Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-21 / 168. szám

1999. június 21., hétfő Magazin Dimántúli Napló 11 Lehallgatható az egész világ Oxfordi egyetemista korában Duncan Campbellt imádták hallgatótársai. Megfejtette ugyanis a telefontársaság kódját, s így a lányok, fiúk jó ideig ingyen telefonálhattak a világ legtávolabbi szegletébe is. A fizikusdiplomát szerzett Campbell ma a legismertebb angol újságírók egyike. Azzal tűnt föl 1987-ben, hogy megszellőztette egy brit kémműhold titkos küldetését. A következmény: házkutatást rendeltek el a BBC-nél, a kép­viselők ölre mentek a londoni parlamentben, és kormányvál­ság peremére sodródott a That- cher-kabinet. Most a 47 esztendős Camp­bell az első, aki föltárta: az ugyancsak szigorúan titkos Echelon-hálózat nem más, mint az amerikai National Security Agency (NSA) titkosszolgálat által irányított lehallgatószolgá­lat. Méregdrága és szerfölött érzékeny készülékeivel, számí­tógépeivel - állítólag brit, ka­nadai, ausztráliai és új-zélandi közreműködéssel - figyelem­mel kísérheti az egész világ (!) távközlését, komputeres adat- forgalmát. Az „adatszippantóról”, az Echelonról még az Európai Unió STOA („Scientific and Technological Options As­sessment”) munkacsoportja is csak egy esztendővel ezelőtt tá­jékoztatta az Európa Parlamen­tet - hatalmas fölháborodást keltve. A STOA megbízásából Campbell most újabb jelentést készített nem pusztán az Eche­lonról, hanem általában a nem­zetközi lehallgatási technikák­ról is. A dokumentum („Inter­ception Capabilities 2000”) nem csak a STOA luxemburgi irodáiban, hanem Campbell in­ternetes honlapján http: //www. iptvreports. mcmail. com/ ic2kreport. htm is elérhető. Campbell nem titkolja: például a Németország és Nagy-Bri- tannia közötti nemzetközi tele­fonvonalakon a brit és az ame­rikai titkosszolgálatok emberei gubbasztanak, és bizonyos szempontok szerint lényegében mindent le is hallgatnak. Külö­nös érdeklődést tanúsítanak a számítógépes adatáramlás (pél­dául internetes, elektronikus le­velezés) iránt. Miközben az egyes orszá­gokban szigorú törvények sza­bályozzák a távközlési vonalak lehallgatását, az előírások, ti­lalmak nem vonatkoznak a nemzetközi összeköttetésekre, ' amelyeknek egy része felségte­rületeken kívül húzódik. Az Echelon működtetői ilyen he­lyeken vannak igazán elemük­ben. Mostanáig sikerült titokban tartani azoknak a különlegesen fölszerelt tengeralattjáróknak a létezését, amelyek megcsapol­ták a nagy, tenger alatti kábele­ket, hogy hallgatózhassanak. Az amerikaiak például már 1984 óta fülelnek a Földközi­tenger fenekén - különös tekin­tettel a stratégiailag fontos tér­ségekre. A távközlési műholdak le­hallgatása a legegyszerűbb mű­szaki feladat, mivel jeleik sza­badon foghatók az erre szako­sodott földi állomásokon. A földi lehallgatók egyidősek az első telekommunikációs szput- nyikok fölbocsátásával. Leg­alább 300 ilyen állomás van a nagyvilágban, Campbell 140- ről pontos leírást adott. (A két legismertebb és legnagyobb: a Bad Aibling-i Németországban és a Men with Hill-i Nagy-Bri- tanniában.) A „lehallgató világszolgálat” különösen fontos rendeltetése a gazdasági kémkedés. Tevé­kenységének harmadát, felét ez tölti ki. Az információkat per­sze nem az érdekelt vállalatok, intézmények, kutatóközössé­gek kapják, hanem az illetékes állami szolgálatok. Ferenczy Europress ¥ Ez a fehérpofájú gibbonmajom először lépett közönség elé az ausztrál állatkertben: neve még nincs, de annyi biztos, hogy fajtája jellegzetes tulajdonságaként hat­hónapos korára fekete lesz a pofácskája. A fajtára vigyázni kell, mert az esőerdők kiirtásával jelentősen lecsökkent az életterük FEB-Reuters Jn V1 Az unalom munkahelyi ártalom Az interneten szörföznek vagy e-mailt küldenek isme­rőseiknek, mert valamit mégis csak csinálni kell - munka­időben. A világ nagy cégeinél új betegség terjed: a munka­helyi unalom vírusa. A mun­katársak enerváltan ücsörög­nek az irodaházakban, kedvet­lenül múlatják a munkaidőt. Az okok között még csak nem is a fizetés játssza a fő- , szerepet. Korábban kinézték a munkahelyekről azokat, akik tétlenül üldögéltek. Ma már más a helyzet. A technikai felszereltség, a komputer- technika egyre kevésbé igényli az emberi kreativitást. Egy-két gombnyomással szinte minden ügy elintéz­hető. Ha egy ember képességei nagyobbak, mint az elvég­zendő feladat - állítják a szakemberek -, akkor fellép az unalom-effektus. Mindez stresszt okoz, elkedvetleníti a dolgozót. Ez a tendencia főleg a negyvenes évek vége felé je­lentkezik azok körében, akik úgy érzik, hogy többre lenné­nek hivatottak. Emberek mil­liói ülnek naphosszat a számí­tógép képernyője előtt és egyre inkább tapasztalják, hogy munkájuk kiszolgáló­tevékenységre redukálódik: mindössze abban merül ki, hogy adatokat táplálnak a gépbe. Az unalom tehát ott ural­kodik el, ahol a munkaválla­lók nincsenek meggyőződve saját fontosságukról. if;, .u: Az első 7 másodperc Hét másodperc, amelynek ha­tása akár hét évig tarthat. Az első hét másodpercben maradandó benyomást sze­rezhetünk valakiről. Kimutat­ták, hogy mások megítélésé­ben 55 százalékban a külső megjelenés dominál, 38 szá- ,zalékban a hanghordozás számít és mindössze 7 száza­lékban esik latba a mondani­való tartalma. Ebből kiindulva a sikerek útján rendkívül sokat jelent a megjelenés. Ki gondolná, hogy a színeknek milyen nagy szerepük van a bemutat­kozásnál. A szürke egerek ne számít­sanak sikerre. Az évszakok szerint is vannak megkülön­böztethető emberek. A nyári típusok például a kék színhez vonzódnak, de a középszürke is jól mutat rajtuk - különö­sen a férfiakon. Estére a sö­tétkék vagy a világos antracit a viselet. A piros nem nyerő az első fellépésnél. A fekete intellektuális külsőt kölcsö­nöz és némi távolságtartást sugall. FEB Ducimodell a divat Az Egyesült Államok a túlsú­lyos emberek országa. Sehol a világon nincs annyi kövér ember, mint ott. Éppen ezért nem meglepő, hogy a manö­kenek egy része is a duci ka­tegóriából kerül ki. Ennek oka, hogy a katalógusáruhá­zak, a csomagküldő szolgála­tok rájöttek, sikeresebben ad­hatják el áruikat, ha megma­radnak a realitás talaján. Már nem próbálják rábeszélni a 100 kilón felüli kuncsaftokat olyan ruhákra, amelyeket a képen csontsovány modellek viselnek. A manökenek egy része a karcsú kategóriában kezdte, és később váltott át - több­nyire kényszerből - a molett divatra. Michelle Griffin pél­dául ideális manökenalkat volt 36-os ruhamérettel, de szerelmi bánatában meghí­zott. Szép arca, ragyogó szeme miatt továbbra is sze­repeltették - de már egy má­sik kategóriában. Sok kollé­ganője számára jelent meg­könnyebbülést, hogy pályáját ducimodellként is folytat­hatja. „A súlyom örökké téma volt. Most pedig épp az hozta meg számomra a sikert, ami­ről korábban úgy gondoltam, hogy akadályt jelent majd” - nyilatkozta a közel nyolcvan­kilós Kayla Laurene, akit a fo­tózáskor még egy kicsit „kö- vérítenek” is, hogy megfelel­jen a megrendelő várakozá­sainak. Kaylát ma sokkal több helyre hívják, mint amikor 30 kilóval kevesebbet nyomott. „A szépség nem méret kér­dése” - vallják a szakembe­rek. FEB

Next

/
Thumbnails
Contents