Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-17 / 194. szám

1999. július 17., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 9 Tűzgyújtás Bárdudvarnokon A Goszthony Mária Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpó­zium Alapítvány valamint az egy éve Bárdudvarnokon meg­alakult Magyar Kézműves Üveges Iparművészek Egyesülete augusztus 15-én kilencedik alkalommal nyitja meg nemzetközi alkotótáborát a Kaposvár melletti községben. Az idei találkozón a hagyomá­nyok szerint ott lesznek a pé­csiek is - többek közt Kertészfi Agnes, Jegenyés János, Bicsár Vendel, de már néhány héttel ezelőtt is dolgoztak itt kapos­vári és pécsi művészeti szakkö­zépiskolás diákok is Knoll Éva és Krawczun Halina kerami­kusművészek irányításával - tudom meg Andor István üvegművésztől, az alapítványi kuratórium elnökétől, aki a szimpóziumok szervezését Bognár Inkétői, a Janus Panno­nius Múzeum munkatársától tavaly vette át. Az idén különösen rangos vendégekre számíthat a Gosz- thony-kúriában és a már két hektárossá nőtt parkban beren­dezkedő alkotótelep. A világ­hírű cseh üvegművészet képvi­selőit invitálják, de számítanak szlovákok, svájciak, indiaiak valamint franciák érkezésére is. A franciaországi Nancyben a napokban rendeztek kiállítást a száz éve született helyi sze­cesszióról, amelyen Jegenyés János, az iparművészek egyesü­letének elnöke is részt vett. Je­genyés a híres Daum cég által létesített helyi kézműves szak­iskola diákjaival és tanáraival vette fel a kapcsolatot, de olyan hazai művészeket is igyeksze­nek megnyerni az egyre korsze­rűbb feltételeket kínáló alkotó­telepnek, mint Vida Zsuzsa, Melcher Mihály vagy Lukácsy László, akik - ha meg is fordul­tak már itt - nagyobb alkotással még nem lepték meg Bárdud­varnokot. A gyönyörű parkban, az ott lévő épületekben a művészeket évről évre komfortosabb kö­rülmények fogadják. Megszé­pülőben a műtermeknek helyet adó Goszthony-kúria - bíznak abban, hogy augusztusra ide is elérkezik a gáz. Minden erőfe­szítést megtesznek azért, hogy rövidesen csiszolda, villany- kemencés és gipszes műhely, és egy öreg iskolaépületben kiala­kítandó közösségi terem is ren­delkezésére álljon mindazok­nak, akit itt akarnak dolgozni. Augusztus 7-étől 14-éig elő­ször a kerámiával és üvegmű- vességgel foglalkozó középis­kolások táborát nyitják meg, majd 15-étől 22-éig felnőtt mű­vészeknek és a vendégdiákok­nak ad helyet az alkotótelep, amely a közönségcsalogató új­donságoknak sem lesz híjával. Egy nagy, boltozatos, T alakú pincével is gazdagodtak, amelyet most galériává alakíta­nak, ahol a szimpózium záró tárlatát szeretnék megrendezni. Ugyanekkor a kúriában a festő- és keramikusművészként is is­mert Goszthony Mária emlék- kiállítását valamint Váli Dezső festőművész tárlatát nyitják majd meg. B. R. Fatüzelésű hutában olvasztott üveg megmunkálása Sétatér harmadszor Megjelent a Sétatér című fo­lyóirat legújabb száma. A Pécsett szerkesztett kiad­ványban több irodalmi, pe­dagógiai és politikai téma is olvasható. Versekből és irodalomelmé­leti írásokból ezúttal sincs hi­ány a Vadas Gyula szerkesz­tette Sétatérben. Mellettük azonban több pedagógia- és oktatástöréneti elemzés is he­lyet kapott, így például Gazsó Ferenccel az állampedagógi­áktól az altemativitás felé való haladásról Reichmesz Adám beszélgetett, míg Garai Ildikó a kiegyezés korának népoktatásügyét vizsgálta. Érdeklődésre tarthatnak szá­mot Király Károly Koszovó üzenetéről írt gondolatai, Kál­lai János tucsoni, arizonai élménybeszámolója, illetve Lipták Béla Duna-védő kie­gyezési terve, amelyben a du­nai vízlépcsők működésének következményeivel is számol. A Janus Pannonius költé­szetéről illetve az etruszkok világáról született munkák mellett nyelvészeti csemegé­nek mondható Slachta Krisz­tina a kádári retorikáról írott elemzése, amelyhez úgyne­vezett Kádár-szótár is társul. H. I. Gy. Magyarul magyarán Jelentésbővülés A világ dolgait és jelenségeit fokozatosan ismeri meg az ember gyereke. Az állandóan bővülő ismeretanyag a nyelvi formába öltöztetéssel válik átadhatóvá. A nyelvkincsben tükröződik egy közösség mű­veltsége. A gondolkodás fo­galmi gondolkodás, a fogal­mak a szavak mint nyelvi je­lek által válnak közösségivé. Az egyéni szókincs nagysága viszonylag pontosan tükrözi az egyes ember műveltségét, ismeretanyagának mennyisé­gét és minőségét. A fogalmak szaporodásával nem jár együtt a szavak számának nö­vekedése. A fogalmak száma elvileg végtelen. A szavak számának határt szab a nyelv rendeltetése az emberek kö­zötti érintkezés (kommuniká­ció) eszközeként és az egyéni szókészlet bővítésének korlá­tái. Ez magyarázza meg a je­lentésbővülés jelenségét, azt, hogy egy-egy szóhoz a társa­dalom fejlődése során újabb jelentések társulnak. A mai magyar nyelv életé­ből vegyünk szemügyre né­hányat. Úgy látszott, hogy az ún. Watergate-ügy, amely ki­pattanásakor az egész világot foglalkoztatta, lassan elül a „minden csoda három napig tart” szólás alapján. Ámde nem így történt, legalábbis a magyar politikai nyelvben nem. Az összetett szó: Water­gate utótagja függetlenedett, és önálló életet kezdett élni, ill. új előtagokat vonzott ma­gához. Hallhattunk, olvashat­tunk olajgate-ről, legújabban cipzár-gate-ről, majd neve­sítve Tocsik-, Pintér-, Si- micska-gate-ről. Feledve az amerikai angol szó eredeti je­lentését (vízkapu vagy vízi kapu), nem törődve azzal sem, hogy az egy épületnek a neve, amelyhez az ügy kap­csolódott. A magyarban egy­szerűen sötét ügy, erősebb fo­galmazásban botrány jelen­tésben vált közismertté. Ehhez hasonló a bomba szavunk jelentésbővülése is. Beszélnek és írnak gabona-, konzerv-, bor-, hús- stb. bom­báról. A gazdasági élet vál­sággócait jelölik azon az ala­pon, hogy ezek is robbanhat­nak. Szőkítésen valamikor csak a haj színének megváltoztatását értettük, ma viszont inkább az olajjal történő mesterkedés képzete társul hozzá. Valami­kor beszéltünk Nobel-, Ka- zinczy-díjról, pályadíjról, ma pedig a sikerdíj a menő. A karcsúsítás egykor az angol úri szabók szakszava volt, ma sokkal kellemetlenebb jelen­tés kapcsolódik hozzá. A csomag szó hallatán sem a várva várt postai csomag jut eszünkbe. Hasonlóképpen vagyunk az ejtó'ernyó's sza­vunkkal is. Az injekciót se csupán a betegek kapják, ha­nem a bankok, hogy a meg­gyógyult emberekhez hason­lóan talpra álljanak. Talán az eddig említettek­nél is gyakrabban találkozunk a lenyúl szóval. Eredeti jelen­tése: lejjebb lévő helyre nyúl. A térbeliség képzete társult hozzá, és mint mozgást je­lentő ige tárgyatlan volt. Ma ellop, csen, sikkaszt, dézsmál, csempész a jelentése - és mindig valamit, azaz tárgyas igévé vált. Ahogy az újság írja: „Ez az egész 120 millió úgy van lenyúlva.” íme, nyelvünk minden téren lépést tart a fejlődéssel. Egy nyelvész így értékeli ezt a jelenséget: A szójelentések­nek, stílusértékeknek állandó mozgása természetes és rop­pant üdvös folyamat. Rónai Béla / Életképek tengerihántás után Csuhébabáról legfeljebb annyit mondunk: aranyos. A kedve­sen suta kis figurákban azonban sokkal többet is talált Zsalakó Istvánná, aki az országban egyedülálló technikával készíti szinte már szoborszerű, színesre festett alkotásait. A gyászoló öregasszonynak még a háta is fájdalmat sugá­roz. Megtört és keserű, ahogy arcához emelt kendőjébe zo­kog. Mintha ég és föld volna a különbség, mellette a fiatal menyasszony,. délcegen, büszkén, bol­dogan. Odébb sírva vigadó, kulacsát emelő, táncoló férfi, meg lélegzetvé­telnyi pihenőre kényszerült rő- zsehordó néne, és az új test­vérkére félté­keny apró lányka, aki még a labdáját is el­hajította bána­tában, amiért nem őt simogat­ják. A vasasi Zsalakó Istvánná, Anna néni nem szokványos csuhébabákat készít. Az ő munkái szobrok, paraszti élet­képek, s bár még szemük, szá­juk sincs e figuráknak, egy kéznyújtásban, egy egymáshoz hajló mozdulatban ezernyi ér­zelem rejtőzik. A csuhé színe­zése is egyedülálló technika, de a népművészek nem tiltják, a különböző népi öltözetek pedig csak így lesznek élethűek.-Egy népviseletet egyetlen színből nem lehet megcsinálni - mesélte Anna néni. - Más a felsőszentmártoni horvát, a sár­közi viselet vagy a sváb öltözet. A népviseletekhez fotókat, le­írásokat gyűjtök. Arra törek­szem, hogy minél természete­sebb legyen a figura. Már a csuhélevelek válogatása is ne­héz munka, hiszen két egyfor­mát szinte nem lehet találni, rá­adásul fejnek, kéznek, blúznak, szoknyának, ujjnak is más-más levél a jó. Csipesz és nagyon jó szem kell a hímzést utánzó apró salá- tamagocskák, paprikamagok, mákszemek felragasztásához, a cigányzenekar hangszereinek elkészítéséhez pedig a férj se­gítsége volt elengedhetetlen. Anna néni az urát modellként is igénybe vette a kaszáló alakjá­nak megformálásához. Anna néni, aki most 64 éves, csak alig 15 éve fogott bele a csuhészobor-készítésbe. Bár lánykorában népdalkörbe járt, táncolt és hímzett, később pe­dig szalmaképeket csinált, to­jást, tányért is festett, az igazi szerelem a csuhé lett. Több ki­állításra is hívták, 1990-ben a Sárköz motí­vumkincseit őrző pályázaton kapott elisme­rést, 1991-ben a Pro Cultura Alapítvány pá­lyázatán nyert díjat, idén kará­csonyra pedig, ha igaz, a Vati­kánba viszik betlehemesét, amelyet a Népi Iparművészeti Tanács kiemelt kategóriába so­rolt. Most a pécsi Lyceum temp­lomban kiállí­tott munkák között a népi mesterségeket bemutató kom­pozíciók is helyet kaptak, azért, hogy az ifjabb nemzedék is lássa, hogyan éltek és dolgoz­tak őseik egy-két emberöltővel ezelőtt. Zsalakóné családjában a két unoka is eltanulta a csu- hébábok készítésének forté­lyait, és iskolákban, óvodák­ban, napközi táborokban Anna néni minden érdeklődőt szíve­sen bevezet a titkokba. S hogy őt magát mi vezérli?- Az alkotás öröme tesz bol­doggá - vallja. - Sajnálom, ha valaki ezt nem élheti át. Pedig ezt az örömet akkor is érezheti az ember, ha csak egy gyerek­ruhát foltoz. Hódúik I. Gy. Az örömhír zenéje Az evangélium üzenetét hirdetik igényes zenei programjaikkal a Conti­nental Singers csoportok. Pécsre most először érke­zik az amerikai együttes. A hazai, viharos sikerű Continental Singers együt­tesek koncertjei után az amerikaiak is fellépnek Pécsett július 22-én 18 órakor a Nevelési Köz­pontban. A 27 fiatal énekes látványos, színpadi ele­mekkel kísért, elgondol­kodtató modern zenés programjának ezúttal Dá­vid király élete a témája. A Continental Singers 1967-es megalakulása óta több, mint 300 turnén kö­zel 15 ezer fiatal szerepelt már, majd’ 80 országban. A Pécsre érkező fiatalok az amerikai gospel zene segít­ségével kívánnak lelki él­ményt nyújtani. H. I. Gy. Kórussiker A németországi Eppingen- ben vendégszerepeit a na­pokban a szigetvári Tinódi Vegyeskar. Szigetvár test­vérvárosa, St. Marien ve­gyeskarának két évvel ez­előtti látogatását viszonozta a kórus. A Halmi Gábor karnagy által vezetett együt­tes az európai szakrális kul­túrkör mellett a hazai kóru­sirodalom gyöngyszemeiből adott ízelítőt. Műsorukon többek között Bruckner, Schütz, Mozart művei mel­lett Kodály, Bárdos és Tillai Aurél kompozíciói is szere­peltek. (d) Külföldön is sikeresek Július elején tíz napot töltött a Pannon Volán Rt. Bartók Béla Férfikara Spanyolor­szágban, fellépéseik nagy si­kert arattak. A pécsi férfikórus volt az egyetlen magyar résztvevő a jú­lius 5-étől 15-éig tartó, Barce­lonai Zenei Fesztiválon. A Ka­talán Kórusszövetség a világ különböző tájairól hívott meg énekkarokat, a magyarokon kí­vül Argentínából, a Kanári-szi­getekről és Lengyelországból érkeztek kórusok. A több éves hagyományokkal rendelkező rendezvényen mindenfajta ze­nei stílus és műfaj képviseltette magát.- A fesztiváljellegre való te­kintettel igyekeztünk változatos programot összeállítani mondta Lakner Tamás, a férfi­kórus karnagya. A komolyzenei művek mellett népdalok és jazz is szerepelt a repertoárjukban. Örömmel tapasztalták, hogy a Kodály-műveket Európa más országaiban is ismerik és szere­tik, ennek a muzsikának külföl­dön is kultusza van. Szerepléseiket mindenütt taps­viharral ünnepelte a közönség. Kéthetes útjukon felléptek Velencében, Monte-Carlóban valamint több kisebb spanyol városban, ezenkívül szerepel­tek Európa egyik legrangosabb koncerttermében, a Palau de la Musicában is. Hazatérésük után sem tétlen­kednek az énekesek, a férfikar ugyanis már készül a szeptem­berben Pécsett megrendezésre kerülő Európai Bordal-feszti- válra, amely szintén rangos eseménynek számít. W. K. Első díjak Valenciából A Pécsi Vasutas Koncertfú­vós Zenekar a Valenciában július 2-ától 11-éig zajló fú­vós világtalálkozón kategó­riájában első díjat, a Mo- hács-Palotabozsok-Sombe- reki Ifjúsági Fúvószenekar megosztott első díjat nyert. A Palao de la Musicában, a valenciai szimfonikusok gyö­nyörű zenepalotájában, vala­mint a Plaza de Toros nevű arénában megtartott találkozó a világ egyik legnagyobb fesztiválja a műfajban, tudom meg Neumayer Károlytól, a pécsi koncertfúvosok vezető karnagyától. A zenekarok nagysága sze­rint öt kategóriában folyt a hangulatában is rendkívüli verseny, ahol a 90-120 fővel indulók közt a pécsiek a kate­gória fődíját nyerő alicantei zenekar mögött érdemelték ki az első díjat. A nagy zenei fi- esztán Hidas Frigyes „Az el nem táncolt balettjének” és Lendvai Kamilló „II. Szvitjé­nek” előadásával ragadtatták tomboló tapsra a közönséget a Plaza de Toros csillagos ege alatt. Az együttest a követ­kező találkozók valamelyi­kére vendégként várják, a pé­csiek karnagyát a madridi központi katonazenekar veze­tője is meghívta spanyol ze­nekarok dirigálására. Nagyszerű sikerrel tért haza a Dobos József irányítá­sával fellépő Mohács-Palota- bozsok-Sombereki Ifjúsági Fúvószenekar is. A fesztivá­lon először szereplő ötven fős együttes spanyol fúvósokkal osztozott az első díjon. B. R. Az apró csuhészobrok már 15 éve készülnek fotó: laufer l.

Next

/
Thumbnails
Contents