Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-13 / 190. szám

1999. július 13., kedd Háttér - Riport E N G SZER VÁLTÁS. PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN 1988-90 13. rész Gyerekek, ez itt nem a KISZ! A Fiatal Demokraták Szövetsége Budapesten alakult meg 1988. március 30-án. Azok, akik valamilyen személyes szálon ismerik a huszonéves „alapító atyákat”, természetesen hamar tudomást szereznek az új - akkor még így gondolták - ifjúsági szervezetről. Pécsett is egyetemisták voltak az első „hírhozók”. A hírt pedig az 1988 áprilisá­ban Veszprémben megrende­zett Diákparlamentről hozták, ahol a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem küldötteként Er­esei Katalin és Pál Györgyi vett részt.- A Diákparlament előtt megegyezés született a KISZ és a Fidesz részéről Deutsch Ta­más között - mondta Eresei Ka­talin, aki jelenleg egy fővárosi non-profit alapítványnál dolgo­zik. - Eszerint bejelentették volna, hogy a KISZ támogatja új politikai szervezetek alaku­lását, ám ennek fejében a Fi­desz nem toborozhatott tagokat az összejövetelen. Mondanom sem kell, hogy a megegyezést a KISZ felrúgta, és a felszólalóik keményen kirohantak az akar- nok, új formációk ellen. Persze Deutschnak sem kellett több, nagyközönség előtt bejelen­tette, hogy egy új politikai, ifjú­sági szervezet dolgozik az or­szágban. Szóval mi ezzel a hír­rel tértünk haza Pécsre, de az­tán már jött a vizsgaidőszak, a nyár, úgyhogy csak szeptem­berben tudtunk szervezni egy összejövetelt a JPTE B Kollé­giumában, ahol mintegy 80 ember gyűlt össze. Jómagam és Heindl Péter tájékoztattuk a srácokat arról, amit addigra mi tudtunk, és mintegy 30 belépést ott helyben alá is írtak, s volta­képp ezzel alakult meg az első pécsi csoport. Még ugyanezen az őszön Deutsch Tamás is Pé­csett járt egyszer. A KISZ helyi emberei részéről egyébként semmilyen ellenségeskedés nem volt, bár megjegyzem, ad­digra az egyetemi KISZ sze­repe annyi volt, hogy tudtuk, az irodáról ingyen lehet telefo­nálni haza a szülőknek .. . Ám a lényeg az, hogy bár sokat utazgattunk Pestre, különböző rendezvényekre (Jurta Színház) vagy az egyre szaporodó tünte­tésekre (erdélyi falurombolás, vízlépcsőügy), ez a kezdeti fél- egy év inkább afféle egyete­mista mozgolódás volt, míg azok meg nem jelentek a pécsi Fideszben is, akik „hivatásos” politikusnak készültek, és aztán valóban a párt helyi frontembe­rei lettek. A pécsi csoport legkorábbi tagjai közül néhányan ma, 10- 11 évvel a történtek után olyan köztisztviselői állasban dol­jjpíietedik oldal holnap Riport Pécsi műhibaper: valódi orvoslás kontra jogor­voslat? A Pécsi Városi Bíróság köz­benső ítéletében első fokon műhibának minősített egy, még 1997-ben a Pécsi Or­vostudományi Egyetem Fül-Orr-Gége Klimkáján vég­rehajtott műtétet. Az ítélet indoklása megállapítja a be­avatkozást végző orvos fele­lősségét és a POTE kártérí­tési kötelezettségének jog­alapját. A két évvel ezelőtti fülmű­tét során egy 24 éves lány életétvesztette. goznak, amely számukra nem teszi lehetővé, hogy nevük egy párttal szorosan összefonódva jelenjen meg a nyilvánosság előtt. Egyikük a kezdetekkor még csak harmadikos gimna­zista volt.- Azt tudom, hogy amint tu­domást szereztem a Fidesz - volt aki azt mondta, hogy az „alternatív KISZ” - létezéséről, rögtön levelet írtam Kövér KISZ-esektől), hogy a városi pártbizottság ülésén is tárgyal­ták az esetet, ám épp a minisz­tériumból állították le a „meg­torlást”. A másik „anonim” emlékező is úgy tudja, hogy Pécsett több hullámban alakult meg a Fi­desz, ha ezt lehet így mondani.- Valóban Eresei Katiék, vagyis a tanárképzősök voltak az első fecskék, azonban ők épp akkoriban végeztek, többnyire elmentek a városból. Az én tu­domásom szerint Bretter Zol­tánnak kellett volna aztán ko­Rövid út a hatalomig: az őszi helyhatósági választásók után pécsi alpolgármesterek, Páva Zsolt és Mikes Éva Lászlónak, amiben, ha nem csa­lódom, minimum egy alkot­mánytervezetet vázoltam neki. Természetesen a helyi összejö­veteleken is ott buzgólkodtam, de nem voltam megelégedve a fiatalok aktivitásával, és ezért főleg középiskolások számára hoztam létre az ún. Mocsár­csoportot. Ez hívta életre a DOZSÓ-ban megrendezett elő­adássorozatot, ahol többek kö­zött olyanok beszéltek, mint Pető Iván, Litván György, Varga Csaba vagy Bánáti Fe­renc. Ez még hagyj án lett volna, de sikerrel megszervez­tem egy akciót, ahol az volt a jelmondat:: „Küldjétek el az oroszkönyveiteket a művelő­dési miniszternek!” No, ekkor figyelmeztették a szülőket, hogy ebből még baj lehet, sőt tudom (természetesen volt molyán szervezni a Fideszt. Ezen nem kell csodálkozni, ugyanis akkoriban, mondhatni a kezdetek kezdetén a Fidesz és az SZDSZ (amely épp hogy csak párttá alakult a Szabad Kezdeményezések Hálózatá­ból) szellemiekben és prog­ramban nagyon közel állt egy­máshoz. Mi több, a kettős tag­ság is lehetséges volt, még­hozzá elég sokáig, hiszen csak a választásokra való készülés­kor kellett végleg dönteni, hogy itt vagy ott. (Tíz év nagy idő az emlékezet mezején, ugyanis az általunk megkérdezett Bretter Zoltán határozottan cáfolta fent említett szerepét. Mint mondta: -Szép volna, ha most ezzel a múlttal állhatnék elő, de nem igaz. Tény, hogy korom szerint a Fideszhez tartoznék, és jó is­merőseim, barátaim hívtak is, hogy csatlakozzak a Fideszhez, ám Kis Jánosékkal, Demsz- kyékkel akkor már régóta meg­lévő szoros kapcsolataim nem tették kérdésessé számomra, hogy az SZDSZ-1 választom.) Jól emlékszem, hogy a Heindl Péter barna kartondoboza volt a Fidesz pécsi „irodája”. Ez egyébként eléggé langyos idő­szak volt, hiszen a párt még nem volt istenigazából egy szervezet, nem volt szabály­zata, mindenki a saját szakál­lára beszélt. Igyekeztünk azon­ban, hogy a helyi ellenzéki cso- portulásokkal keressük a kap­csolatot, például Wekler Fe­renccel, az MDF-ből Bíró Fe­renccel és Pap Andrással elég korán tudtunk egymásról. Úgy­hogy mire a helyi Ellenzéki Ke­rékasztal-tárgyalások beindul­tak, sikerült egyrészt megis­merni egymást, és az itteni MSZMP, a moszkvai és a pesti helyzettől függően percenként változó álláspontjával szemben érvényesíteni a mi, akkor még nagyobb részt egységes elképze­léseinket. A már sokat emlegetett Heindl Péter ezekre az időkre a következőképp emlékszik visz- sza:- Talán nem túlzás, ha azért megemlítem, hogy az 1988/89- es fellépésünk nem volt minden előzmény nélküli. Az 1980-as évek elejétől létezett már egy Dialógus Békemozgalom or­szágszerte (persze korántsem hivatalosan), és ennek Pécsett eléggé jelentős szervezete volt. Szóval ezen belül néhányan, pl. Mikes Éva is, aki nekem évfo­lyamtársam volt, már rendelkez­tünk ellenzéki kapcsolatokkal, igaz, főképp a demokratikus el­lenzék embereivel, de a Bibó- kollégistákkal is. Mást ne mond­jak, 1983-ban megrendeztük a magunk kis május elsejei felvo­nulását, tanárképzősökkel, pol- lackosokkal, amiről azt hiszem nagyon kevesen tudtak, csak mi, meg a III/III-asok. A Fidesz be­indulása után rögtön egy erős, kipróbált szellemi csapat állt rendelkezésre, s jóllehet De­utsch néha megjelent Pécsett buzdítani, a dolog pezsgett ma­gától is. És voltaképp szinte azonnal megtörtént a kapcsolat- felvétel az SZDSZ-szel, de a he­lyi MDF-fel is. Ami számomra mindig fontos volt: keresni a kapcsolatot a civil szervezetek­kel, tehát ami már nem Nép­front, és ebben Pécs mindig is erős volt. Képesek voltunk ön­álló életet élni, és ez volt a lé­nyeg! Méhes Károly Portré etedik oldal Mészáros Attila jegyzete Hétvégi kórlap E hét végén két fővárosi gyó­gyító intézményben (értsd: kórház) némi zavar kevere­dett a betegellátásban. Az egyik hospital valamelyik kórtermében megfojtottak egy idős embert. Egy másik­ban a sürgősségi osztályról el­tűnt egy műszer. Egy drága monitor, az értéke 3 millió fo­rint. Az idős beteget nem fo­rintosították. Tegnap estére derült ki, az előbbi eset nem igaz. Egy ápolónő esett pánikba - s gondolt mindjárt erőszakos cselekményre. A kórházi ügyekben járatosak véget nem érően mesélhetnének a különös, meghökkentő, sok­szor megdöbbentő esetekről. A skála egyes orvosok cini­kus nemtörődömségétől a gyógyítandók tűrhetetlen és súlyos károkat okozó maga­tartásáig terjedhet. Ám a (vélt) gyilkosság a kórteremben - filmcímnek tűnik. A valóság azonban a filmvászonra „delegál” ben­nünket. Még az a vigaszunk sincs meg, hogy az eset el­képzelhetetlen. Az elhunyt beteg félig béna volt, két má­sik ember mellette kómában feküdt. Hitchcock-i jelenet - nem messze a valóságtól. A másik esetben is moz­gásképtelen a beteg, akikhez a látogatók érkeztek, s akiknek távozása után feltűnt a műszer hiánya. Nekik - mármint azoknak, akik a monitort el­lopták - minden bizonnyal közömbös, hogy egészség­ügyi intézményeink piruló arccal „lejmolják össze” a szükséges berendezések egy részét. Az is közömbös, életet mentenek-e a kórházi műsze­rek, vagy sem. Ha a szajrét piacra dobják - mert értékét nem ismerik akár az érte kapott öt korsó sört is ha­szonnak tartják. A hét végén a két kórház­ban beteglapot állítottak ki hétköznapjainkról. A brutali­tás közelségéről és a döbbene­tes becstelenségről, az ember értékéről. Napjaink súlyosan kóros társadalmáról. Kép-tár Felsőhavi utca TAKÁCS DEZSŐ RÉZKARCA Kopjafával három megye határán Változni a változó világban. Ugyan jelmondataként nem említi, de sorsa ezt példázza. Műszaki szakemberből lett egyre inkább gazdasági vezető, majd később magánvállalkozó, az utóbbi öt évben pedig önkormányzati politikus. És más táj szülötteként a dél-dunántúli régiós tudat elkötelezett propagálója.- Mikor1 és hogyan lett dombó­vári?- 1967. október 29-én kerül­tem Dombóvárra, ahol akkori­ban indult meg a műanyag fel­dolgozás. Feleségem kaposvári születésű. Az NDK-ban ismer­kedtünk, össze, és az alapvég­zettsége ugyanaz, mint az enyém. Sokáig együtt mozgott a szakmai pályánk, egy cégnél. Aztán az érdeklődésemben a műszaki dolgokról a hangsúly eltolódott a gazdaság felé.- Ezért váltott pályát?- Részben. Az élet arra késztetett 1990-ben, hogy el­indítsak egy vegyi és műanya­gok kereske­delmével fog­lalkozó kis céget. Ma is megvan, de amikor pol­gármester let­tem, a vejem vette át az ügyvezetését.- Mi késztette színtérre lépni?- Rám kérdeztek, vállalnék- e ilyen megméretést. Én ezt igazi kihívásnak éreztem. Új pálya volt számomra, bele kel­lett tanulni, de egy amerikai vezetéselmélet szerint legalább évtizedenként mást kell csi­nálni, hogy az ember a maxi­mumot ki tudja hozni magából. Tóth Attila 1945-ben született Mosonmagyaróváron. 1964-ben műanyag feldolgozó szakos vegyészdiplomát szerzett az NDK-ban. Szakmájában a főmérnökségig jutott a dombóvári szövetkezetben. 1982-ben elvégezte a Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakát. 1994 óta Dombóvár polgármestere. a politikai- Városa három megye ha­tárán fekszik. De melyikhez kö­tődik inkább?- Azt szoktam mondani: amíg Dél-Dunántúl most is­merkedik a regionális tudattal, a dombóváriak azzal szület­nek. Nekünk egyaránt fontos mindhárom megye, hiszen bármelyikük jó vagy rossz sora minket is elér. A tavalyi Dombó Expó idején a megye­határok találko­zási pontjánál ál­lítottunk egy kopjafát, amely­nek a három ol­dala más-más megyére néz. Ez csak szimbólum, ám jó lenne, ha kapocsként valóban a közve­títő szerepét tudnánk betölteni.- Milyen a családi felállás?-Három gyermekünk van. A nagyobbik leány - a legidő­sebb - közgazdász végzettségű és gazdasági igazgató egy cég­nél. A fiúnk tanár. Ők ketten már kiröpültek a családi fé­szekből. Unokák még nincse­nek, ezt a mai fiatalok nem sie­tik el. A kisebbik lány régiós polgár: a pécsi Leőwey Klára Gimnázium tanulója. Dunai I. * í I

Next

/
Thumbnails
Contents