Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-23 / 140. szám
SZTÁRFAGGATÓ II. Magyarországról I. Johnról GYEREKNAPRA KINDERTOJAS Dávid Tamásné Győrből azt kérdezi Mécs Imrétől, hogyan köszönti fel a csemetéit a közelgő gyereknapon.- Szigligeten leszünk akkor, külön programot nem szervezünk. Nekünk az jelenti az örömet, ha együtt lehet a család. Reggel a mi ágyunkban gyülekezik az apróhad, úgy kávézunk. Azért kapnak a gyerekek ajándékot is: Túró rudit és Kindertojást. ISMÉT UTÓN A DANUBIUS Horváth József váci olvasónk azzal a kérdéssel fordult lapunkhoz, tudjuk meg, hogy a tavaly nagy sikert aratott Danubius rádiós Road- show-nak idén lesz-e folytatása.- Ha egyszer valami sikeres, azt nem hagyjuk abba, így van ez a Road-show-val is - tudtuk meg Rókus- falvi Páltól, a Danubius Rádió ügyvezető igazgatójától. - A bulisorozat ma indul Szegeden, majd országjárásunk tizenhét nagyvárost érintve szeptember tizenegyedikén ér véget. Ugyanúgy, mint tavaly, idén is rengeteg koncerttel és egyéb meglepetésekkel várjuk leghűségesebb hallgatóinknak és a szórakozni vágyókat. Természetesen minden ismert műsorvezetőnk jelen lesz az összes show-n. „TAKACS UR" SZIVJOSAGA Kovács Mihály debreceni olvasónk azt kérte, tegyük fel kérdését Zenthe Ferencnek: „Ha nem színész volna, akkor taxisofőr lenne-e, mint a Szomszédok-so- rozatban?"- Nem vállalnám, mert veszélyes, egészségtelen és idegtépő „üzem” a taxizás. 1958 óta van kocsim, de már túl vagyok azon, amikor izgalmas volt mondjuk külföldre autóval utazni. Egy hete Nagykovácsiban élek, onnan kénytelen vagyok négy keréken bejárni, pedig már nagyon régóta ingyen buszozom, ugyanis majdnem nyolcvanéves vagyok... Egyébként észrevette már valaki, hogy a sorozatban Takács úr mindenkit ingyen, pusztán szívjóságból fuvarozgat? NYÁRON TACON ES TABORBAN Papadimitriu Athina mostani élete után érdeklődik Soós Elemérné budapesti olvasónk. Azt kérdezi, fellép-e valahol, vagy a világtól elvonulva csak a gyerekeivel és a lovakkal törődik?- Szó sincs ilyenről! Az Operettszínház tagja vagyok, de az utóbbi időben a Budaörsi Játékszín „Hármasban” előadásában játszom, amelyet Pécsi Ildikó írt és rendezett. Nyáron a táci Gorsiumban bemutatjuk a „Lüszisztraté” görög drámát. Ezt szintén Pécsi Ildi rendezi, és én játszom a főszerepét. Ildivel nagyon régi a barátságunk, ő egyébként olyan, hogy akit megszeret, azt sosem felejti el! Néha itt-ott énekelek, de más feladatom is van: nyáron a Szentendrei-szigeten a párom és én nomád életmód-rekonstrukciós tábort szervezünk.-5>%Aki kérdez: (név) (lakcím) Akitől kérdez: (név) (mit kérdez, mire kíváncsi?) Kérdéseiket szerkesztőségünk címére küldjék el. Szavazzon, és nyeljen a Vasárnap Reggellel! 1999. május S3. Arckép Hetedik oldal ™ Név/Cím:., Giday Beatrix - Budapest. 34 éves tanárnő, egy kislány édesanyja. Jelentkezésével férjét lepi meg. Sallainé Nagy Magdolna Szendrő. A 44 éves tanárnő két lány szerető édesanyja. Sirókné Miklósa Eszter Dunafalva. A 37 éves rajztanárnőnek két gyermeke van. Dr. Papp Gyöngyvér - Szeged. A 31 éves ügyvédnőnek két fia van, de szeretne még egy kislányt is. Szalontalné Czettisch Barbara - Vértesszőlős. A 29 esztendős karateedzőnek négy gyereke van. ételeket elkészítik, feltálalják. Fantasztikus érzés a kerthelyiségben üldögélni, ebédelni és beszélgetni. Sokan azt mondják, hogy a magyar étel túl nehéz, de én azok közé tartozom, akiknek ezzel nincs problémája. Sőt... VR: - Hogy néz az ezredforduló elé, mit vár tőle?- Úgy gondolom, a hatvanas évek óta nagyot léptünk előre. Most legalább a világ kilencvenkilenc százalékának fontos a béke. Úgy érzem, kezdünk belépni a bölcsesség korába. Véleményem szerint a világban létező hatalomnak három szintje van: a pénz hatalma, az erőszak hatalma és a bölcsesség hatalma. A pénz valójában nem hatalom, csak ha bölcsen bánik vele az ember. Kutatások szerint az agyunknak csupán a tíz százalékát használjuk, és mégis, mindössze ennyivel megteremtettük azt a fantasztikus kultúrát, amely most a miénk. Gondoljon csak bele, mi lenne, ha az agyunknak ötven-hatvan-kilencven vagy akár a száz százalékát használnánk. El tudja képzelni? VR: - Ezek szerint derűlátó?- Úgy vélem, előbb-utóbb más bolygókat is be fogunk népesíteni. Egyesek persze itt akarnak majd maradni, én is ezek közé tartozom. Mások* egyszer csak elkerülnek a Földről. És le fogjuk győzni a szegénységet, le fogjuk győzni az öregedést és a betegségeket. És végül legyőzzük a halált is! Yoko Ono évek óta jár Magyarországra, galériát is vett nálunk, hiszen élettársa magyar származású. Ideje javát egyébként ma is meggyilkolt férje, John Lennon műveinek gondozására áldozza. Szerzőnket, Tihanyi Pétert Londonban fogadta. VR: - Lennon számára az ön személyiségében mi volt a legvonzóbb?- Ezt a kérdést neki kellett volna feltennie harminc évvel ezelőtt. Igazából nem tudom, mi az, ami őt a legjobban vonzotta hozzám... Talán az, hogy sohasem próbáltam valaki más lenni. VR: - Ezt igen furcsa hallani éppen öntől, aki mindig kitűnt a különcségeivel.- Pedig őszintén mondom, nincs bennem állandó bizonyítási kényszer, állandó vágy az önkifejezésre, az önmegvalósításra. Valószínűleg azért vonzódtunk annyira egymáshoz, mert róla is el lehetett mondani ugyanezt. John a hatvanas évek végén a világ legnépszerűbb embere volt. A népszerűség pedig hatalom. Ő a hatalma ellenére mégis nagyon csöndes volt. Csönd volt benne és körülötte. Persze ez a csönd hangosan beszélt, hangosabban mindennél. VR: - Hogyan ismerkedtek meg?- Volt egy kiállításom, pontosabban egy galériabemutatóm 1966-ban. A megnyitó november 8-ára volt meghirdetve. Minden újságban, még az underground lapokban is írtak róla. De nem készültünk el a nyitásra, ezért azt egy nappal elhalasztottuk. A galéria tulajdonosának azt mondtam, senkit ne engedjen be, mielőtt szólnék, hogy kész vagyunk. Aztán egy órával a megnyitó előtt láttam egy fickót bejönni, és ettől kissé felháborodtam. Arra gondoltam, biztosan a tulajdonos jó barátja lehet. Nem tudtam, hogy ő John Lennon. Végignézte a képeket, beszélgetni kezdtünk. A folytatást már ismeri. VR: - Sokat dolgozik azért, hogy a Lennon-le- genda életben maradjon.- Gazdag vagyok, tehát nem a pénzért teszem. Rengeteg célom van, és az idő is nagyon értékes számomra, de a saját időmből veszek el John munkájának ápolására. Ez fontos döntés, amelyet csupán a rajongók kérésére nem tennék meg, de még a zenei világ kedvéért sem. Csak azért teszem, mert John felesége voltam, és magam is művész vagyok. Értem, hogy milyen • fontos John munkája az * i emberek . ■ a számára. y \ Bizton tudom: ő azt szeretné, ha ezek az értékek mindenki számára hozzáférhetőek lennének. Felelősséget érzek, hogy ezt megtegyem, és ez a felelősség abból a szeretetből és szerelemből fakad, amelyet John személye és munkája iránt érzek. Még ma is. VR: - Nagyvonalú adakozó, többnyire mégis titokban maradnak a jótéteményei.- Mindig megkérdezik tőlem, adományozásaimat nyilvánosságra hozhatják-e. Amikor igennel válaszolok, azért teszem, mert úgy gondolom, ha megtudják, hogy adtam, akkor mások is felbuzdulnak. Mégis van, amikor úgy látom, jobb, ha nem hozom nyilvánosságra az ügyet, mert nagy összegről van szó. Az emberek azt gondolnák: ha Yokótól ilyen sok pénzt kapott egy szervezet, akkor az már elég, tehát nekik nem kell adniuk. VR: - Mi köti Magyarországhoz?- Magyarország gyönyörű. Szeretem Magyarországot! Az is széppé teszi, hogy ami a hetvenes-nyolcvanas években a világ más részein történt, az nem volt hatással az országra, és nem tette tönkre. A túlzott kereskedelmi láz sem érte el az országot. Ez áldás, mert megkímélő- dött a túlmodernizáltságtól. VR: - Egyetlen fiuk, Sean mondta tavaly, hogy Budapest az egyik legszebb város, ahol valaha megfordult.- Én is ugyanígy gondolom. Érzem a távolkeleti „ízt” Magyar- országon. Például a családi nevet írják először, a keresztnevet utána. Japán vagyok, tehát én mondhatom, hogy valószínűleg csak mi vagyunk az a két kultúra, amelyik ezt a módszert követi: az ázsiai és a magyar. Hasonlóság, hogy mind a két országot tönkretette a második világháború. Érezhető a fájdalom, itt- ott még mindig látványosak a sebek Budapesten és Tokióban is. Két olyan ország vagyunk, amely túlélte ugyan a második világháborút, de önvizsgálatot kellett tartanunk, és a nagyvilág kritikáját is el kellett tűrnünk. De túléltük, és mindkét ország megtartotta kulturális egyediségét. VR: - Magyar művészeket is említ, ha a barátait sorolja...- Koncz Zsuzsát nagyon tisztelem, értékelem azt a hatást, amelyet ebben az országban az ő művészete jelent. Barátként is megértjük egymást. Aztán itt van a Kály Jág, a romaegyüttes. Amikor őket látom vagy hallgatom, olyan érzésem támad, mintha meleg fényben fürödnék. Persze sok más barátom is él Budapesten. VR: - Vannak kedvenc éttermei vagy kávézói?- Szeretem a Szindbádot. Aztán van egy nagyszerű koreai étterem a Fő utcában. Az is különleges hely. És hát a Gundel... Az egy gyöngyszem! Maga a hely egy „műalkotás” a Városliget közepén, és remeklés az is, ahogyan az „Kezdünk belépni a bölcsesség korába... ...le fogjuk győzni a szegénységet, le fogjuk győzni az öregedést és a betegségeket. És végül legyőzzük a halált is!” „Nem tudtam, hogy ő John Lennon...” III. A bölcsességről kapott édesanya a VR különdíjában részesül, a rá voksolók között pedig három értékes ajándékcsomagot sorsolunk ki. Csak eredeti, újságból kivágott szavazócédulát fogadunk el. zanak a legszimpatikusabb hölgyre a Vasárnap Reggel mostani, illetve jövő heti számában közölt szavazólapon, s azt május 28-ig küldjék be szerkesztőségünkbe (1122 Budapest, Városmajor u. 12-14.). A legtöbb szavazatot Döntőjéhez érkezett az „Ev édesanyja ’99" vetélkedősorozat, amelynek ünnepélyes gálaműsora a debreceni Csokonai Színházban lesz 1999. május 30-án este 19 órakor. Olvasóinkat most közös játékra invitáljuk: szavaz-
