Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-03 / 180. szám

1999. július 3., szombat Kultúra - Művelődés DUnántúli Napló 9 A Messiásról - meghitt muzsikával Igazán csak most, a 9. Zenei Fesztivál zárókoncertjével ért vé­get tegnap a Pécsi Szimfonikus Zenekar idei mozgalmas éve. Ebben az évadban 80 művet hallhatott a közönség, 60 hangver­senyen, 20 karmester vezetésével. Kiemelkedő házak is voltak a Pécsi Szimfonikus Zenekar idei fesztiválprogramjában, de aho­gyan az igazgató, Szkladányi Péter elmondta, még a kevésbé ismert Berlioz-mű is nagy si­kert aratott. A kortárs francia zene elsősorban a vájtfülűeket érdekelte, az a meghitt és ben­sőséges hangulat azonban, amely a mostani zenei hetet ta­lán a témája miatt is jellemezte, mindenkit magával ragadott. A fizikailag is megterhelő hét nagy erőpróba volt az együttesnek, akik már az elmúlt évadban sem pihentek sokat, hiszen az itthoni fellépéseik mellett hat országban is jártak, s három lemez is készült.- A két francia CD egyikén Weber Bűvös vadásza hallható, ez világpremier is egyben, a másikon pedig Liszt és Saint- Säens egy-egy szimfóniája ka­pott helyet. A harmadik, Auszt­riában felvett CD a borról szól, szeptemberben lemezbemutatót is tartunk belőle a Bordalfeszti­válon. Elmondhatom, hogy jól megszerkesztett, nagyon gaz­dag és sikerekben is bővelkedő évadot zártunk, amelyben még olyan ősbemutató is volt, mint Balassa Sándor Pécsi concer­tója. A társulat évek óta most elő­ször pihenhet a nyáron, idén nem utaznak el, a tervezett francia-holland turné elmarad, bár ez nem rajtuk múlt. Szep­tember elsején a szokásos kon­certtel várják majd a közönsé­get, Strauss-zenékkel. Már azt is tudni, a következő nyári fesz­tiválnak mi lesz a témája: a mil­lennium, az új évezred, illetve Bach halálának 250. évfordu­lója. Hodnik I. Gy. A ritkán hallható „Krisztus gyermekkora” is felcsendült a pécsi Bazilikában fotó: Tóth l. A gyermekkor napsugaras kertje Nevezték varázsló-grafikusnak, mondták életművét angyalok kecses bazárjának, ahol az édes ábránd tündéri illúziói tündö­kölnek. Kondor Béla, a nagy barát vidám mesebazárt említ, míg mások az álmok éteri kékségét, vagy a gyermekkor elve­szett világát vélik munkáiba belelátni. Gross Arnold rézkarcai idő és tér fölött lebegő, szerethető alkotások. Megjelent a Pécsi Szemle Megjelent a tavaly sikeresen útjára indított helytörténeti periodika, a Pécsi Szemle nyári száma. A negyed­évenként a standokra kerülő haragoszöld borítójú folyó­irat, amelyet tegnap mutat­tak be Pécsett a Művészetek Házában, ismét színvonalas, elmélyült kutatómunkán alapuló tanulmányokat kí­nál. Többek közt a centená­rium jegyében Hárs Éva művészettörténész közöl ta­nulmányt Martyn Ferenc festőművészről, Tüskés Ti­bor a Sorsunk szerkesztőjé­nek, a tudós Várkonyi Nán­dornak az alakját idézi fel. Radnóti Ilona a pécsi zsidó­ság történetét kutatja, R. Gál Éva révén a Pécsi Bazilika ötvösremekeiről kaphatunk átfogó képet, Sonkoly Ká­roly a pécsi Majláth-palotát mutatja be. B. R. Kaput nyitnak az alkotótelepek A Baranyai Megyei Alkotó- telepek Kht. és a Deforma Alapítvány együttműködé­sével július 4-én nyitja ka­puit a Siklósi Kerámia Mű­hely. Egy hónapon át nem­zetközi hírű művészek dol­goznak itt - például a német Klaus Lehmann, az osztrák Franz Josef Altenburg és Lilo Schrammel, a hazaiak közül Kádasi Éva, a tavalyi országos kerámiabiennálé győztese. A nagyhírű mű­hely kihasználtságát fo­kozná, és a kht.-t is segítené, ha a JPTE Művészeti Karán tartós gyökeret verne a ke­rámiaszobrászok képzése is. B. R. Valahogy úgy kezdődött, hogy a még diák Gross Arnold látott egy filmet. Csoda Milánóban, az volt a címe a Vittorio de Sica rendezte, 1950-ben készült al­kotásnak.-Akkor bennem is csodák történtek - emlékezik vissza a festő- és grafikusművész, aki a pécsi Műtár Galéria meghívá­sára érkezett, hogy ötven év al­kotásait bemutassa a Café Zacc falain. - Inspirált, átalakított ez a film. Pedig csak az az egyet­len magyarázata, hogy légy jó. Ez a szellemi üzenet sejlik át Gross Arnold alkotásain, a szépség, a harmónia segítségé­vel elért idill, amely azért soha­sem ennyire egyszerű, hiszen a képeken olykor szokatlan, za- varbaejtő figurák tűnnek fel, bizarr lények, magányos lelkek, emberarcú növények, különös kertek, tájak.- Nem tartom kötelezőnek, hogy azt az agresszivitást foly­tassam a képzőművészetben, amit az életben tapasztalok - mondta. - A most divatos ak­ciós képzőművészeti tevékeny­ség is gyakran ilyen, mint az a legfrissebb kiállítás, ahol véres féldisznót darabolnak, vagy az, ahol a galéria főtermében egy franciaágyon fekszik egy mez­telen férfi, s maga mellé invi­tálja a látogatókat. A grafikának, mint műfajnak most is mostohagyermek sors jut, bár vannak, akik szerint ha­zánkban az ötvenes években ez lett az avantgárd műfaj, hiszen nem szorongatták a szocreál el­várások. Az egykori grafikus­nemzedéknek Gross Arnold szinte az utolsó tagja.- Ma az a kortárs, ami folt - folytatta. - Azt is láthatjuk, hogy a multimédiához tartozó különböző eszközök dollármil­liókkal szorítják ki a hagyomá­nyos kézműves technikát. Az alkotó személyes jelen­léte, kézvonása, ujjnyoma azért ma sem pótolható. Gross Ar­nold képeit látva sem csak a kü­lönös, egyszerre groteszk és idilli világ ragad meg bennün­ket, hanem a rendkívül míves, kidolgozott munka is. A mes­terség alapjaira festőművész édesapja tanította még Erdély­ben, aki amúgy a pécsi Zsolnay gyárban is dolgozott vagy öt évet. Színes rézkarcot Magyar- országon Gross Arnold csinált először, de már az első időszak fekete-fehér munkáiból is sok­szorosítottak titokban. Manap­ság meg még az is megtörtént, hogy paplanra nyomtatva talál­kozott egy képével. Az elismerés hivatalosan is megtalálta, kétszeres Mun- kácsy-díjas, Kossuth-díjas, a Széchenyi Irodalmi és Művé­szeti Akadémia Tagja. Mégis úgy érezte nemegyszer, még külföldi útjaira is „utánanyúl­tak”, a neve pedig majd 30 éve nem jelent meg a Művészet című folyóiratban. De lehet, hogy mindez együtt sem szá­mít. Csak a képek fontosak, meg talán a hatalmas vasútmo- dell-gyűjtemény, amelyben még a Volt egyszer egy vadnyugat két mozdonya is megtalálható. No és a csodás ásványok, a 260 darabos rendkívüli kollekció. A most 70 éves művész régi leme­zei között válogat, sorozatokat fejez be. Azt pedig már József Attilával szólva mondja, hogy az igazán boldog pillanatokban gyermeknek érzi magát, s hogy félni csak a játszani nem tudó emberektől kell. Hodnik Ildikó Gy. Gross Arnold a pécsi kiállításán fotó: wéber t Magyarul magyarán Látlelet Vezető nyelvészünk (aki egy­ben az anyanyelvápolók szö­vetségének is köztiszteletben álló személyisége) mondja: „Nem tudok megbocsátani azoknak, akik - egyre nyíl­tabban és egyre nagyobb hangerővel - lesajnálják az igényes nyelvhasználatra tö­rekvést és törekvőket. Mert ezzel a legemberibb tulajdon­ságot: az egzakt fogalomalko­tásra, az árnyalt gondolatfű­zésre, a rezdületnyi pontos­ságú gondolatátadásra igyek­vőket akarják visszataszítani a spontán reagálás állati szint­jére.” Ugyanő gondolat- és agyfi- camoknak nevezte azokat a hibákat, amelyeknek alapján kialakította kritikus álláspont­ját. Ha nem vigyázunk, hova­tovább csupa bicebóca mon­dat taszigálja egymást az el­hangzó és írott szövegben. Még a szövegkörnyezet alapján is nehéz kihámozni a következő mondat tartalmát: „A rossz magminőség jócs­kán közrejátszott a gyakrah kifogásolt betegségek kiala­kulásában.” - Eszerint van el­ismert, dicséretre méltó be­tegség is. „Félő, hogy az eredményt kérdőre fogják vonni.” - Könnyen felismer­hető szerkezetkeveredés tör­tént. Mert vagy kérdésessé te­szik, vagy kétségbe vonják. A kérdőre vonás pedig a felelős­ség megállapítása. A köztár­sasági elnökről mondta a té­vében a hírközlő: „Különböző összetételű olasz üzleti (így!) emberekkel találkozott.” - Bizonyára üzletemberek cso­portjára gondolt, amelynek tagjai különböző üzleti érde­keket képviseltek. A rádió szerint: „A mostani külügy­miniszter teljes mértékben felsorakozott a programjaink mellé.” - A katonai szaknyelv ma is gyakori vezényszava a sorakozó, amelyre mindig több katona áll össze vala­mely alakzattá (raj, szakasz, század). Azt magam is szeret­ném látni, hogy egyetlen em­ber - még ha miniszter is -, hogyan sorakozik fel. „Ez (M/O-s körgyűrű építése a III. ker.-ben) ugyanis évszázados távlatokban lerombolhatja az életkörülményeket.” - Éölte- hetően az évszázados a jövőre vonatkozik. A lerombolt túl­ságosan erős kifejezés, csak­nem költői túlzás az életkö­rülmények (?) romlására, rosszabbodására vonatko­zóan. „A robbantásos merény­letek közül az Aranykéz utcai viszi a prímet.” - É nem ép­pen szerencsés szókép szerint a merényletek zenekart alkot­nak, és közülük a nevesített a prímhegedűs, amely a vezér­szólamot húzza. Ha viszont fúvós hangszeren játszik, ak­kor fújja. Egykori vezető poli­tikus szerint „az ellenzék so­raiban hasonló stílusok zajla­nak”. A szokatlan szóhaszná­lat ellenére közel áll a való­sághoz ez a megállapítás, mi­vel a politikai életben a nyelvi megnyilatkozások sokszor nagyon is zajosak. A szerkezetkeveredés könnyen átlátható példája ez is: „... a színház mai felada­táról is szó kerül.” - Magya­rul ugyanis vagy szóba kerül valami (itt a színház feladata), vagy szó esik róla. Mindezt és a többit is el le­het intézni egy kézlegyintés­sel, de attól a hiba még hiba marad, s tovább rontja a bi­zonytalan nyelvérzékű hallga­tók, olvasók nyelvi műveltsé­gét. Rónai Béla Hagyományőrző hetek Kárász és Szászvár gyer­mekek és felnőttek otthona lesz egy időre. A települése­ken negyedik alkalommal rendezik meg a Keleti-Me- csek Hagyományőrző Tábo­rokat. A kézműves mesterségekkel való ismerkedés, a néptáncos illetve a népi színjátszóprog­ramok idén is értékes elfog­laltságot jelentenek azoknak, akik részt vesznek a most, il­letve a jövő hét végén induló táborokban. Papp Judit szer­vező azonban azt is elmondta, hogy a háborúra, és a labilis helyzetre hivatkozva szinte minden külföldi vendég visz- szamondta az utazást, nem akarnak a déli határszélre jönni. Komlóról, Alsómocso- ládról viszont el merték kül­deni a szülők a kicsiket, aki­ket egyébként többek között vajdasági magyarok fognak táncra tanítani. A kárásziak pályázati ügyességének eredménye, hogy a testvérfa­luból, az erdélyi Ülkéről is érkeznek vendégek. Topolyá­ról a Csalóka zenekart várják, de itt lesz az egri Gajdos ze­nekar, s a kecskeméti Csík zenekar is. A gyermektábort a „Noé bárkája” történet feldolgozása zárja, de a fiatalok tanulnak majd táncokat, nemezelést, korongozást, bőrművességet, fafaragást, szövést is. A fel­nőttek számára elsősorban néptáncprogramot ajánlanak, de idén zeneoktatás is lesz. A szervezők egy-egy napra is várnak érdeklődő látogató­kat. H. I. Gy. Az egyéniség megragadása Sass Sylvia a róla készült képről úgy fogalmazott: „Egy arc - egy villanás, az EGÉSZ egy pillanatban” Azt mondják, egyetlen má­sodperc alatt is vagy har­mincszor változik az arcunk. Aki igazán jó portrét akar készíteni tehát valakiről, vagy nagyon gyorsnak, vagy na­gyon jó szeműnek kell lennie. Ismert művészekről, alkotók­ról, a hazai kulturális élet sze­mélyiségeiről készültek azok a fotográfiák, amelyeket a pécsi Parti Galériában láthat a közön­ség. V. Polgár Judith először mutatkozik itt be az „Arcaim” című kiállításával. A budapesti születésű újság­író-fotóriportert különös érzé­sek kötik Pécshez is.- Tizenhat éves koromban jártam ebben a városban elő­ször - mondja -, dejá vu érzé­sekkel lépdelve Pécs gyönyörű utcáin. Előző életemben való­színűleg itt élhettem, mert szinte mágnesként húz magá­hoz. Nem véletlen az sem, hogy igazi páromat is itt találtam meg. A korábban a Nagyvilágnál, az Élet és Irodalomnál, a Kurír­nál dolgozó V. Polgár Judith szerint őszinte képeinek az le­het a titka, hogy mindig igazi érdeklődéssel fordul az embe­rek felé. Tervei között most egy interneten hozzáférhető tárlat szerepel, következő munkáit a természet ihleti majd, 2000-ben pedig a színházi világnapra a kulisszák mögé is bepillantó alkotásokkal készül. Portréi között ott vannak Ké­pes András, Bállá Demeter, Fehér Klára, Mácsai Pál, Kol- tai Róbert, Bródy János, Koncz Zsuzsa, Vámos Miklós, Sass Sylvia kifejező, az egyéniség varázsát megragadó képei is. Mezei András úgy fogalmazott róla: „Nem kívülálló, nem ob- jektiváló művészet ez. V. Pol­gár Judith fotótechnikájának, művészi elkötelezettségének egyetlen eleme a szeretet.” Hodnik I. Gy. >

Next

/
Thumbnails
Contents