Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-29 / 176. szám

1999. június 29., kedd HÁTTÉR - RIPORT 1% * ír /A | aI O B Mr iieteOlK 01(131 JjENÖSZERYALTAS PÉCSEI! ES BARAMABAN 1988-90 9. rész „A magyar név megint szép lesz” Érdekes visszatekinteni arra, hogy 1989 januárjában a Baranya Megyei Közvélemény-kutató Csoport kérdezőbiztosok segítségével megszondázta a megyét a pluralizmus szellemében az újonnan alakulgató alternatív szervezetekről, s ebből kiderült, hogy a legismertebb a sorban az MDF (a megkérdezettek 28 százaléka említette név szerint), a Fidesz (17 százalék), az Új Márci­usi Front (11 százalék) és a kisgazdapárt (4 százalék) mellett. Az MDF különös ismertsége abból eredt, hogy elsőként lépett ki a közvélemény elé, s főleg, mert irányító-koordináló módon vettek részt a tömörülés aktivistái (szimpatizánsok) a sokféle, helyi program szervezésében. Például a pécsi, március 15,-i ellenzéki ünneplés fő szervezői voltak a fórum aktivistái. A pécsi dr. Wéber János szerint (aki ott volt a párt alapítói kö­zött) sokféle nézetű és gondol­kodású ember gyűlt össze az MDF korán bontott zászlaja alatt, olyanok, akik azért nem mentek más párt vagy szervez­kedés felé, mert vagy nem volt még ilyen, vagy mert nem hal­lottak róla. Ez a sokféleség és sokszínűség a belső vitákban egyértelműen megmutatkozott, de addig semmi gond nem volt vele, ameddig az MDF nem lett párttá. Mindenesetre a kívülál­lók az első antikommunista és rendszerellenes szervezetként értékelték, s mivel szabadon működött (működhetett), egyre vonzóbb fórummá vált a poli­tika iránt érdeklődők szemében. Az MSZMP Baranya Me­gyei Bizottsága 1989 élején lét­rehozott egy ad hoc bizottságot, amelynek a feladata az alterna­tív szervezetekkel való kapcso­latfelvétel, szándékaik és cél­jaik kipuhatolása volt. Sokan úgy emlékeznek az MDF bara­nyai vezetőivel való első talál­kozásra, a hosszas, több órás együttlétre, mint a süketek pár­beszédére. Az ad hoc bizottság tagjai kérdeztek és jegyzeteltek és persze arra lettek volna kí­váncsiak legfőbbképpen, hogy vajon az MDF milyen ideoló­giai alapon áll? Elfogadja-e a szocializmust, mint az egyedüli üdvözítőt, amely ugyan gazda­ságilag és erkölcsileg megrop­pant, de reformokkal újra éleszthető. És vajon rendszerel­lenes-e az MDF? A kérdésekre a „mi nem tud­juk tulajdonképpen" kezdődő szavak után mindig ismétlődve azt a választ kapták, hogy „mi csak azt szeretnénk, ha megva­lósulna mindaz, ami az Alkot­mányban áll. ” Azaz szabadság, függetlenség, demokrácia, va­lódi népképviselet, szabad vá­lasztások - ami csak a többpárt­rendszer keretében elérhető. Wéber János a maga szarkasz­tikus módján kimondta: „Ti építitek a szocializmust, nem mi, tehát ti tudjátok, hogy mi az. Amennyiben tehát a demok­rácia belefér, és az, hogy az oroszok hagyják el Magyaror­szágot, akkor nem vagyunk mi sem rendszerellenesek. ” Az említett ad hoc bizottság vezetője Szirtes Gábor volt, az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának titkára. Jelentésük alapján született meg 1989 ápri­lisában az állásfoglalás, amely „Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága és a megyében mű­ködő alternatív szervezetek vi­szonyának időszerű kérdései” címet viselte. Ebben előrevetí­tik, hogy a jövőben számítani lehet az alternatív szervezetek képviselőinek a különböző szervezetek, vállalatok, intéz­mények életében való megjele­nésére. Köztük tagadhatatlanul a legmarkánsabb az MDF, amelynek napi politi­kai céljai közvetlenül a hatalom kizáróla­gosságának megszün­tetését és az abban való részvételt céloz­zák. A pártbizottság elfogadja az MDF-fel való kapcsolattartás további javítását, amely kiterjedhet az együttműködés külön­féle formáinak kidol­gozására, programok egyeztetésére, különös tekintettel a megyepo­litikai koncepció ki­alakítására. Végül megfogalmazták: Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága fi­gyelembe véve a me­gyében működő' alter­natív szervezetek tevékenysé­gét, nem látja akadályát, hogy az MSZMP tagjai e szerveződé­sekben részt vegyenek mindad­dig, amíg azok párttá nem szer­veződnek, illetve amennyiben ott az MSZMP politikáját kép­viselik. Az azóta híressé vált 1989-es március 14-i pécsi ellenzéki ünneplés az alternatív szerveze­tek teljes összefogásának je­gyében zajlott. Mind az SZDSZ, mind a Fidesz helyi szervezetei áldásukat adták arra, hogy az est szónoka dr. Andrásfalvy Bertalan legyen. A szabaddemokraták még egy jegyzetfélét is átnyújtottak, amelyben felsorolták azokat a gondolatokat, amelyek szere­peltetése szerintük a beszédben kívánatos lenne. A külön-ünneplés szervezé­sét nem hátráltatta a hatalom sem; a Pécs Városi Rendőrkapi­tányság a pártok kérésére az MDF aktivistáival „vállvetve” biztosították a helyszíneket és az útvonalat. A tömeg a Kos­suth térről vonult a Király utcán végig a 48-as térre, a Petőfi szoborhoz, * ahol dr. András­falvy Bertalan, az MDF akkori megyei elnöke mondott ünnepi megemlékezést. Beszéde - majdnem teljes részletességgel - így hangzott: Márciusi csoda ez a nap, ez az alkalom. Nem ajándék, amit kaptunk, hanem ünnep, amit visszanyertünk. Köszönet ezért mindenekelőtt a visszaszerzők- nek. Azoknak, akik az elmúlt években nem mondtak le arról, hogy a teljes és korlátozás nél­küli márciusi szabadságeszmé- ről e napon megemlékezzenek. Leginkább azoknak, akiket ezért gumibottal vertek meg, kihallgattak, megaláztak, tör­vényen kívülre üldöztek. Áldo­zatotok nem volt hiábavaló. Ez a szabad márciusi ünnepünk a ti ajándékotok. Mert semmi sem történik a javunkra, áldozatok nélkül. Ezzel magyarázatot is adunk arra a kérdésre, hogy ma mi miért külön ünnepelünk. Mert ha együtt állnánk azokkal egy sorban, akik annak idején pa­rancsot vagy rendelkezéseket adtak ki a fiatalok ütlegelésére, megfélemlítésére, akik még nem is olyan régen minket, a jövőért aggódó és áldozatot vállaló úgynevezett ellenzékieket sértő és becsmérlő szavakkal nyilvá­nosan fenyegettek igen magas állásokból és a hatalom birto­kában, akkor itt a szabadság költőjének szobra alatt valaki­nek, valakiknek le kellene süt­nie a szemét. Majd ha együtt gondolko­dunk azon, hogy mit kell ten­nünk egy demokratikus Ma­gyarország megteremtésére, görcsök és fenyegetések, beideg- zett előítéletek nélkül, akkor majd együtt ünnepelhetünk. Ha maradéktalanul elfogadjuk március eszméit, 1848 örökségét - „ azokkal ” is együtt ünnepelhe­tünk. A szabadság ugyanis egy és oszthatatlan, nem könyör- adomány, nem darabolható - ennek így és annak annyit - és nem értelmezhető önkényes pártérdekek szerint. A szabad­ság oszthatatlan, elemi emberi jog. Mindenkinek kijár, aki él. A Nemzeti dal halhatatlan soraiból ma a következő négy legyen útmutatónk és a követ­kező nem könnyű időkben prog­ramunk és reménységünk: „A magyar név megint szép lesz/ Méltó régi nagy híréhez/Mit rákentek a századok,/Lemossuk a gyalázatot! ” Micsoda mocskot és gyaláza­tot kell lemosnunk? A magyar nevet nem a sok kudarc, vereség, vesztett hábo­rúk, sanyargatás és üldöztetés mocskolta be: a kívülről jövő erőszak, önkény nem piszkál­hatta be soha. Saját önzésünk­kel, haszonlesésünkkel, árulá­sainkkal, széthúzásainkkal, be­szajkózott elvek és importált eszmék mögé bújva, mi magunk piszkoltuk be. Azzal, hogy elfe­lejtkeztünk arról: összetarto­zunk mind, itt a Duna-meden- cében. Mert voltak, akik az erő­szakra, a külső akaratra, amit világméretű politikai erők dik­táltak, túlteljesítéssel, túlbuz­gósággal válaszoltak. A depor­táltakba még bele is rúgtak. Feljelentettük egymást, eltűrtük a másikon tett jogtalanságot és félrehúzódtunk félelemből, ké­nyelemből, okosságból, reálpo­litikából. Nem volt bennünk szeretet és szolidaritás. Adrásfalvy beszédében ki­hangsúlyozta, hogy nagy, ne­héz és áldozatos munka vár a magyar népre, félretéve a ko­rábbi közönyt, óvatosságot, részvétlenséget: Új eszmékért, Európa, az emberiség legszebb eszméiért kell síkra szállnunk. Sorsunk már összefonódott a szomszé­dainkéval, jövőnk az egész vi­lággal. Nem önös érdekekért fáradunk. Amikor a legmagya- rabb, a legsürgetőbb eszmékért harcoltak elődeink, ak­kor azok egyben mindig az egész emberiség leg­nagyobb eszméi is vol­tak. 1848 programja egy haladó Európa prog­ramja volt és az akkor megfogalmazott követe­lések ma is időszerűek. A szabadság, a jogok esz­méje, az egyén, a közös­ségek, a kisebbségek jo­gai, a szólás-, az infor­máció-, a lelkiisme reti- és vallásszabadság ma is még csak a megvalósulás felé halad, még nem szü­letett meg és nem fog megszületni küzdelem és áldozatok nélkül. Új alkotmányozó nem­zetgyűlést akarunk, hogy a nép fiai döntsenek alaptörvényünkről. Ma ismét felragyogni látszik a magyar név: ma újra Európa legszebb eszméiért lelkesednek legjobb­jaink. Ifjúságunk és a bátrak. Hirdetjük az erőszakmentessé­get. Hisszük, hogy csak az igaz­ságosságban lehet a békét megvalósítani. Közösen kell küzdenünk a szegénység, az al­kohol, a kábítószerek, a pazar­lás, az elidegenedés, a kiáb­rándulás, az önzés ellen. Euró­pához tartozunk - Európával közösen oldhatjuk meg gondja­inkat. Minden jogtiprás fáj, minden mérgezett víz, szennye­zett levegő felénk száll, minden éhezés és szegénység minket is érint. Új gazdasági rendet és humánus társadalmat kívánunk megteremteni másoknak is. Csak így lesz szép a magyar név, s ha újra szép lesz - méltó régi, nagy híréhez -, akkor a mi Andrásfalvy Bertalan fiaink sem vágynak el és futnak el az első adódó alkalommal szerte a nagyvilágba, s nem fogják érezni, hogy mindenhol jobb, mint otthon. Ezért küzdünk mi, akiket még ma ellenzékieknek, rosszabb szóval alternatívoknak nevez­nek. Mert hisszük, hogy Ma­gyarország volt és lesz. Baranyában 1989 nyarának egyik legfontosabb eseménye a harkányi augusztus 20-i „pár­tok találkozója” esemény volt; az első alkalom arra, hogy so­kan a sokféleség jegyében egy asztal mellé üljenek alternatí­vok, reformkörös szocialisták és az MSZMP hivatalban lévő megyei vezetői. A harkányi konzultáción Andrásfalvy Bertalan és Wéber János az MDF-ről elmondották: legfőbb céljuk, hogy hidat épít­senek a társadalom és a hata­lom között. Molnár Tamás az SZDSZ programjából idézett, amelynek fő vonalaként a nem­zet gazdaságának átalakítása je­lent meg, dr. Angyal Ottó pedig a Szociáldemokrata Párt részé­ről az emberi méltóságról szólt. Dr. Csefkó Ferenc, az MSZMP baranyai reformkoréit képviselve leszögezte: az or­szágnak el kell számolnia a sa­ját múltjával az MSZMP-nek pedig egy olyan programmal kell előrukkolnia, amely nem csak a párt, hanem az ország érdekeit szolgálja. Végül említ­sük meg, hogy dr. Geisz Mi­hály, az MSZMP Baranya Me­gyei Bizottságának titkára együttműködést ajánlott fel „minden jó irányú törekvés számára. ” Kozma Ferenc A következő rész a szombati la­punkban: Az MDF pécsi és Ba­ranya megyei akciói, gyűlései, készülődés a választásra. Az 1989. március 14-i ellenzéki fáklyás felvonulás hetedik oldal holnap A vágóhídtól a darálóig. A rendszerváltást hangszerelő ígéretekben bízott, a kedvez­ményes támogatásokban. Ha minden bejött volna, valószínűleg ma ő lenne Szalánta egyik legtekintélye­sebb vállalkozója. De nem ez történt. Most a vagyona maradékáért harcol. Portré Sonkoly Károly művészet- történész, az Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal kutatója mindig azt kívánta, vagy fizes­sék meg tisztességesen amit csinál, vagy azt csinálhassa, amit szeret. Az utóbbi jött be. Portré Akivel madarat lehet fogatni Nem hétköznapi családba született. Szülei Albert Schweitzer-i légkörben élnek, s ez döntően meghatározta élete későbbi fo­lyását: mindent nekik köszönhet. S bár bejárta a világot, a leg­fontosabb számára Versend és Szlatina.- Gyermekkorban dől el, hogy valakiből szociológus lesz?-Régész és ornitológus is szerettem volna lenni, de kö­zépiskolában - a budapesti Horvát-Szerb Gimnáziumban - már éreztem, hogy a társada­lommal kapcsolatos problé­mákkal kellene foglalkoznom, bár azt akkor még nem tudtam, mi is a szociológia. Ugyanak­kor ezt a pályát a kisebbség egy része nemigen fogadja el.- Miért?- A kisebbségi értelmiség valamilyen ok miatt literátor ér­telmiség, minden mást gyana­kodva fogadnak, pedig a sokfé­leség irányába kellene lépése­ket tennünk.- Mit takar a latin-ame- rikanisztika ?- Mindig érdekeltek az Európán kí­vüli kultúrák, többször is jártam Dél- Amerikában és Afrikában.- Nem nehéz innen kutatni?- Nagyfokú empátia kell hozzá, tudni illik például, ki az a Cristobal Colon, s hogy mit gondolnak felőle Dél-Ameri- kában: nyilvánvalóan mást, mint mi itt Európában. Azt lát­tam, hogy vannak párhuzamok az indiánok és az európai ki­sebbségek között, ami a társa­dalomban elfoglalt helyüket il­Dr. Gyúrok János 1960-ban született Mohácson. Versenden és Pécsett járt általános, Budapesten középiskolában. Az ELTE szociológia szakán végzett. Vezetője volt a Horvát Intézetnek és a Pécsi Horvát Színháznak. Jelenleg a JPTE szociológia tanszékén tanít, többek között latin-amerikanisztikát. Nős, két gyermeke van. leti. Azokban az országokban is, ahol többségben vannak, a társadalmi javakhoz való hoz­zájutás szempontjából a pira­mis alján helyezkednek el.- Feltételezem, vannak kü­lönbségek is.- Más a viszonyuk a világ­hoz, a nap, a tenger, a szerelem tisztelete mindennél fontosabb, s bár mi primitív kultúrákról beszélünk velük kapcsolatban, pedig erről szó sincs, nagyon nagy a tudásuk a világról.- Mi a helyzet a madarakkal?- Húsz éve fo­lyamatosan van­nak madaraim. trópusokról szár­Egzóták, maznak.- Mennyi?- Körülbelül százötven.- Hogyan lehet beszerezni? -Itt sehogyan. Szaporítom őket. Néha pedig hozok ma­gammal. Például Kubából, ahonnan Kanadán és Moszk­ván keresztül utaztam haza egy hétig, de kibírták. Egyébként kutyám is van.- Százötven?- Csak egy. Cseri László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents