Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-21 / 138. szám
1999. május 21., péntek Háttér - Riport Egy város, amit Pécsnek hívnak Úgy van az, hogy sokan szeretnének, próbálnak „felelős városlakóként” töprengeni, jobbítani annak a helynek a sorsán (?), állapotán, ahol élünk. Vagy sikerül, vagy nem. A városnak ettől még lesz arca, sorsa (?), lesznek velünk együtt történő mindennapjai. Ez így természetes - nekünk. De mi van azokkal, akik Pécset valamiért választották, messziről jőve, idegenként. Akik, ha nem is repülővel szállnak fölébe, de bármilyen más közlekedési eszközzel érkeznek Pécsre külföldről, azoknak legelőször is térkép e táj. Már ha vannak olyan szerencsések, és rendelkeznek Pécs-térképpel. Jönnek, néznek, látnak, győzik is többnyire, aztán mennek. Lehet, hogy soha többé nem térnek majd vissza, de azért kellemes emléket őriznek egy régi napról, amikor Fünfkirchent, Pécsül vagy Pexet meglátogatták. Ám ezeknél sokkal többen vannak, akik visszatérnek újra és újra, sőt vannak, akik beleszeretnek a városba, és maradnak. Még az sem lehetetlen, hogy örökre! Egy ekkora városban, egy megyeszékhelyen állandó a külföldiek mozgása. Kik ők? Turisták, kongresszu- sokra-tárgyalásokra érkező szakemberek, diákok, vendégművészek. Szabóné Késmárki Andrea, a pécsi Városi Rendőrkapitányság Idegenrendészetének vezetője összefoglalóan arról szól, hogy igazából nem lehet manapság kontrollálni, hogy kik, hányán és milyen minőségben fordulnak meg külföldiként a városban. A Romániából, Horvátországból, Jugoszláviából, Ukrajnából érkezők elméletileg 30 napos tartózkodásra jogosultak, míg a németek, osztrákok, lengyelek, franciák, bolgárok 90 napig lehetnek nálunk, a britek például 180 napig. Ám mindezen határidők ellenőrzése legalábbis nehézkes annak fényében, hogy az eltelt időt az útlevélbe ütött pecséttől kellene számítani - ám az a pecsét vagy van, vagy nincs. Az utóbbi években szintúgy megjelenő kínaiak eleve huzamosabb tartózkodásra érkeznek, ők a megyei idegenrendészettől kapnak tartózkodási engedélyt. Az sem jellemző, hogy egyes országokból érkező személyekkel több gond, vagy rájuk több panasz lenne, mint a más nációbeliek esetében. Mindig embere válogatja, hogy akár az engedély nélküli munkavállalásba vagy egyéb esetlegesen törvénybe ütköző dologba ki vág bele. Összességében az mondható el, hogy az egy-két napra Pécsre érkező külföldi, ha kirívó módon nem hívja fel magára a figyelmet, nem kerül a rendőrség vagy az idegenrendészet látóterébe. Simon Wintermans (Hollandia, Amsterdam) 34 éves köz- gazdász-nyelvész-művészettör- ténész, jelenleg cementlapokkal kereskedik. 1998 februárjában telepedett le Pécsett, bár előtte természetesen régóta és sokszor megfordult itt turistaként.-Mikor 1986-ban nyaraló diákként először jártam Pécsett, alapvetően szépnek találtam, s bár az itt töltött két-három napról olyan nagyon sok emlékem nincs, valahogy mégis úgy éreztem, hogy hosszú távon ez egy kicsit unalmas városka. Emlékszem, akkor bosszantott, hogy képtelenség volt bárhol is autót bérelni! És egyébként is, a először magától értetődő volt számomra, hogy a családommal Hollandiába megyünk és ott élünk. Ám mindent egybevetve (lakás- és állásügyek okán) be kellett lássam, hogy egy fiatal házaspárnak két gyerekkel mégis Pécs ígérkezett üdvözítőbbnek - legyen ez bármily furcsa is! Persze, hogy sajnáltam odahagyni szép Amsterdamomat, de addigra már tudtam, hogy Pécs egyáltalán nem egy „szörnyű hely”. Természetesen, ha valaki alaposan megismeri, látja a határokat is, hiszen a belváros nem több, mint három-négy szép utca, és olyan kocsma, ami nekem igazán tetszik, talán egy, ha akad. Amsterdamban pedig annyi, hogy egy élet nem elég hozzá, hogy az összesét végiglátogassam.-Ugyanakkor paradox módon, éppen a lassúbb, nyugodTöbben visszatérnek újra és újra, sőt vannak, akik beleszeretnek a városba „Keleti Blokk” számomra akkor még valami furcsa kaland volt, ahol a határon megnézik az útlevelet, vámvizsgálat van, és az egész olyan volt - már inkább a boltok kínálatát értve ezen -, mint egy időutazás húsz évvel korábbra. Ugyanakkor, mikor Orfűről stoppal jöttem vissza, egy nagyon rendes, angolul is jól beszélő fiatalember vett fel, aki azonnal felajánlotta, hogy aludjak nála, mert a gyerekei amúgy a Balatonon vannak. Majdnem egy évtizeddel később ez az ember lett a vállalkozásom kültagja!- Mikor aztán úgy alakult az életem, hogy itt nősültem meg, tabb élet egyben Pécs nagy előnye is. Itt még van arra idő és kedv, hogy egy boltban odafigyeljenek a gyerekekre, rájuk mosolyogjanak. Nálunk ez nincs, kiveszett az emberekből a tolerancia. Mindenki rengeteget keres, de akkora a hajtás, a stressz, hogy a szabadidőt, a saját barátainkat is úgy kell „menedzselni”.- Ami - sajnos - engem kicsit mindig megmosolyogtat, az Pécs önmagáról kialakított képe. Már mint hogy „mediterrán város”: nem igaz. Az, hogy jó időben sétálnak néhány an a Király utcában, még nem varázsol olyan hangulatot, mint Délen, ahol éjjel kettőig nyüzsgő élet folyik, a gyerekek kint játszanak az utcán, és el lehet veszni a tömegben. Ez nem azt jelenti, hogy Pécs rossz hangulatú lenne, de nem mediterrán. A másik a kultúrváros mivolta. Magyar viszonylatban ez tényleg megáll, főképp a remek múzeumoknak köszönhetően. De egy európai összehasonlításban (hasonló nagyságú városokat értve) már nem olyan rózsás a helyzet, főképp a kortárs művészete terén - bár ennek valószínűleg inkább anyagi okai vannak. Cathrine Feidt-Illés (Franciaország, Nancy) hazájának tiszteletbeli konzulja lassan negyedszázada, 1975-től él Pécsett, ide jött férjhez.-Mikor 17 évesen először jöttem ide, érdekes módon semmi különbséget nem észleltem a két ország között, bár igaz, hogy nem ugyanazokat a dolgokat tartottam fontosnak, mint ma. Amikor ideköltöztem, először az zavart leginkább, hogy nem tudtam francia módra főzni, nem találtam az alapanyagokat, a zöldségeket. Persze, az is furcsa volt, hogy nem tudtam szabadon mozogni. A rendőrség ugyan mindig megadta a kiutazáshoz az engedélyt, de maga az engedély- kérés ténye is nyomasztó volt. Amúgy, azt hiszem, a mindennapi élet alapvetően mindenütt egyforma. Amit ma élvezek Pécsben, hogy a korábbiaknál sokkal több gondot fordítanak az építészeti és várostörténeti emlékekre. Én fontosnak tartom a Pécs TV működését, azt, hogy lehet nézni a közgyűléseket, és a lakók megtudhatják, milyen döntéseket hoznak a nevükben. Ugyanez a helyzet a külföld felé való nyitással, hiszen a testvérvárosi kapcsolatok sok mindenben segítenek előre lépni.-Ami bosszant és nem tudom megszokni, az a nemtörődömség, már ami a környezetünket illeti. A város, a Me- csek-oldal ápolása egyáltalán nem a pénz kérdése, sokkal inkább idő és akarat kell hozzá. Ahányszor otthonról visszajövök, mindig olyan rendetlennek, ápolatlannak tűnik minden. Azonban, ha néha tőlünk még keletebbről térek vissza Pécsre, az egészen üdítő - hirtelen minden olyan szépnek, rendezettnek tűnik! Méhes Károly. "JPhetedik oldal — Jegyzet Diadalcsend A költői következtetés ^ is belejátszhatott abba, j|| hogy a rendszerváltás után a mai évforduló Iá lett a Honvédség Napja. ■ Hiszen Petőfi Sándor gjjp Budavár 1849. május 21-i visszafoglalásának hatására írta ezt a büszkén idézett verssort: „Te vagy hazám most a világ vezére ”. Ám tanulságosan jellemző, hogy ez a diadal egyike hadtörténelmünk legvitatottabb eseményeinek. A honvédek soha kétségbe nem volt hősiességét, vezetőik hozzáértését leszámítva saját jelenében is sokan felvetették, hogy végzetesen elvesztegetett idő volt az ostrom. S annak politikai propaganda okát és Kossuth befolyását látták. Aztán az újabb kutatások kimutatták, hogy a katonai vezetés dacos erőfitogtatása volt ez a diadal. Abban azonban semmi kétség nincs, hogy ilyen ünnepnapnak kell lennie egy olyan országban, amelynek históriája sajnálatos módon nem unalmas olvasmány azoknak, akik a kalandok, a hősiesen reménytelen harcok, a végzetes sorsfordulók leírásait kedvelik. A hadtörténészek és a politikusok annak idején ^ j úgy látták: mivel a ►1» nemzetközileg legisjjjp mértebbet, a déli ha■L rangzúgással emlékez. ■ tető 1456-os nándorfehérvári diadalt enyhén szólva problematikus lenne megünnepelnünk a helyszínen, a sok alkalmas közül válasszunk olyat, amely a honvéd szó fogalmához időben legszorosabban kötődik. És persze nem csúszik ki jelenlegi államhatáraink közül. A budavári diadal pedig az 1848/49-es szabadságharc tetőpontja volt. És ennek éppen 150 éve. A megemlékezés ennek ellenére feltűnést kerülően csendes. Még a petárdaraktárak mellett is lábujjhegyen járunk. Azok számára, akiknek a honvédelem hivatásuk; és azok számára, akiket állampolgári és hazafiúi kötelességből elsőként érint a feladat, most hiányzik az ünnepből a békesség meghittsége. Ahogy aggódó hozzátartozóiknak is. így, honvédelem ünnepén izgalmas hadtörténeti tanulmányokat és unalmas napi híreket vágynánk olvasni. Különösen Budavárról és Nándorfehérvárról. Dunai Imre Büdös Hosszú hónapok óta rossz a pécsi főpálya- udvar önműködő bejárati ajtaja. Tulajdonképpen ebben semmi különös nincsen, az önműködő ajtók arra valók, hogy rosszak legyenek, egyébként is van jobb és baloldalt egy-egy kis csapóajtó, a szerencsétlen utazni vágyó vagy azokat használja, vagy megkerüli az egész állomás- épületet. Ez utóbbi ráadásul különösen egészséges is, ezekben a koleszterindús időkben kifejezetten jót tesz a mozgás. Az ajtót nyilván meg lehetne csináltatni, gyanítom, azért nem teszik, mert hamarosan megint elromlana, akkor meg a javítás teljes költsége gyakorlatilag ablakon (akarom mondani ajtón) kidobott pénz lenne. Azt azonban sokáig elképzelni sem tudtam, vajon miért nem nyitják ki. Pedig nem volna egy utolsó dolog, az emberfia megy azokkal a marha nagy táskákkal, furakszik be a kis ajtókon, jó ha nem veri hasba saját magát. A főpályaudvari logika azonban sokkalta kacifántosabb annál, mint amit földi halandó elsőre felfogni képes. Történt, hogy jegyet szerettem volna vásárolni. Igen ám, de a pénztáros kisasszony egy árva szót sem értett a mondandóból. Már-már kezdtem volna azt hinni, hogy süket, de észrevettem, hogy az ablakba fúrt, elvben az emberi hang jobb terjedését elősegítő, kis, kör alakú lyukak egytől egyig le vannak ragasztva celluxszal. Amikor szelíden, az akusztikai körülmények ismeretében már hangosan rákérdeztem, miért- e csel, a kisasszony unottan azt válaszolta: azért, mert az emberek büdösek. Azóta tudom a választ. A főpályaudvar ajtaja azért van zárva, hogy az emberek ne menjenek be rajta. Lendvai Dávid hetedik oldal holnap Vita 16.) Pécs, Baranya és a régió jövőjéről indított vitasorozatunkban Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere kapcsolódik be. A legkisebb lélekszámú megye és megyeszékhely vezetői sajátos helyzetben vannak a régiós pozíciókért folyó küzdelemben. Arra törekednek, hogy az értékek bemutatása ne kisebbségi érzést sugalljon és kerülje el a provincializmust. Tárca..... Egy nekrológ elő- és utóélete. „A nagy ember azt szokta mondogatni, neki ugyan semmi a rang, a cím, de ha egyszer már megválasztották..." Portré A genetika gyógymóddá válhat majd Dr. Kosztolányi György orvosi akadémiai díjat kapott, ami nagy elismerés napjainkban. A tudós kutató eddigi munkásságát, eredményeit ismerte el a szakma. Intézete, a POTE Orvosi Genetikai és Gyermek-fejlődéstani Intézet kétesztendős, a legújabb a pécsi egyetemen. Oktató- és kutatóbázis. Most munkálkodik azon Kosztolányi György, aki a POTE rektorhelyettese is, hogy a gyermekklinika területén kisarjadt intézetének önálló épületet, épületegyüttest szerezzen. Ugyanis kinőtték a falakat, s meglehetősen kínos már e furcsa szimbiózis a gyermekgyógyászokkal, noha szinte mindenütt a világon genetikával a gyermekgyógyászok kezdtek foglalkozni az ősidőkben. Hiszen a gének okozta fejlődési rendellenességekkel - akár testi, akár szellemi zavarról van szó - a születés után, a korai gyermekkorban szembesül az orvos. Tényleg nincs mit? A professzor legnagyobb szomorúsága, hogy a genetikai gondokkal az orvostudomány ma még igazából nem tud megküzdeni - nincs terápia csak diagnózis -, azaz legfeljebb megállapítják a tényeket. Persze azért hasznos a megelőzésben: a genetikus tanácsokkal szolgálhat a gyermek- vállalás előtt avagy megpróbál „közvetíteni” a terhesség korai szakaszában (súlyos etikai döntés elé kerülve), hogy érzakodik: előbb-utóbb a rohanó léptekkel fejlődő genetika „gyógymóddá” is válhat. Ez a jövő nagy reménye, s a bizakodás nem nélkülöz minden alapot. Mert bár a gének birodalma nagyon zárt világ: nehezen megközelíthető, találtunk már e világba átjárókat. A professzor szerint ezen dolgozik Pécsett is ez az emberileg nagyszerű és szakmailag kiemelkedő team. Kosztolányi György az élet demes-e, szabad-e világra szerelmese; hobbija az értékek hozni a gyereket vagy sem. tisztelete a szép szeretete. Ha Mindenesetre a professzor bi- ráér, sokféle szabadidős tevéDr. Kosztolányi György genetikus professzor 1942-ben született Szekszárdon. Pécsett 1960 óta él; itt végzett orvosegyetemet. Intézete országosan is úttörő jellegű. A Méhes Károly alapozta genetikus-csoporthoz tartozónak vallja magát. Felesége biológus, lánya orvos, fia medikus. kenység vonzza, életmódja sportos, s talán akkor érzi legjobban magát, ha a kisjakab- falvi tanya körül végzett a kaszálással, s megpihenhet a frissen vágott fű illatában. Ugye, ki gondolta volna ezt, a Magyar Tudományos Akadémia orvosi-genetikai albizottságának elnökéről? Kozma Ferenc
