Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)

1999-05-23 / 140. szám

1999. május 23. Mezőgazdasági főiskola Szekszárdim? Régi vágya teljesülne Szekszárd- nak, ha dr. Tollár Tibornak, a me­gyei közgyűlés alelnökének sike­rülne kijárnia, hogy a volt laktanyá­ból mezőgazdasági főiskolát alakít­sanak ki. A szekszárdi laktanya jelenlegi állaga olyan rossz, hogy eladhatatlan, ugyan­akkor ott működik a volt felderítő szá­zad helyén egy vendéglátó szakközép- iskola. Az alelnök a kisgazdák megyei elnö­ke is egyben. Küldetésében azért is bíz­nak, mivel a HM hozzájuk tartozik és Torgyán József a mezőgazdasági isko­lák ügyében is előnyöket harcolt ki tár­cájának. Szekszárdon azért is kellene egy mezőgazdasági főiskola, mert szakem­berhiány van, ugyanakkor működik két mezőgazdasági szakközépiskola a me­gyében, s a továbbtanulni vágyók kény­telenek más megyébe elmenni. A fő hangsúlyt a szőlészetre és borászatra fektetnék. A térségnek: Tolnának, Bara­nyának ilyen szakemberekre lenne szüksége. A közelmúltban egy sajtóbeszélgeté­sen Koltai Tamás, a megyei közgyűlés elnöke azt mondta, hogy a laktanya te­rületén nemcsak mezőgazdasági, ha­nem kereskedelmi-vendéglátó főiskola indítását is szeretnék. Hazafi J. Magyarország - Dél-Dunántúl fl Qadffl&äoaQOtl (Folytatás az 1. oldalról) Apáthy Árpád ekkor felkereste Újvári Jenő alpolgármestert és Spolár János irodavezetőt. Többek között tájékoztatta őket arról, hogy a Rákó­czi úton rendelkezésükre áll 29 he­lyiség, míg a Bercsényiben 13-ban kellene összezsúfolódniuk, ahová nem fér be többek között 21 darab zongorájuk, köztük egy Bösendorfer, amelyet egymagában sem lehetne begyömöszölni, csak szétfűrészelve. A zongorák általános iskolába való szétszórása pedig el­képzelhetetlen, hiszen a felelősséget az értékes hangszerek épségéért nyilvánvaló, hogy ezek az intézmé­nyek nem vállalhatják föl. A Bercsé­nyiben a szűkösség oka az is, hogy ott maradna továbbra is az a gazda­sági ellátó szervezet, amelynek munkáját zavarnák a hangszerek ál­tal okozott „zajok”. Az alpolgármes­ter, megértve a gondokat azt javasol­ta, hogy bár az előterjesztés nem vonható vissza, a bizottság egyik tagja, Tóth Mihályné készítsen mó­dosító indítványt, amely a korábbi állapot fenntartásáról szólna. Annál is inkább, mert a gazdasági szerve­zet áthelyezése a számítógéprend­szer újbóli kiépítése miatt igen sok­ba kerülne. A zeneiskola vezetése, a szülői munkaközösség, az iskolaszék, • a közalkalmazotti tanács és a szak- szervezet a hét közepén megtartott megbeszélésén szóba került az is, hogy mindezeknek a szervezetek­nek 15 napon belül kell az átszerve­zéssel kapcsolatos észrevételeiket írásban eljuttatni az önkormányzat­hoz, amely érthetetlennek tűnik azok után, hogy - mindezek figye­lembe vétele nélkül - elkészült már a határozati javaslat is. A szétszóratás pedig rendkívül megnehezítené, ese­tenként lehetetlenné is tenné a szak­mai munkát. Tóth Mihályné érdeklődésünkre elmondta, hogy őt senki sem értesí­tette még arról, hogy módosító indít­ványt kellene beterjesztenie. Ha ilyen kérés érkezik, be kell ásnia ma­gát az iratokba, s meg kell győződnie arról, hogy indokolt-e a módosítás. Meixner András, a közoktatási bi­zottság elnöke megerősítette, hogy valóban létezik olyan elképzelés, amely szerint el kellene kerülni a köl­tözködést, s nem csak a Bercsényi ut­cai épület alkalmatlansága miatt, ha­nem azért is, mert a pon­tosított gaz­daságossági számítások szerint nem éri meg. Arra a kérdésünk­re, hogy mi­ként fordul­hat elő több esetben is, hogy az elő­zetes felmé­rések rend­kívül pontat­lanok, • azt válaszolta: a politikusok feltételezték, hogy az iro­dai nyilván­tartások ha­lálos ponto­sak, de egyes ese­tekben az is­kolák, más esetekben az iroda téve­dett. így tagadhatatlan, hogy fellelhe­tőek az előkészítetlenség jegyei. Meixner András azt kérte az irodától, hogy fektessenek fel épületkatasztert, amelyben az intézmények minden adatát rögzítik. Cseri László Hangzatos Mohács Fesztivál dúl Mohácson, és az jó, hogy zajlik az élet a városban. De persze nincsen rózsa tövis nél­kül, mert van, akinek Fe­nyő Miki, Szandi és Lagzi Lajcsi neve sem hoz írt vélt vagy valós sé­relmére. a számlát. Szekó József pol­gármester állítja, hogy erről szó sincs, sőt a sátrasok sok­kal többet fizetnek a közterü­let-foglalás fejében, mint a normál ár.- Olyan megállapodást kö­töttünk, hogy tevékenysé­gükkel a környezetet és lakó­kat nem zavarhatják. Amikor A Széchenyi téren felállított fesztiválsátor menetrendsze­rűen érkezett, hiszen körbe- turnézza az egész országot. Kérdés, mennyiért táborozik errefelé? Információink sze­rint először arról volt szó, hogy kerek egymilliót perkál- nak le a város kasszájába, ám ez később 100 ezerre módo­sult, annak fejében, hogy majd a bevételből kiegészítik mégis panasz érkezett, megfelelő figyelmez­tetést kap­tak! Tehát a buli még áll pár na­pig, bár mint a közvetlen szomszédságban lakó férfiú mondja, az a legfőbb bajuk, hogy míg hétvégéken egyet­len éjszaka kurjongatnak a részegek, ez most és itt állan­dóvá vált. Ez viszont némileg ellentmond a másik „panasz­nak”, hogy az egész rendez­vény, belépőstül-büféstül tú­lontúl drága a mohácsi viszo­nyokhoz képest. M. K. Szigetvár békés bevétele Huszonegy éves múltra tekint már vissza a szigetvári Tinó­di Általános Iskola és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egye­tem kapcsolata. OEnnek jegyében érkeznek idén is az egyetemen dolgozó tisztek és közalkalmazottak gyermekei, negyvenen két fel­nőtt kíséretében júniusban a vi­déki kisvárosba. Ellátogatnak egy tehenészetbe friss tejet in­ni, Patapoklosiba bográcsfőzés­re. Megtisztítják a vár környé­két, majd Boldogasszonyfán kézműves foglalkozáson vesz­nek részt, haj ókáznak a Drá­ván, kisvasúttal elutaznak a Sasrétre. Almáskeresztúron, Heil József galériájában festhet­nek is, Orfűn tábortüzet rakhat­nak, s várostörténeti vetélke­dőn mutatják be, mi mindent tudnak már Szigetvárról. Mind­ez a Magyar Honvédség Kultu­rális és Média Igazgatóságának támogatásával válik lehetővé. A szigetvári negyven gyerek augusztusban utazik majd fel Budapestre cserelátogatásra, s fő programjuk a tisztavatás megtekintése 20-án a Kossuth téren. De biztosan nagy élmény lesz a Parlament megtekintése és a repülőtér-látogatás is. Cs. L. Május a fesztivál jegyében telik el a Balaton számos tele­pülésén. S bár az időjárás nem éppen az évszaknak megfe­lelő, ez nem zavarja a rendezőket abban, hogy sok színes és színvonalas programot kínáljanak. *** hírek *** A Balaton-fesztivál nyitóhang­versenyére az elmúlt vasárnap került sor Keszthelyen a Fő téri plébániatemplomban a Salieri Kamarazenekar közreműködé­sével. Kedden idegenforgalmi konferenciát tartottak, majd sor került csütörtökön az Országos Utcaszínházi Találkozóra. Tegnap Nemzetközi Nép­tánc Találkozót rendeztek, ma pedig a világhírű 100-tagú Ci­gányzenekar lép fel a Csokonai ÁMK-ban, a koncert után pedig fii * J II] tűzijáték lesz a Fő téren. Hol­nap egész napos Pünkösdölőt tartanak a Sétálóutcán, 30-án kerül sor a II. Balaton Nemzet­közi Professzionista és Amatőr Táncversenyre. Balatongyörökön ma megko­szorúzzák a Balatont, és folklór műsor szórakoztatja a vendé­geket. Balatonmáriafürdőn 29- én szezonnyitó ünnepséget szerveznek ünnepi szentmisé­vel, koszorúzással, s az elma­radhatatlan halászléfőző­versenyre is sor kerül. Gyenesdiáson ma kerámia- és szőtteskiállítást nyitnak, hol­nap horgászverseny lesz és csa­ládi nap, este pedig vidám bál Lagzi Lajcsival. Hévízen holnap délután az új templom szentelését tartják, este pedig a Musica Antiqua CD-bemutató hangversenyé­ben gyönyörködhetnek a zene­barátok. Siófokon tegnap zajlott az idegenforgalmi szezon hivata­los megnyitása, a Balaton lánya választás, ma pedig Ünnepi so- kadalom címmel lesz reggeltől késő estig tartó műsor a Fő té­ren. Cseri L. Uj szobor Szekszárdon. Szombaton avatták fel a Művészetek Háza előtti parkban Csíkvári Péter Camera obscura című alkotását. Köszöntőt mondott Kocsis Imre Antal polgármester, majd a Bauzeni Ifjúsági Fúvószenekar adott műsort. (sz) Az erdélyi iskolákat felkaroló Szent László Alapítvány javára szervez ado­mánygyűjtő ismeretter­jesztő előadásokat Berényi István pécsi lokálpatrióta, aki nem­rég a szederkényi idősek otthonát kereste fel. Baranyában az elmúlt tizenkét hónap alatt csaknem százan adtak pénzt a civil szerveződés javára. Tésenyben például húsznál is többen. Sok volt az adakozó Komlón és Kozármislenyben is. (cs) Vízállás és hőfokok a Dunán és a Dráván: Mohács 710 cm, apadó, 14,8, Őrtilos 226 cm, áradó, 13,4, Barcs 181 cm, áradó, 15,1, Dráva- szabolcs 244 cm, áradó, 14,9. IUJ Ordítozni is, dohányozni is... ? Valamikor, - nyolc-tíz eszten­deje - a szónokok így kezdték a kérdésekre, megállapítások­ra adott válaszukat: „Én úgy gondolom, hogy . . .„ Es mondták a magukét. A szó­noklatuk tehát rokonszenve­sen indult, nem „kinyilatkoz­tak” megdönthetetlenül, nem hangoztattak dogmákat, nem tüntették fel magukat a leg­okosabbnak, úgy tűnt, a ko­rábbi évtizedek begyöpösö­dött gyakorlatát az egyszerű nyíltság váltja fel. Nem sokáig. Az „Úgy gondolom . . . vagy a „Véleményem szerint ...” kezdetű szónoki fordulatok - éppen a megszerzett rutin ré­vén - közhellyé váltak, főként amikor neves politikusok egyi- ke-másika nyakra-főre már az unalomig „közhelyeztek” és a figyelmes olvasó vagy hallgató rájött, hogy az „Én úgy gondo­lom . . .”-nak semmi köze az őszinte gondolathoz. Aztán lassan le is szoktak erről: ma már nem gondolják így, sem úgy, hanem vélemé­nyüket már eleve támadó éllel, - gyakran útszéli „zsargonnal” közük. Kinyilvánítják. Cáfol­hatatlannak tartják. A tények ismeretét - kizárólagos isme­retét sajátjuknak vallják. És már nem is kell ehhez szónoki pódium. Már baráti, társasági összejöveteleken is szinte rendszeresen elhangzik az efféle indítás: „X. Y. hazu­dik” - „X. Y. rosszul látja a dol­gokat” „X. Y., igenis csúsztat” (Vagyis szándékosan hazudik ugye. . .) Ma már kormányo­kat, kormányszerveket, párto­kat vádolnak hazugsággal, tu­datlansággal, mindenki korlá­tolt, csak „én nem!” - „Min­denki buta, csak mi nem!” - „Hogyan is képzelik ezek a botütők, ezek a tájékozatlan bunkók, hogy beleszóljanak a közéletbe, amihez mit sem ér­tenek!” Ha a szónok - vagy a társa­ság „szóvivője” - egyes szemé­lyeket, csoportokat, esetleg pártokat szájára vesz, ma még lebolseviztázza, ám másnap ugyanezek fasiszták, ilyen­olyan bérencek, akiket ki kéne zavarni az országból. Ide fajult a szónoklattan. Mint ahogy a közéletben - de főként a politi­kai emelvényeken, az a szó, hogy „munkás”, már szinte el sem hangzik. Igaz, évtizedek alatt a hatalom demagóg mó­don züllesztette le, a fellengős szöveg már mindenkinek a kö­nyökén jött ki. Itt a másik vég­let, az „alkalmazott”, sőt a „munkavállaló”. Pedig a mun­kás - a keresők kétségtelen többsége - akkor is munkás marad és ez egyáltalán nem szégyen, legföljebb az, ha már nem munkás, mert nincs mun­kája. Munkanélküli lett. Nem saját akaratából. De a szégyen bélyegét akkor sem neki kell viselnie. A vélemények ütköztetésé­vel alakul ki a vita. Mondjuk úgy, a kulturált vita. Amikor nem vádolok, hogy X. Y. rosz- szul tudja, vagy hazudik, vagy „eltévedt”, hanem X. Y.-nal el­lentétben nekem az a vélemé­nyem, hogy ... És normális hangnemben elmondom. Az­tán majd kiderül, kinek van igaza, vagy idővel, vagy a kö­zeli tapasztalatok, vagy a többség egyező véleménye alapján. A lehetőségek korlát­lanok. Csak a tisztességet, a kultu­rált hangnemet ne sértse sem­mi. Tudom, hogy a késhegyre menő vita könnyen ingerültté teszi az embert. Nemegyszer velem is előfordul, hogy szinte ordítani tudnék a dühtől, az­tán még jó ha észbe kapok: er­ről le kellene szokni, mert mi jogon ordítozok mással, má­sokkal, amikor könnyen kide­rülhet, hogy nem nekem, ha­nem vitapartneremnek van igaza. Szóval erről nagyon gyorsan le kéne szokni, s ez gyakran nehezebb, mint a dohányzást abbahagyni. 4 LMI^IIüJ^ÍJ^IÍÍ/Íí] mmmmméi d© mm

Next

/
Thumbnails
Contents