Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)

1999-05-28 / 144. szám

1999. május 28., péntek Riport DHinántúli Napló 15 A mítosz neve: Ferrari Olaszországban úgy tartják - némi túlzással tán hogy a Va­tikán után a második szent hely Maranello. Ebben az amúgy jelentéktelen Modena melletti kisvárosban az Abetone út men­tén található a világ egyik leghíresebb autógyára: a Ferrari. És néhány utcával arrébb a Sportosztály, ahol Michael Schuma­cher és Eddie Irvine Forma-l-es versenygépe készül. konstruktőr következő fejtege­tésével nem árul el nagy titkot: -Idén négy versenyből hár­mat megnyertünk, és ez meg­nyugtató. Sokaknak meglepetés - nekünk annyiban nem, hogy tudjuk, milyen keményen dől­A gyár bejárata az ágaskodó lóva.1 FOTÓ: MÉHES K. Szerda. A hét végén rendezik a 19. San Marinói Nagydíjat Imo­lában, a maranellói gyártól mintegy hatvan kilométernyire keletre, a cégalapítóról és fiáról elnevezett Enzo és Dino Ferrari pályán. Az utcai autókat gyártó részlegben teljes a csönd és a béke, úgy tűnik, mintha nem is dolgoznának. Pedig teljesen normális műszak folyik, csak ott, ahol évente még 4000 autó sem készül, nem jellemzőek a zsúfolt gyártósorok, pláne nem a kapkodás.-Minden autó egyedi meg­rendelésre készül - tudom meg a gyár egyik alkalmazottjától, aki zakója hajtókáján természe­tesen ott viseli a diszkrét ágas­kodó lovacskát, a Ferrarik híres jelvényét. - Nálunk a vevő a szent. Ő mondja meg, kéri-e a Forma-1-ben használatos fél­automata váltót, de még azt is, hogy a fékpofákat milyen szí­nűre lakkozzák. Egy autó egy héten át készül, sőt a fioranói tesztpályán meg is futtatjuk va­lamennyi gépet, mielőtt átadjuk tulajdonosának. Érdekes, hogy a Ferraritől mindenkinek rögtön a tűzpiros szín jut eszébe, de mostanában sokkal több ezüstmetál, fekete és kanárisárga autót rendelnek, mint rosso-1, és bizony előfor­dulnak „őrült” ötletek is, így elvétve lehet látni egy sarokban elbújtatva világoskék, sőt barna Ferrarit is! Csütörtök. Maranellóban az utcák többségét volt verseny­zőkről nevezték el. Az F-l-es részleg, a Gestione Sportiva a Via Ascarin található (Alberto Ascari volt a Ferrari első világ­bajnoka, 1952/53-ban), míg a Fiorano tesztpályára a Via Vil- leneuve vezet (Gilles, Jacques apja, 1977-82- ig, haláláig volt a csapat pilótája). A Sportosztály­ról senki ne gon­dolja, hogy va­lami hiper- és posztmodem üvegcsoda: lapos tetejű, valamikor az 50-es években épült szerény há­zikók sora, Kom­lón megállnák a helyüket. A par­kolóban sehol egy hivalkodó autó, csupa Fiat, Alfa Romeo, egy-egy nagyobb Lancia. Igaz, annak idején Enzo Ferrari is mindig utcai Fi­attal járt, s mikor megkérdez­ték, hogy is van ez, csak ennyit felelt:-Uram, tisztában van vele, mennyibe kerül egy Ferrari?! Odabent azonban a világ egyik legjobban felszerelt mű­helye dolgozik jóformán a nap 24 órájában. A termekben szürke ruhás mérnökök, szere­lők sündörögnek a két, dara­bokban heverő F399-es F-l- gép mellett. A falakon, a szer­számos kasznikon régi képek, matricák a dicső múltból - és a még dicsőbb jelenből. Schumi minden mennyiségben, a Fer­rari immár legeredményesebb pilótája (16 nagydíj győzelem) egy helyen Che Guevara-posz- ter mellett virít - hiába, a vörö­sök tért és időt legyőzve össze­tartanak! Rory Byrne, a dél-afrikai fő­goztunk ezekért a sikerekért. És persze sosincs megállás, hiszen egy Forma-l-es kocsi sosincs készen, folyamatosan kell fej­leszteni és tesztelni, hogy tar­tani tudjuk az önmagunk és fő­leg a mások diktálta lépést! A motorkabinokban most is, hogy az autók rég úton vannak a versenypálya felé, szigorú arcú mérnökök merednek a komputerekre, ahol millió kü­lönböző diagram és szám ugrál.- A fal mellett osonni, nem megállni! - hangzik a felszólí­tás, mint egy valódi kémfilm­ben. Szinte fellélegzik az em­ber, mikor ismét a szabadba ke­rül, és nem nyomasztja a több százmillió dolláros titok, ami odabent körülveszi! Péntek. Maranellóban két­fajta irányítótábla létezik: centra citta - vagyis a város- központ, illetve Galéria Ferrari - a múzeum. Ez utóbbi nyilvá­nos zarándokhely. Míg a gyárba csak különleges alkal­makkor juthatnak be a kiválasz­tottak, itt japán turistától nagy Häkkinenes zászlóval érkező keletnémet motorosig mindenki szippanthat egy kicsit a mítosz­ból. A galéria „szentélyében” az elmúlt évtizedek F-l-es Fer­rari csodái láthatók, kormányu­kon világbajnokok érintésével: Ascari, Fangio, Hawthorn, Hill, Surtees, Lauda és Scheckter neve szerepel a dicsőségtáblán. Az emeleti részen szerény vá­logatás a Ferrari által nyert mintegy 5000 különböző kate­góriájú autóversenyen begyűj­A Forma-1 szentélye fotó: traco tött trófeákból, köztük Nigel Mansellnek az 1989-es Magyar Nagydíjon nyert óriási herendi porcelánvázája. A shopokban szép forgalmat bonyolítanak. A legolcsóbb ágaskodó ló-jelvény 10 ezer líra (1200 Ft), innen aztán a ha­tár a csillagos ég, egy hasonmás Schumacher-overállért bizony több, mint egymillió lírát kell leszurkolni a szurkolóknak! A belvárosban álló templom campinellájában zúg a harang azokon a vasárnapokon, mikor a világ valamelyik pontján Fer­rari autó vágtat át győztesen a célvonalon. Monsignore Alberto Bernar- doni plébános (kis képünkön) szerényen tördeli a kezét, mikor még a hittanóra előtt arról kér­dezem, mit vár az idei évtől:- De furcsa kérdés! Itt min­denki a világbajnoki címben reménykedik. Húsz éve nem volt ilyen. Egy emberöltő! Na­gyon szeretnék minél többször harangozni! A tapintatos atya Eddie Ir­vine melboume-i győzelme után még egy órát várt vasárnap reggel, hogy hírt adjon a nagy diadalról. Mint kiderült, feles­legesen óvatoskodott, Maranel­lóban reggel 7 órakor már min­denki örömmámorban úszott. Szombat-vasárnap. Az idő­mérő edzés és a verseny két napja, a „vizsga”.- Folyamatosan javulunk, de papíron még mindig a két McLaren mö­gött vagyunk, ami tisztán a gyorsaságot illeti mondja Ir­vine. - De az bebizonyoso­dott, hogy a megbízható­ság nagyobb érték a végsebes­ségnél! Igaza lett. Schumacher 16 év után ismét győzni tudott az Au- todromo Enzo e Dino Ferrari betonján. A hatás leírhatatlan. Pirosba öltözött embertömeg hömpölyög a boxutcában, ahonnan a szerelők majom­gyorsasággal tüntettek el min­den műszert és monitort a hí­vatlan zsákmányszerzők elöl. A hivatalos eredményhirdetés után a csapat háza táján folyta­tódik a „pezsgős vacsora”: Luca Montezemolo elnöktől a gumitologató szerelőig min­denki összeölelkezve hagyja, hogy Schumacher újabb és újabb pezsgőspalackokat dur- rantson és locsolja a népet. Maranellóban pedig egy mo­solygós plébános rángatja a campinella vaskos kötelét: aki­ért a harang szól! Méhes K. Dúsgazdagék lakosztálya A milánói Savoyai Hercegtől az amalfi Szent Katalinig me­sés lakosztályok várják Olaszországban azokat a dús­gazdagokat-, akik milliókat tudnak költeni fényűzésre. Nem véletlen, hogy nya­ranta Itáliában adnak találko­zót egymásnak híres emberek, filmcsillagok, sportbajnokok, és mesés vagyonnal rendel­kezőkeleti uralkodók. Toplis­tájuk hosszúra nyúlik: a le­gendás brunei szultántól az olajmilliárdos Yamani sejkig az Ezeregyéjszaka bűvöletét keresik a szép mediterrán or­szágban. Az észak-olaszországi Por- tofino Splendidóban alakítot­ták ki a legújabb luxuslakosz­tályt, amely a hotelnek egy egész emeletét foglalja el. S egyetlen éjszakára kétmillió líráért kiadó. (Csak összeve­tésül: egy középáras szállodai szoba még Róma belvárosá­ban is legfeljebb 300 ezerbe kerül.) Milanóban a Savoyai Her­ceg Szálloda utolsó emelete a minden kényelemmel és rafi­nériával felszerelt „suite”. Vi­rágos terasz, három háló­szoba, ugyanannyi, mozaik­kal díszített fürdőszoba, benne a fürdőkádba beépített televízióval, és török fürdő­vel. Nem véletlen, hogy ára napi 10 millió líra. Regényt lehetne írni ezek­ről a szállásokról a vendégek­hez fűződő történetek alapján. Mint például a taorminai San Domenico Palace Hotelről, amely a múlt század végén épült egy XV. századi kastély maradványaira. A görög szín­házra, az Ernára, és a tengerre néző szobákat választották benne a maguk idejében olyan nagy nevek, mint Um­berto nagyherceg, Guglielmo Marconi, Renato Guttuso. Napi egymillióért teheti ezt meg ma a vendég. A Sma­ragd-parton, a Cala de Volpe elnöki lakosztály örvend a legnagyobb hírnévnek, a szo­bák sorához itt szolárium és uszoda tartozik. 11 milliót kémek érte. Az elveszett paradicsom szerelmeseinek ajánlják az Amalfiban található Santa Ca- terinát. Az „Amalfi bolond­ságnak” elnevezett lakosz­tályban vendégeskedik Hil­lary Clinton olaszországi útja alkalmával, főleg a hozzá tar­tozó kör alakú medence miatt. „Mindig szükség van egy helyre, ahol nem lakik az em­ber, de ahol úgy hiszi, hogy szebben élhetne” - állapította meg Sylvester Stallone, mi­után megszállt a velencei Ho­tel Cipriani Guinness-lakosz- tályában, amelynek ablakai egyenesen a Szent Márk térre nyílnak. A lakosztály egyik vonzereje egy kis obszervató­rium, amelynek segítségével lakója közel hozva csodál­hatja meg Velence minden szépségét, feltéve, ha le tud perkálni 5,8 milliót naponta. Dustin Hoffman, Francis Ford Coppola, Tom Hanks ezt is­métlődően megengedheti ma­gának. Ugyanennek a szállo­dának egy másik lakosztályá­hoz függőkért, a laguna fölé nyúló terasz, Jacuzzi és török­fürdő is tartozik. Ferenczy Europress Galambitató FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Apró kis játékmacik hadserege vár árverezésre a londoni Sotheby's-nél. Egy férfi ikerpár gyűjtötte össze a közel 400 kismedvét, a szakemberek a gyűjteményért 25-30 ezer font közötti összeget remélnek kapni, fotó: feb-reuters Űrhotel teljes ellátással A 21. század e legkülönlegesebb szállodájában gyenge lesz a koszt, adagolják a vizet és a ven­dégnek a 60 négyzetméteres helyiségen három társával kell majd osztoznia. Mégis sokan készen állnak majd, hogy egy év teljes keresetét áldozzák erre az „üdülésre”: a különleges szálló ugyanis több száz kilométer magasban lesz majd - az űrben. Hosszú előkészítés és propa­ganda után a németországi Brémában mutatták be a jö­vendő űrszálló terveit. Az új amerikai-német óriáscég, a Da- imlerChryler Aerospace mér­nökeinek elgondolása szerint egyfajta forgó óriáskereket te­lepítenének az űrbe. Annak tengelyén 56, sörkonzerv for­májú lakómodul helyezkedne el, azokból ismerkednének a tu­risták az űr világával. A szakér­tők szerint csak néhány évet kell várni arra, hogy a „Space Hotel” megnyissa a kapuit, pontosabban zsilipéit. Az űr-tu­rizmus előtt nagy távlatok áll­nak, és van fizetőképes kereslet is: azok a vagyonos emberek, akik ma luxushajókon tesznek föld körüli utakat, holnap ké­szen állnak arra, hogy megis­merkedjenek az űr világával is. A lehetőségek realitását jelzi, hogy az ISS, az évek óta nem­zetközi együttműködéssel épülő nemzetközi űrállomás legkésőbb öt év múlva készen állhat. Elvileg akkor semmi akadálya, hogy ahhoz néhány további modul kerüljön, amelyben helyet kaphatnak a turisták. A mai árak igen magasak: egy kutató kiküldése az elag­gott orosz Mir űrállomásra egy hétre - a fellövés költségeivel együtt - 20 millió márkába ke­rül. Áresésre akkor lehet majd számítani, ha munkába áll az amerikai űrrepülőgépek új nemzedéke, amelyek - a ko­rábbiakhoz hasonlóan - rakéta­ként indulnak s repülőgépként szállnak le. A „Venture Star” olyan formájú, mint egy óriás nyílhegy és tízszer olcsóbban továbbít majd embereket és anyagokat az űrbe, mint elődei. A prototípus kipróbálása azon­ban nyárról legalább egy évvel kitolódott. Aki semmiképp nem sze­retne soká várni egy űrka­landra, az alkalmasint belátható időn belül felszállhat egy ra­kéta-repülő fedélzetére. Á gé­pek mintegy 100 kilométer ma­gasba repítik utasaikat, ahol azok néhány percig élvezhetik a súlytalanság állapotát, utána pedig zuhannak a Föld felé, mint a ledobott kő. Az állapot nem jelent majd nagyobb meg­terhelést, mint amilyen a hul­lámvasúton lefelé éri a szerve­zetet. Egy amerikai cég már fel is vesz rendeléseket ilyen utakra, amelyek 2002-ben indulnak. Jegyár: százezer dollár. Ferenczy Europress .V > á 4

Next

/
Thumbnails
Contents