Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-29 / 145. szám
12 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. május 29., szombat Hírcsatorna Ünnepi Könyvhét. Közösen tartja az Ünnepi Könyvhét megnyitóját a megyei és a városi könyvtár, a Jelenkor, a Magyar írószövetség Dél-dunántúli csoportja és a Művészetek Háza. Az eseményre június 2-án 19 órakor kerül sor. Az est vendége lesz Grecsó Krisztián, Darvasi László, Kraszna- horkai László és Meliorisz Béla, akikkel Csuhái István beszélget. A Könyvhét rendezvényei között a Házban 8-án 18 órakor három új Pannónia Könyvek kiadványt ismerhet meg a közönség. A Várkonyi Nándor Könyvtárban 7-én 18 órakor Görgey Gáborral kezdődik beszélgetés. (ly) Színházi siker. Harmadik alkalommal nyert díjat a Pécsi Horvát Színház a Vin- kovciban rendezett Színészfesztiválon, ahol Göncz Árpád: Magyar Médeia című produkciójuk címszereplője, Vlasta Ramljak a szakmai zsűri díját és a rendező szervek díját kapta. Mindhárom előadást Ba- gossy László rendezte. A színház júniusban a Magyar Médeiával és a Macbeth-tel Zágrábban szerepel, az utóbbi művet júliusban Skarda szigetén szabadtéri előadáson mutatják be. Augusztusban a Magyar Médeia több adriai városban látható, a végállomás pedig Ljubljana, ahol nemzetközi színházi fesztivált rendeznek. Az együttessel tart a szerző, Göncz Árpád is. (ly) Kórus a dobogón. A szlovéniai Celjében első helyezést ért el vasárnap egy nemzetközi ifjúsági kórus- versenyen a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykara. Kertész Attila nagy sikerrel vezényelte többek között az erdélyi Orbán György Horae című művét. (cs) Peru a régész szemével. Ezzel a címmel tart videó- filmes előadást hazájáról Antonio Dante Pariahua- maán Herrera régész. A Pécsi Magyar-Spanyol Társaság programja a Civil Közösségek Házában június 1- jén 17 órakor kezdődik, (ly) Hosszúhetény nem csak papíron akarja megírni a kultúráját A Hármas-hegy lábánál fekvő község június 5-re, a Berze Nagy János néprajztudós emlékére és munkásságára emlékező ülésre, nyelvészeti tanácskozásra készül, melyet a Nemes János Általános Művelődési Központ rendez. Dallos Nándor tollából rövidesen megjelenik a hetényi szótár. Baranya megye legnagyobb falujában nem kellett bezárni a mozit sem. Vajon mi lesz a művelődési házával? Az 1923-ban épült, egykor szép, sárga falú emeletes házzal, földszintjén az egykori nevezetes „nagykocsmávaí”? Hárman is segítenek felidézni a ház történetét. A polgármester asszony, Nádor Ru- dolfné emlékezete a legelevenebb. Őrzi a bálokét, amit a sváb iparosok és a magyar parasztok 1945 után is egy jó ideig még külön tartottak, említi Szabó Szeréne könyvtáros nevét, a színjátszóköri előadásokat, a Stefánia Egészségházat, és azt az időszakot is, amikor a környékbeli bányák a férfiak jó részét kétlakivá tették.- A bálok, a fiatalok klubjai, a szakkörök valahogy mindig fennmaradtak - fogalmaz Radó Zoltánná, a Nemes János Általános Művelődési Központ igazgatója. - Az új iskolát 1981-ben avatták fel, 1987-ben vonták össze a kultúrházzal, ami a két kollégámnak, az iskolát vezető oktatási igazgatóhelyettesnek és Jánosnak köszönhetően gazdaságilag a falu előnyére vált, és a pedagógusok, ahogy korábban, ezután is természetesnek vették, hogy a közművelődésben szerepet vállaljanak. Abban valamennyien egyetértenek - Papp János közművelődési igazgatóhelyettes és a polgármester asszony tényekkel is erősíti ezt -, hogy He- tényben soha nem szakadtak meg a kulturális tradíciók.- A házat a 30-as évekbeli hagyományőrző „gyöngyös- bokréta”-mozgalom helyi elindítójáról, Nemes Jánosról neveztük el - mondja Papp János. - És mindig voltak folytatói! Pedig a hetvenes évek szabadabb légkörében magukra hagyták a kultúrházakat. Drága lett a fűtés, nyűg a ház - ahány tanács, annyiféle gond jelentkezett. Amikor a ház vezetője lettem, még akkor is többen kétkedtek a szükségességében. A helyi hatalomnak másutt is ajánlatos volt összevonni az intézményeket, de az a forma kevés helyen lett tartós - érdekellentét, féltékenység bomlasztották. Ők viszont egybehangzóan állíthatják; a falu és egymás javára képesek dolgozni. Egyszerűen így alakult. Ennek egyik jele az is, hogy amíg a szomszédos, 29 ezer lakosú Komlón a mozit bezárták, addig Hetény erkélyes, régi filmszínházában ma is van vetítés, ha csak hetente egyszer is. Ennek az a magyarázata, mondják, hogy ez az AMK takarékos szervezet. A megye legnagyobb, 3200 lelkes falujában az évi 212 milliós költségvetésből 60 milliót tudnak az oktatási-közművelődési szférára fordítani. Pedig valójában van bosszúságuk bőven. Hosszúhetényben az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy külön, szétszórva árválkodnak épületeik. Az egykori öreg művelődési ház pillanatnyilag kézműves házként szeretne hasznosulni, külön kezelendő a beteg, dohos, felújításra váró nagyterem. Vizesblokkal, öltözőkkel kellene kiegészülnie a mozinak, hogy színházi előadásokat is fogadhasson. Az első lépést a német klub 1991-ben már megtette - táncegyütteseket várva pódiumszínpaddá szélesítették a filmvászon előtti másfél méteres sávot. Ám gazdasági szükségből és a félmegoldások elől is hátrálva, a kultúra itt egyszerűen betelepült az iskolába. Ide költözött és 12 ezer kötetesre nőtt a könyvtár, ide kopogtat be a három és félszáz olvasó és tán ötször ennyi érdeklődő. Arról pedig, hogy itt ropják táncukat a bálozók is - mondja Radoné - az iskolafolyosón rekedt bagófüst bűze árulkodik. Azaz jól tudják, hogy ez sem megoldás. De azt még jobban, hogy hiányozhat ugyan a nagyterem, szoríthat a költségvetés - a közművelődés kulcsa nem a falakban van. Sokkal inkább abban, hogy a cigányklub a romló feltételek mellett is ösz- szeverbuválódik hetente; az örömben, hogy a táncegyüttest szervező és vezető neves népművelő-tanító, Kaszás János daloskört is alapított, amely Kakasdról hozott arany oklevéllel ünnepelte ötödik évfordulóját; aktív ifjúsági zenekarában; abban, hogy a héten alakították meg a Hosszúhetény Értékeiért Egyesületet; hogy Dallos Nándorné jóvoltából kész iskolatörténetük van, férje pedig a helyi ragadványnevek összegyűjtése, elemzése után megírta a Hosszúhetényi (táj?) Szótárt is, és rövidesen ez is megjelenik. Bóka Róbert A zengővárkonyi tájház a szőtteskészítőknek is otthont ad már évek óta fotó: laufer László A kismesterségek új, baranyai műhelyéről Ma Fülep Lajosnak, Zengő- várkony tudós lelkészének emléknapján a kismesterségek is ünnepelnek a faluban. E napon, illetve október 10- én rendezik a Kézművesek Baranyai Egyesületének hagyományőrző találkozóját. — Tavaly harminckilencen alapítottuk az egyesületet, de már közel ötvenen lehetünk - tudom meg elnökétől, Horváth Ágota fazekas népi iparművésztől. - Első jelentős bemutatkozásunk tavaly október 10-én volt a zengővárkonyi tájházban. Ez is emléknap, Császár János néptanítóé, akit Fülep Lajos nevezett ki az iskola élére 1922-ben. Nagyszerű ember volt, aki már a gyerekeket is csuhépa- pucs készítésére, táncokra, tojásfestésre és olyan kisebb- nagyobb kézműves munkákra tanította, amit többségünk maga is el tud sajátítani. Ő alapította a zengővárkonyi néptáncegyüttest is. A ma- gyarlukafai Kaptár Egyesület mellett ez az újabb jórészt a megye keleti régiójának kézműveseit fogja össze.- Jellemzó'-e, hogy milyen kézműves szakmákat képvisel a társaság?- Valamennyi előtt nyitott, de tény, hogy most mi, fazekasok vagyunk a legtöbben. Elég csak Mohácsra és környékére, Kárászon Mezei Ottóra, Mecseknádasdon Gradwohl Zsoltra gondolni. Vannak köztünk kéziszövők, kosárfonók, faművesek, busómaszk- és csutkababa-ké- szítő, gyertyamártó, Gulyás Árpád olyan ritka mesterség képviselője, mint a gyapjú- művesség, és Tamica Évától, Stricki Zoltánnéig több tojáshímző asszony és lány is van Zengővárkonyból. Pártoló tagjaink többnyire népműve- j lök. Arra törekszünk, hogy egy-egy kismesterség gyakorlói közt több generáció - a hagyományt még jól ismerő idősek, aktív középkorúak és fiatalok legyenek együtt. Nagyon sokat köszönhetünk Ördög Béla polgármesternek, mert bérleti díj nélkül használhatjuk a tájházat, igényeink szerint alakíthatjuk ki. Ez a szövés helye, a tánc helye, havonta itt találkozunk. ~Az egyesületi formának vannak-e már kézzelfogható előnyei?- Van egy csomó pályázat, amely egyénileg eleve megközelíthetetlen. Viszont már pályáztunk a bemutatkozásra, támogatást nyertünk a tájház rendbehozatalára - most tapasztjuk falát. Közösen sokkal több helyre eljutunk, van mód katalógus készítésére, és a céljaink közt a legfontosabbnak látom, hogy egységesen hatásosabban lehet föllépni a bóvli, az ízléstelen ellen, könnyebb kiszorítani a gyenge minőséget. Nagyon jó a kapcsolatunk dr. András- falvy Bertalannal és a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályával is.- Eljött volna a népművészet, a kézművesség reneszánsza?- Elszemélytelenedtek a tárgyak körülöttünk. Az elszomorító tömeggyártástól elfordulva egyre többen keresik, vásárolják a természetes anyagokból készült kézműves tárgyakat. Azt is jó tapasztalni, hogy a diszkó mellett már a néptánc sem szégyen a fiatalok körében. B. R. Futnak a képek FILM JEGYZET Csillagok csetepatéja Az idegennel, a mással való találkozás élménye ősidők óta foglalkoztatja az embert. Talán attól kezdve, hogy a szomszédos barlangból egyszer átjött valaki, akinek a teste másként volt kifestve, és bölénycsont helyett medveagyar függött a nyakában. Mit tegyek? - kérdezte magában ősünk. Üssem agyon, vagy próbáljak meg „szót érteni” vele? Valahogy így kezdődött. Később aztán a másik szigetről csónakkal érkeztek meg az idegenek, utóbb hajóval jöttek napkeletről, majd Robinson ott állt Péntekkel, a vademberrel szemben, s pár percig nem tudta, mit is csináljon. Most pedig itt vannak ezek az űrlények, legalábbis a moziban. Ebből a találkozásból, amit Spielberg óta „harmadik típusúnak” nevezünk, táplálkozik a sci-fi műfaja. Ez lehet afféle mozilátványosság, amely in-_ kább a szemünknek szól, s nem a belső érzékeinknek, elkápráztat bennünket, de nem óhajt fejtörést okozni nekünk, de, ritkábban, találkozhatunk olyan filmekkel is, amelyek nem trükkfelvételekkel akarnak ámulatba ejteni, hanem a fantáziánkat mozgatják meg. S ha a képzelet működésbe jön, más lelki készségek is könnyen megelevenednek. Ez utóbbi megoldással olyan rangos mesterek is kísérletet tettek, mint Tarkovszkij vagy Truffaut. Milyen a látványos sci-fi? A válasz egyszerű: olyan, mint a Csillagok háborúja. Vannak, akik nem nagyon kedvelik, magam is ezek közé tartozom, de ha csupán vizuális mesének fogjuk fel, meg lehet barátkozni vele. George Lucas merész ötleteit (és csengő-pengő-zizegő dollárjait) később többen is aprópénzre váltották, miközben a Nagy Űrháborúból csillagok csetepatéja lett. Ilyen az igencsak közepesre sikeredett Star Trek sorozat Űrlázadás című új epizódja. Első pillantásra úgy vélnénk, hogy a történet a nagyon távoli jövőben játszódik. Ilyeneket mondanak a szereplők: „vigyázzunk, mert felszakad a szubtér”, „szupersebességre kapcsolunk”, meg: „felsugárzásra kész vagyok”. Másfelől viszont nagyon is ódivatú ez a film, a felhasadó szubtér ellenére is. Az egyik jelenetben az emberek (habár ez esetben ezt a fogalmat eléggé tágan kell értelmezni), egy barlangba menekülnek üldözőik elől, mintha a jégkorszakban lennénk, egy másik felvételen pedig, miután az egyik szereplő nem tudja lelőni lézerpuskájával az őt támadó robotrepülőgépet, merthogy kifogyott a tölténye, megfordítja a fegyvert, és a tusával csapja fejbe az ellenséget, mint a Három testőr-ben Port- hos a bíboros gárdistáját. A világkép is igencsak régimódi. Vannak a Rosszak, akikről rögtön lehet tudni, hogy nagyon gonoszok, mert úgy néznek ki, mint a szarkofágjukból szökött múmiák. És vannak a Jók. Ezek éppen olyanok, mint mi vagyunk. Mert mi mindig jók vagyunk. Nincs probléma. Egészen addig, míg oda nem ballagunk egy forráshoz, s annak tükrében meg nem pillantjuk magunkat. Az idegen érkezése mellett ez a másik nagy találkozás. Önmagunkkal. De Nárciszról ritkán forgatnak sci- fit. Nagy Imre * y i 4 A település könyvtára az iskolába költözött Gárdonyi Tamás Egy szemrevaló úrhölgy a lázadók közül
