik a történet, ha nincsenek is­meretségben velem, aki nem tűrte, hogy az asszonyka sorsa annyiban maradjon? Vajon hány - általam nem ismert - egyszerű betegnek kellett elfogadnia, hogy „nincs semmi baja”? És végül még egy kérdés: vajon meddig alkalmazná a pennsylvaniai állatklinika azt az orvosát, aki ilyen felületes vizsgálat után küldi haza az egyszerű gazdi egyszerű há­ziállatát? hetedik oldal M h Riport St Hosszúhetényben, saját házukban három esztendeje él egy német család. A családfő a falu lakóinak nem túlzottan nagy elismerése mellett természetgyógyászattal foglalkozik, amelyhez nincsenek meg a szükséges papírjai, miként munkavállalási engedélye sincs. Vagyis tulajdonképpen feketézik. Portré Dr. Iványi Ildikó Dél-Dunántúl „legnagyobb földesura”. Az állam, mint tulajdonos nevében 80 ezer hektár védett területen gazdálko­dik. Kikapcsolódásként családi házuk kertjében kapál. Szakmai ár­talom - mondja -, hogy hivatásos természetvédő lévén, ő sohasem tud a turista szemével nézni a Balatonra. Portré Egy tartalmas nap, hajnali egykor vacsorával Akik csak a hangja alapján próbálják elképzelni, valószínűleg nem tévednek. A Magyar Rádió pécsi stúdiójának műsorszerkesztője nagyon csinos, extra megjelenése talán a középiskolai színpadi szerepléseknek is utórezgése. Azt mondja, nem mindenki „happy”, amikor felébred. Neki többek között az a célja, hogy hallgatóiban ez az érzés az ellenkezőjére forduljon.- Hogyan jutottál el Pá­rizsba ?-Mint a mesében. Egy Tempus-ösztöndíjra pályáz­tam, megkaptam az ösztön­díjat. Akkor már utolsó éves hallgatója voltam a JPTE orosz-francia-kommuniká- ciós szakának. így a nyelv- ismerethez is jól jött, de az oroszból is letettem a felső­fokút. Párizsban is kommu­nikációval foglalkoztam, ezen belül természetesen a rádiózással is, de meg kell mondjam, akkor még nem alakult ki bennem, hogy egy­szer rádiós leszek.- Általában úgy szokott lenni, hogy aki Párizsban élt egy ideig, örök szerelme marad a vá­ros.- Nekem is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden évben visszamehetek, egy kollégámmal rangos zenei eseményről tudósítani.-Ezek szerint kedveled az utazást.- És a zenét. Ez a kettő ösz- szejött. Ha van szabadidőm, soha nem akartál rádiós lenni.- Sőt még színésznő sem, pe­dig a versmondás tényleg jól ment, köszönhetően Kövesi Jó­zsefié tanárnőmnek, az irodalmi színpad vezetőjének is. Illetve egyszer-kétszer átsuhant a feje­men a gondolat, de meg sem hagytam Schweier Rita 1967-ben Mohácson született. Középiskolásként irodalmi színpadon játszott, országos versmondó-versenyeket nyert, szép beszédéért Kazinczy-díjat kapott. A JPTE-n végzett, közben egy évet kommunikációs tanulmányokkal Párizsban töltött. Hetedik éve rádiós műsorvezető. Pécsett él, férje informatikus. zenét hallgatok, a klassziku­soktól a menő együttesekig.- Azt mondod, korábban érni. A rá­diózás hét­köznapi módon lé­pett az éle­tembe. Amikor el­végeztem az egyetemet, a pécsi stúdióba jöt­tem gyakorlatra. Azóta sem volt más munkahelyem.- Elszakadtál a színpadtól, a nyilvános közszerepléstől és eldugtad magad egy mikrofon mögé?- A nyilvánosságot valóban szerettem, de pótoltam a szín­padot a tv-műsorok vezetésé­vel. Ám erre most már nincs módom, a médiatörvény miatt. Show-műsorokat vezetek, ren­dezvényeken konferálok, ha felkérést kapok. Ez persze sűrű napokat jelent, pláne ha 4-kor kelek a reggeli rádióbeli mű­sorvezetés miatt. Van, amikor hajnali 1-kor jutok otthon va­csorához.-A karriervágy hajt?- Mindenkiben kell lennie egy egészséges karriervágy­nak, megvan bennem is. Ilyen oldalról nem határoztam meg magamnak, hol a tető. Nincs határ. Amennyire a hajtás elfá- raszt, annyira pihentet a ma­gánéletem. A féljem, a jó bará­tok, a tánc.- Milyen a jó hallgató?-Aki visszajelez, s ha be­szélgetek vele, hagyja, hogy kihozzam belőle, ami benne van. Mészáros A.

Next

/
Thumbnails
Contents