Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-25 / 172. szám

8 Dünántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás 1999. június 25., péntek Hideg eperkrémleves Az apró szemű, korai eper után most már a szép nagy szemű gyümölcsöt szedhet­jük le a tövekről. A finom gyümölcsből fagyasztva ké­sőbbre is tehetünk el, de frissen az igazi! A krémleves rendkívül ízle­tes. Négy személyre számítva negyven deka eper, két evő­kanál porcukor, egy evőkanál citromlé, három deci tejszín, egy csomag vaníliás cukor és négy gombóc vaníliafagylalt kell. Az epret miután megmos­tuk, lecsumáztuk, konyhai papírtörlőn leszárítjuk és négy szép szemet félrete­szünk a díszítéshez, amit le- gyezőszerűen bevagdosunk. A többit felaprózzuk, meg­hintjük a porcukorral és a cit­romlével. Kemény habbá verünk egy deci tejszínt a vaníliás cukor­ral, és csillagbetétes nyomó­zsákba töltjük. Az eperhez adjuk a mara­dék két deci tejszínt és a fagy­laltot, majd botmixerrel éppen csak összeturmixoljuk. Erő- leveses csészékbe szedjük, a tetejükre dundi habrózsákat nyomunk, és egy-egy szem eperlegyezővel díszítjük. A csésze mellé a kistányérra cit­romfű- vagy mentalevélkéket is tehetünk. Ha turmixitalt készítünk az eperből, egy pohárhoz 10 deka gyümölcs, egy evőkanál citromlé, ennyi méz, egy deci hideg tej, fél deci tejszín kell. Összeturmixoljuk valameny- nyit, és pohárba töltve jól be- hűtve szívószállal kínáljuk. Díszítésnek pár eperszeletet hagyhatunk a tetejére. Fűszerkeverékek a konyhában Tojásételeket csak curryvel Nagyon régi keverék, Európa sok országában, de az USA- ban is közkedvelt, híres fű­szer. Indiából indult el világ­hódító útjára, ahol minden háznak megvan az ősi, tradi­cionális receptje, amire a há­ziasszony nagyon büszke, összetétele anyáról leányra száll. Neve az indiai „karri”- szóból ered, amelyből az an­gol gyarmatosítók csináltak curry-t és terjesztették el Eu­rópában. A keveréket enyhe, erős és amerikai módra édeskésen ál­líthatjuk elő. A kívánt íz és erősségi foknak megfelelően 10-30 féle fűszert tartalmaz­hat. Fő alapanyaga a sajátsá­gos aromájú sárga kurkuma- gyökér, amely egy trópusi növény része, és színező ha­tása miatt indiai sáfránynak is nevezik. Ezenkívül gyömbér, fehér- és szegfűbors, paprika, szegfűszeg, koriander, kar- damomi, lepkeszegmag, sze­recsendió, fahéj, kömény, rozmaring, feketebors, szere­csendió-őrleményből készít­hető. Ha a keverékhez még cayennei borsot is adunk, ak­kor egészen erős, csípős jel­legű ízesítőt nyerhetünk. A curry felhasználható to­jásos, rizses, paradicsomos, szárnyas, hal-, és mindenféle húsételek asztali ízesítésére és speciális mártások elkészíté­sére. Eleinte furcsának tűnő aromája miatt óvatosan kell használni. Kiváló emésztést serkentő szer. Mit csomagoljunk a táborozáshoz? Vége a tanításnak, és az iskolák majd’ mindegyike szervez va­lamilyen kirándulást a tanulóknak. A táborozás azoknak, akik először mennek így nyaralni, izgalmas vállalkozás. Ahhoz kí­vánunk ötletekkel szolgálni, hogy mit érdemes, illetve kell fel­tétlen becsomagolni a számukra. Az utazást megelőzően két-há- rom nappal menjünk el a házi­orvoshoz igazolásért és készít­sük ki a betegbiztosítási kár­tyát! Fehérneműből (bugyi, zokni) a táborban eltöltött napok szá­mánál eggyel többet készítsünk össze, aztán kell több trikó, fel­tétlen tréningruha, pulóver, két hosszúnadrág, rövidnadrág, két fürdőruha, hogy legyen váltás, ha vizes az egyik, és pizsama. Törülközőből legyen egy kicsi, egy közepes és nagy méretű, széldzseki, esőkabát, a nap el­len védő vászonsapka, háló­zsák, egy polifoam, Ids hátizsák a rövid túrákhoz, egy pár zárt cipő, gumicsizma és papucs. A fogkefe, fogkrém, szappan mellé körömkefét, napvédő krémet, szúnyog- és kullancsri­asztó krémet, sebtapaszt, papír­zsebkendőt, vécépapírt, varró­tűt és cérnát is csomagoljunk. Szükség lesz kulacsra vagy egy műanyag flakonra, elem­lámpára, egy noteszra a fonto­sabb telefonszámokkal, író­szerre, nyakba akasztható iga­zolvány és pénztartóra, könyvre, kártyára, labdára, kis­párnára, s ha még fontos, a kedvenc „alvós” állatkára. Ha biztosak akarunk lenni abban, hogy hírt küld magáról a cse­meténk, megcímzett, bélyeggel ellátott borítékot is készítsünk. Gondoljunk már most a télre! A kertben most teljes virágpompában gyönyörködhetünk, szinte sajnáljuk is levágni a csodálatos színű növényeket - pe­dig most kell már készülnünk arra, hogy amikor az első fagyok „letakarítják” a növényeinket, tovább csodálhassuk a termé­szet adta szépséget. A sóvirág, a szalmarózsa, a különböző rezgők lassan olyan fejlettséget érnek el, hogy szárításhoz gyűjthetjük őket. Ne várjuk meg a szalma­rózsánál sem, hogy teljesen kinyíljon, mert akkor a szir­mai lehullanak. A virágjukkal lefelé ló­gatva, pár szálat összekötve árnyékos, szellős helyen tárol­juk addig a virágokat, amíg teljesen megszáradnak. Utána hajlakkal lefújva tartósabbá tehetjük őket, de így némileg egyszerűbb lesz majd takarí­táskor portalanítani is a csok­rot. A hortenziát szintén most vágjuk le, mert így kimondot­tan szép színárnyalatokat kap­nak majd az apró virágocskák alkotta fejek. E növénynek a szárítását a szokásostól elté­rően célszerű végezni úgy, hogy amikor levágjuk a tőről, kevés vizet töltve egy vázába állítjuk. Ha felszívta a vizet, legalább még négy-öt napig hagyjuk abban állni, és csak utána lógassuk föl. így a virág alig zsugorodik össze, bár pa­pírszerűvé válik. A hortenzia egyébként gyakran kerül hozzánk csere­pes virágként, de igazán akkor fejlődik szépen, ha a kertbe félárnyékos helyre ültetjük. Üresen áll az aszaló kemence Az egyik gödrei portán még található egy gyümölcsaszaló ke­mence. Már nem használják, de mint helytörténeti érdekessé­get büszkén őrzik. Hajdan az egykori német lakosok nagyon kedvelték a szirupos aszalványokat. Kohner Mihályné kereskedőtől, aki a falumúlt étkezési kultúrá­jának adatait gyűjti, - megtud­tuk, hogy a kitelepített sváb ős­lakók most is jól emlékeznek az egykori ételkészítési hagyomá­nyokra. Nyilatkozónk időnként kipróbálja a napjainkban alig ismert különlegességeket, me­lyeket ajánlunk a mai reform­konyha követőinek. A faluban és a szomszédos településeken, így Gödre- szentmártonban, Szénáspusztán és Baranyajenőn alig fél évszá­zada a legfontosabb konyhai alapanyag a burgonya, a bab és a káposzta volt. A krumplit szinte mindennap használták; - sütötték a héjában, és tálalták főzelék mellé. Például a tésztás bab alapanyagát finoman pu­hára főzték, hagymás-fok­hagymás rántással sűrítették, majd metélt tésztát tettek bele. A régiek mellesleg sok kifőtt és kelt tésztát fogyasztottak. A nyári jeles napokon első­sorban baromfihús dukált a vendégeknek is. Amikor arattak és hordták be a szérűskertekbe a terményt, főételnek csirkegu­lyás került a munkások aszta­lára. Ilyenkor nem sajnálták a közkedvelt gőzgombócot sem, amihez aszalt gyümölcsöt ettek. A párosítás csak ezen a hegy­háti részen dívott. Még a lako­dalmi, tejbegrízszerűen megfő­zött köleskása is csak akkor számított az igazinak, ha mellé szirupos aszalt szilvát vagy al­mát kínáltak. A télire tárolt, kemencében meg is pirított gyümölcsféléket a nyár vitaminforrásainak te­kintették a régiek. Csuti J. Morzsák A rózsabokrok tovább vi­rágoznak, ha mindig levág­juk a virágot, mielőtt elhul­latnák a szirmaikat. Ha a csokrosan nyíló rózsa szárá­ról kitörjük a középső rü­gyet, a körülötte lévő virá­gok nagyobbak lesznek. A vázában akkor mutat leg­jobban a rózsa, ha nem tel­jesen összecsukottak a bim­bók, amikor levágjuk őket. Ám mielőtt a vázába állít­juk, a száráról szedjük le az alsó leveleket, a tüskéket, és pár percre állítsuk a virágot forró vízbe. A kissé már fa­kadó bimbókat a virágüzle­tekben látható módon egyébként magunk is körbe­foghatjuk egy-egy vékony arany- vagy ezüstszállal. E módszer akkor is ajánlatos, ha szárítani akarjuk a rózsát. A szarkalábot ha elvirág­zás után azonnal visszavág­juk, hamarosan újra hozza a virágfürtöket. A szegfű akkor marad meg hosszabb ideig a vázában, ha közvetlenül a szárcsomó fölött vágjuk le a szárát. A szegfűcsokor vizét nem kell cserélni a vázában, elég, ha az elpárologtatott mennyi­séget naponta utánatöltjük. De a vízben lévő szárról a leveleket szedjük le, mert a rothadása kellemetlen szagú. A rózsából és szegfűből kötött vegyes csokor hiába szép, bármit tehetünk vele, együtt nem díszítik sokáig a lakásunkat, mert nem tűrik egymást, ezért hamar elher­vadnak. Ha nem volt módunk kel­lően tápdúst talajt biztosí­tani a virágainknak, mert időben nem juttathattunk megfelelő szerves trágyát az ágyásokba, rakjunk néhány marék komposztot egy juta- zsákdarabra, zacskó alakra kössük össze és helyezzük el az öntözőkannába. Az így kiáztatott komposztból ki­tűnő trágyázószert kapunk. A zsák tartalmát hetente cseréljük ki. Jótékony ha­tású a fahamu is, ami amel­lett, hogy trágyázza a földet, a csigákat is elűzi. Vélemények a helyes babamenüről Az édesanyák nagy gondot fordítanak a gyermek helyes táp­lálására, éppen.ezért okoz számukra komoly fejtörést, hogy a különböző kiadásban megjelent könyvek vagy a védőnő taná­csait fogadják meg. Ráadásul az instrukciók esetenként telje­sen ellentmondanak egymásnak. Mindenki a legjobb falatokat szánja a kisgyereknek, az meg szorosan összeszorítja a fogait, hevesen kapálózik, pedig a legegészségesebbnek hitt étel­lel közelít felé az anyuka. Ami az egészséges táplál­kozást illeti, nos, e kérdésről a szakemberek véleménye sem egységes. Viszont azt vala­mennyien nagyon fontosnak tartják, hogy az étkezési szo­kásokat megfelelően alakítsa ki a szülő, s ebben a felnőttek jó példája domináljon. Az baj, ha a gyermek cseperedésével a szülő kevesebb gondol v>rd't az étkezésre, és már kevésbé válogatja meg, hogy mi kerül­jön a tányérra és a pohárba. A táplálkozástudomány kép viselőinek nagy része a ve­gyes étrend mellett áll ki, amely húst, halat, tojást, tej­terméket ugyanúgy tartalmaz, mint zöldségféléket. Hazánk­ban az állati eredetű élelmisze­rektől mentes táplálkozást hi­vatalosan soha nem is ajánlot­ták, mert ennek helytelen gya­korlása hiánybetegséghez ve­zethet, ami ajckor különösen veszélyes, ha hatéves kor alatt e szerint állítják össze a gyer­mek étrendjét. Az úgynevezett piramiselv az általánosan elfogadott, amelyben a piramis alján fel­sorolt ételféleségeket tanácsos a legnagyobb mennyiségben fogyasztani, s ide tartoznak a gabonafélék, a burgonya, a zöldségek és a gyümölcsök. A piramis szűkebb részére cso­portosítják a húst, a zsiradékot és a szénhidrátot tartalmazó élelmiszereket, amelyekből arányosan egyre kisebb ada­gok elköltése az ideális. Minden tudományos megál­lapítás mellett a legfontosabb­nak ítélik a szakemberek is a gyermek táplálásánál a rugal­masságot, ami azt jelenti, hogy az életkorát, az ízlését és az igényeit is figyelembe kell venni. A különböző eredetű élelmiszerekből megválasz­tott helyes arány, azok kifo­gástalan minősége még nem jelenti azt, hogy azok elfo­gyasztása után a gyermek közérzete is kiváló lesz. Oda kell figyelni a pici fiziku­mára, az emésztésére, a köz­érzetére, a hangulatára, az éj­szakai alvására, a koncentrá­ciós képességére, s mindezek után személyre szabottan megválasztani a menüt. Néha minden elv ellenére sem tagadhatjuk meg a gye­rektől az áhított téliszalámit, a csokoládét, vagy a colát, mert abnormálissá fokozhatja náluk az irántuk való vágyat. A szomjat csak a víz oltja A kilenc hónapos baba mutató- és hüvelykujja összerendezetten működik, tehát mindent meg tud fogni amit akar, és szeretne egyedül inni is. A pohár megfelelő döntésére viszont még nem képes, ebben segíteni kell. Adjunk neki kifelé pördülő szélű üvegpohárból vizet úgy, hogy a felső ajka is benne legyen a vízben. De figyeljük, mert amint eleget ivott, azonnal elengedi a poharat. Egyébként szomjoltónak leghelyesebb vizet adni a kisgyereknek. Egyéves kora előtt forraljuk föl és szobahőmér­sékletre hűtsük le, mielőtt kínáljuk vele. A vizet soha ne helyet­tesítsük teával, limonádéval, se gyümölcslével. r* Berta Mária

Next

/
Thumbnails
Contents