Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-18 / 195. szám
12 * JÁTÉK * 1999. július 18. Sorozatunkban a filmtörténet legendás alakjainak gyermekei mesélnek Leslie régebben nővér volt, most jógamester Los Angelesben. Nyugalmas életet él, távol minden rivaldafénytől és médiától. Humphrey Bogart és Lauren Bacall lánya 42 évesen volt hajlandó először nyilatkozni apjáról, és nyilvánosan mutatkozni egy újságban. gg ^Amikor az apám meg- \ halt, négy és fél éves v ^voltam. Nagyon népszerű volt, és nem hallottam, hogy valami rosszat mondtak volna róla. Ez egy csodálatos örökség volt. Végtelenül szomorú voltam, hogy nélküle kellett felnőnöm. Egy gyerek számára szörnyű érzés az apja halála. Alig tíz éve, hogy megnyugodtam: igaz, hogy korán elveszítettem, de a filmvásznon számomra örökké tökéletes fiatalságában maradt meg. Szeretett együtt lenni anyámmal, aki sok csodás dolgot mesélt róla, így leginkább az ő szavain keresztül emlékszem rá. A mama mindig azt szerette volna, hogy Steve, a bátyám is úgy lássa apát, mint egy férfit, egy embert, egy szülőt, és nem úgy, mint egy bálványt. A bátyámmal is gyakran beszélgettünk apánkról, de a régi emlékei nem segítettek nekem, hogy a saját emlékképeimet felidézzem. Ez egy kicsit olyan eset volt, mint amikor valamilyen filmet látunk, és megkérdezzük a szomszédunkat: mi a véleménye arról a bizonyos moziról? Mivel ő más szemmel nézte, és más gondolatai támadtak róla, biztosan egymás mellett fogunk „elbeszélgetni”, mintha két különböző filmet láttunk volna. Bevallom, félénk vagyok... Nem szeretem a nyilvánosságot, nekem az semmit sem jelent. Igaz, Bogart és Bacall lánya vagyok, mégsem érzem kötelességemnek, hogy a média minden kívánságát teljesítsem. Jógaedző vagyok. Azelőtt gondozónő voltam. Szerettem és szeretek segíteni az embereken. Számomra a családom, a neveltetésem jelölte ki ezt az életutat. Édesapámnak van egy olyan filmje, amit sokszor megnézek: ez az Afrika királynője. Már idősebb korában forgatta, és ennek jeleneteiben mintha jobban felismerném. Szeretem nézni, hallgatni a hangját, figyelni az arcvonásait, a mozdulatait, és ilyenkor megpróbálom összeszedni saját emlékképeim cserepeit. De ez film, sajnos csak egy mozi! Csak egy felnőtt érezheti át, mit jelenthet egy gyereknek, ha elveszti annak az arcát, akit szeretett. Sorozatunk következő részében Alfred Hitchcock lánya apjáról mesél Humphrey Bogart ___•» -— — A C asablanca, avagy Bogart leghíresebb filmje
