Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-07 / 124. szám
Szinte ölre mentek a Nádor miatt 1999. május 7., péntek HÁTTÉR - RIPORT Senki sem távozott elégedetten a meglehetősen durva hangú, olykor a személyeskedéseket sem nélkülöző rendkívüli közgyűlésről, amelyet 12 ellenzéki képviselő kérésére tartottak tegnap este a Nádor Szálló ügyében. A kormányzó többség döntése: szeretnék a patinás épületet eredeti állapotában helyreállíttatni, s a szükséges intézkedések megtételére felhatalmazást adott a közgyűlés az ügyben eddig is eljáró tisztségviselőknek. A gyanakvó esélylatolgatás ellenére a közgyűlés egyhangú szavazással vette napirendre az ellenzéki képviselők javaslatát. Az előterjesztés indoklásban dr. Révész Mária (első képünkön) kifejtette: azért kérték a rendkívüli közgyűlés összehívását, mert korábbi jelzéseik hatástalanok maradtak. A közgyűlésnek joga és kötelessége megvizsgálni, hogy az eddigi eljárás jogszerű, törvényes volt-e, és legfőképp, hogy szolgálta-e a város érdekeit. A közgyűlésnek meg kell hoznia azokat a döntéseket, amelyek védelem alá helyezik a Nádor épületét, s ha az a szándék, az intézményi funkción belül további szűkítéseket, tiltásokat mondhat ki. Erre csak a közgyűlésnek van joga. Kerényi János (második képünkön) alpolgármester a város akaratára akkor hivatkozhatott volna, ha erről a témáról a közgyűlés kialakítja álláspontját. A hatályos részletes rendezési terv csak intézményi funkciót köt meg, minden további közgyűlési döntés nélküli megkötés hatáskörtúllépés. Ha az eredeti funkció vagy ahhoz közeli funkció elérése a cél, akkor ezt rendezési tervben kellett volna kikötni. Az épület városképi védettséget érdemel. Ezt is rendeletben határozhatta volna meg a közgyűlés, miként azt is, hogy bizonyos funkciók ne kerülhessenek az épületbe. A „városi akarat” igazolására meghivatkozott 1994-es bizottsági határozat nem képez jogalapot, mert a bizottságnak nem volt önálló hatásköre. Az ügyben eljárva Kerényi János alpolgármester a közgyűléstől hatáskört elvonva próbálta a funkcióbeli megkötéseket kieszközölni a befektetőkkel való tárgyalások során. A jegyző asszony által 1999. április 23-án rendelkezésükre bocsátott dokumentumokból tudták meg, hogy a város vezetőinek szándékában állt a Nádor tulajdonjogát megszerezni. De ki döntötte el és mikor, hogy a város induljon az árverésen? Mi volt a döntést hozók szándéka az ingatlan megszerzésével? A 4 millió forintos bánatpénz letétbe helyezése milyen döntésen alapult? Milyen költségvetési rovatból lett kifizetve? Ha letette a város a bánatpénzt és egyedüli jelentkező maradt, akkor miért nem szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát? Ha a város nem is akarta megszerezni az ingatlan tulajdonjogát, akkor miért tette le a bánatpénzt? A város vezetői milyen felhatalmazás alapján kívánták az ingatlant megvásárolni? Mi volt a tervük vele, ha az önkormányzat tulajdonába kerül az épület? Az önkormányzat vagyonrendeleté szerint 1 millió forint értékhatárig a polgármester, 1 millió forint forgalmi értékhatár felett a közgyűlés rendelkezik a vagyonnal a kapcsolatos jogügyletekről. Az árverésen való indulás szándékát csak a közgyűlés mondhatta volna ki. így Kerényi János alpolgármester hatáskört vont el a testülettől, és megsértette a vagyonrendeletét és a város 1999. évi költségvetéséről szóló rendeletet, a közgyűlés megkerülésével hozzájárult az április 7-i árverés meghiúsulásához. Másik előterjesztőként Körömi Attila, a Fidesz frakcióvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a határozati javaslat arról szól, az APV Rt. június 2-i újabb árverésének sikeréért mit kellene tenni. Ha indul a 2,5 milliárdos beruházás, az jó a városnak, ha nem indul, az rossz. Az árverés előtti napig nincs akadálya annak, hogy a képviselő-testület megtehessen bármilyen megkötést az ingatlannal kapcsolatban, vagy egyéb akaratát kinyilvánítsa. A határozati javaslat szerint Pécs városa abban érdekelt, hogy az árverés eredményes legyen. Ennek érdekében a közgyűlés az 1999. május 13-i ülésén napirendre veszi a volt Nádor Szálloda épületének ügyét. A város- és kömyezetfejlesztési bizottság és a költségvetési bizottság előterjesztései alapján dönt arról, hogy a város indul- jon-e az árverésen, illetve, hogy elindítja- e a belvárosi részletes rendezési terv módosítását. A fideszes képviselő azzal folytatta, hogy mindezen túl a testület nem teheti meg, hogy átlépjen a jogszabálysértések ténye felett. Az általuk vélt jogsértések újabb összegezése után azzal fejezte be, hogy az április 23-án, üzleti titoknak minősülő levelekbe való betekintés után derült ki, az ügyben olyan joghatályos nyilatkozatok történtek, amelyeket csak a közgyűlés tehetett volna meg. Ezt követően dr. Toller László kérdésére Pilaszanovich Imre, a pénzügyi iroda vezetője kijelentette: pénzügyi szabálytalanság nem történt. A négymilliós biztosíték előlegként szerepel a számviteli rendszerben, s mivel nem lett felhasználva, gyakorlatilag pénzügyi mozgás nem történt. Dr. Papp Judit (harmadik képünkön) jegyző szerint az ön- kormányzat vagyonrendeleté sem sérült meg. A pályázati biztosítékot kormányrendelet szabályozza. A biztosítékot vissza kell adni, ha a pályázó visszalép. A szóban forgó 4 milliós biztosítékhoz tényleges jogügylet nem kötődött. Galbáts András (FKGP) zárt ülés megtartását tartotta volna célszerűnek, ám Toller László szerint ezt az ügyet a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt kell megtárgyalni. Nagy Csaba fideszes képviselő a pénzkezelési szabályzat betartása körül vélt hiányosságokat felfedezni. Amennyiben viszont annak betartásával történt a pénzmozgatás, akkor a szabályzatot tartaná „hevenyészett fogalmazványnak”. A polgármester reagálásában úgy vélte, nem lenne célszerű bizonyítékok nélkül gyanúsítgatni, ráadásul a pénzügyi bizottság vizsgálata sem mutatott ki szabálytalanságokat. A rövidebb-hosszabb felszólalások közül kiemelkedett Kerényi János közel negyvenperces előadása, amelyben a Nádor történetét az első írásos emlékektől kezdve a közgyűlés első órájának történéséig mesélte el. Végül az ellenzéket vádolta meg azzal, ők hoztak nyilvánosságra adatokat a város szorult helyzetéről, amely meghiúsította a városvezetés elképzeléseit.- Ma már részt vettem egy várostörténeti tanfolyamon, de nem ezért jöttünk el ma este - kezdte felszólalását Deák Péter (MIEP). Cáfolta a polgármester állítását, miszerint a pénzügyi bizottság csak most kezdeményezett vizsgálatot és még nincs döntés. Körömi Attila úgy vélte, ők csak a költségvetés helyzetéről beszéltek, ami amúgy is nyilvános. Azt a kérdést tette fel Kerényi Jánosnak: meg akarja venni a város a Nádort? Mert akkor hiányzik a közgyűlés döntése erről. Ha pedig nem akarja, akkor kinek spórolt meg 20 milliót azzal, hogy a második árverésen már ennyivel kevesebb a kikiáltási ár.- Nem pártpolitikai ügyet akarunk csinálni, de a tiszta és jogszerű ügyintézést szeretnénk elérni. Mert az elmúlt hetekben az történt, hogy a közgyűléstől elvontak hatásköröket, és intézkedések sorozatával elriasztották a befektetőket - vélekedett a Fidesz frakcióvezetője. Papp Gábor (Fidesz) öt pontban foglalta össze, szerinte mit is tett a rendkívüli közgyűlésen a kormányzó koalíció, amely szerinte mintapéldája annak, hogyan lehet szétzúzni egy indítvány megtárgyalását.-Szólítsd meg az alkalmazásodban álló pénzügyi irodavezetőt, nyilatkozzon a szabályosság kérdéséről. Legyen véletlen műszaki hiba az önkormányzat által finanszírozott városi televízióban. Próbálj meggyőzni egy látszólag ellenzéki képviselőt az igazad melletti felszólalásról. Vidd a vitát személyes terepre. Próbáld meg elterelni a nyilvánosság figyelmét háromnegyed órás felszólalásokkal. A személyeskedéseket sem mellőző, sokszereplős, eléggé eldurvult vita közben kiosztották a képviselők között a szocialisták határozati javaslatát is, amely többek között arról szólt, hogy a Nádor őrizze meg eredeti funkcióit, fogadják el az eddigi tárgyalások eredményeit, hatalmazzák fel Toller Lászlót és Kerényi Jánost, hogy tovább folytassák a tárgyalásokat az ÁPV Rt.-vel illetve az esetleges befektetőkkel. Az ellenzéki képviselők - köztük Deák Péter és Nagy Csaba - a javaslat hallatán annak adtak hangot, hogy mégsem volt hiábavaló a rendkívüli közgyűlés összehívása, hiszen végre közgyűlési áldás kerülhet a Nádor-ügyek vitelére. Toller László - aki a vitát 9 óra után próbálta lezárni - kijelentette: „Nagy hiba volt a téma napirendre tűzése, mert ezek után bolond az a befektető, aki ide hozza pénzét. ” »WMIIIM—nl Újabb ügyrendi és nem ügyrendi hozzászólások után a szocialisták által benyújtott indítvány megszavazásával - ami módosító indítványnak számít -, lesöpörték az asztalról a korábbi javaslatokat. Egyben 24:12 arányban elvetették Körömi Attila indítványát is, amelyben Kerényi János alpolgármester ellen fegyelmi vizsgálatot kezdeményezett. Dunai I.-Győrffy Z.-Kozma F. hetedik oldal Jegyzet _— Közömbös bombák „Mára virradóra katonai és hírközlési célpontokat támadtak a NATO csapásmérő erői Belgrád közelében és Koszovóban. ” Nap mint nap ébredünk ezzel a hírrel. Megszoktuk. Közel hat hete a vezető információ a médiában. Az első napokban még feszülten figyeltünk, részletesebb tájékoztatást vártunk. Ahogy múlt az idő, a bombák sokak által még ismert irgalmatlan süvítése, pusztító ereje egyre távolibbnak tűnt, és a háború, tőlünk néha aggasztóan közel, elaggott oroszlánná vált. Ezek a bombák, rakéták azonban élnek. Ott, ahol becsapódnak. Fényük, lobogó lángjuk táncoló horizontokat vés az éjszaka sötét hátterére. Falak omlanak, emeletek rogynak, a törmelék köze emberi testek szorulnak. Áram- kimaradás, akadozó vízszolgáltatás, mérges gőzök-gázok gomolygó, fekete szelleme marad a nyomukban. Néhány száz kilométerrel arrébb egy hír. Mikor kezdődött a megszokás? Vagy voltaképpen el sem múlt? Hiszen olyan közel vannak egymáshoz 1945, 1956, Izrael és az EAK, Vietnam és Afganisztán. Alig akadt nap, amikor egyikről, másikról ne hallhattunk volna, ne ütötte volna meg szemünket a pusztításokról közölt hír valamelyik lapban. Csakhogy messze voltak. Messze, mint a Dráva békés partjától a Sárga-folyó elemi erejű tom- bolása. Mint a Szent György- hegy bazaltoszlopaitól a felmorduló Mt. St. Helen. Innen nézve veszélytelen volt. Szerbia és Koszovó azonban más. Itt vannak, a szomszédban. Néha-néha átlopakodik hozzánk is egy-egy robbanás tompa moraja. Tudjuk, ha tiszta az éj, útjára indul a fegyelmezőnek szánt, de a hétköznapok realitásában pusztító erő. A hidak ott is kecsesen hajlanak át a folyókon. Az emberek ott is megrázkódnak a sziréna hangjára. Menekülők százezreiről tudunk, látjuk el nem apadó, vonszolódó menetüket - de nem felénk jönnek. Megnyugszunk. Ott marad, ígérik, a háború is. Hinni akarjuk. De a hírt -„Mára virradóra katonai ...” - soha sem szabad megszokni. Mészáros Attila Családi film Ez ugyebár egy műfaj lenne, vagy mi a szösz. A grafikonon egyre feljebb törő, lassan másfél éves kereskedelmi csatorna nagyfőnöke a fogalmat úgy definiálta, hogy a családi film egyenlő a nevével: mindenkinek szól, nagypapa, anyuka, apuka, gyerek, kutya és macska egyformán a tévé elé szögezve néz, illetve kacag, mert a családi film a populáció teljes körű lefedésén túl arról ismerszik meg, hogy közben röhög az egész ország. Kérdés, van-e olyan film, ahol nem számít a generáció, a „tudásszint”, házi feladat, az aktuális mosogatás, mert egyszerűen kell? Meg kell hát keresni a család igény- és tudásszintjében a legkisebb közös nevezőt, ami körülbelül a felsőtagozatos gyermek nívóját jelenti a családi filmek esetében. A mesei világtól már némileg (véletlenül sem nemileg) elrugaszkodva, ám óvatosan kerülve minden mélyebb boncolgatást. Érthető, tiszta, happy endes kerek világ guruljon ki a tévéképernyőn. A hét végén ne gyötöijék gondok és bajok a családot. A választással egyetlen baj van. Mindez a tökély csupán egyetlen produktumban nyer teljességet: a világ-uraló amerikai filmben. 1. Szimpla love story; 2. egy baseball-játékos kalandja és gyötrődései (ez felénk különösen húsbavágó); 3. vígjáték, mely mellőzi a humort. Jó, tudom, erre szokás felelni azt, hogy azért van ott egy kis piros gomb, hogy ki lehessen vele kapcsolni a tévét. Van az enyémen is. Csak azt sajnálom, hogy este, mondjuk 23.45-kor, amikor rendszerint a legjobb filmek kezdődnek, nincs már erőm bekapcsolni a „dobozt”. Meg aztán már mindenki alszik. Úgyse jönne össze a családi mozi! Méhes Károly hetedik oldal holnap Vita (4.) Pécs, Baranya és a régió jövőképével foglalkozó vitasorozatunk folytatásában Körömi Attila írásátolvashatják. „Magunk írjuk a régióvá válás receptjét, mert régiók nem születnek meg maguktól, azokat egy adott folyamatban a döntéshozók alakítják ki." Portré ______ Ko vács Pál, Személy polgár- mestere semmi pénzért nem maradt volna külföldön, pedig Kínától Franciaországig, Thaiföldtől a Szovjetunió összes tagköztársaságáig nagyon sok helyen megfordult. Portré „Szigorú nem vagyok, csak követelek” Azt mondja, nem történt vele sok minden. Boldog családi életet él, a szakmában végigjárta a szamárlétrát, a közigazgatási jognál pedig biztosan akad izgalmasabb terület is. Nem hittünk neki, már csak azért sem, mert jelenleg nagyon úgy néz ki, a jogi kar leendő dékánjával beszélgettünk.- Több rémtörténet is kering önről. Az egyik szerint az ötödik gyermeke születésekor épp vizsgáztatott, és amikor megtudta, hogy megint lány, akkor mindenkit megbuktatott.-Ezt a többi alkalommal is terjesztették, de mint a legendák többsége, ez sem igaz. Valóban vizsgáztattam, és azoknak, akik még hátra voltak, újra el kellett jönniük, de azért, mert azonnal rohantam a kórházba.- Vicc nélkül. Nem bánja, hogy egy fiú sem sikerült?- Hát, az Ivancsics nevet tényleg nem viszi tovább senki, de én az öt lánnyal is nagyon boldog vagyok.- Egyébként sűrűn tapsolja visz- sza a hallgatókat?-Csak akkor, ha nem készültek föl és nem olvasták a szakirodalmat. Jártam angol egyetemeken, ott tízszer ennyi a penzum. Nem vagyok szigorú, csak tudom, ha a hallgatók most nem olvasnak, később már nem pótolják.- A közigazgatásnál van jobban jövedelmező jogi pálya is. Mazochista?- Kitűnő mestereim voltak. Ha nem Bihari és Száméi proDr. Ivancsics Imre 1938. április 14-én született Petőházán. ’56-ban kerül a pécsi jogi egyetemre, de a forradalom miatt csak '57-től kezdi tanulmányait. A közigazgatási jog területére téved, demonstrátor, majd tanársegéd. Jelenleg tanszékvezető egyetemi docens. Felesége reumatológus. Öt lányától tizenegy unokája van. fesszorok alatt kezdek dolgozni, lehet hogy másfelé kalandoztam volna.-Sopron mellől származik. ’56-ban mégsem disszidált. A kérdés ugyanaz, mint fönt.- Novemberben hatan nekivágtunk. Iszonyatos táborokban laktunk, ráadásul egészen a német határig vittek minket. Petőházán nem élnek németek, így hát kapcsolatom sem volt, honvágyam viszont annál inkább. Karácsonykor már otthon voltam.- Az egyetem után egy év gya- mmmmm; korlat jött. Mondja, a szocialista bürokráciának is megvannak a maga szépségei?-Tolnába kerültem. Tényleg volt néhány dolog, amit élveztem. De azért nem véletlen, hogy amint befejeztem, azonnal visszajöttem a karra.- Az egyetlen dékán-aspiráns. Korábban rektorhelyettes volt. Vonzzák a pozíciók?- Gyakran abból lesz vezető, aki nem akar az lenni. Most sem akartam indulni. Úgy beszéltek rá. L. D.
