Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-25 / 172. szám
8 Dünántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás 1999. június 25., péntek Hideg eperkrémleves Az apró szemű, korai eper után most már a szép nagy szemű gyümölcsöt szedhetjük le a tövekről. A finom gyümölcsből fagyasztva későbbre is tehetünk el, de frissen az igazi! A krémleves rendkívül ízletes. Négy személyre számítva negyven deka eper, két evőkanál porcukor, egy evőkanál citromlé, három deci tejszín, egy csomag vaníliás cukor és négy gombóc vaníliafagylalt kell. Az epret miután megmostuk, lecsumáztuk, konyhai papírtörlőn leszárítjuk és négy szép szemet félreteszünk a díszítéshez, amit le- gyezőszerűen bevagdosunk. A többit felaprózzuk, meghintjük a porcukorral és a citromlével. Kemény habbá verünk egy deci tejszínt a vaníliás cukorral, és csillagbetétes nyomózsákba töltjük. Az eperhez adjuk a maradék két deci tejszínt és a fagylaltot, majd botmixerrel éppen csak összeturmixoljuk. Erő- leveses csészékbe szedjük, a tetejükre dundi habrózsákat nyomunk, és egy-egy szem eperlegyezővel díszítjük. A csésze mellé a kistányérra citromfű- vagy mentalevélkéket is tehetünk. Ha turmixitalt készítünk az eperből, egy pohárhoz 10 deka gyümölcs, egy evőkanál citromlé, ennyi méz, egy deci hideg tej, fél deci tejszín kell. Összeturmixoljuk valameny- nyit, és pohárba töltve jól be- hűtve szívószállal kínáljuk. Díszítésnek pár eperszeletet hagyhatunk a tetejére. Fűszerkeverékek a konyhában Tojásételeket csak curryvel Nagyon régi keverék, Európa sok országában, de az USA- ban is közkedvelt, híres fűszer. Indiából indult el világhódító útjára, ahol minden háznak megvan az ősi, tradicionális receptje, amire a háziasszony nagyon büszke, összetétele anyáról leányra száll. Neve az indiai „karri”- szóból ered, amelyből az angol gyarmatosítók csináltak curry-t és terjesztették el Európában. A keveréket enyhe, erős és amerikai módra édeskésen állíthatjuk elő. A kívánt íz és erősségi foknak megfelelően 10-30 féle fűszert tartalmazhat. Fő alapanyaga a sajátságos aromájú sárga kurkuma- gyökér, amely egy trópusi növény része, és színező hatása miatt indiai sáfránynak is nevezik. Ezenkívül gyömbér, fehér- és szegfűbors, paprika, szegfűszeg, koriander, kar- damomi, lepkeszegmag, szerecsendió, fahéj, kömény, rozmaring, feketebors, szerecsendió-őrleményből készíthető. Ha a keverékhez még cayennei borsot is adunk, akkor egészen erős, csípős jellegű ízesítőt nyerhetünk. A curry felhasználható tojásos, rizses, paradicsomos, szárnyas, hal-, és mindenféle húsételek asztali ízesítésére és speciális mártások elkészítésére. Eleinte furcsának tűnő aromája miatt óvatosan kell használni. Kiváló emésztést serkentő szer. Mit csomagoljunk a táborozáshoz? Vége a tanításnak, és az iskolák majd’ mindegyike szervez valamilyen kirándulást a tanulóknak. A táborozás azoknak, akik először mennek így nyaralni, izgalmas vállalkozás. Ahhoz kívánunk ötletekkel szolgálni, hogy mit érdemes, illetve kell feltétlen becsomagolni a számukra. Az utazást megelőzően két-há- rom nappal menjünk el a háziorvoshoz igazolásért és készítsük ki a betegbiztosítási kártyát! Fehérneműből (bugyi, zokni) a táborban eltöltött napok számánál eggyel többet készítsünk össze, aztán kell több trikó, feltétlen tréningruha, pulóver, két hosszúnadrág, rövidnadrág, két fürdőruha, hogy legyen váltás, ha vizes az egyik, és pizsama. Törülközőből legyen egy kicsi, egy közepes és nagy méretű, széldzseki, esőkabát, a nap ellen védő vászonsapka, hálózsák, egy polifoam, Ids hátizsák a rövid túrákhoz, egy pár zárt cipő, gumicsizma és papucs. A fogkefe, fogkrém, szappan mellé körömkefét, napvédő krémet, szúnyog- és kullancsriasztó krémet, sebtapaszt, papírzsebkendőt, vécépapírt, varrótűt és cérnát is csomagoljunk. Szükség lesz kulacsra vagy egy műanyag flakonra, elemlámpára, egy noteszra a fontosabb telefonszámokkal, írószerre, nyakba akasztható igazolvány és pénztartóra, könyvre, kártyára, labdára, kispárnára, s ha még fontos, a kedvenc „alvós” állatkára. Ha biztosak akarunk lenni abban, hogy hírt küld magáról a csemeténk, megcímzett, bélyeggel ellátott borítékot is készítsünk. Gondoljunk már most a télre! A kertben most teljes virágpompában gyönyörködhetünk, szinte sajnáljuk is levágni a csodálatos színű növényeket - pedig most kell már készülnünk arra, hogy amikor az első fagyok „letakarítják” a növényeinket, tovább csodálhassuk a természet adta szépséget. A sóvirág, a szalmarózsa, a különböző rezgők lassan olyan fejlettséget érnek el, hogy szárításhoz gyűjthetjük őket. Ne várjuk meg a szalmarózsánál sem, hogy teljesen kinyíljon, mert akkor a szirmai lehullanak. A virágjukkal lefelé lógatva, pár szálat összekötve árnyékos, szellős helyen tároljuk addig a virágokat, amíg teljesen megszáradnak. Utána hajlakkal lefújva tartósabbá tehetjük őket, de így némileg egyszerűbb lesz majd takarításkor portalanítani is a csokrot. A hortenziát szintén most vágjuk le, mert így kimondottan szép színárnyalatokat kapnak majd az apró virágocskák alkotta fejek. E növénynek a szárítását a szokásostól eltérően célszerű végezni úgy, hogy amikor levágjuk a tőről, kevés vizet töltve egy vázába állítjuk. Ha felszívta a vizet, legalább még négy-öt napig hagyjuk abban állni, és csak utána lógassuk föl. így a virág alig zsugorodik össze, bár papírszerűvé válik. A hortenzia egyébként gyakran kerül hozzánk cserepes virágként, de igazán akkor fejlődik szépen, ha a kertbe félárnyékos helyre ültetjük. Üresen áll az aszaló kemence Az egyik gödrei portán még található egy gyümölcsaszaló kemence. Már nem használják, de mint helytörténeti érdekességet büszkén őrzik. Hajdan az egykori német lakosok nagyon kedvelték a szirupos aszalványokat. Kohner Mihályné kereskedőtől, aki a falumúlt étkezési kultúrájának adatait gyűjti, - megtudtuk, hogy a kitelepített sváb őslakók most is jól emlékeznek az egykori ételkészítési hagyományokra. Nyilatkozónk időnként kipróbálja a napjainkban alig ismert különlegességeket, melyeket ajánlunk a mai reformkonyha követőinek. A faluban és a szomszédos településeken, így Gödre- szentmártonban, Szénáspusztán és Baranyajenőn alig fél évszázada a legfontosabb konyhai alapanyag a burgonya, a bab és a káposzta volt. A krumplit szinte mindennap használták; - sütötték a héjában, és tálalták főzelék mellé. Például a tésztás bab alapanyagát finoman puhára főzték, hagymás-fokhagymás rántással sűrítették, majd metélt tésztát tettek bele. A régiek mellesleg sok kifőtt és kelt tésztát fogyasztottak. A nyári jeles napokon elsősorban baromfihús dukált a vendégeknek is. Amikor arattak és hordták be a szérűskertekbe a terményt, főételnek csirkegulyás került a munkások asztalára. Ilyenkor nem sajnálták a közkedvelt gőzgombócot sem, amihez aszalt gyümölcsöt ettek. A párosítás csak ezen a hegyháti részen dívott. Még a lakodalmi, tejbegrízszerűen megfőzött köleskása is csak akkor számított az igazinak, ha mellé szirupos aszalt szilvát vagy almát kínáltak. A télire tárolt, kemencében meg is pirított gyümölcsféléket a nyár vitaminforrásainak tekintették a régiek. Csuti J. Morzsák A rózsabokrok tovább virágoznak, ha mindig levágjuk a virágot, mielőtt elhullatnák a szirmaikat. Ha a csokrosan nyíló rózsa száráról kitörjük a középső rügyet, a körülötte lévő virágok nagyobbak lesznek. A vázában akkor mutat legjobban a rózsa, ha nem teljesen összecsukottak a bimbók, amikor levágjuk őket. Ám mielőtt a vázába állítjuk, a száráról szedjük le az alsó leveleket, a tüskéket, és pár percre állítsuk a virágot forró vízbe. A kissé már fakadó bimbókat a virágüzletekben látható módon egyébként magunk is körbefoghatjuk egy-egy vékony arany- vagy ezüstszállal. E módszer akkor is ajánlatos, ha szárítani akarjuk a rózsát. A szarkalábot ha elvirágzás után azonnal visszavágjuk, hamarosan újra hozza a virágfürtöket. A szegfű akkor marad meg hosszabb ideig a vázában, ha közvetlenül a szárcsomó fölött vágjuk le a szárát. A szegfűcsokor vizét nem kell cserélni a vázában, elég, ha az elpárologtatott mennyiséget naponta utánatöltjük. De a vízben lévő szárról a leveleket szedjük le, mert a rothadása kellemetlen szagú. A rózsából és szegfűből kötött vegyes csokor hiába szép, bármit tehetünk vele, együtt nem díszítik sokáig a lakásunkat, mert nem tűrik egymást, ezért hamar elhervadnak. Ha nem volt módunk kellően tápdúst talajt biztosítani a virágainknak, mert időben nem juttathattunk megfelelő szerves trágyát az ágyásokba, rakjunk néhány marék komposztot egy juta- zsákdarabra, zacskó alakra kössük össze és helyezzük el az öntözőkannába. Az így kiáztatott komposztból kitűnő trágyázószert kapunk. A zsák tartalmát hetente cseréljük ki. Jótékony hatású a fahamu is, ami amellett, hogy trágyázza a földet, a csigákat is elűzi. Vélemények a helyes babamenüről Az édesanyák nagy gondot fordítanak a gyermek helyes táplálására, éppen.ezért okoz számukra komoly fejtörést, hogy a különböző kiadásban megjelent könyvek vagy a védőnő tanácsait fogadják meg. Ráadásul az instrukciók esetenként teljesen ellentmondanak egymásnak. Mindenki a legjobb falatokat szánja a kisgyereknek, az meg szorosan összeszorítja a fogait, hevesen kapálózik, pedig a legegészségesebbnek hitt étellel közelít felé az anyuka. Ami az egészséges táplálkozást illeti, nos, e kérdésről a szakemberek véleménye sem egységes. Viszont azt valamennyien nagyon fontosnak tartják, hogy az étkezési szokásokat megfelelően alakítsa ki a szülő, s ebben a felnőttek jó példája domináljon. Az baj, ha a gyermek cseperedésével a szülő kevesebb gondol v>rd't az étkezésre, és már kevésbé válogatja meg, hogy mi kerüljön a tányérra és a pohárba. A táplálkozástudomány kép viselőinek nagy része a vegyes étrend mellett áll ki, amely húst, halat, tojást, tejterméket ugyanúgy tartalmaz, mint zöldségféléket. Hazánkban az állati eredetű élelmiszerektől mentes táplálkozást hivatalosan soha nem is ajánlották, mert ennek helytelen gyakorlása hiánybetegséghez vezethet, ami ajckor különösen veszélyes, ha hatéves kor alatt e szerint állítják össze a gyermek étrendjét. Az úgynevezett piramiselv az általánosan elfogadott, amelyben a piramis alján felsorolt ételféleségeket tanácsos a legnagyobb mennyiségben fogyasztani, s ide tartoznak a gabonafélék, a burgonya, a zöldségek és a gyümölcsök. A piramis szűkebb részére csoportosítják a húst, a zsiradékot és a szénhidrátot tartalmazó élelmiszereket, amelyekből arányosan egyre kisebb adagok elköltése az ideális. Minden tudományos megállapítás mellett a legfontosabbnak ítélik a szakemberek is a gyermek táplálásánál a rugalmasságot, ami azt jelenti, hogy az életkorát, az ízlését és az igényeit is figyelembe kell venni. A különböző eredetű élelmiszerekből megválasztott helyes arány, azok kifogástalan minősége még nem jelenti azt, hogy azok elfogyasztása után a gyermek közérzete is kiváló lesz. Oda kell figyelni a pici fizikumára, az emésztésére, a közérzetére, a hangulatára, az éjszakai alvására, a koncentrációs képességére, s mindezek után személyre szabottan megválasztani a menüt. Néha minden elv ellenére sem tagadhatjuk meg a gyerektől az áhított téliszalámit, a csokoládét, vagy a colát, mert abnormálissá fokozhatja náluk az irántuk való vágyat. A szomjat csak a víz oltja A kilenc hónapos baba mutató- és hüvelykujja összerendezetten működik, tehát mindent meg tud fogni amit akar, és szeretne egyedül inni is. A pohár megfelelő döntésére viszont még nem képes, ebben segíteni kell. Adjunk neki kifelé pördülő szélű üvegpohárból vizet úgy, hogy a felső ajka is benne legyen a vízben. De figyeljük, mert amint eleget ivott, azonnal elengedi a poharat. Egyébként szomjoltónak leghelyesebb vizet adni a kisgyereknek. Egyéves kora előtt forraljuk föl és szobahőmérsékletre hűtsük le, mielőtt kínáljuk vele. A vizet soha ne helyettesítsük teával, limonádéval, se gyümölcslével. r* Berta Mária
