Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-18 / 135. szám
Koszovó a mi Jeruzsálemünk 1999. május 18., kedd _____________________________________________________HÁTTÉR - Kl 1»OK I Ma gyarországon évszázadok óta élnek szerbek. Viszonyuk a különböző kisebbségekkel és a többségi magyarsággal néhány időszakot leszámítva harmonikusnak volt mondható. A délszláv háború kirobbanása óta azonban méltatlanul sok ellenszenv kíséri ittlétüket. Hármójukkal beszélgettünk. Dr. Pavlov Milicával, a Pécsi Szerb Önkormányzat elnökével, Popovics István újságíróval és egy asszonnyal, aki nem kívánta nevét felfedni. Nevezzük hát csak egyszerűen A-nak. A.: Mindenre emlékszem, ami a II. világháború alatt történt, nem lenne szerencsés, ha a nevemet megmondanám. Itt születtem Magyarországon, s itt születtek őseim is a 17. századtól. Úgy gondolom, nem az a fontos, hogy valaki kisebbségi vagy magyar, hanem inkább az, hogy jó vagy rossz. Az én férjem horvát, két gyerekem van, mindkettő tanulta a szerbhorvát nyelvet.-Milyen különbség van a szerb és a horvát nyelv között? P. I.: Ha akarom, nyelvészeti, ha akarom politikai kérdés, hiszen sokáig egy nyelvről volt szó. A mindennapi beszéd szintjén kutya legyen, aki elsőre megmondja, hogy valaki horvátul vagy szerbül szólal meg. Ha méterrúdhoz hasonlítom, akkor abból 95 centi azonos, s csak 5 centi a különbség nyelvészeti szempontból. Előbb-utóbb lesz montenegrói és bosnyák nyelv is. Az én feleségem horvát, gyerekeim vegyes házasságból születtek, de nyelvi problémák még sohasem adódtak.- És vallásbéliek? P. I.: A szerb ortodox, a horvát római katolikus. Magyarországon minden szerb ortodox, vagy semmilyen felekezethez nem tartozik. Nekünk nem voltak reformációink, az egyház- szakadás óta így maradtunk. De visszatérve a politikához, a horvát háború miatt sok intézmény kettészakadt nálunk, így a televíziózás és a rádiózás is. A legújabb háború óta pedig a szerbek gennyes gócot jelentenek a világ szemében. Ha még egyszer meg kellene jelölnöm gyermekeim nemzetiségét, azt mondanám, hogy baranyaiak. Pedig a szerbségünket nem mi mocskoltuk be. A.: Ugyanígy gondolják az én gyerekeim is.- Tehát megváltozott a hazai szerbség helyzete. P. I.: Megnőtt a nemzetünk iránti bizalmatlanság, s bár korábban is volt egyfajta gyűlölet, de az kezelhetőnek bizonyult. Most az utcán, vonaton, kávé- i házban, mindenütt tetten érhető az ellenszenv. P. M.: Még a homokozóban is, én ugyanis ügyeletes anyuka vagyok. Az itthoni kisebbségi választásokon kétszer annyi önkormányzat jött létre, mint korábban. Csak a szerbekre leadott szavazatok csökkentek. P. I.: „Ide hozzuk a szerbeket, majd azok rendet csinálnak, ha a minisztériumok nem tudnak”, vagy „Ha Kasza Józsefnek a haja szála görbül, felrobbantjuk az egész Szentendrét”, mondta valaki két nappal a bombázások megkezdése után. Egy honvédségnél tartott 1995-ös felmérés szerint a katonák körében a legkevésbé népszerűek a cigányok és a szerbek. S ez a szerbellenes hangulat többek között a médiának köszönhető. A.: Huszonöt éve lakom békés szomszédságban magyarokkal, s a napokban mégis azt mondja nekem az egyik, miután meghívtam kávéra: „Ne haragudj, hogy szidom a szerbeket, de mikor hagyják már abba?” És a NATO mikor hagyja abba? Én átéltem a bombázásokat, amikor fölöttünk mentek a Gigant repülők, s akkor is sírtam, amikor folyt a horvát háború, mert akkor is emberéletekről volt szó. Felháborító a jó szomszédságról beszélni, s egyben szorgalmazni a NATO támadások fokozását.- Tulajdonképpen mikor kezdődött ez a válság? P. M.: Tito halála után elmérgesedtek a kapcsolatok a tagköztársaságok között, s voltaképpen 1991 óta folyik kisebb megszakításokkal a háború. Nem három, hanem egy hosszú háborúról van szó, mellyel a nemzetközi jog mint válsággóccal nemigen tud mit kezdeni. P. I.: Évszázadok óta tart a háború, amely talán még a Római Birodalom kettészakadásával vette kezdetét. Tito halála után a hiba akkor történt, amikor nyilvánvalóvá vált a szakadás, s a vezetők körbejárták Tito volt birodalmát, Milosevics pedig nem ment bele a konföderációba. A hat köztársaság laza konföderációjában a belső csatározások kezelhetőek lettek volna.- Voltaképpen mi a helyzet Koszovóval? P. I.: A magyar társadalom azt gondolja, hogy Koszovó önálló állam volt, amely most vívja függetlenségi csatáját. Pedig Koszovó a szerb államiság bölcsője, amely csupán autonómiát kapott Tito idején a Vajdasághoz hasonlóan. Amikor azonban az UCK elkezdte a tevékenységét, és független Koszovót akart, egészen más értelmet kapott az autonómia. Pedig az autonómia óriási volt. Engem Pristinában le is tartóztattak ottjártamkor a rendőrök, ahol minden rendőr albán volt. S még gyanúsabb voltam akkor, amikor megmondtam, hogy Pécsről jöttem. Ugyanis Koszovóban is van egy Pec nevű város, innen menekültek 1690-ben azok a szerbek Magyarország irányába, akiknek a leszármazottai vagyunk mi. Ez volt a nagy szerb vándorlás kiindulópontja. Koszovó tehát a mi Jeruzsálemünk. P. M.: Az UCK-t, melyet a nemzetközi jog terrorszervezetnek tart, partnernek tekintettek a béketárgyalásokon, s amikor meghívták őket Rambou- ille-ba, nemzetközi szereplővé emelték őket. P. I.: Nem csak a koszovói menekültekről van szó, hanem geopolitikai kérdésekről is, hiszen ezzel párhuzamosan sokkal súlyosabb események történtek a világon, mégsem bombáztak sehol. P. M.: Az albánok kivonultak a közigazgatásból, pedig abban az esetben, ha a legutolsó választáson elmegy az a közel hétszázezer koszovói szavazni, és összefognak a szerb demokratikus ellenzékkel, ma talán Milosevics nincs hatalmon. Az is kérdés, hogy miért nem támogatták az ellenzéket olyan hatékonysággal kívülről, hogy legyőzhesse Milosevicset. P. L: Az Egyesült Államoknak fontos a Balkán stratégiai szempontból, részben kontrollálhatja a folyamatokat, részben megakadályozhatja egy új erős iszlám állam létrejöttét a „Nagy Albánia” keretei között, hiszen a zöld vonal Törökországtól Bulgárián, Montenegrón és Macedónián keresztül húzódik Boszniáig, s az iszlám beékelődése a Balkánon nem érdekük. 1982-ben forgattam filmet Koszovóban azután, hogy egy évvel korábban szerbek menekültek el onnan. Rendkívül erős volt az autonómia, 56 féle albán újság jelent meg, rádiójuk, televíziójuk, iskoláik, könyvtáraik, egyetemük volt. A hivatalos neve a tartománynak egyébként Koszovó és Metohia. A Koszovó földrajzi fogalom, amely a Rigómezőt jelöli. A „me- toh” pedig szerb kolostori birtokokat, ugyanis 400 egyházi tulajdon található ott, ennek az északnyugati területnek a neve Metohia.- Mit tud a többség a magyarországi szerbekről? P. L: A többségi nemzetnek itthon nem sok fogalma van arról, hogy az itteni szerbek magyar állampolgárok. Még ismerősök is azt kérdezik tőlem, hogy mikor hagyjuk már abba, tulajdonképpen Miloseviccsel azonosítanak. Mi 300 éve élünk itt. És amikor felhívom újvidéki magyar tévés barátaimat, akkor hallom, hogy csak komppal tudnak átmenni a tévészékházba, s hogy ömlik a fekália a Dunába. Másnap pedig szétlövik a tévészékházat is, ahol a barátság jegyében forgattunk nemegyszer. S kiderül az is, hogy innen senki más nem hívta fel őket, csak egy magyarországi szerb, akit innen nézve Miloseviccsel azonosítanak, onnan nézve pedig a NATO-val. Cseri László A csodatévő ikon a mohácsi szerb templomban 7hetedik oldal Jegyzet Légből kapott ötlet Hajlamosak vagyunk hamar felejteni. Még szerencse, hogy G. Nagyné Maczó Ágnes egy teljesen új alkotmány megszövegezése után ismét jelét adja írói munkásságának. Immár piacon van ugyanis az Isten, haza, Torgyán család című, leleplező szándékkal íródott riportkönyv. Mit mondjak, rohanok megvenni. Bár a 236 oldalon - a címlapot leszámítva - egyetlenegyszer sem íródik le a párt- elnök-miniszter-klubelnök- sastulajdonos becses neve, mégis minden sor róla szól, no meg a családjáról. Tetszenek-e még emlékezni például Hingyi Beat- rixre? O ugye, az a bájos leányzó, aki köztudottan légügyi dinasztiából származik, s aki ennek folytán bekerült a Malév Rt. igazgatótanácsába, majd a liberális média gaz és elvtelen támadása nyomán kénytelen volt lemondani, csak azért, mert úgy hozta a balsors, hogy a Torgyáncsa- ládból választotta élete párját. Mindezt csak azért hozom föl, mert a napokban menesztette a közlekedési, hírközlési és lég-, akarom mondani vízügyi miniszter a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság vezetőjét. Nyomós okból: a lapátra tett főigazgatónak ugyanis halvány lila sejtése sem volt arról, hogy a Ferihegyi repülőtér négy hónapja engedély nélkül működik. Elfelejtette ellenőrizni. Szállnak le ezek a böhöm nagy gépek, itt a fél NATO, diplomaták jönnek, mennek, a repülőtérnek meg egy darab engedélye sincs, kész mázli, hogy nem jött az illetékes jegyző, és nem záratta be az egész hóbelevancot, mert akkor itt állnánk lopakodók nélkül. Az ilyen igazgatónak repülnie kell, nem vitás. Jelenleg azonban egyetlen jelölt sincs a helyére. Á minisztérium nem tudja, kit is válasszon. Mondom, még szerencse, hogy megjelent G. Nagyné Maczó Ágnes könyve. Lendvai Dávid Májusi eső Ugyebár ez az, ami aranyat ér. A májusi eső. Volt is idáig belőle elég, annyi, hogy már hallani a (mezőjgazda- sági szakértőket harangozni, ez most épp miért nem lesz jó. Mert a gondok folyamatosan gyülekeznek, annak ellenére, hogy az infláció dicséretesen 10 százalék alá szorult a hivatalos jelentések szerint. Más kérdés, hogy sokan gyanítják: ez a számítás szokás szerint úgy áll meg, hogy amíg a kenyér, hús, cukor 20 százalékkal drágult, a román villanymozdony és az orosz atomreaktor ára csökkent. Evidencia, hogy kevés háztartásban fogyasztják kis- kanállal a mozdonyokat, ám nem is ez a lényeg. Hanem az a bizonyos pszichés valami, hogy az örökké mumusként emlegetett infláció, lám, a kezünkhöz szelídült! De térjünk vissza az időjáráshoz, mert nagyon nem mindegy, hogy az ember merjen-e örülni bárminek is. Hogy süt a nap, hogy nő a kukorica, vagy éppenséggel mindennek az ellenkezője történik. Persze, a nyár olyan dolog, amit önös céljainkra is szeretünk felhasználni, nyaralás vagy még inkább szabadság fedőnév alatt. Sokan ilyenkor képesek fittyet hányni mindennemű nemzetgazdasági érdekre, és csak azért, hogy zavartalanul dögölhessenek kint a napon, elátkozzák az esőt. (Hiszen a júniusi, a júliusi, de még az augusztusi eső is aranyat, minimum ezüstöt ér.) A magyar nyárra ugyan nem az angol pázsitot nevelő napi eső a jellemző, de a huhogónak mindegy, az aszály legalább olyan adu a kézben, mint a belvíz vagy a talajvíz. Ne is ragozzuk tovább. A csapadék milliméterjeit és a napsütéses órák számát majd tanulmányozhatjuk az árcímkéken, legfeljebb az átszámítással lehetnek gondok. Én csak a benzinkutak árain csodálkozom mindig: itt már nincs semmiféle magyarázat, bejelentés. Igaz, a föld gyomrában, ahol a finom kis kőolaj lötyög, sosincs eső, se napfény, tehát minden mindegy. Méhes Károly Portré Édes és keserű elválások Május derekán sajátos hangulat tölti be a gimnáziumot. A ballagás előtti délután különösen. Az igazgatónő asztalán az érettségizők bizonyítványai sorakoznak aláírásra várva. Kiszámolta: 29 év alatt több, mint 3200 végzős diákjától búcsúzott.- Mindig a tanév elejétől írom magamban a ballagási beszédet. Elbúcsúzni nagyon nehéz, mert érzelmi és szellemi együttélést bomlik fel ilyenkor a tanár és a diák között. Akik elmennek, visznek belőlünk valamit, és hagynak is magukból olyan értékeket, amik gazdagítják az iskolát, a következő generációt - mondja merengve.- Borongás a kedélye.-A ballagás mindig egy kicsit szomorú. De ünnep is. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy nincs még egy reáltárgyat tanítottak. Másrészt kiváló, szigorú és igényes tanáraim voltak a gimnáziumban. Ez ösztönzött, hogy a kollégájuk legyek.- Sima volt a pályakezdés?-Csak Makón kaptam állást, ott is csak a fogyatékos állami gondozottak intézetében. pálya, ahol ennyire érzelemgazdag visszajelzést kaphat az ember a munkájáról, mint tanárként. Jól választottam.- Más is szóba jött? Dr. Szolcsányi Jánosné 1945-ben született Budapesten. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett 1968-ban biológiaföldrajz szakos tanári diplomát. 1970 óta tanít a pécsi Leó'wey Klára Gimnáziumban. 1983-tól igazgatóhelyettes volt, 1990-től igazgatója az intézménynek. Két gyermeke és két unokája van. Soha. Részint a családi hagyomány miatt. Apám jogász volt, de édesanyám tanár, és a nagymamám is. A századelőn Eperjesen az elsők egyike volt az országban, akik nőként De nem voltam elkeseredve. Kihívás volt. Utólag még inkább azt mondom, hogy megerősítette a hivatástudatomat. Megtanított arra, hogy a tanári pályán minden apró sikernek örülni kell, és érdemes bízni a gyerekekben. Aztán a féljem Pécsre került, és én megpályáztam az állást a Leőweyben. Nem sok reményem volt, mégis felvettek.- Milyen emléke van a tanárként átélt első ballagásról?- Háromszor voltam osztályfőnök. Az első négy év olyan volt, mint az első szerelem: édes és keserű, sok örömmel, sok bánattal. Amikor elköszönt az osztályom, annyira sírtam, hogy nem tudtam megszólalni.- Folytatódik a pedagógushagyomány a családjában?- Férjem intézetvezető kutatóorvos. Fiunk is orvosnak tanult, de elhagyta a pályát a filozófia kedvéért. Most végez az egyetemen. Lányunk azonban tanár. Ő ajándékozott meg két unokával minket. D. I. Város fogyókúrára fogva. Pécs népességének fogyása j nemcsak az ipartelepítés számára vet fel izgalmas í kérdéseket. A szociológus és az építész véleménye közös abban, j hogy a fejlesztés iránya néha csak pártérdekeken múlik. Portré Novacsekjános Kisbudmér polgármestere. Immár a | harmadik ciklusban az egyik legkisebb baranyai falu | választott embere. Pedig kaposvári születésű, aki a I városi életformából menekült családostul az apró faluba gazdálkodónak.
