Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-19 / 166. szám
1999. június 19., szombat Háttér - Riport jrh'ér /i/i 2 1 jr jTvl jHi gr% | *** & 1 ilClculK OlQai RENDSZERVÁLTÁS PÉCSEIT ES BAR ANI AB AN 1988-90 6. rész A nyitottság politikáját a párttagok követelték ki Dr. Ormos Mária történész, akadémikus, a JPTE egyetemi tanára, a Központi Bizottság egykori tagja visszaemlékezésében a rendszerváltás egyik legfőbb eseményén, az 1988-as pártértekezleten történteket értékeli. Beszél ugyanakkor saját - a múltat értékelő bizottságban játszott - szerepéről és arról is, rektorként miért és hogyan támadták ’89-ben.- Az 1988. május 20-án kezdődő pártértekezleten már kifejezetten a válság jelei mutatkoztak. Eredetileg ezt senki sem tervezte, de a ’88 folyamán érzékelt feszültségek, támadások, a párt saját táborán belül mutatkozó elégedetlenség és javaslattömeg kényszerítette ki, hogy két kongresszus között egy úgynevezett pártértekezletet tartsanak. Az erről készített feljegyzéseimből az derül ki, hogy itt nem a korabeli pártvezetés és a Politikai Bizottság tagjai, hanem az ott megjelent megyei, városi és az üzemi szféra képviselői jelenítik meg a problémákat. Azt tartom lényegesnek, hogy mik is ezek a I problémák, magyarán mi az, ami már a párt szűkebben vett közvéleményének asztalára kerül.- Mennyien vettek részt ezen az értekezleten ?- Olyan létszámú lehetett, mint egy rendes pártkongresz- szus. Itt is megvoltak az előzetes jelölések, csak itt már nem azok kerültek oda, mint mondjuk két évvel azelőtt. Ennek tudható be, hogy egy valóban rendkívül kritikus közönség gyűlt össze. Jellemzővé vált, hogy szinte kizárólag kritikát fogalmaztak meg a felszólalók. Miközben azok, akik védhették volna a korábbi, keményebb vonalat, végigasszisztálták az értekezletet, és nemigen avatkoztak közbe. Az értekezlet május 20-án nyílik meg. Az előtte egy nappal tartott központi bizottsági ülésen csak a különböző technikai kérdések kerülnek szóba. Az értekezletet Kádár János beszámolója nyitotta meg. Itt már elhangzik - bár valószínűleg nem ő írta a szöveget hogy társadalmi elégedetlenség, bizonytalanság van, romlik a közhangulat, és ez azt jelenti - teszi hozzá - hogy a zavarosban mások halászgatnak. Utóbbi megjegyzése nyilván az ellenzékre, a szerveződő pártokra vonatkozik. A vezetőtestületek megújításának szükségességéről beszél, a fiatalításról, ez pedig már előre vetíti annak az árnyékát is, hogy akár ő maga is hajlandó visszavonulni.-Miközben sokan azt vetették a szemére, hogy nem találta meg az utódját.- Ez többször is előkerült, de itt - hogy úgy mondjam - bedobja a törülközőt, és nem ragaszkodik a továbbiakban a hatalomhoz. Azt is kimondja ugyanakkor, hogy ez a megingás nem most kezdődött, hanem sokkal régebben. Az a véleménye, hogy továbbra is a szocializmust kell építeni, de ha ez segít, akkor kész a kompromisszumra. Az alapok támadását szerinte nem szabad megengedni, tehát a nagyipar és nagybankok továbbra is állami kézben kell maradjanak. Reformot kell végrehajtani - teszi hozzá -, ami nem jelentheti ugyanakkor a polgári demokráciát, és még kevésbé az anarchiát. Véleménye szerint más pártok alapítására nincs lehetőség. Ezzel szemben úgy gondolja, hogy a Hazafias Népfront keretében kellene nagyobb mozgást engedélyezni. Kitér a gazdasági kérdésekre is, de csak annyiban, hogy a merev tervgazdálkodás nem hatékony, következésképp nem szabad a tervet abszolutizálni - gondolni kell a veszteséges vállalatok megszüntetésére, de meg kell védeni az állami tulajdont. Korlátozottan nyitni kell a magán- tulajdon számára és be kell csábítani külföldről a működő tőkét.- Vajon Kádár ezt maga is így gondolta, vagy hosszas egyeztetések és megfontolások után a tanácsadókra hallgatva mondta el mindezt?- Én majdnem biztos vagyok benne, hogy a szöveget nem ő írta, hanem tanácsadók sokasága.- Kik lehettek ők?- Legfeljebb a további vitákból lehet következtetni bizonyos személyekre. Nagyon valószínű, hogy gazdasági vonalról Havasi Ferenc lehetett az, aki részt vett az előkészítésben, ő azonban a felszólalásában több lényeges ponton továbbment. Például kimondja, érthetetlen, hogy a párt ’56 után ismét ilyen kritikus helyzetbe jutott - azaz a ’88-as szituációt egyenesen az ’56-os eseményekhez hasonlítja. Ez is azt támasztja alá, hogy ez valóban egy válságértekezlet, ahol valamiféle kibontakozási lehetőséget próbálnak keresni. Havasi úgy véli, a párt a helyzetéből adódó előnyöket el fogja veszíteni, mert megszakadt a kapcsolata a tömegekkel, válságpszichózis keletkezett, amelyet ráadásul nem tart megoldhatónak azáltal, hogy a már megkezdett gazdasági reformintézkedések menjenek tovább. Ez szerinte kilátástalan. Úgy véli, hogy a felesleges kompromisszumkeresés időszakát éljük, és kitérünk a konfliktusok elől. A létező érdekeknek nincs kifejeződési módjuk, mivel ennek az elavult szervezetek ellenállnak. Bár ezt így kimondottan nem fogalmazza meg, de a mondandójának az a lényege, hogy teljes körű nyitásra van szükség. A fennálló helyzet ugyanis konzerválja a patemalizmust, ami szintén nem tartható. Népképviseletről és valódi önkormányzatokról beszél, ami magában foglalná a megyei és városi tanácsok szuverén működését. Úgy véli, először az egy- pártrendszer keretén belül kell a demokráciát megteremteni. Javaslatai között szerepel a politikai grémium átalakítása is. Ezután számos hasonló hozzászólás hangzik el a különböző társadalmi csoportok - a munkásság, a parasztság és az értelmiség - részéről. — Ez elő volt készítve vagy spontán alakult így?- Megszervezve biztosan nem volt, sokkal inkább az a valószínű, hogy - amint már mondtam, a küldötteket előzetesen nem szelektálták. Már a helyi alapszervezetek pártvezetői is tudták, hogy nyitni kell, és az előzetes szűrést ezért nem is csinálták meg. Az értekezleten szinte senki nem vállalkozik a fennálló struktúra védelmére, gyakorlatilag kizárólag bírálatok hangzanak el. Van, aki fölveti az állam jellegének kérdését, és azt fogalmazza meg, hogy nem lehet elhitetni a munkásosztállyal, hogy ő van hatalmon, ha ez valójában nem igaz. A Gagarin Hőerőmű küldöttje elmondja, megszűnt a vezetés iránti bizalom, a nyilatkozatok és a valóság között óriási szakadék van. „Hozza a hírt”, hogy a munkások szerint a kommunista vezetők egyszerűen alkalmatlanok. A műszaki egyetem delegáltja elvesztegetett évekről beszél, és azt mondja, hogy a párt által meghatározott program teljesen üres. Skizofréniát emleget, és azt, hogy az ifjúság elfordult a párttól. Az író Keresztúry Dezső - aki meghívottként vett részt az értekezleten - szintén abból indul ki, hogy súlyos válság van. Bár elismeri, hogy jelentős eredmények is vannak, de azt mondja, a válságból ki kell lábalni. Fölvet jó néhány fontos kérdést, amelyekre nem érkezik válasz. Az egyik a népesedési, a másik pedig a nemzetiségi kérdés. Úgy vélem, nagyon fontos volt, hogy ez elhangzott, még akkor is, fia senki sem reflektált rá. A felszólalását azzal zárja, hogy a jó magyar és a jó európai ugyanaz - ez először hangzik el Magyarországon. Igen érdekes a Kontakta alkatrészgyár képviselőjének véleménye. Azzal kezdi, hogy csak a gazdasági problémákról van szó, miközben önáltatás folyik. Úgy véli, ’ 86-tól kezdve a társadalmat egyik sokk érte a másik után - és a tűrőképességünk határára érkeztünk. Megállapítja, hogy egy munkás ma jobban él egy tőkés államban, mint ebben az országban. Kimondja, hiába mondják a pártvezetők, hogy munkásszárma- zásúak, ha nem a munkásokat képviselik. Az értekezleten többször felmerül a Kádár által visszatartott nyíltság, nyilvánosság kérdése. A Gorbacsov által már régóta hangoztatott kifejezés itt már egyértelműen kimondatik, olyannyira, hogy a Központi Bizottság nemsokára elhatározza, ezentúl az ülésekre be kell engedni a rádiót és a televíziót is. Ez ismételten egy gyökeres fordulat.-Az értekezlet május 21-én folytatódik, és ekkor a nyitó beszédet már Grósz Károly mondja.- Hogy került Grósz képbe?-Úgy, hogy ekkor már azt susogják, hogy Kádár, mint pártfőtitkár visszalép és ő lesz az utódja. Az a szöveg, amit elmond, valószínűleg nem a saját szövege, hanem egy tanácsadókkal egyeztetett anyag. Az első felvetése, hogy miként juthattunk ide. Olyan kifejezéseket használ, mint elégedetlenség, fellazulás, önkontrollhi- ány, szubjektivizmus, formalizmus. Súlyos tévedéseket emleget és megállapítja, hogy igenis a párttagság vette észre a bajt. Ez is azt erősíti meg, amit magam is gondolok, azaz, hogy a nyíltság követelése nem a pártvezetéstől, hanem a tagságtól indult ki. Ők vették észre a bajt. Grósz fölveti ugyan a többpártrendszer lehetőségét - ami akkor már benne van a levegőben - de éppúgy elveti, mint ahogy Kádár elvetette. Érvényesíteni kell a demokrácia alapelveit a kisebbségi ügyekben, az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, és az egyéniség tiszteletében. Ezek ugyan formalitások, lózungok, de reflektálnak a korábbi bírálatokra. A gazdasági kérdésekkel kapcsolatban megállapítja, hogy a tisztességes munka nem elegendő, de odáig már nem megy el, hogy a veszteséges vállalatok bezárásáról beszéljen. Baranya megye részéről Té- nyi Jenő, az orvosegyetem professzora szólal föl, aki a népegészségügy elhanyagolását említi föl. Utána jön Pozsgay Imre. Az ő felszólalásában új elem, hogy túllép a párthatárokon, és azt mondja, nem a párttagok, hanem az állampolgárok akarnak részt venni saját sorsuk intézésében. A nép már végrehajtotta a fordulatot. Szerinte elébe kell menni az elkerülhetetlennek, és lényegében már a hatalom megosztásáról beszél. Nem mondja ki, hogy többpártrendszerre van szükség, de burkoltan ezt fogalmazza meg. A nemzeti azonosságtudat fenntartását hangsúlyozza és azzal zárja a felszólalását, hogy ez történelmi esély, kivételes pillanat - magunknak kell összetörni gátain- kat és nem szabad hagyni, hogy a gátak törjék össze azt, amit mi építettünk. Németh Miklós, aki ekkor még nem miniszterelnök, csak a KB egyik titkára, nagyon lényeges gazdasági szempontokat említ. Szerinte rossz a termelés szerkezete, mert nem versenyképes. Gyakorlatilag azt mondja, hogy az egész gazdaság alkalmatlan a fejlesztésre. Vállalkozáspárti, és a veszteséges vállalatok bezárását sürgeti. Szerinte olyan nincs, hogy „vegyes” piac - vagy van piac, vagy nincs. Tulajdonképpen ez volt a legsúlyosabb összefoglalója a szituációnak. Ezt támasztja alá az egyik szombathelyi cég vezetője, aki a vállalkozás fontosságáról beszél, és bár nem kérdőjelezi meg az állami tulajdont, azt mondja, a használónak biztosítani kell a jogot, hogy vállalkozásba tudjon kezdeni. Kádár János vitazárójában egyfajta köztes álláspontot próbál kialakítani, számos dolgot elfogad ugyan, de láthatóan csak a felszínen. Megpróbál ragaszkodni az alapelvekhez, a működési mechanizmushoz, az egész tulajdonrendszerhez és a pártrendszerhez - erre azonban nem sok esély van. Május 22-én már Berecz János a főszereplő. Berecz megpróbálja az egészet csokorba gyűjteni, és a határozati javaslatokat elfogadtatni - erről még van egy részletekbe menő nagy vita. A Központi Bizottság aznap a Politikai Bizottságba új tagokat választ, ekkor kerül be Pozsgay, Nyers Rezső, Baranyából Lukács János, és átrendezik a KB-titkárok névsorát is. Az értekezleten tehát gyakorlatilag végbemegy a váltás: Kádár csak pártelnök marad, Grósz Károly lesz a főtitkár. A KB június 23-ai, sebtiben összehívott ülésén már ő tartja a nyitó beszédet. Megpróbálja elemezni a pártértekezlet határozatait és vita folyik a nyitottságról, magyarán arról hogy teljesen kinyitjuk-e az ajtót, vagy csepegtetjük csak az információkat. Végül amellett döntenek, hogy a sajtó ezután jelen lehet az üléseken. Ekkor nevezik ki a „múltat feltérképező” munkabizottságokat is. Először csak két évről volt szó, de a kiküldött bizottságok azt javasolják, hogy ezt bővíteni kell, így végül gyakorlatilag egészen 56-ig visszamennek. A munka koordinátora Pozsgay lett, a belpolitikai csoportot Berend T. Iván, a külpolitikait pedig Horn Gyula vezette. Rohammunka volt ugyan, de a bizottságok végül elvégezték a feladatukat. Lendvai Dávid (A sorozat következő, kedden megjelenő részében már a Magyar Demokrata Fórum megyei szerveződéséről és magalakulásáról olvashatnak.) Népfelkelés és puccskísérlet Ormos Mária részt vett abban a Berend T. Iván által vezetett munkabizottságban, amelynek az előző negyven év belpolitikai értékelése volt a feladata. Ez volt az a bizottság, amelynek anyagából Pozsgay Imre az elhíresült „népfelkelés” kifejezést citálta - nem kis vihart aratva.- Pozsgay politikai tőkét kovácsolt magának?- Talán nem így fogalmaznék. Az más kérdés, hogy egy politikus milyen eszközökkel él, de ennek az interjúnak az egész nemzeti folyamatban volt fontos szerepe.- Hogy zajlott a kutatás?- Beültem az akkori Párttörténeti Intézet levéltárába és rengeteg anyagot végignéztem, a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság iratait. 1956. novemberben kezdődött a forradalmat követő ülésszak, és innen kezdve próbáltam nyomon követni, hogy miként alakul a hivatalos állásfoglalás. Az elején ugyanis még mindenki arról beszél, hogy ez egy nagy népi megmozdulás és senki nem mondja, hogy ez egy rohadt ellenforradalom volt. Decemberben már kevesen védik a korábbi álláspontot - érdekes, hogy köztük van Aczél György is, de a többség addigra már lecsillapodik és elhallgat. Visszatérve Pozsgay bejelentésére. Amikor már voltak kész anyagok, akkor Berend összedolgozta azokat, és erről zajlott egy szélesebb körű vita. Ezen a többség elfogadta a népfelkelés definícióját. Ez délelőtt volt, délután pedig már el is hangzott az interjú.- Most hogyan értékeli az ’56-os eseményeket?- Bár erről nem kívánok vitát nyitni, de az biztos, hogy pusztán történészi szemmel a népfelkelés fogalma sokkal jobban körülírható, mint egy forradalomé. Egy népfelkelésről persze nyugodtan lehet mondani, hogy egyúttal egy forradalom is.- Amikor a JPTE rektora volt, rendesen támadták a KB-tag- sága miatt. Miként akarták megbuktatni?- Nem olyan vagyok mint az elefánt, aki nem felejt, így az sem érdekel már, mi történt akkor. Kaptam névtelen leveleket. Nem izgatott különösen, mert ha valaki nem ír alá valamit, akkor azt talán nem is kell olyan komolyan venni. A furcsa az volt, hogy az állt ezekben a levelekben, mintha én lettem volna a párt egyik legfőbb katonája, mintha én faltam volna a hatalmat. Pedig nekem pártbeosztásom a 89-es KB-tagságig egyáltalán nem volt.- Bizalmi szavazást kért. Nem félt, hogy megbukik?- Majdnem biztos voltam benne, hogy megerősítenek a pozíciómban, de persze fel voltam készülve arra is, ha esetleg nem választanak újra. Végül még a korábbi két rektorválasztáshoz képest is jobb szavazati arányt kaptam. j hetedik oldal hétfőn Riport A bizonyítványosztás gyötrelmei. Amerikai vizsgálatok azt bizonyították, hogy a serdülőkorúak közül minden ötödiknek olyan problémái vannak, melyek megoldása gyermekpszichiátert igényelne. Megdöbbentő tény: a bizonyítványosztás idején megszaporodnak a gyermek-öngyilkosságok, öngyilkossági kísérletek is. Portré ........ Tü skés Tibor író. Vasutas-generáció sarja. „Ahogyan dédapám, apám a vasutat szolgálta, úgy én az irodalom szolgálatára szegődtem. ” Kodolányi, Illyés, Pilinszky, Csorba Győző, Weöres Sándor, Nagy László portréit festette föl értő szeretettel.
