Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-04 / 151. szám
Aregionalizmus több demokráciát igényel Annak ellenére, hogy az Európai Unió országaiban még nem alakult ki az egységes gyakorlat a régiók létrehozására, dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke úgy véli, a mai magyar megyerendszer biztosan nem felel meg az uniós elvárásoknak. A Dél-Dunántúl jövőképéről indított vitasorozatunkhoz továbbra is várjuk a hozzászólásokat. A statisztikai adatokat vizsgálva ma azt kell megállapítanunk, hogy a Dél- Dunántúl nincs kedvező helyzetben, a gazdasági szerkezetváltás, a kényszerűen bekövetkezett restrikciós hatások kivédése csak részben sikerült, de úgy látom, hogy az alagút végén huncut szentjánosbogarak pislákolnak, és elindulhatunk egy kézzel fogható növekedés útján. A kedvezőtlen demográfiai, egészségügyi, szociálpolitikai adatok mellett megjelennek a számottevő gazdasági növekedés alapjai: a korszerű, új vállalkozások is. A három dél-dunántúli megye (Somogy, Tolna, Baranya) és Zala a 90-es évek elején kezdte meg együttműködésük alapjainak kimunkálását, modellértékűi szolgálva a többi térség számára is, megteremtve a PHARE kísérleti programrégió lehetőségét, többletforrások bevonásának feltételeit. Hazánkban az elsők között készült el a regionális terület- fejlesztési koncepció, már egymásra is tekintettel fogalmazódtak meg a megyei és megyei jogú városok fejlesztési koncepciói, megszerveződtek a kistérségek, és megkezdték saját koncepcióik és programjaik kimunkálását. Az együttműködések intézményi formáinak kialakulásában meglátásom szerint nagyon jelentős szerepet játszott az a szellemi műhely, amely az MTA Regionális Kutatások Központjának, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottságának, az egyetemek (JPTE, POTE) legjobb szellemi erőit mozgósította. Nem állítanám persze, hogy a megyék, a városok, a térségek között ne lettek volna és ne lennének feszültségek és időnként oktalan - nagyrészt politikai indíttatású - csatározások, de mindezek ellenére a rendszer egészét működőképesnek és fejlődésre „kárhoztatottnak” tartom. Megdöbbentő aktivitást etedik oldal holnap Riport 1989 forró nyaráról és még forróbb őszéről szól a rendszerváltással foglalkozó sorozatunk következő része. A magyarországi - és általában a kelet-európai - társadalmi folyamatok 1989-ben felgyorsultak. Jelképerejű események történtek a nyáron, de a legtöbb országban az új időszámítás ősszel kezdődött. Beérett a rendszerváltás: békésen, vagy forradalommal. Gróf Balázs amár-már kultikussá váló Flinter kitalálója arról is beszél, hogy lehet-e művészet a képregény. tapasztaltam a PHARE 9705-ös jelű kísérleti alapjához benyújtott pályázatok körül, hisz a kb. 1,2 milliárd forint pályázati keretre kb. 7,6 milliárd forint igény érkezett 169 pályázat formájában. A pályázatokban eddig nem tapasztalt együttműködés alakult ki a megyék, a települések, a kistérségek, a nonprofit szervezetek és a gazdasági élet szereplői között. Ezen folyamatokat figyelemmel kísérve úgy látom, hogy a régiónak jó tanulóévei voltak, és az átlagosnál nagyobb fel- készültséggel áll azon kihívások előtt, amelyek az ezredforduló küszöbén a regionalizmus kialakításának uniós kozás mény arra nézve sem, hogy a régiónak közjogi értelemben is feltétlenül meg kell jelennie, vagyis választott testülettel kell rendelkeznie. Biztos az, hogy a mai magyar megyerendszer változatlan formájában nem felel meg az uniós elvárásoknak, tehát az ún. tervezési-statisztikai régiók kialakítása megkerülhetetlen. Az európai mértékkel is korszerű területfejlesztési törvényünk megteremtette a kereteit a tervezési-statisztikai régióknak. A közelmúltban fellángolt és a törvény módosítására irástratégiai kérdésekben a széles körű konszenzuskeresést igénylik. Ezért a közjogi értelemben vett, tehát választott testülettel bíró, széles hatásköri lehetőségekkel és megfelelő forrásokkal rendelkező régió kialakításának az esélyét a közeljövőben elenyészőnek látom. (A 2/3-os törvények széles körű konszenzussal módosíthatóak.) Fontos feladatnak tartom, hogy a Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács döntését végrehajtva kezdeményezzük a Dél-dunántúli Fejlesztési Taés az Az együttműködések kialakításában a Pécsi Orvostudományi Egyetemnek is csatla- fontos szerepe volt útvesztőiben előttünk állnak. Nem szegi kedvem, és meggyőződésemet sem ingatja meg azon fiaskóm sem, amely a közelmúltban történt azon javaslatomnak a partnermegyék részéről való elutasítása során, amely arra irányult, hogy a regionális területfejlesztési programot a három megye közgyűlése együttes ülésen vitassa meg, és hozza létre a konszenzus legszélesebb bázisát ezen fontos stratégiai döntéshez! Türelmesnek és megértőnek kell lennünk egymás iránt akkor, amikor a regionalizmus politikai kultúrájának alapkövei lerakásán fáradozunk, és új értékként kívánjuk megjeleníteni a tolerancia, a különböző érdekek figyelembevételével az egymás iránti szolidaritás követelményeit. Az Európai Unió tagországaiban nem alakult ki egységes gyakorlat a régiók létrehozására, nincs egységes követelnyuló viták, a regionális lehatárolásra irányuló nem konzekvens kormányzati elképzelések azon nagyon is konzekvens kormányzati akarat törvénytervezetben való megjelenéséhez vezettek, amelyek a regionális területfejlesztési tanácsok teljes kormányzati „bekebelezését”, a kistérségi képviseletek arányának a felére csökkentését, a kamarák „kiiktatását” eredményeznék. Az Unió tagországaiban ezen tendenciákkal szemben a régiók megerősítésének az igénye, a központi hatalom hatásköreinek a leadása, a regionális szinten elosztható és felhasználható források körének a bővülése, vagyis a szubszidiaritás elvének kiteljesítése, végső soron a demokrácia szélesítése tapasztalható. A konfliktuskereső, marketingorientált kormányzati stílus sem kedvez a regionalizmus azon elvárásának, amely a politikai ellenfelek méltányolható érdekei figyelembevételét, a ILLUSZTRÁCIÓ: TÓTH L. nács létrehozását, az együttműködés, az együttgondolkodás szervezeti kereteinek és politikai kultúrájának fejlesztését annak ellenére is, hogy a törvénymódosítás nem az Unió elvárásainak megfelelő erkölcsi, politikai tartalommal és számottevő késedelemmel történik. Meggyőződéssel vallom, hogy a régióban élő emberek boldogulása nem elsősorban a rövid távú pártpolitikai megfontolásokon, hanem a megerősödő települések, kistérségek, a kiteljesedő civil szervezetek, a tudományos, szellemi műhelyek, a gazdasági élet szereplőinek és a hosszú távú politikai kihívásokra választ kereső helyi politikusok méltányos és széles körű együttműködésén múlik. Dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke Portré Jegyzet Vállrándítás Az ürge telefonált. Bement egy nyilvános fülkébe, komótosan bedobta a pénzérmét. Ferihegyet hívta, ezt a számot magától értetődően mindannyian ott tároljuk a menedzserkalkulátorunkban. Szóval tárcsázott, majd közölte, ha még egy NATO-tanker a levegőbe emelkedik, lelövi. Lett nagy riadalom! Egy ilyen repülő kerozinkútba legalább 100 ezer liter üzemanyag fér. Ezt onnan lehet tudni, hogy az egyik amerikai gép a napokban 50 ezer liternyit porlasztott el az Alföld védett területei felett. Mármost ha ez az ürge elenged egy vállról indítható rakétát, nyilván egy tele lévő gépet vesz célba. Abból pedig nagy robbanás lenne, semmi kétség. A rendőrség gyors volt, kiderítették, Debrecenből hívták fel Ferihegy I-et. Innentől azonban pillanatnyilag „passz a helyzet”. Nem tudom, a „civil szférában” hány ember van, akik értenek a fegyverekhez. Akik számára nem kérdés, miként lehet leszedni egy repülőgépet vállról indítható rakétával. Az egyenruhásoknak viszont tudniuk kell, mert elég nagy rohangálás kezdődött Ferihegy-I körül. Ám miután messziről jött a telefonhívás, elcsitultak a kedélyek. Úgy látszik, Debrecentől a fővárosig nem visz el a rakéta. A közelmúltig következmények nélkül le lehetett adni az engedély nélkül tartott fegyvereket. Attól nem jöttek különösebben izgalomba a hatóságok, hogy csak röhögni lehetett a felhívás hatékonyságán. Az azonban biztos, a debreceni rakéta-specialista is röhöghetett rajta. Jó lesz az még - gondolta -, s lám, az idő igazolta. Gyorsan feljelentették azonban az ismeretlen elkövetőt. Ezzel számunkra is elrendeződhetne az ostoba ügy, ha nem ütne szöget a fejünkben, hogy senki sem tette szóvá, senki sem kérdezte meg, honnan a csudából lehet bárkinél is egy (vagy hány) levegőből indítható rakéta? Hazudós a telefonáló, mert ugyan, hogyan lőhetne le onnan egy tankert, ám ezek szerint azt igaznak kell elfogadnunk, hogy van neki rakétája. Hát istenem - rántották meg a vál- lukat az illetékesek -, ha van, hát van ... Mészáros Attila Rizikófaktor Orvos, gyógyszerész, elméleti tárgyak oktatója, professzor, információ-analitikus és programozó. A fenti szakmák állnak első helyen azoknak a sorában, amelyeknek női művelőit a leginkább fenyegeti az emlőrák, írja a Journal of Public Health című amerikai szaklap. Az írás alapjául szolgáló vizsgálatot 1971 és 1989 között több mint egymillió mellrákban megbetegedett nőn végezték el Svédországban. Ugyancsak magas rizikófaktort tart számon a tanulmány a telefonos és a távírász szakmánál és a fodrászatnál, de veszélyeztetett a kozmetikus és a fém- megmunkáló nő is. Az orvosoknak 55, a gyógyszerészeknek pedig 56 százalékkal nagyobb az esélyük, hogy mellrákban megbetegszenek, mint például a technikusoknak. Az ember mindig megrémül, ha ehhez hasonló, s igen gyakran megjelenő híradással találkozik, főleg akkor, ha tagja valamelyik említett körnek. Mert mit is csináljon egy orvos, gyógyszerész vagy teszem azt egy elméleti tárgy oktatója, ha rádöbben arra, hogy napjai meg vannak számlálva, ha nem hagy fel eddigi mesterségével. Hiszen ha hosszú életű szeretne lenni egy egyetemi tanár, aki minél inkább elmélyed elméleti tárgya oktatásában, annál jobban növeli mellében a daganatot, akkor el kellene mennie fejőnőnek, konzervgyári szakmunkásnak vagy hegyivadásznak. Persze gyanítható, hogyha a rák által kevésbé veszélyeztetett szakmákat megpiszkálnánk egy kicsit, kiderülne: túl sokan halnak meg közülük infarktusban, gutaütésben vagy harakiriben. Mi a tanulság ezek után? Talán csak ennyi: a legmagasabb rizikófaktor az élet maga. Cseri László ü i Kétéltűek, katasztrófák és tészták Orfűn lakik. Erdő, mező veszi körül és csend. Minderre szüksége is van, mert egyébként igencsak mozgalmas és változatos az élete. Hiszen bármi történik a megyében, összedől, kigyullad, felrobban, leszakad valami, ő máris ott van.- Kiskorodban mi szerettél volna lenni?- Halbiológus, miután nagyon szerettem a kétéltűeket és a halakat. Apám maszek volt, így aztán Gödöllőre nem vettek föl. S mert ő tortalapkészítő kisiparos volt, úgy gondolta, vigyem tovább az üzemet, iratkozzak be mézeskalácsos és díszgyertyaöntő szakra. Beiratkoztam többek között azzal a tudattal, hogy így megúszom a katonaságot.- Sikerült?-Miután levizsgáztam, terdéki hálózatát, s eleinte külsősként alkalmaztak 1974-től, majd főállásban 1982-től.- Van normád?- Havi húsz anyagot várnak el tőlem a balettől a protokollon keresztül a bányáig mindent. Hetitervet készítünk a várható eseményekről, s ezt Kálmándy Pap Ferenc 1950-ben született Pécsett. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd kitanulta a mézeskalácsos és díszgyertyaöntő szakmát. A Janus Pannonius Múzeum és a Pécsi Galéria kiállításrendezője volt, 1982 óta pedig a Magyar Távirati Iroda fotóriportere. Nős, két saját, egy nevelt lánya van. mészetesen rögtön behívtak.- S utána?-A Tempó KTSZ-hez kerültem. Ott kitanultam a nyomdaipari fotózást, és elhatároztam, hogy megtanulok rendesen fényképezni. Mindenféle hazai és külföldi pályázatokon indultam, és értem el eredményeket. Akkor kezdték kiépíteni az MTI viegyeztetjük a budapesti központtal, hiszen hét vidéki tudósító van, nehogy valamennyi aratást fényképezzen. Persze a váratlan eseményekre azonnal ugrani kell.- Mi a helyzet a szörffel?-Három évig vezettem a hazai ranglistát a könnyűsúlyban. Sajnos, nem volt rá időm. Előfordult, hogy ott kellett hagynom a futamot, mert Kuncze várost avatott.-És a zene? -Nagyon sok ismeretségre tettem szert annak idején, figyelemmel kísértem az alternatív zenei irányzatokat, olyan együtteseket, mint például a Bizottság, az URH, az Európa Kiadó, a Trabant, s fényképeztem őket rendszeresen. Azóta is gyűjtök zenéket, ez a hobbim megmaradt.- Gyertyát vagy mézeskalácsot készítettél azóta?- Egy darabot sem. Bár tésztát tudok nyújtani, mert azt nagyon megtanították.- És nyújtasz?- Nem. Cseri László t Pécs, Baranya és a régió jövője (9.) Vita
