Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)

1999-05-25 / 141. szám

1999. május 25., kedd HÁTTÉR - RIPORT A dél-dunántúli modell Két kulcspozíciójú önkormányzati vezető - dr. Gyenesei István, a Somogy megyei Közgyűlés el­nöke és Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere - után a regionalizmus tudományos kuta­tója, dr. Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója fejti ki állás­pontját vitasorozatunkban. A témához kapcsolódó hozzászólásokat továbbra is szívesen várjuk. A nyugat-eu­rópai területi egységek au­tonómiájának megerősödé­sét meghatá­rozóan gazda­sági szempon­tok kényszerí­tették ki. A regionális önállóság kedvező változásokat hozott a fejletlen térségek felzárkózásában, a centrumtérségek túlhatalmának visszaszorításában. A regiona­lizmus tehát a demokrácia fon­tos intézménye is. A piaci versenyképesség té­nyezőinek komplex fejleszté­séhez, az összetett és modem gazdasági szerkezet kiépítésé­hez, a regionális piacok szerve­zéséhez nagy területi egysé­gekre van szükség. Különben nem érvényesül a közgazdaság­tani alaptétel, a méretgazdasá­gosság követelménye. A decentralizáció indokai Magyarország térszerkezeté­nek nyolc évtizede egyik nyo­masztó jellemzője a gazdasági erőforrások meghatározó kon­centrációja a fővárosban és közvetlen környékén. A piac- gazdasági átalakulás nemhogy csökkentette volna a centrum­térség meghatározó szerepét, hanem több ágazatban egyér­telműen erősödő pozíciói mu­tathatók ki. A centrumrégió tel­jesítőképessége közel duplája az országos átlagnak, míg a kö­zepes fejlettségű területek - pl. a Dél-Dunántúl - egy főre jutó GDP-je annak háromnegyede. Az új területfejlesztési tör­vény megteremtette ugyan az elvi lehetőségét egy nyugat-eu­rópai típusú regionális fejlesz­tési gyakorlat meghonosodásá­nak, de a települési önállóság hosszabb távon hatni képes fe- tisizálása, az infrastrukturális elmaradottság és a fejlesztési gyakorlat azt vetíti elő, hogy a területfejlesztési tanácsok tá­mogatási politikájában az infra­strukturális hátrányok felszá­molása kap elsőbbséget. A munkahelyteremtéshez, az ex­portkapacitások lényeges fej­lesztéséhez, az elmaradottság gyökereinek felszámolásához azonban nem elég a hagyomá­nyos infrastruktúrafejlesztés, hanem a piaci intézményeket, a termék- és technológiafejlesz­tést, a vidéki vállalkozások fi­nanszírozási infrastruktúráját, a forrásokat egyesíteni képes pénzügyi szervezeteket kell ki­építeni egy-egy régióban. A térségi összefogás fej­lesztő ereje és forrásképző sze­repe bármely minisztériumok­ban kialkudott támogatásnál nagyobb lehet. Ha ezt eredmé­nyekkel is alá tudjuk támasz­tani, akkor van esély arra, hogy az EU régióinak versenytársai és partnerei legyünk. Magyarországon régiókra azért van szükség- mert az európai területfej­lesztés gyakorlata bizonyította, hogy a kb. 1,5-2 millió fős né­pességű térség a gazdaságfej­lesztési irányú politika megva­lósításának optimális kerete,- az új térformáló erők mű­ködésének, kölcsönhatásaik ér­vényesülésének ideális terepe,- az érdekérvényesítés és - összehangolás fontos színtere,- a regionális politika mo­dem infrastruktúrájának és pro­fesszionális szervező apparátu­sának kiépítéséhez a legmegfe­lelőbb méretű területi egység,-az EU regionális és struk­turális politikai döntési rend­szerének meghatározó eleme. Az innovatív régió Az elmúlt évtizedek gyakor­lata és nyugat-európai verseny­stratégiák kedvező tapasztalatai azt mutatják, hogy a regionális termelési rendszerek fejlesz­tése, a belső regionális erőfor­rások hasznosítása, a régiók jö­vedelemtermelő képességének gyökeres javítása, az exportka­pacitások bővítése a regionális innovációs hálózatok kiépítése nélkül nem képzelhető el. A regionális fejlődőképesség meghatározó tényezője a nem­zetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás, amelynek előfeltétele a régiók technoló­giai színvonalát fejleszteni ké­pes intézményrendszer. Pécs sokfunkciójú kutatási bázisa kedvező adottságot jelent a re­gionális igényeket kielégítő in­novációs központ kialakításá­hoz. Itt az innováció teljes ver­tikumát fejleszteni kell. A regionális innovációs központ­ban működő szervezetek fel­adata a régió kutató-fejlesztő tevékenységének és a vállalko­zások fejlesztési igényeinek összehangolása. Területfejlesz­tési prioritásnak kell tekintem, hogy Pécsett tudományos-tech­nológiai park szerveződjön. Ennek telepítésében meghatá­rozó, s egyben profilját is adó bázisa a regionális egyetem. Pécs kutatási szférájának fej­lesztésében nagy hangsúlyt kell adni a nemzetközi innovációs hálózatokba való bekapcsoló­dás feltételei megteremtésének. A pótlólagos ráfordításokat a regionális innovációs központ fejlesztésére és a régió innová­ciós alközpontjai - Kaposvár, Paks - modernizálására és a te­rületi technológiai központok kialakítására kell fordítani. A Baranya, Somogy, Tolna és esetleg Zala - megyék al­kotta dél-dunántúli régió az or­szág legkevésbé integrált és erősen tagolt belső szerkezetű térsége. A gazdaság teljesítő- képessége közepes, a mutatók azonban fokozatosan romlanak. 1994 óta a régió egy főre jutó GDP-je egyre inkább elmarad az országos átlagtól. A régió külpiaci orientációja ma a leg­gyengébb az országban. A kül­földi tőke jelenléte csekély, az ipari struktúra, az elavult ter­mékszerkezet, a hagyományos szolgáltató ágazatok telített­sége, a gyenge technológiai színvonal miatt az exportkapa­citások még kedvező konjunk­túra esetén sem bővíthetők. Pe­dig 20 milliárd forintnyi ex­portnövekmény kellene ahhoz, hogy a régió megközelítse az exportráta vidéki átlagát. A K+F kapacitások elégtelenek, a kutatási ráfordítások aránya a GDP-ből nem éri el az országos átlag egyharmadát. Az új modell A Dél-Dunántúl fejlődését elsősorban a belső adottságokra épített programok indíthatják el. A munkaerő kedvező kép­zettségi színvonala, az európai növekedési centrum közelsége, az Alpok-Adria térséggel való gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésének igénye, a régiót alkotó megyék együttműködési kész­sége jelenti e fejlesztési felfo­gás, egy új fejlesztési modell alkalmazhatóságának alapját. A régió fejlesztési alapcéljai:- A meglévő szellem poten­ciálra és részben a feldolgozó- ipari termelési hagyományokra építhető a régió új, tudásigé­nyes ipari struktúrája, a minő­ségi élelmiszer-feldolgozás, a telekommunikációs-informati­kai, környezettechnológiai, idegenforgalmi és kulturális iparágak, a hozzájuk kapcso­lódó fejlett szolgáltatások köre.-Az exportpiacok elérésé­hez a régió megközelítési felté­teleinek átfogó javítására van szükség. A főúthálózat fejlesz­tése a délnyugat-európai piaci kapcsolatok építését, a régió észak-dunántúli, dél-alföldi és belső összeköttetéseit teremti meg. A régió legnagyobb né- pességtömörülése és gazdasági centruma, a pécsi agglomeráció - Dél-Dunántúl fejlődését szol­gáló - dinamizálásához regio­nális repülőtérre van szükség,-Pécs regionális innovációs központtá fejlesztése, techno­lógiai centrum kiépítése az üz­leti jellegű fejlesztési tevékeny­ségek megerősödését és a régió újraiparosítását is szolgálja,- A forrásokat összegyűjtő regionális bank. A siker kulcsa A három dél-dunántúli me­gye - és Zala - az országban el­sőként 1991-ben kezdemé­nyezte a regionális együttmű­ködést. Az 1998-ban indult több éves PHARE területfej­lesztési program célja a regio­nális fejlesztési együttműködé­sek támogatása. A dél-dunán­túli régió bizonyítani tudta ed­digi erőfeszítéseit a regionális együttműködésben. A PHARE programbizottsága elismerte a régió eredményeit az új terület- fejlesztési gyakorlat meghono­sításában. A Dél-Dunántúl e modellkísérlettel magára von­hatja az üzleti körök figyelmét, a régióban elkezdődhet a gaz­dasági növekedés stabil feltéte­leinek a megteremtése. Ahhoz azonban, hogy a régió bebizonyítsa a tudásigényes alapokon nyugvó fejlesztés versenyképességét, az eddigi­nél sokkal tudatosabb és össze­hangoltabb együttműködésére van szükség. A siker kulcsa a jól átgondolt építkezés, az alap­célhoz kapcsolódó programok szisztematikus kidolgozása, a regionális fejlesztés szereplői közötti egyértelmű munkameg­osztás. A kooperatív partner­séggel elejét lehet venni sok félreértésnek, mérsékelni lehet a rivalizálást, s legfőképpen a régió erejét, fejlesztési kapaci­tásait lehet növelni. , Dél-Dunántúl sikere bizonyí­ték, hogy nálunk is van esélye a decentralizált fejlesztési politi­kának. A tét nem csekély. Nem mindegy, hogy az EU-csatlako- zás után a remélhetőleg jelentő­sen bővülő forrásokból a régió a céljai megvalósítására né­hány, vagy több tízmilliárd fo­rintot használhat-e fel. Horváth Gyula, az MTA RKK főigazgatója hetedik oldal IIÉIiiBSaiílS-® " isiliailSSÉSiillI Lendvai Dávid jegyzete Levél Van nekem egy nagyon jó haverom, a Sanyi. Ő veszi át nekem a videofilmeket. Sa­nyinak spéci cuccai vannak otthon, egyébként is egy kész zseni, különös kis ketyerét eszkábált például össze, ami­vel ki tudja játszani a kazetták kódolását. Ügy megy a dolog, hogy én veszem ki a videoté­kából a filmet, ő meg átjátssza nekem, és persze magának is, mert a Sanyi se most jött le a falvédőről. Persze egy picit il­legális, amit csinálunk, úgy­hogy adott körülmények kö­zött az egészet letagadom, Sanyit nem is Sanyinak hív­ják, ez a jegyzet pedig kizáró­lag írói munkásságom része. De nem is ez az érdekes. Sanyi egy műszaki boltban dolgozik eladóként, pedig szerintem sokkal többre kel­lett volna már vinnie, a fő­nöke például azt sem tudja, mi a különbség a projektor és a pro-rektor között, pedig állí­tólag elvégezte az egyetemet. De nem csak ez a baj. Sanyi állandóan bent van, alig jut ideje arra, hogy átvegye a filmeket, ráadásul keveset ke­res, és ha a videokiadók kita­lálnak valami újabb kódolási trükköt, akkor nekünk annyi, új ketyerét kéne eszkábálni, de pénz persze nincs rá. Itt ál­lunk majd videofilmek nélkül. Úgyhogy elhatároztam, írok egy levelet az én barátom érdekében, egyenesen a Göncz Árpádnak, hasson oda, hogy Sanyi barátom kapja meg a műszaki boltot, mert akkor egyrészt egy halom pénze lenne, másrészt dol­goznia is alig kellene, a főnö­két is csak egyszer látja egy héten. Akkor aztán mehetne a nagyüzem, film nem maradna átvetetlenül. Úgy terveztem, aláíratom a levelet néhány tu­cat filmmániás ismerősöm­mel, magunkat meg projek- torként jegyezzük a levélben, hátha a köztársasági elnök se tudja, mi az. Aztán az jutott eszembe, ha ezt Göncz Árpád elolvassa, akkor jobb esetben csak nevet egyet, rosszabb esetben vi­szont azonnal szól a rendőr­ségnek, aztán az egész videó- biznisznek sanyi. Ezért in­kább lemondtam a tervről. Fotótár ' Áramvonalas erőfeszítés FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ hetedik oldal holnap Riport Butikvilág Kik és miért nyitnak ma ilyen üzleteket? Kik és miért vásárolnak efféle boltokban? Mitől más, amit kapni lehet a butikokban, és mennyiért? Vajon mi lehet az üzletek hátterében? Porfró Somosi László, a Pécsi Erőmű Rt. elnök­vezérigazgatója egy hónapra előre beosztja munkaidejét. Ugyanilyen tervszerűen pihen, mégpedig kétkezi munkával a barkácsműhelyben, vagy a falusi ház körüli teendőkkel. Portré Történelemórák a Hargita tövében A pécsi Szivárvány Gyermekház igazgatója sokfelé járt életé­ben, mire megállapodott: Pécs, Szigetvár, Szentlőrinc, Helesfa egy-egy állomás. Olyan pedagógus, aki a tananyag sulykolása közben nem feledkezik meg a tanítványról. Nevelő is. Ezért nem mindig szerették a szülők, de tanítványai rajongtak érte. És rajongnak ma is. Főleg, amikor a rotyogó kondér körül leshetik a sátortábor lakói, hogy mikorra készül el a paprikás­krumpli. Ugyanis Varga Fe­renc szenvedélyes sátrazó-tú- rázó ember, s mindig akad egy kulcsos ház, amely köré a köz­egészségügyi szabályokat is be­tartva, leverhetik a sátrakat. Az a történelemtanár, aki, ha te­hette, a Hargitára is felvitte ta­nítványait. S aki az idén öt esz­tendeje a pécsi Szivárvány Gyermekház igazgatója: s ek­Havonta 500-600 gyermek kötődik birodalmához, ehhez a kulturális centrumhoz, s jut ez­által felejthetetlen élményhez, szerez barátokat, tanul meg sokféle szépet. Képzőművé­szetet, néptáncot, turisztikát, modellezést. Talán nem mindenki tudja, Varga Ferenc 1944-ben született Komlón. Édesapját nem ismeri: a fronton halt meg. Nevelőapja erdélyi ember, tóle örökölte e szép vidék szeretetét. Az EMKE baráti társaság megyei elnöke. Nős. Három gyermeke van és mindene az ifjúság. ként a város összes iskolájának kulturális „programszerve­zője”. „Erre születtem” ­mondja csöndesen, s beszédéből, hanglejtésé­ből kiszűrő­dik, hogy ta­lán igazából haragudni, kiabálni sem tud. Mentalitása ez a minden­kivel szemben megelőlegezett bizalom és jóindulat. de itt van Közép-Európa leg­nagyobb vasúti terepasztala, s rajta többek között például Abaliget állomásának élethű, kicsinyített mása. Varga Ferenc közéleti em­ber. Sokféle funkcióban kötő­dik a világhoz, s benne a Ma­gyarok Világszövetségéhez is. Sok-sok erdélyi túra után szü­letett barátságok és kapcsok a múltban gyökereznek. A het­venes-nyolcva­nas években egy szokatlan „szál­lodalánc” tagja volt, akihez bármikor (akár éjjel kettőkor is) bekopogtathatott a messziről jött ember, s ha éppen nem akadt már fekhely, tudta, hogy kinek szólhat, kit értesíthet. Van, aki emlékszik még arra, hogy Ro­mániából egy fillér nélkül jö­hettek látogatóba az emberek: őket segítették. Hobbija sok minden mellett talán az olvasás. És persze büszke arra, hogy kiváló boro­kat készít, s boldog, ha meglá­togatják barátai kint Cserdi- ben, a szőlőhegyen. Kozma F. Pécs, Baranya és a régió jövője (7.)

Next

/
Thumbnails
Contents