Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-25 / 202. szám
1999. július 25. ★ MAGYARORSZÁG-DÉL-DUNÁNTÚL ★ 5 A tő feneke pénzt fialt A Rottenbiller utca faburkolatának eladása páratlan esemény volt, de egy tófenék áruba bocsátása se mindennapi. j A nagyvátyi tavak korábban komoly vi- I harokat éltek át. Hol a tulajdonlásuk körül dúlt ádáz csata, hol a horgászok | bocsátkoztak ütközetbe érdekeik védel- I mében, máskor a buja hínárerdő ellen I kellett kemény harcot folytatni. E felszí- I ni jelenségeket csak egy „réteg" vészelte át szakadatlan gyarapodással: a tófenék iszapja. Újabban már ez okozott gondot. És | persze, a pénz. A tóhasznosítók számára elérhetetlen összeget emésztett volna | fel a kotrás. Közel 60-70 centiméteres J - rétegről van szó, óriási mennyiségről. i Ma már vége a tófenék áporodott 1 nyugalmának. Egy cég megvásárolta az I iszapot. Pontosabban megkapja ingyen, ha kikotorja a tavakból, elszállítja és I hasznosítja. A tervek szerint - az egyik | tóról a vizet már le is engedték - októ- : bérré végeznek a kotrással. Már csak ar- 1 1 ra várnak, hogy a kiszáradó felületre rá- f; I mehessenek a gépmonstrumok, s el- 1 kezdjék a munkát. M. A. I Az alsóbűi leletek nyomán megváltozhat az ősmagyarokról vallott felfogás Legkorábbi nyelvemlékeink kerültek elő Somogybán. Magyar Kálmán, a Somogy Megyei Múzeum főmunkatársa lassan húsz éve kutatja Bodrog-Alsóbűn, a Temető-dűlőben a Bő-nemzetség központjának területét. Az ásatások valódi történelmi szenzációt eredményeztek: a X. századból 32 vasolvasztó kohót tártak fel. A leletek között székely rovásírásos tárgyat is találtak. A rovásírás megfejtése után valószínűvé vált, hogy a kor magyarsága fejlett fémművességgel rendelkezett. A felirat négy betűjét dr. Vékony Gábor, az ELTE docense fejtette meg. Jelentése - „Fúnak” - szómágia, s a rontó szellemek elvesztését szolgálja az égetett kerámia fú- vókatöredéken. A vasolvasztás sikere érdekében karcolták készítőik a Tűvel karcolták a betűket munkaeszközre, s „biztatták” ezzel hatékonyabb munkára. Ez az eddigi legkorábbi magyar nyelvemlék. Egy kutató szerint a székely rovásírás 864-873 között alakult ki, a lelet erre bizonyítékul szolgál. E kettő jelenti a felfedezés szenzációját. Fontosságukat megerősíti, hogy alátámasztják a László Gyula vallotta kettős honfoglalás elméletét, amely szerint már jóval a IX. század előtt magyar töredékek érkeztek a Kárpát-medencébe. A kutatók ugyanis több lelőhelyen az onugor nép itteni életére utaló nyomokat is feltártak. Az onu- gorok a 670-es években telepedtek az avarok közé a Dél-Dunántúl e részén. A fúvókatöredékekhez hasonlóan a hazai régészeti feltárások történetében egyedülállóak a bodrogalsóbűi kerá- miabogrács- darabok, valamint az avar díszítő- motívumos cserepek is. A leletek első tudományos leírása már megjelent. Az MTA Régészeti Intézete felkérte a kutatókat, hogy no- vemberben tartsanak az ásatás eredményeiről szakmai előadást. A team most kapott 1,5 millió forint állami támoga- Magyar Kálmán (balról) az ásatáson tást az ásatás teljes - októberre tervezett - befeje- múzeum a magyar történelemkuta- zéséhez. tás számára szenzációs leletek beA tervek szerint 2000-ben hely- mutatása érdekében, ben épül majd meg egy megfelelő Mészáros Attila Múltunk nemtelen tolvajai (Folytatás az 1. oldalról) Betörtek már az ófalui mú- 0 zeumba is, még évekkel ezelőtt. Ami a mecseknádasdi lopást illeti - a kár mintegy r 650 ezer forint -, egyelőre ! rendőrségi vizsgálati szakaszban van az ügy. A szakemberek - éppen az ófalui , tapasztalatok alapján - nem bíznak az ellopott rokka, ; gyertyatartók és más népi i használati eszközök meg- | kerülésében. Illetve: Hans Rehfeld és Theodor Zens, a I Pécsett korábban szolgála- I tot teljesítő két német diplo- j mata jóvoltából egy faliórát sikerült pótolni. Vettek egyet a stuttgarti bolhapiacon, rendbe tetették, el- V küldték. Néhány éve Pécsett j nyomtalanul tűnt el a Mo- . dern Magyar Képtárból egy Rippl-Rónai-festmény és egy Pátzay-szobor. A mohácsi múzeum raktárába is szerettek volna betörni, de a vasajtók megakadályoz- ! ták, hogy az értékesebb tár- f gyak közelébe jussanak. így j a műkincstolvajok megelégedtek egy hosszabbítóval.- El keli érnünk - mondja Miilei Ilona, - hogy minden | múzeumunkon, raktárunkon annyi és olyan zár legyen, hogy megfeleljenek a biztosítók elvárásainak. Vannak persze olyan kiállítások, amelyek abszolút biztosan védettek. Befizetnék például arra, ha valakinek valamit sikerülne ellopnia a pécsi Helytörténeti Múzeumból. A föld alatt rejtőző értékeket persze nem lehet lakattal őrizni. Kárpáti Gábor csak abban biztos, hogy a régészeti értékek ellopása folyamatos, mint ahogy folyamatos az ezek iránti jellemzően külföldi igény is. „Divathullámot” nem lehet felfedezni - egyszer a római kori emlékek, másszor a népi eszközök vagy a múlt századi festmények keresettebbek. A vásárokban az engedély nélkül birtokolt régészeti emlékeinket nem lehet kiszűrni, mert eladóik szerint külföldről származnak, vagy örökölték azokat. Jellemző egyébként a közgondolkodásra: nem volt arra példa, hogy valaki behozott volna a múzeumba akárcsak egy, a múltunkról valló, valahol talált régészeti emléket. Mészáros A. Nagynyárádi kékfestő fesztivál A kékfestés művelői rendeznek kétnapos fesztivált a jövő hét végén Nagynyárádon az ország egyik leghíresebb kékfestője, a 79 éves Sárdi János műhelyében és annak környékén. Hazánkban ma már mindössze hat kékfestő őrzi ezt a múlt században - legfőképpen a német nyelvterületeken - elterjedt mesterséget, amely egy sajátos textildíszítő eljáráson alapul. A fehér vászonra nyomóeszközzel viszik fel a mintát olyan vegyianyaggal, amelyet nem fog meg a kék színűre oxidálódó indigó festék. Azután a vászont kékre festik, majd egy másik vegyülettel átmossák. Ennek eredményeként a kék anyagon fehéren jelenik meg a minta. A július 31-én nyíló népművészeti találkozón Népművészet Mestere címmel kitüntetett baranyai kékfestő háza előtti parkban hagyományőrző német népi együttesek adnak műsort kékfestő kelmékből készült ruhákban. A mesterség fogásai iránt érdeklődők megtekinthetik Sárdi János működő műhelyét, ahol most unokái készítik hagyományos módon a kékfestő kelméket. Az ilyen anyagból varrott ruhákban érkező vendégek öltözékeit a kékfestő mesterek értékelik majd, és a legszebb öltözékek viselői díjat kapnak. D. I. *** HÍREK *** Az idei legnagyobb halfogás Sikondán. Orsós János napi jegyes komlói horgász tegnap délelőtt a sikondai lies tavon egy 27,5 kg-os 134 cm hosszúságú harcsát akasztott horogra. (dg) Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván. Mohács 458 cm, apadó, 21,8, Őrtilos 144 cm, áradó, 19,3, Barcs 61 cm, apadó, 20,8, Drávaszabolcs 187 cm, áradó, 20,3 fok. Temetőáthelyezés és szigetvári monográfia A korábbinál jobban reménykedhetnek a támogatásban a szigetváriak a magyar államiságunk ezredik évfordulójára tervezett programjaikhoz. A Millenniumi Emlékbizottság, illetve a kormánybiztosi hivatal két pályázatuk iránt mutat érdeklődést, és bővebb információkat, kiegészítést igényelt. A város szeretné áthelyezni a vár melletti - oda kevéssé illő - szovjet katonai temetőt, de támogatás nélkül nincs rá módja, főként pénze. A kormánybiztosi hivatal elvárása szerint az önkormányzat illetékes bizottsága nemrég döntött arról, hogy a turbéki temetőben pontosan hova kerülnek ezek a katonasírok - és a hozzájuk tervezett emlékmű -, ha megítélik a támogatást Szigetvárnak. Érdeklődést mutat a kormánybiztosi hivatal a szigetvári várostörténeti monográfia iránt is. Ezt a várbaráti kör kívánja megjelentetni az 1903- ban kiadott előző várostörténeti mű centenáriumára. Az új monográfia szerkesztését dr. Szita László, a történelemtudományok akadémiai doktora, a Baranya Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója vállalta el. A Szigetvári Várbaráti Kör egyébként a szeptemberi Zrínyi-napokon ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját: a jubileumi közgyűlésen túl kiállítással és a várbaráti körök találkozójának megrendezésével. D. 1. A vizek hiányzó betegei A közegészségügyiek évről évre jelzik, hogy veszélyes a Duna mohácsi szakaszán fürdeni. A víz okozta lehetséges megbetegedéseknek azonban semmi nyoma. Hogy a több esztendőt is átölelő azonosságokkal folytassuk, a Duna paraméterei ezen a szakaszon évek óta változatlanok. A tisztítatlan szennyvizek hordalékai miatt is kell az itt fürdőzőknek többek között fertőzéstől, hányástól, hasmenéstől, kötőhártya-gyulladástól tartaniuk. Az azonban, hogy az itt fürdőzők valóban a folyótól betegedtek-e meg, közegészségügyi adminisztratív vonalon csak akkor lenne követhető, ha hirtelen sokan jelentkeznének a tünetekkel az orvosoknál. Erre eddig nem volt példa, az időnként előforduló esetek pedig az egészségügyet általában sújtó túltengő adminisztráció-kötelezettség miatt „papíron kívül” maradnak. A közegészségügyieknek ugyanis a megbetegedettek nevére, lakcímére lenne szükségük, hogy utána járjanak: a Duna okozta-e a fertőzést? Se nevek, se címek eddig nem érkeztek. Ami persze a megbetegedéseket nem zárja ki, de ezekről egyelőre a „Fürdésre nem ajánlott!” figyelmeztetést kiadó ÁNTSZ-hez nem jutott el a jelzés. M. A. MELLETT Tényleg olyan sokat lőnek a rendőrök? Sokat lőnek mostanában a rendőrök, olvastam egyik lapban a közelmúltban. Valóban több lövés dördült el az utóbbi időben, és bár egyáltalán nem vagyok híve semmiféle lövöldözésnek, mégsem lepett meg a hír. Amikor a miniszter- elnök kocsiját ellopták és egy kommandós női rendőrtiszt lövéseket adott le a volánnál ülő tolvajra, mit-tesz-isten, azonnal azt firtatták, jogosan használta-e fegyverét a rendőrlány. Mert ilyenkor mindjárt kezdődik a kivizsgálás, a katonai ügyészség, illetve a bíróság „hivatalba lép”, a tortúra hosszadalmas és gyakran megalázó is. Nyilván százszor is meggondolja magát legközelebb egy rendőr, hogy előkapja-e a fegyverét, ha másként nem tudja kézre keríteni a bűnözőt. Emlékszem rá, még a rendszerváltás elején, hogy meghurcoltak egy közrendőrt, aki egy pesti villamoson randalírozó striciket nem tudott jobb belátásra bírni, mint hogy a levegőbe lőtt. „A rendőr nem is volt szolgálatban . . .!” - támadott néhány lap -, s ezzel a rendbontók pártjára állva - mintha nem tudnák, hogy a rendőr mindig „szolgálatba helyezi magát”, ha bűncselekményt tapasztal, mint ahogy az orvosnak is mindig - a nap huszonnégy óráján át - hivatását kell gyakorolnia adott esetben. Az nagyon helyénvaló, hogy ha egy rendőrt fegyver- használatra kényszerítenek a bűnelkövetők, ezt vizsgálat követi, végül is nem rendőrállamban élünk, hálistennek. De mindennek van határa. A tavasszal - a főváros egyik nevezetes futballrendezvényén - elvadult társaság próbált bejutni a kapun, majd a tömeget - kemény kézzel! - rendőrök oszlatták fel, néhány nagyszájút le is tartóztattak, mire a parlamentben egy képviselő „sportszerető fiataloknak” minősítette a garázda bandát és vizsgálatot követelt. A közbiztonság nálunk nem éppen rózsás, bár minden következő koalíció megesküszik, hogy visszaszorítják a bűnözést, fölveszik a harcot a maffiák ellen. Tavaly - alig néhány hónappal az új koalíció munkába állása után - egyik felelős politikus kijelentette, hogy szűnőben a bűnözési hullám, megszűntek az autós leszámoló robbantások. Akár meg is mosolyoghattuk volna a fenti optimista bejelentést, ha nem lenne túlzottan is komoly terhe társadalmunknak az egyre rosszabbodó közbiztonság. Nem is olyan régen, egy magas rangú tisztségviselő jelentette ki elégedetten, hogy csökkenőben a bűnözés. Aztán nem sokkal utána, szinte sorban lopkodták el a kormányhivatali kocsikat „ismeretlen elkövetők”, majd később egy fővárosi vállalkozót és barátnőjét lőtték le tizenhét lövéssel. A héten a televízió vissza- játszotta azt a tudósítását, amely májusban történt, miszerint tíz kiváló olimpikonunk kapott - meghatározott időszakra - egy-egy vadonatúj autót, láthattuk, amint nagy cécó közepette vették át a slusszkulcsokat. Hogy miért kellett elővenni ezt a riportot? Azért, mert a napokban kiderült, hogy a tíz ajándék kocsiból eddig már hatot - egy másik tévécsatorna szerint nyolcat elloptak. Szégyen. Hogy mikor lesz nálunk „közbiztonságilag” rend, azt senki nem tudja, még akkor sem, ha némely politikus ennek ellenkezőjét állítja. Én megmondom, mikor lesz ez: Soha. Ez a kapitalizmus - márpedig ebben élünk - velejárója. A szomorú valóság ott van az óceán túlsó felén. Pedig ott igazán jól felszerelt és képzett rendőrök harcolnak évtizedek óta a maffiák, gengszterek, terroristák ellen. Es ha kell, bizony, lőnek. Viszont lehet, hogy ott a duma kevesebb. > t
