Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-11 / 158. szám

8 Dünántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás 1999. június 11., péntek Morzsák A baktériumok a nyári melegben különösen gyor­san szaporodnak, ezért fő­leg a konyhában végzett munkák során jobban oda kell figyelni a higiéniára. Mindenekelőtt a kézmosás a legfontosabb: meleg víz­ben, szappannal mossuk meg a kezünket mielőtt az ételhez nyúlunk. A kezün­ket ne a konyharuhába tö­röljük meg. A munkaasztalt gyakrabban fertőtlenítsük, különösen akkor, ha nyers húst daraboltunk. Nyílt kézsérüléssel ne főzzünk, kössük be. A konzervek te­tejét mossuk le, mielőtt fel­bontjuk. Ne használjuk ugyanazt a kést, vágódesz­kát nyers húshoz, főtt étel­hez és friss zöldségekhez. Ha nincs belőle több, hasz­nálat előtt mossuk el. Cse­réljük gyakran a konyharu­hát és a mosogatószivacsot. A kedvenc háziállatokat tartsuk távol az ételektől, az edénytől és a munkaasz­taltól. A tisztaság alapfeltétel, hogy a befőttek biztosan el- álljanak. A gyümölcsöket feldolgozás előtt alaposan, egészen tisztára kell meg­mosnunk, mert a legkisebb szennyeződés is a befőtt idő előtti megromlását fogja okozni. Mindig csak érett, teljesen hibátlan gyümöl­csöt szabad eltenni. A jó mérleg is nélkülözhe­tetlen kellék a konyhában, mivel csak a pontosan le­mért hozzávalók garantál­ják, hogy ízletes lesz a be­főtt. A receptekben meg­adott mennyiségek általában a már megtisztított gyü­mölcshöz méreteztek. A kevergetéshez tisztára súrolt, lehetőleg csak a be­főzéshez használt fakanalat vegyük elő, áttöréshez a szi­tát vagy a paradicsomtörőt használjuk, amit szintén előtte alaposan lemosunk. A befőző fazekat csak fé­lig tegyük gyümölccsel, mert forrás közben a folya­dék szintje megemelkedik, és kifut. Folyamatosan ke- vergetni kell a befőttet, hogy ne égjen le a massza, és elegendő lé párologjon el. Mit csomagoljunk kiránduláshoz? Érdemes alaposan átgondolni, mit viszünk magunkkal vagy mekkora pakkal bocsátjuk útjára a gyereket, ha ki­rándulni megy. A túl sok élelmiszert cipelni fölösleges, ugyanakkor éhesen maradni sem jó. Többféle élelmiszert csomagol­junk akkor is, ha csupán egyna­pos túráról van szó. Vegyük fi­gyelembe, hogy családtagjaink mindegyike szereti-e a húst, kü­lönböző felvágottakat, s ha nem, nekik sajtot, kekszet feltétlen készítsünk, viszont a fiúknak laktatóbb szendviccsel is szol­gáljunk. Innivalónak leghasznosabb a citromos tea, amiből fejenként legalább fél liter kell. Ha nincs hozzá termoszunk, egy jól zá­ródó műanyag flakonba is tölt­hetjük, amit alufóliával körbe­csavarunk, s így sokáig langyos marad. Esetleg a kisebb ter­moszba tett teával, ami biztos forró marad, kitöltéskor kever­hetjük. Gondosan csomagoljunk, mert ha nem tökéletesen zárunk le egy dobozt vagy a teásüveget, előfordulhat, hogy eldobhatjuk a magunkkal vitt élelmiszert. Célszerű egy egész citromot karikákra vágva alufóliába cso­magolva a hátitáskába rejteni, s amikor már elfogyott a ma­gunkkal vitt innivaló, egy-egy szeletet elővéve olthatjuk vele a szomjúságot. Csomagoljunk pá­rolt zöldségfélét, amit dobozba zárva vihetünk magunkkal, va­lamint gyümölcsöt, amit feltét­len még otthon mossunk meg. Aztán ne feledkezzünk meg egy nejlonzacskó bekészítéséről sem, amibe majd a hulladékok gyűjtjük. Forró víz kell a rózsának Sokáig szép marad, és az utolsó bimbóig kinyílik az üre­gesszárú, vágott virágunk, ha előtte feltöltjük a szárukat víz­zel. Ezt kell tennünk, ha szarkalábot, csillagfür­töt, az amarilliszt, a klí- viát vagy a tulipánt akarjuk vázában tartani. Az eljárás nem bonyo­lult: virágjával lefelé fordítjuk a növényt, majd vékony csövű ön­tözőkannából csurgat­juk bele a vizet. A rózsabimbók biz­tos nem kókadnak el, és a szirmok nem esnek szét, ha forró vízbe ál­lítjuk őket, a meleg víz ugyanis gyorsan emel­kedik fölfelé, kiszorítja a levegőt a virág szárá­ban lévő szállító nyalá­bokból, s ezzel lehetővé tesszük, hogy a vizet fel tudja szívni. Hasonló módszer­rel lehet sokáig eltartani a ger- berát, az orgonát, a mályvát, a kúpvirágot és a margarétát is. Most igazán díszíthetjük a lakásunk helyiségeit gyönyörű, élő virágokkal, csak oda kell figyelnünk arra, hogy melyik fajtát hogyan „készítjük elő”, mielőtt a vázába állítjuk. A többletmunka és a gondoskodás megtérül, mert az átlagos egy-két nap helyett akár két hétig is pompázik majd a csokor még olyan vi­rágból is, amelyikről eddig úgy tudtuk, hogy rövid élettartamúak. Az természetes, hogy a növény száráról az alsó leveleket le kell szedni, különben a víz­ben gyorsan megro­hadnak, továbbá a virág szárát mindig vissza kell vágni, a rózsáról pedig a tüskéket le­törni. A fás szárú virág végét behasítjuk, ezzel segítjük, hogy a vizet föl tudja szívni. Ám az talán nem annyira közismert, hogy a tejnedvet eresztő virá­gok szárát, így a díszmákét vagy például a pipacsét nem roncsolni, hanem perzselni kell mielőtt a vízbe állítjuk, így a tejnedv nem szivárog ki belő­lük. A reformkonyha régi ízei A reformkonyhai törekvéseket felkarolja és e témában a Tolna megyei ínyenc Klubbal tanácsadó bemutatókat szervez a har­kányi Hotel Platán étterme. Legutóbb a délnémet konyha haj­dani, de korszerűsíthető sütés-főzési trükkjeit ismertették a többszázas érdeklődő közönségnek. BÓLY-BÁTASZÉK Kovács János decsi és sárpilisi mesterszakács és klubelnök el­mondta, hogy a Baranya és Tolna megyei németek, akiknek az elődei a török után elsősorban Westfáliából, frank és bajor föld­ről, valamint a Fekete-erdő vidé­kéről érkeztek, - napjainkban is roppant takarékosak, amikor a konyhán dolgoznak. A zöldségfélék, főként a bab, a káposzta és a krumpli oly fon­tos alapanyag számukra, mint a hús. Az ételmaradékot nem dob­ják ki, hanem felfrissítik, átala­kítják, és több napon át újra feltá­lalják. Például a húsos káposzta másnap finom gőzgombóc lesz (damfknédli vagy knőde.) Ha még mindig hagynak belőle, ak­kor harmadnapon sült burgonyá­val egészítik ki. A westfáliai le­vest vagy a braunschweigi már­tásos hagymás kalácsot ugyan­úgy készítik Bolyban, Borjádon, Lánycsókon, mint Györkönyben, Tolnán és Bátaszéken. Józsi Norbert és Várnai Anett harkányi ifjú szakácsok az emlí­tett nemzetiségi hagyományt ki­egészítik a nagykozári népi konyhaművészeti fogásokkal. Ismerik például a héveknédli kelt tésztát, amit cukrozott búzadará­val édesítenek, - pörzs-ízt adva ezzel neki. Sőt lelocsolják ol­vasztott vajjal, aztán kalácsként feltekerik, majd kuglófként meg­sütik. A különlegességet bable­ves mellé szokás kínálni. Dr. Székely Andreától, az is­meretterjesztő sorozat házigaz­dájától megtudtuk, hogy a fűsze­rek, a zsírok és a húsfélék szeré­nyebb felhasználásával a szerve­zetet akarják kímélni - úgy, hogy az évszázados ízek és zamatok nem vesznek el. Csuti J. agjffw Kókuszos epergyűrű Szezongyümölcsünk az eper, amit már elfogadható áron kínálnak a piacokon. E gyümölcsből általában a gyümölcstortához haszná­lunk, pedig egyéb édesség készítéséhez is nagyon fi­nom. A kókuszos epergyűrűhöz például 20 deka kókuszresze­lék, egy liter tej, egy citrom, 25 deka eper, két csomag zse­latin és két deka cukor kell. A megmosott citromról a héját csíkokban levágjuk, be­letesszük a tejbe, felmelegít­jük (nem forraljuk!), öt percig hagyjuk állni, majd kivesszük belőle a citromhéjat. A kó­kuszreszeléket a tejhez adjuk és fél óráig főzzük. Átszűrjük egy másik edénybe, hozzáad­juk a zselatint és a cukrot, majd felforraljuk. Egy koszorúformát hideg vízzel kiöblítünk, beleöntjük a kihűlt massza egyharmadát és egy órára betesszük a mélyhűtőbe. Az epret megmossuk, a szárát leszedjük és kockákra vágjuk. A hűtőből kivett ko­szorúformába szórjuk a felét, ráöntjük a maradék kókuszos masszát, ami ha idő közben megkeményedett már, kissé felmelegítjük. Elsimítjuk, majd két-három órára vissza­tesszük a mélyhűtőbe. Tálalás előtt a formát forró vízbe mártjuk, a kókuszos ep­ret egy kerek tálcára kibont­juk, a maradék epret pedig a közepébe halmozzuk. A tete­jét néhány mentalevéllel dí­szítve kínáljuk. Ez az édesség nem túlzot­tan kalóriadús, így az alak­jukra vigyázok is fogyaszthat­ják. Sőt, miután alaposan le­hűtött, akár fagylalt helyett remek csemege lehet a gyere­keknek. J Fűszerkeverékek ízlésünk szerint Borspótló gyomorbetegeknek A jól elkészített ételek több­ségéhez nemcsak egyfajta fű­szert használunk fel. Éppen ezért előnyösebb, ha a szá­munkra legfontosabb és gyak­ran az étkezőasztalra kerülő ételekhez előre elkészítjük a keveréket. A gyorsfogyasz­tásra szánt húsárukhoz, vagyis az azonnali, legfeljebb néhány nap múlva felhaszná­lásra kerülő keverékekhez szánt fűszereket apróra, míg a tartósabb árukhoz ennél sok­kal durvábbra őrölt fűszereket használunk fel. A keveréket az ízesítés előtt ajánlatos megdarálni és az felhasználásig zárt üveg­ben kell tartani. Ä fűszerkeve­rékek készítésére nincsenek szabványos receptek, mivel mindenki ízlése szerint ké­szíti. Éppen ezért az alább következő receptekben a fő alapanyagokat, azok megfe­lelő arányát adjuk meg, ennek alapján lehet az egyénileg el­képzelt ízkombinációkat megvalósítani. Borspótló fűszerkeveréket azoknak ajánlatos készíteni, akik gyomorbetegek, nem bír1 jak az erősebb fűszereket vagy diétáznak. Egy rész ma­joránnához hozzákeverünk 2-2 rész édes-nemes paprikát és őrölt kakukkfüvet, majd végül hozzáadunk 4 rész bor- sikafüvet őrölve. Borstartalmú keverék: 4 rész porított fűszerpaprika, 2-2 rész porított mustármag és borsikafű, 1-1 rész porított köménymag, majoránna, bo­róka, koriander, bors. Borsó köretnek, levesnek A primőrök közül most a borsó a legkelendőbb. Főze­léknek, levesnek egyaránt íz­letes, többségében szereti is minden családtag, ám a meg­szokottól eltérően is próbál­juk meg kínálni. Az általunk ajánlott borsóle­veshez 60 deka zöldborsó, 20 deka fagyasztott bab, egy csir­kemell, öt evőkanál olaj, két sárgarépa, egy csokor petre­zselyem és újhagyma, négy evőkanál fehér bor, két babér­levét, egy húsleveskocka és tíz deka rizstészta kell. A megmosott csirkemellet három kanál olajban mindkét oldalán megsütjük, utána apró kockákra vágjuk. A megtisztí­tott, megmosott répát kis koc­kákra, az újhagymát apróra vágjuk. A petrezselymet szin­tén megmossuk, lecsöpögtet- jük és felaprítjuk. Két evőkanál olajon megpi­rítjuk a hagymát, hozzáadjuk a babot, a sárgarépát és megpá­roljuk. Kb. tíz perc múlva be­letesszük a borsót, öt ’rcíg többször megkevergetve együtt pároljuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és megön­tözzük a borral. Addig főzzük így, amíg elpárolog a leve, utána felöntjük egy liter vízzel, beletesszük a húst, a babérle­velet és a leveskockát. Fedő alatt legalább fél órát lassú tű­zön gyöngyöztetve főzzük. Végül a tésztát is hozzáadjuk, amivel további tíz percig kell főzni. Közvetlen tálalás előtt a petrezselyemmel megszórjuk. A burgonyás-borsós köret sem mindennapi étek, de fi­nom, sőt önálló fogásnak is be­illik. 35 deka újburgonya, 80 deka zöldborsó, egy csokor új­hagyma, egy gerezd fok­hagyma, négy szál petrezse­lyem, 15 deka szalonna kell hozzá. A kockákra vágott bur­gonyát 10 percig félpuhára főzzük, a borsót megpároljuk. A kisütött szalonnaszeletek zsírjában megpirítjuk a kari­kákra szelt hagymát, majd a burgonyát, borsót hozzáke­verve átforrósítjuk az egészet, sózzuk, borsozzuk. Tálaláskor a szalonnát a tálon a köret kö­zepére helyezzük. © ORVOSI TANÁCSOK Dr. BORSÁNY! VERONIKA pszichiáter főorvos segítségével 1. Álmatlanság 2. Merevedési zavarok 3 - Pán i fc he teg ség 4* Emésztési zavarok 5- Depresszió ' 6. Elmebetegségek (Ö 06-90-230 554 A hívás díja 99 Ft+áfa percenként+6.60 Ft+áfa kapcsolási díj _________««|| SpthmHt»»fc»«t ma Uh. MBottx 1S W »». PF 591 TaUW-WS ÚT MUTATÓ SORSELEMZÉS TÁRÓT KÁRTYÁVAL HERCZÉG KATA SEGITSEGEVEL Berta { Mária

Next

/
Thumbnails
Contents