Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-18 / 195. szám
4 ★ MAGYARORSZÁG-PÉL-DUNÁNTÚL ★ 1999. Július 18. Ürgemezei csiki-csuki Sok ellenszere nincs annak, hogy meggátolják Pakson az ürgemezei szabadidős parkban lévő mesterséges tavacskában a kutyák és gazdák fürdését. A közterület-felügyelők parancsba kapták, hogy a sok-sok millió forintos költséggel vízinövényekkel betelepített tavat őrizzék, ha kell büntessenek. A város területe nagy, a közterület-felügyelő kevés. A szerelmeseknek fahíddal is áthidalt tavacska pedig szenved a kutyáktól és gazdijuktól, akik maguk is fürdenek, kitaposva a vízinövényeket. A város lakóinak a felháborodáson és a mérgelődésen kívül nincs mit tenniük, mivel némely fürdőző - lett légyen az ember vagy kutya - igen morcos tud lenni, ha rászólnak. Tettleges- ségről még nem, morgásról és fogak csikorgatásáról már hallani. A közterület-felügyelők tagadják, hogy nem szívesen mennek a helyszínre, mivel a felszólított kutyafürdőztetők megfenyegették őket. A fenyegetést tagadják, de az tény, hogy eddig kutyafürdetésért két(?) embert figyelmeztettek. Hazafi J. Pécsi olvasónké a félmilliós robogó A Westel 900 Road-show-ja hat vízparti helyszínen szórakoztatja a közönséget ez év nyarán, miközben a kapcsolatot még szorosabbá teszi az előfizetőkkel. A tegnap délutáni orfűi show-műsor során sorsoltuk ki júliusi előfizetőink között a főnyereményt, egy közel félmilliót érő Suzuki robogót. Elsősorban strandközeli helyszíneket választott a Westel 900 rendezvénysorozatához, amely Tiszafüreden kezdődött, tegnap Orfűn folytatódott, s augusztus végéig még Bala- tonfüreden, Tihanyban (a napfogyatkozás időpontjában), s végül Bogláron fejeződik be. Orfűn, sokszáz lelkes néző előtt színpadra lépett a Picasso Branch, Zalatnay Sarolta, Csepregi Éva, Délhúsa Gjon, Somló Tamás, csinos mazsorettek, volt játék bőven, s értékes nyeremények. Az eseményről egyébként a Sláger Rádió értesítette a nagyközönséget, amely a Westel 900-zal közösen szervezte a látványos show-műsort, s vezette le a vetélkedőket és a beszélgetéseket. A Westel 900 fődíja egy mobil telefon volt, amelyet Szinyavszkij Alexandra pécsi lakos nyert meg. Az Új Dunántúli Napló azok között sorsolta ki a Suzukit, akik júliusban előfizetői az újságnak, akik helyesen válaszoltak a kérdésekre, és visszaküldték a szelvényeket. A 803 megfejtő közül az orfűi közönség soraiból jelentkezett nézők húzták ki az első két számot, a harmadikuk pedig a számítógépben pörgő számsort állította meg. így a 787-es sorszámú előfizetőnk nyert, dr. Vránics Éva jogász, pécsi lakos. Szokás szerint, először telefonon értesítettük a szerencsés nyertest, aki, a korábbi nyertesekhez hasonlóan viccre gyanakodott, de az is megfordult a fejében, hogy valami trükk lehet a háttérben, nyilván valamit meg kell vennie ahhoz, hogy övé lehessen a motorkerékpár. Két éve gyesen van, egy kilencéves és egy két és fél éves fia van, akik a Suzuki kiszállításakor nem voltak otthon, édesapjukkal éppen vendégségbe mentek. A férj azzal távozott, hogy akkor hiszi, ha majd látja a robogót. Vránics Évától egyébként nem idegen a motorkerékpár, hiszen régebben volt egy Jawa Mustángja. Hogy ezzel, az általa fantasztikus kis rovarnak nevezett jószággal mit kezdenek, egyelőre nem tudta megmondani. Mindenesetre visszautasítani nem fogja. Cseri László Októberig egysávos a híd Folyik a bajai híd vasúti pályájának építése, és jó ütemben haladnak a le- és felhajtó ágak építési munkálatai is, tájékoztatta lapunkat Orosz Károly .főépítésvezető. '*• *"Mkid a««zeraély-, mind a teirhgfflMldPi Menleg a déli öl- dalpályán haladhat váltott irányban. A várakozási időt tekintve az előző ütemhez képest mindenképpen javulást jelent ez az állapot, hiszen a korábbi fél órával szemben most már csak negyedórás várakozással kell számolni. Az északi pályán vissza vannak még az aszfaltozási munkák, de ott a forgalmat elindítani csak akkor lehet, amikor a vasút megindul, ez pedig a tervek szerint október 15-ére tehető. Októberú5. és.20. között áll be majd a* Végíégés ’forgalmi rend, addig csak a déli pálya üzemel. Ez viszont a főépítésvezető szerint minden forgalmat elbír a személygépkocsiktól a kamionokig. Az elmúlt év novemberében készült ütemtervnek eddig minden részhatáridejét tartani tudták. Cs. L. A nagy keverőgép Komlón egyelőre nem érvényes Fülig Jimmy tűnődése, miszerint „Most keveri vagy nem keveri” (ti. Piszkos Fred), mert teljesen bizonyos, hogy az aszfaltkeverő üzem működik. Hoppá József városi képviselő nem szűnik ostromolni a Megyei Környezetvédelmi Felügyelőséget.- Tény, hogy az ügyészség feljelentése, majd a bíróság döntése nyomán megépült egy 37 méteres kémény. Mondhatni, minden előírás- szerű, közben pusztán az a helyzet, hogy most magasabban jön ki az, ami eddig is. Ugyanakkor ez még hagyján lenne, de más gépészeti tevékenységek is okádják a port! Emesz Tibor, környezethasználat-felügyeleti szakember, aki már rég foglalkozik az üggyel, a következőket mondta:- Ez egy nagyon régóta meglévő telep. Amikor 1997- ben üzemeltető és tulajdonos- váltás történt, ezért nem kellett újra engedélyeztetni, annak ellenére előzőleg hat éven át állt a munka. Természetesen, ha bejelentések érkeznek, mi kimegyünk és megnézzük, de azt el kell áruljam, hogy a jelenlegi mérések szerint emberi egészségre veszélyes helyzet nincs. M. K. Csak legenda a koccintástilalom Minden sörszerető magyar ember tudja, hogy sörrel koccintani nem hogy nem szokás, hanem egyenesen nemzeti érzéseink sutba vágása kell az efféle cselekedethez. Állítólag a tilalom érvénye idén lejár. De vajon mi igaz mindebből? A magyar történelem egyik legfájdalmasabb napja: 1849. október 6. Aradon hajnalban kivégeztek 13 honvédtábornokot, akik az egyesült osztrák-orosz erőkkel küzdöttek a világosi fegyverletételig. A hagyomány szerint a magyar főtisztek akasztása után a győzteseknek csak a bosszúszomja csillapodott, maguk kitik kadtak és nagy koccintgatá- sok közepette sörrel ünnepelték a diadalukat. Ennek emlékére magyar nem koccint sörrel - tudhatja meg már kiskorában az, aki sörös társaságba keveredik. A habzó, sárga ital kedvelőinek körében elterjedt, hogy annak idején a magyar nemesség (?) a koccintás-tilalmat ISO évre terjesztette ki, ami azt jelentené, hogy idén október 7-től ismét lehetne a krigli- ket egymáshoz ütni. A bökkenő csak az, hogy hiteles, írott formája se a legendának, se annak feloldásának nincs! Hermann Róbert történész, a kor jeles kutatója még utalásszerű, vagy irodalmi feljegyzést sem talált az aradi tragédia eme epizódjáról.- Nem tartom valószínűnek, hogy ez az eset egyáltalán megtörtént - jelentette ki a szakember -, hiszen még az ellenség tisztjei is álltak a jó ízlésnek olyan fokán, hogy nem éltek ilyen gesztussal. Különben is, főnemesekről és egyben magas rangú tisztekről lévén szó, egy ilyen alkalommal egészen biztos, hogy pezsgővel koccintottak volna. Sörözni csak kime- nős katonák szoktak akkoriban, de ehhez meg nem feltétlenül kellett kivégzés, megtették máskor is. Szerintem az egészet a magyar bortermelők találták ki, akik hazafiúi köntösbe öltöztetve próbálták visszaszorítani a sörözés elterjedését a múlt század második felében, de lehet, hogy csak a századfordulón. Bükkösdi László, a gasztronómia tudora úgy vélekedik a kérdésről, hogy bizonyára koccintottak a győztesek az ellenség demonstratív megsemmisítése után, azonban a legenda ebben a formájában a vesztesek leredukált története, amelyben leginkább a nemesi-polgári ellenállás kapott hangot. Mindenesetre a koccintástilalom a nemzeti érzésről szól, s mint ilyen, jó, hogy fennmaradt 150 évig. És mivel e tekintetben semmi sem kötelező, csak rajtunk múlik, meddig él tovább. Méhes K. Bíróság előtt a siklósi tolvajok Pár héttel ezelőtt meglehetősen furcsa bűncselekmény történt Siklós- Máriagyűdön. A helyi kocsmába az éjszaka kellős közepén betört négy fiatal, és mintegy ötvenezer forint értékben italt és cigarettát lopott. A betörés után azt beszélték, az ügyet el fogják tussolni, mert „fejes” gyerekek is voltak az elkövetők között, egyikük édesanyja ismert ügyvéd, másikuké városi képviselő. A srácok váltig állították, csak brachiból csinálták, igaz, nem egészen józanul. Mindkettővel magyarázható, hogy egyikük „cserébe” még a mobilját is a kocsmában hagyta. Azt a gyanút, hogy a fiatalok előre kitervelték az akciót, az a tény erősítheti, hogy egy olyan ablakon másztak be, amit kevesen ismerhetnek. Hogy csínytevés volt-e, vagy sem, úgy néz ki nemsokára kiderül, a bírósági tárgyalás ugyanis szeptemberben lesz. L. D. Babérlevél és méregdrága patikaszer Valamikor - úgy harminc, harmincöt esztendővel ezelőtt - a boltvezető félrevont és suttogva közölte velem, hogy vegyek néhány fűszert, borsot, köményt, paprikát, babérlevelet, mert rövidesen fölmegy az áruk. Később remek és ismert íróvá avanzsált barátaimnak elmondtam az újságot, mondván, kéne vásárolnotok egy-két kiló babérlevelet, amiből majd koszorút fonunk, hogy fejetekre húzzam, ha már befutottatok az irodalom világába. Tényleg megdrágultak egy kicsit a fűszerek, ám mi csak rihegtünk-röhögtünk, hiszen azon is csak derültünk, amikor rissz-rossz regényekben olvastuk: Mr. Tylor nyugalmazott tábornok köszvénnyel érkezett haza több évtizedes indiai szolgálatából és most szenved. Afféle úri nyavalygásnak vettük, és amikor évtizedek múltán egyik napról a másikra köszvé- nyes lett a lábam, a falat vakartam kínomban, olyan fájdalmas volt. De hát azt sem vettem komolyan, amikor főként idősebbek panaszkodtak, hogy „jön a front, már most rosszul vagyok . . .” Ez is csak afféle öregkori nyafogás . . . Ám az utóbbi években nem is egyszer a mentő vitt el este vagy kora hajnalban, mert a közelgő meleg, később a hidegfront miatt majdnem az eszemet vesztettem. Már nem volt kedvem kárör- vendően viccelődni, ám valaki ajánlott egy gyógyhatású szert, folyadékot, amelyből elegendő egy kiskanálnyi a félpohár vízbe és rendbe jön az ember. Nem egészen egy deciért ebből a külföldi - német - gyógynövé- nyes szerből mindössze hét- nyolcszáz forintot kellett fizetnem a gyógyszertárban és úgy éreztem meg van mentve az életem. Tavaly őszig rendszeresen használtam is, míg az importáló pesti kft. befejezte a behozatalt. A jó ég tudja miért. Nincs, sehol nem kapható. Ekkor kezdődtek a bajok, a rosz- szullétek, mentő, kórház, egyebek. A gyógyszerészek a megmondhatói, mennyire keresett portéka ez, de csak ígéretet kapnak, gyógyszert nem. Jómagam csak nagy ritkán jutok hozzá, barátaim segítségével, akik közvetlenül, vagy közvetve, de hozatnak Németországból, illetve Ausztriából. Aztán ha elfogy - pedig igazán takarékosan csöpögtetem - elképesztő rosszullétekkel telnek el éjszakáim és gyakran nappalaim is. Mindezt tetőzi aztán az örökös gyógyszerárak emelése. Tizenvalahányféle gyógyszert kell ennem, már rég nem élnék, ha az orvosok tanácsát nem fogadnám meg. Jelenleg átlag havonta nyolc-kilencezer forintot fizetek a patikában, de sok sors- és kortársammal egyetemben nem tehetek mást. Ide jutottam a babérlevéltől és a feketeborstól, igaz közben egészen véletlenül meg is öregedtem ... Majdnem hanyatt estem, amikor egyféle emésztést elősegítő kis nyavalyás gyógyszer egyszerűen eltűnt. Mindössze huszonhárom forint egy dobozzal, nagyjából nyolc-tíz napra elegendően. A csütörtöki gyógyszeráremelés után mit gondolnak, mennyibe kerül ez a kis mustárszínű apró tabletta? Négy százharminc-valahány forintba. Mert ugye a magasságos egészségügy és gyógyszeripar azzal vigasztalta a társadalom betegebbik részét, hogy az átlagos emelés nem haladja meg a 10 százalékot. Soha nem tudtam jól számolni, de azért any- nyira nem vagyok hülye, hogy ne tudnám, eme termék megnövelt ára majdnem húsz százalékkal lett drágább. A többi gyógyszerről nem is beszélve. t á
