Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-18 / 195. szám

4 ★ MAGYARORSZÁG-PÉL-DUNÁNTÚL ★ 1999. Július 18. Ürgemezei csiki-csuki Sok ellenszere nincs annak, hogy meggátolják Pakson az ürgemezei sza­badidős parkban lévő mesterséges ta­vacskában a kutyák és gazdák fürdé­sét. A közterület-felügyelők parancsba kapták, hogy a sok-sok millió forintos költséggel vízinövényekkel betelepí­tett tavat őrizzék, ha kell büntessenek. A város területe nagy, a közterület-fel­ügyelő kevés. A szerelmeseknek fa­híddal is áthidalt tavacska pedig szen­ved a kutyáktól és gazdijuktól, akik maguk is fürdenek, kitaposva a vízi­növényeket. A város lakóinak a felháborodáson és a mérgelődésen kívül nincs mit ten­niük, mivel némely fürdőző - lett lé­gyen az ember vagy kutya - igen mor­cos tud lenni, ha rászólnak. Tettleges- ségről még nem, morgásról és fogak csikorgatásáról már hallani. A közterü­let-felügyelők tagadják, hogy nem szí­vesen mennek a helyszínre, mivel a fel­szólított kutyafürdőztetők megfenye­gették őket. A fenyegetést tagadják, de az tény, hogy eddig kutyafürdetésért két(?) embert figyelmeztettek. Hazafi J. Pécsi olvasónké a félmilliós robogó A Westel 900 Road-show-ja hat vízparti helyszínen szórakoztatja a közönséget ez év nyarán, miközben a kapcsolatot még szorosabbá teszi az előfizetőkkel. A tegnap délutáni orfűi show-műsor során sorsoltuk ki júliusi előfizetőink között a főnyereményt, egy közel félmilliót érő Suzuki robogót. Elsősorban strandközeli helyszíne­ket választott a Westel 900 rendez­vénysorozatához, amely Tiszafüre­den kezdődött, tegnap Orfűn folyta­tódott, s augusztus végéig még Bala- tonfüreden, Tihanyban (a napfo­gyatkozás időpontjában), s végül Bogláron fejeződik be. Orfűn, sokszáz lelkes néző előtt színpadra lépett a Picasso Branch, Zalatnay Sarolta, Csepregi Éva, Délhúsa Gjon, Somló Tamás, csinos mazsorettek, volt játék bőven, s érté­kes nyeremények. Az eseményről egyébként a Slá­ger Rádió értesítette a nagyközönsé­get, amely a Westel 900-zal közösen szervezte a látványos show-műsort, s vezette le a vetélkedőket és a be­szélgetéseket. A Westel 900 fődíja egy mobil telefon volt, amelyet Szinyavszkij Alexandra pécsi lakos nyert meg. Az Új Dunántúli Napló azok kö­zött sorsolta ki a Suzukit, akik júli­usban előfizetői az újságnak, akik helyesen válaszoltak a kérdésekre, és visszaküldték a szelvényeket. A 803 megfejtő közül az orfűi közönség soraiból jelentkezett nézők húzták ki az első két számot, a harmadikuk pedig a számítógépben pör­gő számsort állította meg. így a 787-es sorszámú előfize­tőnk nyert, dr. Vránics Éva jogász, pécsi lakos. Szokás szerint, először telefonon ér­tesítettük a szeren­csés nyertest, aki, a korábbi nyertesek­hez hasonlóan vicc­re gyanakodott, de az is megfordult a fejében, hogy vala­mi trükk lehet a hát­térben, nyilván vala­mit meg kell vennie ahhoz, hogy övé lehessen a motorkerékpár. Két éve gyesen van, egy kilencéves és egy két és fél éves fia van, akik a Suzuki kiszállításakor nem voltak otthon, édesapjukkal éppen vendégségbe mentek. A férj azzal távozott, hogy akkor hiszi, ha majd látja a robogót. Vránics Évától egyébként nem ide­gen a motorkerékpár, hiszen régeb­ben volt egy Jawa Mustángja. Hogy ezzel, az általa fantasztikus kis ro­varnak nevezett jószággal mit kezde­nek, egyelőre nem tudta megmonda­ni. Mindenesetre visszautasítani nem fogja. Cseri László Októberig egysávos a híd Folyik a bajai híd vasúti pályá­jának építése, és jó ütemben haladnak a le- és felhajtó ágak építési munkálatai is, tájékoz­tatta lapunkat Orosz Károly .főépítésvezető. '*• *"Mkid a««zeraély-, mind a te­irhgfflMldPi Menleg a déli öl- dalpályán haladhat váltott irányban. A várakozási időt te­kintve az előző ütemhez ké­pest mindenképpen javulást je­lent ez az állapot, hiszen a ko­rábbi fél órával szemben most már csak negyedórás várako­zással kell számolni. Az északi pályán vissza van­nak még az aszfaltozási mun­kák, de ott a forgalmat elindíta­ni csak akkor lehet, amikor a vasút megindul, ez pedig a ter­vek szerint október 15-ére tehe­tő. Októberú5. és.20. között áll be majd a* Végíégés ’forgalmi rend, addig csak a déli pálya üzemel. Ez viszont a főépítés­vezető szerint minden forgal­mat elbír a személygépkocsik­tól a kamionokig. Az elmúlt év novemberében készült ütem­tervnek eddig minden részha­táridejét tartani tudták. Cs. L. A nagy keverőgép Komlón egyelőre nem ér­vényes Fülig Jimmy tűnő­dése, miszerint „Most ke­veri vagy nem keveri” (ti. Piszkos Fred), mert telje­sen bizonyos, hogy az asz­faltkeverő üzem működik. Hoppá József városi képviselő nem szűnik ostromolni a Me­gyei Környezetvédelmi Fel­ügyelőséget.- Tény, hogy az ügyészség feljelentése, majd a bíróság döntése nyomán megépült egy 37 méteres kémény. Mondhatni, minden előírás- szerű, közben pusztán az a helyzet, hogy most magasab­ban jön ki az, ami eddig is. Ugyanakkor ez még hagyján lenne, de más gépészeti tevé­kenységek is okádják a port! Emesz Tibor, környezet­használat-felügyeleti szakem­ber, aki már rég foglalkozik az üggyel, a következőket mond­ta:- Ez egy nagyon régóta meglévő telep. Amikor 1997- ben üzemeltető és tulajdonos- váltás történt, ezért nem kel­lett újra engedélyeztetni, an­nak ellenére előzőleg hat éven át állt a munka. Termé­szetesen, ha bejelentések ér­keznek, mi kimegyünk és megnézzük, de azt el kell áruljam, hogy a jelenlegi mé­rések szerint emberi egész­ségre veszélyes helyzet nincs. M. K. Csak legenda a koccintástilalom Minden sörszerető magyar ember tudja, hogy sörrel koccin­tani nem hogy nem szokás, hanem egyenesen nemzeti érzéseink sutba vágása kell az efféle cselekedethez. Állítólag a tilalom érvénye idén lejár. De vajon mi igaz min­debből? A magyar történelem egyik leg­fájdalmasabb napja: 1849. ok­tóber 6. Aradon hajnalban kivé­geztek 13 honvédtábornokot, akik az egyesült osztrák-orosz erőkkel küzdöttek a világosi fegyverletételig. A hagyomány szerint a magyar főtisztek akasztása után a győztesek­nek csak a bosszúszomja csillapodott, maguk kitik kadtak és nagy koccintgatá- sok közepette sörrel ünne­pelték a diadalukat. Ennek emlékére magyar nem koc­cint sörrel - tudhatja meg már kiskorában az, aki sö­rös társaságba keveredik. A habzó, sárga ital ked­velőinek körében elterjedt, hogy annak idején a magyar nemesség (?) a koccintás-tilal­mat ISO évre terjesztette ki, ami azt jelentené, hogy idén októ­ber 7-től ismét lehetne a krigli- ket egymáshoz ütni. A bökkenő csak az, hogy hiteles, írott for­mája se a legendának, se annak feloldásának nincs! Hermann Róbert történész, a kor jeles kutatója még utalás­szerű, vagy irodalmi feljegyzést sem talált az aradi tragédia eme epizódjáról.- Nem tartom valószínűnek, hogy ez az eset egyáltalán meg­történt - jelentette ki a szakem­ber -, hiszen még az ellenség tisztjei is álltak a jó ízlésnek olyan fokán, hogy nem éltek ilyen gesztussal. Különben is, főnemesekről és egyben magas rangú tisztekről lévén szó, egy ilyen alkalommal egészen biz­tos, hogy pezsgővel koccintot­tak volna. Sörözni csak kime- nős katonák szoktak akkori­ban, de ehhez meg nem feltétlenül kellett kivégzés, megtették máskor is. Szerintem az egészet a magyar borterme­lők találták ki, akik hazafiúi köntösbe öltöztetve próbálták visszaszorítani a sörözés elter­jedését a múlt század máso­dik felében, de lehet, hogy csak a századfordulón. Bükkösdi László, a gaszt­ronómia tudora úgy vé­lekedik a kérdésről, hogy bi­zonyára koccintottak a győz­tesek az ellenség demon­stratív megsemmisítése után, azonban a legenda ebben a formájában a vesztesek leredu­kált története, amelyben leginkább a nemesi-polgári el­lenállás kapott hangot. Minden­esetre a koccintástilalom a nem­zeti érzésről szól, s mint ilyen, jó, hogy fennmaradt 150 évig. És mivel e tekintetben semmi sem kötelező, csak rajtunk mú­lik, meddig él tovább. Méhes K. Bíróság előtt a siklósi tolvajok Pár héttel ezelőtt megle­hetősen furcsa bűncse­lekmény történt Siklós- Máriagyűdön. A helyi kocsmába az éjszaka kellős közepén betört négy fiatal, és mintegy ötvenezer forint érték­ben italt és cigarettát lo­pott. A betörés után azt beszélték, az ügyet el fogják tussolni, mert „fe­jes” gyerekek is voltak az elkövetők között, egyi­kük édesanyja ismert ügyvéd, másikuké városi képviselő. A srácok váltig állítot­ták, csak brachiból csi­nálták, igaz, nem egé­szen józanul. Mindkettő­vel magyarázható, hogy egyikük „cserébe” még a mobilját is a kocsmában hagyta. Azt a gyanút, hogy a fiatalok előre ki­tervelték az akciót, az a tény erősítheti, hogy egy olyan ablakon másztak be, amit kevesen ismer­hetnek. Hogy csínytevés volt-e, vagy sem, úgy néz ki nemsokára kide­rül, a bírósági tárgyalás ugyanis szeptemberben lesz. L. D. Babérlevél és méregdrága patikaszer Valamikor - úgy harminc, har­mincöt esztendővel ezelőtt - a boltvezető félrevont és suttogva közölte velem, hogy vegyek né­hány fűszert, borsot, köményt, paprikát, babérlevelet, mert rö­videsen fölmegy az áruk. Ké­sőbb remek és ismert íróvá avanzsált barátaimnak elmond­tam az újságot, mondván, kéne vásárolnotok egy-két kiló ba­bérlevelet, amiből majd koszo­rút fonunk, hogy fejetekre húz­zam, ha már befutottatok az irodalom világába. Tényleg megdrágultak egy kicsit a fűszerek, ám mi csak rihegtünk-röhögtünk, hiszen azon is csak derültünk, amikor rissz-rossz regényekben olvas­tuk: Mr. Tylor nyugalmazott tá­bornok köszvénnyel érkezett haza több évtizedes indiai szol­gálatából és most szenved. Af­féle úri nyavalygásnak vettük, és amikor évtizedek múltán egyik napról a másikra köszvé- nyes lett a lábam, a falat vakar­tam kínomban, olyan fájdalmas volt. De hát azt sem vettem ko­molyan, amikor főként időseb­bek panaszkodtak, hogy „jön a front, már most rosszul vagyok . . .” Ez is csak afféle öregkori nyafogás . . . Ám az utóbbi években nem is egyszer a men­tő vitt el este vagy kora hajnal­ban, mert a közelgő meleg, ké­sőbb a hidegfront miatt majd­nem az eszemet vesztettem. Már nem volt kedvem kárör- vendően viccelődni, ám valaki ajánlott egy gyógyhatású szert, folyadékot, amelyből elegendő egy kiskanálnyi a félpohár víz­be és rendbe jön az ember. Nem egészen egy deciért ebből a külföldi - német - gyógynövé- nyes szerből mindössze hét- nyolcszáz forintot kellett fizet­nem a gyógyszertárban és úgy éreztem meg van mentve az életem. Tavaly őszig rendszere­sen használtam is, míg az im­portáló pesti kft. befejezte a be­hozatalt. A jó ég tudja miért. Nincs, sehol nem kapható. Ek­kor kezdődtek a bajok, a rosz- szullétek, mentő, kórház, egye­bek. A gyógyszerészek a meg­mondhatói, mennyire keresett portéka ez, de csak ígéretet kapnak, gyógyszert nem. Jóma­gam csak nagy ritkán jutok hozzá, barátaim segítségével, akik közvetlenül, vagy közvet­ve, de hozatnak Németország­ból, illetve Ausztriából. Aztán ha elfogy - pedig igazán takaré­kosan csöpögtetem - elképesz­tő rosszullétekkel telnek el éj­szakáim és gyakran nappalaim is. Mindezt tetőzi aztán az örö­kös gyógyszerárak emelése. Ti­zenvalahányféle gyógyszert kell ennem, már rég nem élnék, ha az orvosok tanácsát nem fo­gadnám meg. Jelenleg átlag ha­vonta nyolc-kilencezer forintot fizetek a patikában, de sok sors- és kortársammal egyetem­ben nem tehetek mást. Ide ju­tottam a babérlevéltől és a feke­teborstól, igaz közben egészen véletlenül meg is öregedtem ... Majdnem hanyatt estem, amikor egyféle emésztést előse­gítő kis nyavalyás gyógyszer egyszerűen eltűnt. Mindössze huszonhárom forint egy doboz­zal, nagyjából nyolc-tíz napra elegendően. A csütörtöki gyógyszeráremelés után mit gondolnak, mennyibe kerül ez a kis mustárszínű apró tabletta? Négy százharminc-valahány fo­rintba. Mert ugye a magasságos egészségügy és gyógyszeripar azzal vigasztalta a társadalom betegebbik részét, hogy az átla­gos emelés nem haladja meg a 10 százalékot. Soha nem tud­tam jól számolni, de azért any- nyira nem vagyok hülye, hogy ne tudnám, eme termék meg­növelt ára majdnem húsz szá­zalékkal lett drágább. A többi gyógyszerről nem is beszélve. t á

Next

/
Thumbnails
Contents