Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-14 / 191. szám
1999. július 14., szerda Háttér - Riport Műhibaper egy pécsi klinika ellen Valódi orvoslás kontra jogorvoslat? A Pécsi Városi Bíróság közbenső ítéletében első fokon műhibának minősített egy, még 1997-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) Fül-Orr-Gége Klinikáján végrehajtott műtétet. Az ítélet indoklása megállapítja a beavatkozást végző orvos felelősségét és a POTE kártérítési kötelezettségének jogalapját. A két évvel ezelőtti fülműtét következtében egy 24 éves körös- tarcsai lány életét vesztette. A jog egyértelműen foglal állást az ügyben, orvosi és etikai szempontból viszont csak kérdések fogalmazódnak meg az emberben. Képünk illusztráció A lány 1997. január 15-én került a gyulai Pándy Kálmán Kórház Fül-Orr-Gége osztályára. Akkor már két éve folyamatosan zúgott a bal füle, egyre rosszabbul hallott, a sistergés és a dobogás egyre erősebb és egyre elviselhetetlenebb volt. A Békés megyeiek elvégezték a szokásos vizsgálatokat, így a CT-t, az MR-t és a kontrasztanyagos MR-vizsgálatokat, de mindegyik negatív eredményt hozott. A gyulai kórházban a dobüregi feltáró műtét mellett döntöttek, amelynek elvégzése után egyértelműen azt gyanították, a tünetek mögött egy viszonylag gyakori középfüli daganatot, az úgynevezett glomus jugulare tumort kell keresni. Ennek megoperá- lásától azonban a vérzésveszély miatt eltekintettek. A lányt a POTE kitűnő szakmai hírű Fül-Orr-Gége Klinikájára irányították. 1997 áprilisának második hetében újabb CT-vizsgálat következett, ez azonban - a gyanúval szemben - nem igazolta a daganatot. Ennek ellenére az orvos a műtét elvégzése mellett döntött. Mint később kiderült, a lány nem daganatos megbetegedésben szenvedett, hanem egy fejlődési rendellenességben. A dobüreghez közel futó agyi verőér aneurysmája okozta a panaszokat, azaz a normálistól eltérő helyen lévő ér fala épp a dobüregi szakaszon volt elvékonyodva - úgy nézett ki, mint egy félig felfújt lufi. Idézet a bíróság első fokú közbenső ítéletének szöveges indoklásából. „Az 1997. április 11-én az alperesnél elvégzett műtét során a preparáló tű hegyével a fenti eret megszúrták, az ettől gyakorlatilag szétpukkadt. Az eret tamponálták, az összenyomással történő' elzárása helyi rögösödést idézett elő', trombózis lépett fel. A rö- gösödés egyrészt lefelé, a közös fejveró'ér elágazódásáig, fölfelé pedig az agyalapi verőérrendszer körkörös verőeres gyűrűjéig terjedt fel. Ez az érszakasz kifejezetten szűk, gyengén fejlett volt a betegnél, ezért nem tudta átvenni a kieső érszakasz által ellátott agyi érterület vérellátását és fokozatosan a bal agyfélteke elhalása, infarctusa alakult ki. A beteg jobb oldala megbénult, majd szövődményként jött létre a felperesek leányának végső soron halálához vezető süllyedéses tüdőgyulladás, a gennyes alsólégúti gyulladás okozta keringési elégtelenség, az agyi történéseknek megfelelő agyi ödémához és agyi nyomásfokozódásához társulva. ” Az ügyet az teszi kifejezetten tragikussá, hogy a rendellenesség - bár igen ritka ugyan - szerepel az orvostudományi egyetemeken kötelezően oktatott Fül-Orr-Gége Gyógyászat tankönyv 118. oldalán, amely könyvben egyébként maga a műtétet végző orvos is jegyez fejezetet. A lány szülei beperelték a POTE-t, keresetükben vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A bíróság nemrégiben hozott közbenső ítélete teljes egészében igazolta elvárásukat, hiszen a Gelencsér Zoltán által vezetett tanács elsőfokon megállapította a kártérítés jogalapját, és tényként rögzítette: „a felpereseknek ’kára' keletkezett, hiszen elveszítették leányukat, a család egységéhez fűződő személyiségi jogaik csorbát szenvedtek. Az eljárás során beszerzett orvosszakértői vélemények, valamint az alperes álláspontja szerint is az alperes által végzett műtét és a felperesek leánya halála közötti ok-okozati összefüggés tény. ” Az ítélet indoklása többek között kitér arra, hogy a műtét idején hatályban lévő egészségügyi törvény szerint a gyógyító-megelőző tevékenység során az orvosi vizsgálatnak a beteg minden panaszára és minden kóros tünetre ki kell terjednie, továbbá az orvosoknak a legcélravezetőbb vizsgálati módszereket kell alkalmazniuk. A bíróság megállapítása szerint ebben az esetben lett volna olyan vizsgálat, ami a lány fejlődési rendellenességét, azaz a panaszok valódi okát ki tudta volna mutatni. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének szakvéleménye szerint az eset diagnosztikus tévedésnek minősíthető, a bíróság azonban az orvosszakértővel ellentétben ezt nem sorolja az objektív tévedés kategóriájába, mivel - így az indoklás - „a tévedés fogalma az objektivitást önmagában kizárja, az a bíróság szerint csak szubjektív lehet. Ha egy rendellenesség a megtévesztésig azonos tünetegyüttest produkál egy másik előforduló rendellenességgel, akkor a bíróság álláspontja szerint mindkét eset fennállásának lehetőségét meg kell vizsgálni. ” Az ítélet indoklása szerint az orvosoknak még akkor is gondolniuk kellett volna a ritkább betegség lehetőségére, ha ilyen eset intézetüknél évtizedek óta nem fordult elő, továbbá az sem számíthat mentesítő körülménynek, hogy a műtétet végző orvos 1968 óta közel négyezer operációt irányított már. A bíróság megítélése az, hogy a vizsgálat és a műtét során mindig az adott esetet és annak ösz- szes körülményét figyelembe kell venni. Miként a szövegben szerepel: „általánosan lefolytatott műtét nincsen. ” Szintén figyelmen kívül hagyták az alperes azon hivatkozását, miszerint a megsértett ér fala hártya vékonyságú volt és akár kisebb erőlködésre is megpattanhatott volna. „Az elhunyt beteg 23 éves koráig, a műtétig fizikai munkát végzett, az ér működött, annak elpattanását pedig éppen az alperes által nem megfelelően végzett műtét okozta. ” A jog tehát egyértelmű. Ez az érzés erősödik az emberben, ha a felperesek védőjét, a hazai orvosperek egyik legelismertebb ügyvédjét, dr. Ádám Györgyöt hallgatja. Az idős budapesti védő már több éve a műhibaperekre szakosodott.- Hogyan talált önre ez az ügy? Kereste?- Egyetlen egy esetet sem keresek, mindig az ügyek, jobban mondva a felperesek találnak meg. De őszintén szólva azt nem tudom, hogy a körös- tarcsai szülőkkel miként találkoztam, csak gyanítom, hogy valaki ajánlott nekik.-Rögtön tudta, hogy nyerhető esettel van dolga?- Természetesen nem. De minden ügyben orvos-szakértőkkel együtt dolgozom, akik itt is megvizsgálták a körülményeket. A konzultáció után pedig elvállaltam a pert.-Az ügyek hány százalékát vállalja?- Töredékét, talán csak minden negyediket, így is nagyon sok pert viszek egyszerre. Meg kell mondjam, utólag néha nem is tudom pontosan, melyik ügyben mi történt.- Ezek szerint biztosra megy. Mi az oka annak, hogy minden ügyben közbenső ítéletet kér?- Nem jó, ha a kártérítés ösz- szege együtt szerepel azzal, hogy történt-e műhiba vagy sem. Azt gondolom, sokkal tisztább, ha először a bíróság kimondja a kártérítési kötelezettséget, és csak a folytatásban dől el, mennyit is ítél meg a bíróság az általunk kért pénzből.- Itt lehet-e tudni, hogy mennyit fognak kérni?- Persze, de gondolom megérti, hogy ezt nem árulhatom el.-Ha azt mondom ötmillió forint, sokat mondok?- Sokat, de tudni kell, hogy a haláleseteknél a bíróságok mindig kevesebbet ítélnek meg, mint mondjuk részleges vagy teljes bénulás esetén. Mindez persze csak akkor igaz, ha nem születik peren kívüli megegyezés, ha ugyanis az alperes, illetve annak biztosítója úgy látja, akkor gyakran nem is lesz bírósági eljárás az ügyből.- Ebben az esetben nem ez történt. Úgy tűnik, az alperes biztos volt az igazában.- Lehet, és azt is el kell mondanom, hogy a POTE, illetve ügyvédje nagyon korrektül viselkedett. Ettől függetlenül minden bizonnyal fellebbeznek majd.- Kevés ügyvéd szakosodott a műhibaperekre, ennek köszönhető, hogy öntől már-már rettegnek az orvosok.- Valóban kevesen vagyunk, két-három pesti kolléga mellett a nagyobb városokban van egy- egy ügyvéd, akik értenek ehhez a területhez.- Úgy tudom, rendszeresek is a konzultációk.- Valóban, sokszor együtt elemezzük az eseteket, azt értékeljük, hogy milyen bírói gyakorlat alakúi ki a perekben. ■ Gyanítom, nem orvosszakmai a kérdés. Hogy áll Magyarország a műhibaperek számában Nyugat-Európához képest?- Azt gondolom jól, hazánkban arányaiban lényegesen kevesebb ilyen ügy van, mint Nyugaton vagy Amerikában. A kérdésében persze benne van: ez nem jelenti azt, hogy sokkal jobbak lennének a magyar orvosok, arról van szó, hogy ezek a perek még nem teijedtek el annyira, mint náluk. Magyarországon jelenleg öt-hatszáz műhibaper zajlik, Pécsett három. A műtétet végző orvos meglepődött a bíróság döntésén. Nyilatkozott lapunknak, de azt kérte, nevét ne írjuk le, bár az az eset kapcsán egy orvosperekről szóló könyvben és egy Békés megyei lapban már megjelent. Azt mondja, nem szeretné, ha az eset további alaptalan rossz hírét keltené a klinikának és személy szerint neki.- Nem hitte, hogy elveszíthetik a pert?- Meggyőződésem, hogy mindent úgy csináltunk a műtét során, ahogy az elvárható volt. De már a per elején éreztem, hogy Ádám Györgyék mindenáron meg akarják nyerni az ügyet. Addig keresgéltek, ameddig találtak valamit. Jogi szempontból lehet, hogy egyértelműnek tűnik a dolog, de én nem jogász vagyok, hanem orvos, akinek akkor és ott kellett döntenie.- A bíróság azt mondja, nem vették figyelembe azt a lehetőséget, hogy egy meglehetősen ritka betegséggel van dolguk.- Semmi okom nem volt rá, hogy ne fogadjam el a gyulai kórház nagy tapasztalatú fülsebészének diagnózisát, hogy glomus tumorról van szó. Ä rendkívül ritka fejlődési rendellenesség csak a műtét során derülhetett ki. Azt mondom, még így is menthető lett volna a lány, de az ér elpattanása miatti trombózis közben a másik ér nem tudta átvenni annak szerepét. Ha az jól működik, lehet, hogy időleges vagy végleges részleges bénulás következik be, de semmiképp sem hal meg.- Az eset szerepel a tankönyvben.- Valóban, de ez olyan ritka, hogy Magyarországon egy esetről sem tudunk, a világon is csak 5-5 esetet regisztráltak, amelyet ugyanúgy láttak el, mint én, csak ezeknél a másik oldali ér erősebb volt, és ezért nem lépett fel halálos szövődmény. Saját szememmel láttam a daganatot, glomus tumornak tűnt. A lány szinte megőrült, elviselhetetlenek voltak a pulzusonként! erős dobbanások, azt kérte, csináljunk már vele valamit. Utólag persze azt mondom, lehet hogy jobb lett volna továbbküldeni, csinálja meg a „konkurencia”. A perek csak arra jók, hogy az orvoslás egyik valódi lényegét, a bátorságot kiirtsák. Pedig enélkül nincsenek eredmények. Leírtam a szülőknek, hogy a lány azért halt meg, mert megműtöt- tem. Erre hivatkozik is a bíróság, pedig nyilvánvaló, hogy ezzel semmi mást nem tettem, mint rögzítettem a tényeket. Úgy látszik, nem kellett volna.- Hogy lehet ezt feldolgozni?-Nehezen. Pláne úgy, hogy a per miatt két éve szinte minden héten előkerül az eset, és ez egy darabig még így is lesz. Segít a tudat, hogy pályám során több száz embernek mentettem meg az életét, adtam vissza a hallását. Ezért műtenem továbbra is kell. Ez a kötelességem. Lendvai Dávid Dunai Imre jegyzete Konzerv hazai Vigyenek magukkal konzer- vet külföldre! - hangzott el hétfőn egy tanácskozáson. Nem nagy felfedezés. A magyar turisták zöme ezt teszi, ha idegen földre szándékozik kalandozni, és nem szállodában keres szállást. Sőt a hazai ízek leghűségesebb hívei még akkor is visznek magukkal néhány doboz, vagy üveg egyenmagyarosított élelmet, ha egyébként ott idegenben mindennap pincér teszi elé- bük majd a reggelit, ebédet, vacsorát. No de túl messze szaladt velem a ló a nyereg alatt puhított lecsóval. Ä csak tartalmában idézett ajánlás ugyanis nem a sóher magyar turisták tanácskozásán hangzott el, hanem kultuszminiszterünk szájából a külföldi magyar kulturális intézetek igazgatóinak értekezletén. Persze sokaknak megnyugtató, hogy a tárca célja összhangban van a kormányprogramban szereplő „országkép” javítási szándékkal. Ezért az igazgatók egyéni ízlésére a hagyatkozó munkamódszer helyett az intézmények programjait központosítottabban, a minisztérium tanácsadásaival, felügyeletével állítják össze. A jövőben az eddig ritkán alkalmazott, vándorrendezvényként bárhol bemutatható „konzervprogramok” szerepeltetése is javallott. Szóval csak csínján az egyénieskedéssel! A módszer ismerős lehetne, de a rendszerváltás óta eltelt majdnem tíz év, a központosított kulturális propaganda fénykorától pedig másfél évtized is. A közélet csecsemőinek tehát az efféle viccek akár még újnak is tűnhetnek, és tetszetősen praktikusnak. Ám ez igazából néhány tucat szakembert érint a külhoni kulturális intézetekben. Viszont előbb-utóbb szélesebb körben ható gonddá válhat, ha netán az uralkodó politikai körök komolyan azt hinnék, hogy az országkép javítása - az információáramlás jelen fokán! - alapvetően a célirányos propagandán és a konzervált ízeken múlik. ______Kép-tár_______ mm mmmmmmmMmmmmmmmmmMmmmrnmmMMiKmmMmmMmmmmmmmmmb A mohácsi templom takács dezsö rézkarca etedik oldal holnap Riport Polgári szolgálatosok: Antikatonák in- gyenmunkaerőként. Bár Magyarországon jelenleg is éles viták folynak arról, hogy mikortól legyen sorkötelesség helyett csak hivatásosokból álló hadsereg, a lelkiismereti okok miatti szolgálatmegtagadás lehetősége éppen idén tízesztendős. Baranyában folyamatosan nő a polgári szolgálatot kérők száma. A szakemberek ezt a tényt az állandó balkáni konfliktusokkal magyarázzák. Holnapi riportunkban megszólalnak polgári szolgálatot teljesítő fiatalok, az a munkaügyi szakember, aki a polgári szolgálat teljesíthetőségéről dönt, és az az ügyintéző is, akinek joga és kötelessége a szolgálat engedélyezéséről határozni.
