Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-12 / 159. szám
1999. június 12., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Magyarul magyarán Állapothatározó igealak A -va, -ve -ván, -vén képzős határozói igenévvel és a létige {van, volt, lesz) valamelyik alakjával alkotott szerkezetet nevezzük állapothatározó igealaknak vagy körülírt szenvedő szerkezetnek. A túlzó nyelvtisztítók (puristák) a két világháború között szenvedélyesen kutatták a német nyelv hatását a magyarra, ezeket összefoglalóan germanizmusnak nevezték, és tilalmi listára vették. Ezek közé sorolták a tárgyalt jelenséget is. A korombeliekbe a nagy tekintélyű Magyar nyelvvédő könyv (Pintér Jenő műve) hatására olyan mélyen belegyökerezett ez a minősítés, hogy az Anyanyelvápolók Szövetségének folyóiratában, az Édes Anyanyelvűnkben még mindig időszerű, sőt szükséges a tilalom oldása, cáfolása. Nyilván a korábbi beidegződés lehet az alapja annak, hogy főként anyanyelvi műveltségükre sokat adó értelmiségiek kerülik a használatát. Nagyra becsült egykori főigazgatóm a lappunkban talált nyelvészleletei közül erre külön nyomatékkai hívta föl a figyelmemet. Ezért a beszélt és az írott médiumokban szinte csak így halljuk, olvassuk, hogy valami kizárt, nem kizárt, megoldott, tisztázott stb. a ki van zárva, nincs kizárva, meg van oldva stb. helyett. Vagyis a szerkezet helyett befejezett melléknévi igenevet használnak. Sőt egyes újságírók még a van nélküli -va, -ve képzős alakot is germanizmusnak tartják, pedig a -va, -ve állapotjelző igenévnek a németben nincs is megfelelője. Az APEH vezetőhelyettese egy készülő törvényről így nyilatkozott: „Még nincs leírva - hogy germanizmussal fejezzem ki magam” - fűzte hozzá mentegetőzve. Érdekes megfigyelés, hogy a korábban külföldre került magyarok nyelvhasználatának szerves tartozéka ez a szerkezet. Ugyanígy a trianoni határokon kívülre került magyarok többsége sem kerüli. Úgy látszik, rájuk nem hatott a honi iskolákban terjesztett „nyelvi babona”. Germanizmusként való minősítése ellen szerkesztőségekben végzett, a nyelvi lektorok által történt átjaví- tása ellen többen szót emeltek. Kolozsvári Grandpierre Emil, aki Pécsett végezte az egyetemet, 80. születésnapja alkalmából állást foglalt az állapotjelölő szerkezet mellett azzal, hogy a legközelebbi nyelvrokonaink (manysik, chantik) nyelvében is megvan. Egy másik nyelvészünk meggyőzően bizonyította, hogy ki vannak tiltva és a kitiltották nem ugyanazt jelenti. Az első a kitiltottak állapotát, a második a cselekvést, az intézkedést jelöli, amelynek következtében ez az állapot bekövetkezett. Képzeljük csak el, hogy festene, ha e szerint az álszabály szerint írnánk át pl. Julius Caesar híres szállóigéjét így: A kocka elvetett. A szenvedő forma még mindig érthetőbb: A kocka elvettetett, de ez tömény régiesség (archa- izmus). Vagy Arany János veretes sorát: „Mélyre van az szántva az élet-ekével” - így: Mélyre szántott az ... Kinek jutna eszébe kijavítani a nép- költészet eme közismert sorait: „Be van az én szűröm ujja kötve...” „Zöldre van a rácsos kapu festve ...” Akiket ez a néhány példa nem győzött volna meg, vegye kézbe a magyar költészet jeles alkotásait, bőven talál bennük további adatokat, nemcsak a van-nal, hanem a ivóit-tál és a lesz-szel szerkesztett állapothatározó igealakra is. Márpedig nagy írók, költők példáinak követése mindenkinek csak javára válik. Rónai Béla Július 1. után: csak vizsgával Űj rend a vendéglátóiparban Kizárólag szakvizsgával és működési engedéllyel rendelkező szórakoztatózenészek, énekesek, revütáncosok és lemezbemutatók szerepelhetnek július elsejétől a vendéglátóipar új kategóriákba sorolt üzleteiben. Az eddig minősítés nélkül dolgozók magas számára való tekintettel júniusban és júliusban különböző szakvizsgákat szervez az Országos Szórakoztatózenei Központ. A zenészeknek szakmai, a revütáncosoknak gyakorlati vizsgát kell tenniük a kiírt feltételek alapján, majd az országos vizsgabizottság döntése után a jelentkezők egyéni, csoportos vagy indokolt esetben határidős bizonyítványhoz juthatnak. W. K. A JPTE Művészeti Kara festőnövendékeinek kiállításából nyűt tárlat Pécsett, a Nevelők Házában Az építészet az Echóban Az Echo, a pécsi kritikai szemle legújabb számában az áprilisi és májusi pécsi művészeti rendezvények kritikái olvashatók. Középpontba ezúttal az építészet került, nemcsak azért, mert Dévényi Sándor Kossuth-díja ezt megkövetelte, hanem azért is, mert ebben az időben zárult le a pécsi Park mozi koncertteremmé alakítását célzó terv- pályázat is. A pályázat körülményeiről, a nyertes pályamunkákról készített áttekintést a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, Masznyik Csaba. Egy építészeti kiállítás dokumentumait, Horváth András és Patartics Zorán Pécsi Kisgalériában kiállított munkáit értékeli kritikai írásában Getto Katalin. Az „Elismerés” - rovatban három díjazott művészünket, Dévényi Sándort, a Ferenczy Noémi-díjas Nagy Mártát és az Érdemes Művész Lovas Pált köszönti a lap. Az „Elmélkedő” rovat írásai között P. Müller Péter az „elit” és „tömeg-kultúra” mai kapcsolatát elemzi, elsősorban a helyi kulturális politika tényeire és tendenciáira figyelemmel. Lőrinc Katalin a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának sikeres közelmúltjáról és ígéretes jövőjéről szól ünneplő írásában. Óbánya kincsei a mának Óbánya nem az a hely, ahol a Kincskereső' kisködmön öreg Küsmödije lakik, ám aki keres, talál kincseket itt, a Winterberget körülölelő kis faluban. Immár két éve múzeum ad otthont mindannak, ami ó. A helyi fazekasság mindig is híres volt, a Teimel és a Keszler család generációkon át készítette a jellegzetes óbányai edényeket, a karcolt, elágazó virágmintás fazekakat, tányérokat, csuprokat, melyeket aztán földmázzal (engób) fedve használtak. Akadt olyan is, aki a messzi fővárosból érkezett ide, hogy magáévá tegye a szakma másutt már nem tanulható fogásait. Mint Imre Mária néprajztudós mondja, ez a mesterség ezért élt itt a legtovább, mert egyszerűen nem volt más munkalehetőség. Szegény falu volt, és lám, ez a szegénység segített megőrizni gazdagságát. A korábbi Óbányai Polgári Egyesület 1997 februárjában alakult át Óbányai Német Olvasókör Egyesületté, és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány segítségével már júliusra elérték, hogy a község múltbéli kincseiből kiállítás nyíljék - pontosan abban a házban, amit jelenleg ugyan az önkormányzattól kaptak, ám valaha a hajdani olvasókör építtette. A kiállítás alapját a pécsvá- radi Bíró Ferenc fazekasgyűjteménye jelentette, hiszen a doktor 133 darab, Baranya megye majdnem minden szegletéből származó edényt adott a múzeumnak. Azonban a helybéliek is kitettek magukért, ugyanis a nagyobbik szoba már helyben összegyűlt kerámiákkal és egyéb használati tárgyakkal van tele, amik pincék és padlások mélyéről kerültek elő. Sok olyasmi van itt, aminek a használatához már-már magyarázat szükségeltetik. Kacsaformájú kacsasütő, rétestál, káposztafőző és lekvárosbö- dön, valódi lábakon álló lábos, valamint óriási, földre állított, belül meszes falú cserépedények: mint megtudom, valaha a téli időben így tárolták mészbe rakosgatva a tojásokat, hogy ne romoljanak meg. Mezei Erzsébet éppen tíz éve költözött Pécsről Óbányára, s ma ő a falumúzeum egyik leg- odaadóbb építője, gondozója.- Az idei júliusi évfordulón - 1999 lévén a Gasztronómia és a Bor éve - megszervezzük az Edény és étel, mint régen programot, ahol elsősorban a me- cseknádasdi Gradwohl Zsolt által újragyártott edényekben megpróbálunk úgy főzni, mint eleink. Szeretnénk, ha idővel mód nyílna arra, hogy élő múzeumként működjünk, vagyis a jelenleg még csak kiállítási tárgyként megtekinthető korong újra beindulhatna, és itt helyben is születnének újra óbányai edények! Sajnos, az igazi mesterek ebből ma már nem tudnak megélni. Persze, Óbánya története egyáltalán nem csak cserépben mérhető. A Baranya Megyei Levéltárból előkerestek minden, a faluval kapcsolatban fellelhető iratot. így került elő az az 1872-ben elkezdett, magyarul írt képviselő- testületi jegyzőkönyv is, amelyet restauráltak, és bárki átlapozhatja. A legérdekesebb bizonyára a helybélieknek, akik őseikről tudhatnak meg érdekességeket, mikor Óbánya méginkább „ó” volt. Méhes Károly Az én falum A Magyar Könyvtárosok Egyesületének Közkönyvtári Egylete pályázatot hirdet a községi könyvtárak használóinak Az én falum könyvtára címmel. Pályázhatnak korosztályi megkötés nélkül a községi könyvtárak használói. A pályaműtől a Könyvtárosok Egyesülete azt várja, hogy mutassa be a település könyvtárát: történetének megírásával vagy személyes hangú vallomással, terjedelmi meg-1 kötés nélkül. Elbírálása korosztályonként (általános iskolás, középiskolás, felnőttek) történik. A legjobb pályamunkákat a könyvtári szaksajtóban közzétesszük, és a területileg illetékes megyei könyvtár állományába kerülnek. A pályázat 200 000 forint összdíjazású. Kérik a pályázathoz mellékelni a készítő nevét és lakcímét. Benyújtásának határideje: 1999. szeptember 30. Elbírálásának határideje: 1999. október 30. A pályázatot a következő címre küldjék: MKE Közkönyvtári Egylet Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kelet-Pesti Régió, 1102 Budapest, Szent László tér 7-14. A pályázat ügyében érdeklődni lehet: MKE Köz- könyvtári Egylet Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kelet-Pesti Régió. Telefon: 06(1)26-16-001. Kölyökoroszlán a Sivatagi viharban Manapság a regény, azt mondják, nem divat. Mégis ezt a műfajt választotta az a pécsi fiatalember, aki nemrég egy pályázaton az országos mezőny legjobbja lett. Történetében az Öböl- háború eseményeit dolgozta fel s öntötte prózába. Irodalmi pályázatot hirdetett a kaposvári SCRIPTORes Kiadó, melyre az országból közel hétszáz munka érkezett. Idén az emberi és gyermeki jogok témakörében kellett a pályamű- veket elkészíteni, s Szalánczi Krisztián, a pécsi Árpád Fejedelem Gimnázium 9. évfolyamos, 16 éves diákja ezt a cikkelyt választotta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából: „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.” Első lett, s megkapta a Kölyökoroszlán díjat. „Lángoló öböl” című kisregényének eseményei akkor játszódnak, amikor ő még alig tudott valamit a nagypolitikáról.- Több könyvből, lexikonból gyűjtöttem az adatokat - meséli a harci történetekért egyébként is rajongó fiú. - Korábban is írtam háborús kisregényt, az amerikai függetlenségi háborúról, az 1848^19-es szabadság- harcról, most pedig egy sci-ft történet van születőben. Krisztián írás közben szinte maga előtt látja az eseményeket, mintha csak filmet nézne. Párbeszédei talán ezért gördülékenyek, olyannyira, hogy akár forgatókönyvnek is beillenének. Az élettapasztalatot beleéléssel helyettesíti, így teremti meg hőseit. Szeretne olyan könyveket írni, amelyeket ki is adnak egyszer, mégsem írónak, hanem jogásznak készül. E mostani elismerés nem az első sikere, már a kiadó tavalyi pályázatára is nyertes munkát küldött. Irodalmárok szerint egyébként a nagyregénynek leáldozott, de a kisebb lélegzetű prózai munkákra most is kíváncsi az olvasó. Igény van a pontos, adatokkal is alátámasztott írásokra, és kétségtelenül nőtt az érdeklődés a háborús témák iránt. S hogy egy kiadó miért vállalkozik irodalmi pályázat kiírására? Talán mert úgy hiszi, a tehetséget nem lehet elég korán támogatni. S talán azért is, mert azt gondolja, az emberi jogok ismerete is a kultúra része, s ha az Európai Unióba készülünk, ezeket a jogokat alkalmazni is kell majd. H. I. Gy. Hírcsatorna Klarinétkoncert. Június 17-én 19 órakor a pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Bartók Termében az Egyesült Államokbeli Suhr Adrian klarinétkoncertjére kerül sor, zongorán kísér Wolmann Mira. A művész többek közt Weber, Ginzi, Brenstein és D. Zádor műveit adja elő. Blues-zene az Ifjúsági Házban. Finn együttes, a I. Lieno Blues Guys Biography és a PMD közös koncertjére kerül sor június 20-án 20 órai kezdettel a pécsi Ifjúsági Házban. A finn együttes tavaly hazájában az év legjobb blues-zenekara volt. Siklósi Szalon augusztus végéig. Több mint ötven alkotó mutatkozik be a Siklósi Vár emeleti galériájában a Siklósi Szalon idén is megrendezett hagyományos kiállításán. A neves megyei és a városból elszármazott művészek tárlata augusztus 31-ig látogatható, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig. Könyvbemutató. Pécsett a Művészetek Háza Breuer Marcel termében június 21-én Kiszely Gábor „A szabadkőművesség” címmel megírt, remélhetően a mozgalom körüli homályt is eloszlató könyvével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A középkor végén Angliában kialakult szellemi áramlatról a nagy- közönségnek jobbára csak titkaik, szertartásaik alapján kialakult benyomásaink lehetnek.
