Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)

1999-05-22 / 139. szám

1999. május 22., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 15 Magyarul magyarán Gondoljuk meg! Gyakran halljuk a biztató fel­szólítást a rádióban: Beszél­jük meg! Én meg azt javasol­nám, hogy előtte: Gondoljuk meg! Azért, hogy azt mond­juk, amit akarunk, arról be­széljünk, ami szándékunk szerint való. Nyilvános meg­szólalásaink, írásbeli közlése­ink azt tanúsítják, hogy mon­danivalónk sokszor nem ta­lálja meg a neki megfelelő (adekvát) nyelvi formát. Ezért a hallgatónak, az olvasónak kell kiegészíteni, javítani, he­lyesbíteni a közlést hosszabb- rövidebb idő alatt. Ámde ez nem mindig sikerül. A követ­kezmény a homály, amely a stílus fő követelményének, a világosságnak az ellentéte. Kezdjük egy látszólag egy­szerű példával! Az újságcikk főszereplője „R. A. hódmező­vásárhelyi polgármester. ” A nevesítés oldja ugyan a ho­mályt, de a közszokás a minő­ségjelző helyett sokkal inkább a birtokos jelzős megoldást alkalmazza, vagyis így: R. A, Hódmezővásárhely polgár- mestere. Lássunk más példát! Ha valakit így emlegetek: X. Y. pécsi egyetemi tanár - ez elsősorban az illetőségét, la­kóhelyét jelenti, de dolgozhat más városban, más egyete­men is. De ha azt mondom: X. Y., a pécsi egyetem tanára - már nem lehet kétségünk mű­ködési helye, munkahelye fe­lől. Ha valakit így minősítek: gimnáziumi tanár-ez nagyon széles határok között mozog, de ha azt mondom: a Nagy Lajos gimnázium tanára - sokkal szőkébbre vontam ki­létének meghatározását. A dohányzás elleni küzde­lem során írta le valaki a kö­vetkezőt: „Semmiféle véde­lemnek nincsenek kitéve a passzív dohányosok.” Ez úgy hat, mintha a károsodástól óvó köpönyeget, védőruhát kifordítottuk volna. A van ki­téve állapothatározó igealak ugyanis mindig valamilyen ártalommal, károsodással, ve­szedelemmel társul, illetve ezt fejezi ki: Az egészséges ivó­víz hiányában ki vagyunk téve a fertőzésnek; A hegyol­dalban ki lesztek téve a viha­ros szélnek stb. A visszájáról a színére fordítva: Semmiféle védelemben nem részesülnek; ... védelemre nem számít­hatnak. .. A bűnügyi krónika szerint: „L. József meggyilkolta szál­lásadónőjét. így jutott aztán életfogytig tartó fegyházbün­tetéshez.” Az előbbihez ha­sonló kifordított fogalmazás. Hozzájutni valamilyen érték­hez szoktunk. A súlyos bünte­tés ennek az ellenkezője. Naponta többször hallható, sok helyen olvasható, hogy a kár, a rossz, a veszteség, a szenvedés valaminek az „eredménye”, miként a sok közül kiválasztott eme mon­datban is: „Az irdatlan meny- nyiség már nemcsak a búza minőségromlásának az ered­ménye- Normális erkölcsi érzésű ember általában va­lami értékért, jóért érez hálát, és mond köszönetét. Ezért disszonáns az ilyen fogalma­zás: „Buharin kivégzése sajá­tos parasztpolitikájának volt köszönhető.” Egyszóval: Először jól gondoljuk meg, s csak utána beszéljünk róla! Rónai Béla Külföldre tartó múzeumi kincsek Alkotó, alkotás és múzeum is nagyobb rangot szerez, ha kül­földi kiállításokon mutatkozhat be. A Janus Pannonius Múze­umban őrzött kincsek egy része kapós a nyugati galériákban, de az anyag csak akkor utazhat, ha van, aki fizetni tud érte. Bár sok külföldi gyűjtőhellyel áll kapcsolatban, a Janus Pan­nonius Múzeumnak nincs ál­landó, szerződéses partnere. A külkapcsolatok kiállításokhoz kötődnek. Az utolsó nagy vál­lalkozás 1994-95-ben a Csont- váry-anyag utaztatása volt, ak­kor Münchenben, Stockholm­ban és Rotterdamban láthatta a közönség a képeket. Tavaly Bonnban, majd Ber­linben járt a Zsolnay-gyűjte- mény orientalista és oszmán anyaga, Brüsszelbe egy modem képzőművészeti kiállításra küldtek vagy 20 képet, de sike­res volt a linzi Neue Galerie „Avantgarde a XX. századi Magyarországon” című váloga­tása is, ahol a JPM a Nemzeti Galériával közösen szerepelt. Jelenleg is látható a bécsi Col­legium Hungaricum galériájá­ban a „Lélek és szín” című, a nagybányai művésztelep alko­tóit bemutató gyűjtemény, itt is találunk Pécsett őrzött munká­kat. Hozzánk az utóbbi időben csak a pécsi születésű zágrábi festő, Zlatko Prica képei kerül­tek. Huszár Zoltán igazgató friss tárgyalásokról is beszámolt.- A magyar és a francia kul­turális minisztérium támogatá­sával juthatnánk ki a „Magyar kultúra Franciaországban 2001” című nagyszabású ren­dezvénysorozatra. Jelenleg a Csontváry- és a Zsolnay-gyűj- temény került szóba, a francia vendégek megnézték mindket­tőt, a következő lépésben pedig franciaországi intézményeknek kínálják fel. A Csontváry-ké­peket Párizsban láthatná a kö­zönség, a Zsolnay-anyagot pe­dig Nancyban vagy Lyonban, illetve a fővárosban. A költségek óriásiak, de sze­rencsére a vendéglátó intéz­ményt terhelik. Másként ki sem mehetne a kétmilliárd forintra becsült Csontváry-anyag, ami 55 képet foglalna magában. A csomagolás, a szállítás hatal­mas pénzeket emészt fel, a vásznakat légkondicionált lá­dákban kellene utaztatni, s a biztosítás is jelentős összeg. A múzeum nem kap pénzt a be­mutatott művek fejében, de a kiadványok, katalógusok jog­díja az övé, illetve az itthon be­zárt kiállítás miatti kiesett bevé­telét is kérheti. A Zsolnay-gyűjteményből a tervek szerint közel 160 darab utazna, a válogatás címe: „A historizmustól az art deco-ig”. A JPM-hez Helsinkiből is érkezett megkeresés, az ottani Magyar Intézet Turkuban, Észtországban és Lettország­ban 2000-ben mutatna be Vasa- rely-műveket. Törökországban a pécsi Múzeum Galériában most is látható, a Zsolnay Mik- lós-féle keleti gyűjtőút relik­viáit várnák szívesen, míg Krakkó a Csontváry-képeknek adna otthont jövőre, amikor a város az „Európa kulturális fő­városa” címet kapja. H. I. Gy. Hírcsatorna Koncert a Bazilikában. A „Püspökvári zenés esték” következő előadása június 3-án 19 óra 30-tól lesz a Pé­csi Bazilikában, amelyen a Pécsi Szimfonikus Zenekar lép fel Günter Kahlert ve­zényletével. Képzőművész a Közelí­tésben. Az egyetemisták és fiatal alkotók Közelítés Művészeti Egyesülete Bál­ványos Levente képzőmű­vész tárlatát nyitja meg má­jus 25-én 19 órakor Pécsett, a Mátyás király utcai Köze­lítés Galériában. A kiállítás keddtől péntekig 14-től 18 óráig látogatható. Néptáncantológia. A Ba­ranyai Felnőtt Néptáncanto­lógia II. Műhelytalálkozója május 29-én 14 órakor Ko- zármislenyben lesz a sza­badtéri színpadon. Szalat- nak, Boda, Kozármisleny, Pellérd, Szigetvár, Mágocs, Hosszúhetény és a Duna Táncháromszög együttese lép fel, amelyet tánctanítás és táncmulatság követ. Nemezkiállítás Magyar - lukafán. Május 23-án 10 órakor a magyarlukafai fa­luházban nemezkiállítás nyílik Balaskó Attila, Csille Márta, Oroszi Emma, Pilári Gábor, Pócs Judit és Vajda Zsuzsa munkáiból. Boszorkányok, démo­nok. A koraújkori boszor­kányüldözésekről tart elő­adást Frazon Zsófia, a JPTE néprajzi tanszékének meg­hívott előadója május 26-án 17 órakor Pécsett a Bagoly­fészek Könyvesboltban. Az utolsó nagy vállalkozás a Csontváry-anyag utaztatása volt A szellem fényes napvilágánál Fiúk-lányok feketében, kezükben fehér bottal. Fénykereső tánccal kezdődik az előadás Harnóczy Márta, a Komlói Szín­ház és Hangversenyterem igazgatója rendezésében. A lengyel Kaczmarek drámai filmzenéje szól. Vakok és gyengén látók lépnek színpadra, hogy verset mondjanak. Vak költők verseit. Bach Singers - Light Négy éve született a „Boldo­gok, akik még szeretnek” című előadás, egy év múlva a „Csa­vargók”, a fiatalok keserves helykeresését visszhangozva. Tavaly a nagyon fiatalon el­hunyt, Erdélyből áttelepült költő, Molnár Zoltán em­lékműsora. A hét közepén a „Hangok a sö­tétből” című összeállítással ismét egy rendhagyó produkció lepte meg a közönséget.-Ha Komló polgá­rainak, fiatal­jainak a sor­sát nézem, mintha ezek az előadások a város hely­zetét is tük­röznék.- Valószí­nűleg így van. Komlói va­gyok és szere­tem az embe­reket. Ettől kicsit szenvedek is, mert az örömükkel és bánatukkal együtt szeretem őket. Ahhoz, hogy örülni tudjunk, a bánatot muszáj kibeszélni magunkból. E alékszem, a Molnár Zoltán- műsorhoz, akit személyesen ismertünk, milyen nehezen fog­tunk hozzá. Azt mondtuk, az előadást egyszer megcsináljuk, aztán soha többet. De a közel­múltban Csíkszeredán is fellép­tünk - hétszáz ember jött el! - ahol utána megrendültén mond­ták, hogy hazahoztuk őt a szü­lőföldjére. De ezzel még mesz- sze nem teljes a sor. Június 7-én a „Mama” következik. A mű­sor, amelyben tíz év körüli gye­rekek is fellépnek, igazából személyes dolgokra, olyan sze­replők történeteire épül, akik korán elvesztették azt, aki szá­mukra a legdrágább volt.-Négy vak, illetve gyengén látó ember mondott verset az esten. Ki választotta ki a verse­ket, milyen volt velük dolgozni, tudván, hogy a költészet általá­ban „képes” beszéd?-Az előadás a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége kom­lói szervezetének felkérésére született — a kutyával a néző­térre sétáló és kitűnően verselő Lovrek József például a titká­ruk. A táncosok Ágotái Zoltán vezetésével, azt hiszem, jól ki­egészítették az előadást. A ver­seket magam választottam ki az „Óda a fényhez” című 1992-es kiadású kötetből, amely közel negyven vak vagy gyengén látó költő verseit tartalmazza. Azt azért tudni kell, hogy a Versmon­dók nem született vakok, s ők né­gyen - Grávicsné Bartos Mária, Csonka Ferenc, Rupa Attila és Lovrek József - maguk jelentkez­tek. Egy szemer­nyi helye nem volt önsajnálat­nak, szánalom­nak, s nemcsak arról van szó, hogy egyenrangú munkatársakként dolgoztunk, de megtanultam, hogy ők ugyan­úgy teljes értékű emberek, akik színházba járnak, minden iránt ér­deklődnek, sőt nagyon tájéko­zottak a világ­ban. Amikor egy-egy versnél hosszabban magyaráztam volna, szóltak - hogyne, ezt ők nagyon jól ismerik. Még viccet is meséltek két színész találko­zásáról, akik régen látták egy­mást. A „Csend legyen!” című vers azért példa arra, ahogy egy vak ember látja a világot, hogy neki még nagyobb szüksége van a lelki békére, segítségre a hangok zűrzavarában. Bóka R. Séta az irodalomban Megjelent a „Sétatér” című transzkultu­rális folyó­irat Vadas Gyula által szerkesztett idei máso­dik száma. A közéleti-irodalmi indít­tatású periodikában versek­kel búcsúznak a költő, a ta­nár és folyóiratszerkesztő Mihalik Zoltántól, aki a kö­zelmúltban hunyt el. Ismét vannak búvárko­dásra késztető meglepetések is. Békés Sándor, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának vezetője (képünkön) egy­korú tanúk, hadtörténészek emlékezése és dokumentu­mok alapján idézi meg Jány Gusztáv vezérezredesnek, a Donnál elpusztult 2. hadse­reg parancsnokának szere­pét és elítéltetésének körül­ményeit. Szabó Szabolcs ta­nár a drog és az alkohol ve­szélyének kitett gyerekek motiváltságát, családi hátte­rét és a megelőzés módjait elemzi tanulmányában; Demeter Enikőnek, a Janus Pannonius Gimnázium diák­jának díjnyertes tanulmánya a régi, jóízű verselemzések világába vezet Janus Pan­nonius költészetének, létfi­lozófiájának vizsgálatával. Ami a verseket illeti, a most hatvanéves Rozvány Györgytől, Kovács József Hontalanig, Hegedűs Judi­tig gazdag a választék. A szerkesztőség erdélyi ven­dégének, a Ceausescu üldö­zött ellenzékéhez tartozó Ki­rály Károly naplójából kö­zöl részletet a Sétatér. B. R. A napokban megjelent a pécsi Bach Énekegyüttes második CD-je Bach Singers - Light címmel. Az 1985-ben alakult, és azóta folyamatosan komoly szakmai és közönségsikert elérő együt­tes ezúttal könnyebben emészt­hető, de nem kisebb énekesi feladatot jelentő műsorral je­lentkezett. A tizennégy éves énekegyüt­tes Dobos László művészeti ve­zető (képünkön) irányításával a hagyományos kórusmuzsika hosszabb lélegzetű, értékes da­rabjainak megszólaltatását tűzte ki célul, s a megalakulás óta ilyen szellemben tevékeny­kednek. Előadták már a rene­szánsz gyöngyszemei mellett Bach motettáit, majd a régi an­gol zene nálunk kevésbé ismert remekeit, főleg T. Tallis és Pur­cell műveit, s mára a régi angol zene egyedülálló tolmácsolóivá váltak Magyarországon. Mindezeken túl azonban mű­sorukban szerepeltek Bach or­gonaműveinek, szvit-tételeinek Hogy Puskin és Turgenyev több is lehet a kötelező vagy az ajánlott irodalomnál, bi­zonyítja az a könyv, amely „Művek, kapcsolódások” címmel jelent meg nemrég a Pannónia Kiadónál. A Puskin és Turgenyev tanul­mányok alcímet viselő kötet Hetesi István több évtizednyi kutató- és elemző munkájának termése. A JPTE Klasszikus Irodalomtörténeti és Összeha­sonlító Irodalomtudományi Tanszékén tanító docens fő ku­tatási területe a XIX. századi európai, főként orosz irodalom. átiratai is, de népszerű filmdalokat, jazzt vagy akár könnyű­zenei átirato­kat is megszó­laltatnak. Gyakori kül­földi és hazai fellépéseik mellett rendszeres közreműködői a Filharmónia hangversenyeinek, nagysikerű stúdiókoncerteket adnak a Ma­gyar Rádióban, s fellépnek a Pécsi Szimfonikus zenekarral olyan művek megszólaltatásá­ban, mint Bach Karácsonyi ora­tóriuma, János passiója vagy Händel Messiása. A mostani lemez, amint a light szócska is finoman utal rá, azoknak a zenebarátoknak szól, akik kedvelik a könnyű és ko­molyzene határán álló műfajo­kat, vonzódnak a klasszikusok örökzöld melódiáihoz, de ugyanakkor igénylik a rendkí­vül tiszta hangzást és az igé­nyes, magas színvonalú meg­szólaltatást. Cs. L. Könyve is két, e században alkotó íróról szól, akik a világ- irodalmi hagyományokból asz- szimilálnak mindent, ami írás­művészetüket segíti, ám amikor már Európában is egyre olva- sottabbakká lettek, az ő műveik váltottak ki termékenyítő ha­tást. A lelki és szellemi rokonság Puskinnal és Turgenyevvel a hazai olvasó számára sem lehet idegen. Nem volt az a szerző számára sem, aki tíz tanulmá­nyát tette most közzé. A kötetet a pécsi Művészetek Házában is bemutatják, 27-én 18 órakor. H. I. Gy. Irodalmi rokonlelkek V i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents