Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-28 / 205. szám

1999. július 28., szerda Háttér - Riport Rohanás a Drávazugba(ból) Ki tudja miért, de öt óra előtt öt perccel a felsőszentmártoni Podravka együttes Elvis Presley „Love me” című számát kezdte el játszani. Szeress engem ... Éppen akkor gördült Torgyán Jó­zsef miniszteri Mercedese a drávakeresztúri községháza udvarába. Utóbb kiderült, a megzenésí­tett kérés nyitott kapukat döngetett, mert a földművelésügyi tárca vezetője egy ügyes fordulattal visszament egészen a Vereckei-hágóig. Pontosabban annak közelében lévő egyik apró kis telepü­lésig, ahol édesanyja nevelkedett 13 testvérével együtt.- Tudom - mondta a vidékfej­lesztésért is felelős miniszter milyen egy ekkora faluban élni. Már a fórum vége felé, ami­kor egy szűkebb polgármesteri körben Torgyán doktornak még volt vagy 10 perce a valódi tér­ségi problémákat felvető kér­désekre válaszolni, megerősí­tette ráérző képességét. A Drá- vazug lemaradottságát mondta - a keresztúri község­háza állapotán, berendezése kopottságán keresztül is fel tudta mérni. Szegény Tóth At­tila polgármesternek megreb­bent a szeme. Éppen most fe­jezték be részbeni rendbetételét az épületnek, a magas rangú vendég tiszteletére még a ház előtt álló közkutat is szép kékre festették... Torgyán József rohanós, múlt szerdai baranyai napja késő délután Drávakeresztúron fejeződött be. Mint miniszter és nem pártvezér érkezett a 175 lakosú kis faluba, bár a polgár- mester kisgazda, a FKgP me­gyei szervezete szervezőtitkára. Az előrejelzés szerint a terve­zett fórum meglehetősen forró hangulatú lesz, mert a térség­ben gazdálkodók keményen szemére akarják hányni a mi­niszternek az elmaradt támoga­tásokat, magára hagyott helyze­tüket. Hogy a végéhez kanya­rodjunk, ebből semmi nem lett, Torgyán József nem pártve­zérként, hanem miniszter­ként érkezett s bár Torgyán József is azt mondta, inkább kérdezzenek a jelen lévők, végül is az idő ja­vát ő beszélte át. Lantos Tamás, az Ormánság Alapítvány ügy­vezetője, dr. Iványi Ildikó, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság vezetője kapott megértő válaszokat, illetve a szentlőrinci agrárvállalkozó Görgényi Imre. Komoly prob­lémákat vetett fel: az új típusú szövetkezetek támogatásának hiánya, elmaradtak a banki hite­lek, amelyeket a termőföldek aranykorona-értéke alapján le­hetett volna felvenni, mit keres a belföldi piacon a külföldi vető- és étkezési burgonya? A miniszter túl sok konkré­tumot itt sem mondott. Az első válasz szerint a FKgP még nem olyan erős, hogy ezt a támoga­tást keresztülvihette volna, másrészt le is állíttatta, mert a régi típusú szövetkezetek gyor­san átalakultak új típusúvá, s elhappolták a valóban újak számára szánt támogatást. Az erő hiányzik a pártból ahhoz is, hogy a banki hiteleket megkap­hatták volna a termőföldtulaj­donosok. Végül a krumpli: vámfüggönnyel nem lehet le­zárni az országhatárokat. Bur­gonya helyett sertésről mondott számokat: 26 ezer tonnát ho­zunk be, viszont 103 ezret vi­szünk ki. Vagyis előnyös nem­zetközi szerződéseink vannak, ezek kezelése nem is az FVM, hanem a gazdasági miniszté­rium hatáskörébe tartozik.-A válaszokat hallva mit csinál majd? - kérdezem a vál­lalkozótól.- Fel kell mérnem még egy­szer a piacaimat, esetleg csök- kentenem a termelést. Annyiból szerencséje volt a házigazda Tóth Attilának, hogy előző szombaton volt a falunap, és az akkor felállított sátrak, a Dunakesziből ide települt Tanne Hotel poharai, tányérjai, az ételmelegítő továbbra is jó szolgálatot tettek. Bár mellet­tem azt mondja egy helybeli, hogy szombaton még mű­anyag- és nem porcelántányé­rok voltak. Nem használt a mi­niszter tányért, amikor a falu­házhoz érkeztekor a friss ke­nyeret kínálták neki, sóval. Tört belőle, futott tovább, a hegyháti népviseletbe öltözött hölgy pe­dig kezében a tálcával szép tü­relmesen végigálldogálta a fó­rumot. Mint kiderült, valóban hegyháti - magyaregregyi Tóth Attila csinos menyasszo­nya. Nála élénkebb ruhában csak maga a miniszter volt, fehér öl­töny-zöld ing-fehér nyakkendő. A házigazdák bizonyára akcep­tálják a vidékfejlesztési minisz­ter Fradi-orientáltságát, mert az első sor szék elé rakott asztalo­kat is zöld-fehér kockás abrosz- szal terítették le. Szóba került persze az ingat­lanok tulajdonjoga is. Különö­sen azért, mert már a DDNPI területén is fel-felbukkannak a földre áhítozó külföldiek. A miniszter elégedetten jelezte, hogy ezek az új „honfoglalók” A község lemaradottságát a rendebe tett községház állapo­tán is le tudta mérni a miniszter fotók: wéber tamás már lépéshátrányban vannak, mert a zsebszerződések meg­előzhetők, érvényteleníthetők lesznek azzal, ha minden ingat­lanra elővásárlási joga lesz az államnak, márpedig erre az ő javaslata is elkészült. Az egy­előre nem hangzott el, hogy ez a javaslat mikortól válik majd gyakorlattá. Szóba kerültek más vonalon is a hitelek, hiszen minden gaz­dálkodónak nagy szüksége lenne ezekre. Torgyán úr je­lezte, hogy az egyik pénzinté­zettel előrehaladott tárgyaláso­kat folytat. Egyelőre a bank ne­vét nem mondhatja, de rövid időn belül várható a forrás megnyitása. így azután a jelen­lévők nem tudták meg, melyik az a bank, bár sokan pillantot­tak a miniszteri Mercedes rend­számára: CIB 331. Drávakeresztúri utcakép A politika a fórumon, ahol pedig vagy százan üldögéltek a tüzes kemenceként működő be­tonozott focipályára rakott szé­keken, nem került szóba. Se a koalíciós válság, se a tejügy, se a köztársasági elnöki szék. Ak­tuális „dolog” annál inkább. Mint kiderült, a miniszternek azért kell olyan nagyon gyorsan tovább rohannia, mert estére az Aktuális című tv-műsorba vár­ják. Ezt azonban jelezte a fó­rumon, mint ahogy azt is, hogy neki nagyon jól jön ebből a szempontból is ez a drávasza- bolcsi - drávakeresztúri, javí­totta ki magát - fórum, mert el tudja majd mondani az Aktuális szerkesztőinek, hogy jöjjenek el ide, ha meg akarják érteni, miért kér ő annyi pénzt a Föld­művelésügyi és Vidékfejlesz­tési Minisztériumnak. így az­után senki sem neheztelt, hogy tényleg hirtelen felpattanva, kék fények özönében elautózott a faluból. Mészáros Attila hetedik oldal Dunai Imre jegyzete Több és kevésbé A könyvkiadás adatairól nem­rég megjelent kiadványában a Központi Statisztikai Hivatal arra a következtetésre jutott, hogy az 1997-ben és a tavaly vásárolt könyvek mennyisége elmaradt az 1995. évitől. Ez­zel szemben a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülése által vég­zett félmérés azt mutatta ki, hogy a növekvő árak mellett tavaly ténylegesen 10 száza­lékkal nagyobb értékben vá­sároltunk könyvet. Ez az eredmény azt hivatott iga­zolni, hogy az 1992 és 1998 közötti időszak három és fél­szeres könyvár-növekedése nem is olyan elrettentő. Most aztán melyiknek higgyünk? Fogyasztóként eleve részrehajlónak minősü­lök. Ám csak azért is rámuta­tok a klasszikus elfogultságot érzékeltető magyar szólás igazságára, amely szerint minden „kereskedő” a saját lovát dicséri. Ahogy a könyvpiaci straté­gák is. Lehet, hogy üzleti szempontból valóban minden rendben van a számukra. Le­arathatják azt a babért is, hogy évre évre több könyv jelenik meg. Csakhogy miközben ta­valy 1200-zal több könyvet ad­tak ki, mint ahányat 1994-ben, az átlagpéldányszám kéthar­mada volt a négy évvel azelőt­tinek. A tavaly kiadott művek átlagos példányszáma 4400 volt, 2800-zal kevesebb az 1995-ös termésnél. Ha ez a lejtős tendencia így folytatódik, visszajutunk rajta a múlt század derekára, ami­kor egy-egy Jókai-regény kétezres példányú megjelen­tetése rekord lehetett. Ez a mennyiség akkoriban a mű­veltek körének közös olvas­mányélményt hozott. Ma ennyi csak a törzs olvasókö­zönség töredékének elég. Korunkban egy-egy műtől a hajdanihoz hasonló hatást várni naivitás. Mégis meg­kockáztatom: társadalmunk­ból nagyon hiányoznak a kö­zös új olvasmányélmények. És ilyenekre egyre cseké­lyebb az esély. Már csak az üzleti megfontolások miatt is sok könyvű, de kevés könyvet olvasó ország lettünk. .. .... Kép-tár wm mmmmmmmmmmmmmmmmmmmémmmmmm Az egyházaskozári templom takács dezső rézkarca ^hetedik oldal holn«i|i HiPOrt Az eladott baranyai kastélyok renoválása során veszélyt jelenthet, hogy művészeti és építészeti értékek mennek veszendőbe. A bükkösdi kastély új tulajdonosa műemlékvédelmi engedély nélkül végzi a felújítási munkákat. Portré Horváth László, Törökország Szigetváron élő tiszteletbeli konzulja a diplomáciai megbízást csak habozva fogadta el. Ma már szívesen látja el a feladatot. Portré Szóképtelenségek Táncol, koreografál, rajzol, kiadványokat készít, helyesírási hibákat javít, gégékét talál ki. Ezek után egy kívülálló azt gon­dolná, hogy minden pezseg körülötte. Pedig nem. A nyugalom szobrát lehetne róla megmintázni.- Mivel kezdődött?- A rajzzal. Jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, oda nem vettek föl, de Pécsre, a Tanárképző Főiskolára igen, rajz-földrajz szakra.- Mindkét szak érdekelte?- A rajz nagyon, sokat tanul­tam, s nemcsak technikákat. Kiváló esztétikai alapokat is te­remtett a főiskola. A földrajz nagy részét viszont elfelejtet­tem, főleg ami a gazdaságföld­rajzi vonulatát illeti, hiszen olyan adatokat kellett például megtanulni, hogy mennyi kávét termelnek Brazíliában. Telje­sen mégsem volt fölösleges ez a szak sem, hiszen ha az Adri­ában fürdők, s megérzek egy hideg áramlatot, tu­dom, miért történik mindez, hon­nan jön és hová megy.- Aztán Pécsett ragadt.- Ennek a tánc volt az oka, mert már főiskolás éveim alatt is táncoltam a Baranyában, s végül 17 év lett belőle. És idő­vel koreográfiákat is készítet­tem.- És a Pécsi Balett?- Eck Imre látott táncolni, s meghívott több produkcióba is. Olyan darabok címszerepét táncoltam, mint a Fából fara­Bognár József 1951-ben született Tabon. A gimnázium után a Pécsi Tanárképző Főiskolán végzett rajz-földrajz szakon. Dolgozott népművelőként, kiadványtervezőként. Táncolt a Baranya Táncegyüttesben, koreográfusként több díjat is nyert. Ma a Tér Grafikai Stúdió társtulajdonosa. Egy 18 éves lánya van. gott királyfi, a Csodálatos Mandarin vagy a Pygmalion.- Ez a tánc-vonulat befeje­ződött?-Nem, hiszen készítettem koreográfiákat a Közép-Eu- rópa Táncszínháznak, s számít rám az egy hete megalakult Dunaújváros Táncszínháza is.- A humor?- Két éve indultam az MTV által kezdeményezett Humo­rista kerestetik című vetélkedőn, ahol a döntőig jutottam. Volta­képpen geg-for- gatókönyveket kellett írni, ame- lyekcl megfil­mesítettek. Mindez összefügg a tánccal is, hiszen korábban sokat foglal­koztam Örkény egypercesek táncszínre állításával, amelyek során sok ötlet, poén felvető­dött, azokat is szavak nélkül kellett elmondani.- Valami hasonló megjelent könyv alakban is.- Szóképtelenségek címmel adtam ki egy könyvet, amely könyvesboltban ugyan nem kapható, de többnyire aján­dékba adom ismerőseimnek. Cseri László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents