Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-03 / 180. szám
1999. július 3., szombat Kultúra - Művelődés DUnántúli Napló 9 A Messiásról - meghitt muzsikával Igazán csak most, a 9. Zenei Fesztivál zárókoncertjével ért véget tegnap a Pécsi Szimfonikus Zenekar idei mozgalmas éve. Ebben az évadban 80 művet hallhatott a közönség, 60 hangversenyen, 20 karmester vezetésével. Kiemelkedő házak is voltak a Pécsi Szimfonikus Zenekar idei fesztiválprogramjában, de ahogyan az igazgató, Szkladányi Péter elmondta, még a kevésbé ismert Berlioz-mű is nagy sikert aratott. A kortárs francia zene elsősorban a vájtfülűeket érdekelte, az a meghitt és bensőséges hangulat azonban, amely a mostani zenei hetet talán a témája miatt is jellemezte, mindenkit magával ragadott. A fizikailag is megterhelő hét nagy erőpróba volt az együttesnek, akik már az elmúlt évadban sem pihentek sokat, hiszen az itthoni fellépéseik mellett hat országban is jártak, s három lemez is készült.- A két francia CD egyikén Weber Bűvös vadásza hallható, ez világpremier is egyben, a másikon pedig Liszt és Saint- Säens egy-egy szimfóniája kapott helyet. A harmadik, Ausztriában felvett CD a borról szól, szeptemberben lemezbemutatót is tartunk belőle a Bordalfesztiválon. Elmondhatom, hogy jól megszerkesztett, nagyon gazdag és sikerekben is bővelkedő évadot zártunk, amelyben még olyan ősbemutató is volt, mint Balassa Sándor Pécsi concertója. A társulat évek óta most először pihenhet a nyáron, idén nem utaznak el, a tervezett francia-holland turné elmarad, bár ez nem rajtuk múlt. Szeptember elsején a szokásos koncerttel várják majd a közönséget, Strauss-zenékkel. Már azt is tudni, a következő nyári fesztiválnak mi lesz a témája: a millennium, az új évezred, illetve Bach halálának 250. évfordulója. Hodnik I. Gy. A ritkán hallható „Krisztus gyermekkora” is felcsendült a pécsi Bazilikában fotó: Tóth l. A gyermekkor napsugaras kertje Nevezték varázsló-grafikusnak, mondták életművét angyalok kecses bazárjának, ahol az édes ábránd tündéri illúziói tündökölnek. Kondor Béla, a nagy barát vidám mesebazárt említ, míg mások az álmok éteri kékségét, vagy a gyermekkor elveszett világát vélik munkáiba belelátni. Gross Arnold rézkarcai idő és tér fölött lebegő, szerethető alkotások. Megjelent a Pécsi Szemle Megjelent a tavaly sikeresen útjára indított helytörténeti periodika, a Pécsi Szemle nyári száma. A negyedévenként a standokra kerülő haragoszöld borítójú folyóirat, amelyet tegnap mutattak be Pécsett a Művészetek Házában, ismét színvonalas, elmélyült kutatómunkán alapuló tanulmányokat kínál. Többek közt a centenárium jegyében Hárs Éva művészettörténész közöl tanulmányt Martyn Ferenc festőművészről, Tüskés Tibor a Sorsunk szerkesztőjének, a tudós Várkonyi Nándornak az alakját idézi fel. Radnóti Ilona a pécsi zsidóság történetét kutatja, R. Gál Éva révén a Pécsi Bazilika ötvösremekeiről kaphatunk átfogó képet, Sonkoly Károly a pécsi Majláth-palotát mutatja be. B. R. Kaput nyitnak az alkotótelepek A Baranyai Megyei Alkotó- telepek Kht. és a Deforma Alapítvány együttműködésével július 4-én nyitja kapuit a Siklósi Kerámia Műhely. Egy hónapon át nemzetközi hírű művészek dolgoznak itt - például a német Klaus Lehmann, az osztrák Franz Josef Altenburg és Lilo Schrammel, a hazaiak közül Kádasi Éva, a tavalyi országos kerámiabiennálé győztese. A nagyhírű műhely kihasználtságát fokozná, és a kht.-t is segítené, ha a JPTE Művészeti Karán tartós gyökeret verne a kerámiaszobrászok képzése is. B. R. Valahogy úgy kezdődött, hogy a még diák Gross Arnold látott egy filmet. Csoda Milánóban, az volt a címe a Vittorio de Sica rendezte, 1950-ben készült alkotásnak.-Akkor bennem is csodák történtek - emlékezik vissza a festő- és grafikusművész, aki a pécsi Műtár Galéria meghívására érkezett, hogy ötven év alkotásait bemutassa a Café Zacc falain. - Inspirált, átalakított ez a film. Pedig csak az az egyetlen magyarázata, hogy légy jó. Ez a szellemi üzenet sejlik át Gross Arnold alkotásain, a szépség, a harmónia segítségével elért idill, amely azért sohasem ennyire egyszerű, hiszen a képeken olykor szokatlan, za- varbaejtő figurák tűnnek fel, bizarr lények, magányos lelkek, emberarcú növények, különös kertek, tájak.- Nem tartom kötelezőnek, hogy azt az agresszivitást folytassam a képzőművészetben, amit az életben tapasztalok - mondta. - A most divatos akciós képzőművészeti tevékenység is gyakran ilyen, mint az a legfrissebb kiállítás, ahol véres féldisznót darabolnak, vagy az, ahol a galéria főtermében egy franciaágyon fekszik egy meztelen férfi, s maga mellé invitálja a látogatókat. A grafikának, mint műfajnak most is mostohagyermek sors jut, bár vannak, akik szerint hazánkban az ötvenes években ez lett az avantgárd műfaj, hiszen nem szorongatták a szocreál elvárások. Az egykori grafikusnemzedéknek Gross Arnold szinte az utolsó tagja.- Ma az a kortárs, ami folt - folytatta. - Azt is láthatjuk, hogy a multimédiához tartozó különböző eszközök dollármilliókkal szorítják ki a hagyományos kézműves technikát. Az alkotó személyes jelenléte, kézvonása, ujjnyoma azért ma sem pótolható. Gross Arnold képeit látva sem csak a különös, egyszerre groteszk és idilli világ ragad meg bennünket, hanem a rendkívül míves, kidolgozott munka is. A mesterség alapjaira festőművész édesapja tanította még Erdélyben, aki amúgy a pécsi Zsolnay gyárban is dolgozott vagy öt évet. Színes rézkarcot Magyar- országon Gross Arnold csinált először, de már az első időszak fekete-fehér munkáiból is sokszorosítottak titokban. Manapság meg még az is megtörtént, hogy paplanra nyomtatva találkozott egy képével. Az elismerés hivatalosan is megtalálta, kétszeres Mun- kácsy-díjas, Kossuth-díjas, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Tagja. Mégis úgy érezte nemegyszer, még külföldi útjaira is „utánanyúltak”, a neve pedig majd 30 éve nem jelent meg a Művészet című folyóiratban. De lehet, hogy mindez együtt sem számít. Csak a képek fontosak, meg talán a hatalmas vasútmo- dell-gyűjtemény, amelyben még a Volt egyszer egy vadnyugat két mozdonya is megtalálható. No és a csodás ásványok, a 260 darabos rendkívüli kollekció. A most 70 éves művész régi lemezei között válogat, sorozatokat fejez be. Azt pedig már József Attilával szólva mondja, hogy az igazán boldog pillanatokban gyermeknek érzi magát, s hogy félni csak a játszani nem tudó emberektől kell. Hodnik Ildikó Gy. Gross Arnold a pécsi kiállításán fotó: wéber t Magyarul magyarán Látlelet Vezető nyelvészünk (aki egyben az anyanyelvápolók szövetségének is köztiszteletben álló személyisége) mondja: „Nem tudok megbocsátani azoknak, akik - egyre nyíltabban és egyre nagyobb hangerővel - lesajnálják az igényes nyelvhasználatra törekvést és törekvőket. Mert ezzel a legemberibb tulajdonságot: az egzakt fogalomalkotásra, az árnyalt gondolatfűzésre, a rezdületnyi pontosságú gondolatátadásra igyekvőket akarják visszataszítani a spontán reagálás állati szintjére.” Ugyanő gondolat- és agyfi- camoknak nevezte azokat a hibákat, amelyeknek alapján kialakította kritikus álláspontját. Ha nem vigyázunk, hovatovább csupa bicebóca mondat taszigálja egymást az elhangzó és írott szövegben. Még a szövegkörnyezet alapján is nehéz kihámozni a következő mondat tartalmát: „A rossz magminőség jócskán közrejátszott a gyakrah kifogásolt betegségek kialakulásában.” - Eszerint van elismert, dicséretre méltó betegség is. „Félő, hogy az eredményt kérdőre fogják vonni.” - Könnyen felismerhető szerkezetkeveredés történt. Mert vagy kérdésessé teszik, vagy kétségbe vonják. A kérdőre vonás pedig a felelősség megállapítása. A köztársasági elnökről mondta a tévében a hírközlő: „Különböző összetételű olasz üzleti (így!) emberekkel találkozott.” - Bizonyára üzletemberek csoportjára gondolt, amelynek tagjai különböző üzleti érdekeket képviseltek. A rádió szerint: „A mostani külügyminiszter teljes mértékben felsorakozott a programjaink mellé.” - A katonai szaknyelv ma is gyakori vezényszava a sorakozó, amelyre mindig több katona áll össze valamely alakzattá (raj, szakasz, század). Azt magam is szeretném látni, hogy egyetlen ember - még ha miniszter is -, hogyan sorakozik fel. „Ez (M/O-s körgyűrű építése a III. ker.-ben) ugyanis évszázados távlatokban lerombolhatja az életkörülményeket.” - Éölte- hetően az évszázados a jövőre vonatkozik. A lerombolt túlságosan erős kifejezés, csaknem költői túlzás az életkörülmények (?) romlására, rosszabbodására vonatkozóan. „A robbantásos merényletek közül az Aranykéz utcai viszi a prímet.” - É nem éppen szerencsés szókép szerint a merényletek zenekart alkotnak, és közülük a nevesített a prímhegedűs, amely a vezérszólamot húzza. Ha viszont fúvós hangszeren játszik, akkor fújja. Egykori vezető politikus szerint „az ellenzék soraiban hasonló stílusok zajlanak”. A szokatlan szóhasználat ellenére közel áll a valósághoz ez a megállapítás, mivel a politikai életben a nyelvi megnyilatkozások sokszor nagyon is zajosak. A szerkezetkeveredés könnyen átlátható példája ez is: „... a színház mai feladatáról is szó kerül.” - Magyarul ugyanis vagy szóba kerül valami (itt a színház feladata), vagy szó esik róla. Mindezt és a többit is el lehet intézni egy kézlegyintéssel, de attól a hiba még hiba marad, s tovább rontja a bizonytalan nyelvérzékű hallgatók, olvasók nyelvi műveltségét. Rónai Béla Hagyományőrző hetek Kárász és Szászvár gyermekek és felnőttek otthona lesz egy időre. A településeken negyedik alkalommal rendezik meg a Keleti-Me- csek Hagyományőrző Táborokat. A kézműves mesterségekkel való ismerkedés, a néptáncos illetve a népi színjátszóprogramok idén is értékes elfoglaltságot jelentenek azoknak, akik részt vesznek a most, illetve a jövő hét végén induló táborokban. Papp Judit szervező azonban azt is elmondta, hogy a háborúra, és a labilis helyzetre hivatkozva szinte minden külföldi vendég visz- szamondta az utazást, nem akarnak a déli határszélre jönni. Komlóról, Alsómocso- ládról viszont el merték küldeni a szülők a kicsiket, akiket egyébként többek között vajdasági magyarok fognak táncra tanítani. A kárásziak pályázati ügyességének eredménye, hogy a testvérfaluból, az erdélyi Ülkéről is érkeznek vendégek. Topolyáról a Csalóka zenekart várják, de itt lesz az egri Gajdos zenekar, s a kecskeméti Csík zenekar is. A gyermektábort a „Noé bárkája” történet feldolgozása zárja, de a fiatalok tanulnak majd táncokat, nemezelést, korongozást, bőrművességet, fafaragást, szövést is. A felnőttek számára elsősorban néptáncprogramot ajánlanak, de idén zeneoktatás is lesz. A szervezők egy-egy napra is várnak érdeklődő látogatókat. H. I. Gy. Az egyéniség megragadása Sass Sylvia a róla készült képről úgy fogalmazott: „Egy arc - egy villanás, az EGÉSZ egy pillanatban” Azt mondják, egyetlen másodperc alatt is vagy harmincszor változik az arcunk. Aki igazán jó portrét akar készíteni tehát valakiről, vagy nagyon gyorsnak, vagy nagyon jó szeműnek kell lennie. Ismert művészekről, alkotókról, a hazai kulturális élet személyiségeiről készültek azok a fotográfiák, amelyeket a pécsi Parti Galériában láthat a közönség. V. Polgár Judith először mutatkozik itt be az „Arcaim” című kiállításával. A budapesti születésű újságíró-fotóriportert különös érzések kötik Pécshez is.- Tizenhat éves koromban jártam ebben a városban először - mondja -, dejá vu érzésekkel lépdelve Pécs gyönyörű utcáin. Előző életemben valószínűleg itt élhettem, mert szinte mágnesként húz magához. Nem véletlen az sem, hogy igazi páromat is itt találtam meg. A korábban a Nagyvilágnál, az Élet és Irodalomnál, a Kurírnál dolgozó V. Polgár Judith szerint őszinte képeinek az lehet a titka, hogy mindig igazi érdeklődéssel fordul az emberek felé. Tervei között most egy interneten hozzáférhető tárlat szerepel, következő munkáit a természet ihleti majd, 2000-ben pedig a színházi világnapra a kulisszák mögé is bepillantó alkotásokkal készül. Portréi között ott vannak Képes András, Bállá Demeter, Fehér Klára, Mácsai Pál, Kol- tai Róbert, Bródy János, Koncz Zsuzsa, Vámos Miklós, Sass Sylvia kifejező, az egyéniség varázsát megragadó képei is. Mezei András úgy fogalmazott róla: „Nem kívülálló, nem ob- jektiváló művészet ez. V. Polgár Judith fotótechnikájának, művészi elkötelezettségének egyetlen eleme a szeretet.” Hodnik I. Gy. >
