Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)

1999-05-16 / 133. szám

1999. imgus 16. Magyarország - Dél-Dunántúl HHB ____ gidai Allergiás félelem Mohácson Mohácson elterjedt: sok gyerek légúti megbetege­déseinek az az oka, hogy Szerbia felől erre fújja a szél a felrobbantott vegyi üzemek mérgező gázait. A hír mindkét fele igaz. Való­ban sok most a légúti pana­szos gyerek, és Szerbiában valóban ért találat vegyi üze­meket, a kettő között azon­ban valószínűleg semmilyen összefüggés nincs. Legalábbis ezt erősíti meg érdeklődé­sünkre dr. Pávkovics Mária gyermekorvos. Szerinte a ké­ső tavaszi allergia a ludas: vi­rágzik a nyárfa, itt a pollen­szezon. Bár nem kevés gyerek szenved légúti panaszoktól, számuk semmivel sem több, mint a korábbi években volt. így szinte teljességgel kizár­ható, hogy a bombázások szomorú következményével állnánk szemben. Az azonban biztos, hogy az allergiával küszködőknek egyáltalán nem tesz jót, ha ilyen és hasonló rémhíreknek felülve idegeskednek, ez ugyanis fokozza a tüneteket. A szerzett allergiák jó része pszichésen leküzdhető. L. D. Hova utaznak a siklósi ebek? Nem lehet a kóbor ebek jo­gait a sárba tiporni. A ször­nyű siklósi sintértelepet az állatorvos bezáratta. De mi lesz a kutyákkal? Mivel a városnak nincs pénze a réginél humánusabb kutyamenhely ki­alakítására, feltehetően más te­lepülés fogadja be majd a sikló­si kóbor ebeket. A város vezetői tárgyaltak már a pécsi sintérek- kel és gondolkodnak Mohács­ban is. Hiszen sintértelep híján vészesen elszaporodnának Sik­lóson a kutyák. K. F. Kemény kihívás. Bár a Satopanth csúcsára már jó fél évszázada feljutottak, de az 1983-ban szervezett első ma­gyar Himalája-expedíció csak 6800 méterig jutott. Akkor ott volt Vörös László is, az egyik legnevesebb magyar alpinista, aki most ismét kísérletet tehet, hogy legyőzze a Magyar Hegy­mászó Oktatók Egyesülete által szervezett vállalkozás kereté­ben a hegyet. Bouquet Kálmán nem nevezi egyedülállóan nehéznek a fel­adatot. Mi több, a jövő évre ter­vezett Himalája-expedíció „elő­készületi mérkőzésének” tekin­ti. Ezzel együtt az útvonal, amelyen India felől a Ganges völgyéből indulva fel szeretné­nek jutni a csúcsra, legalább két közbülső tábor kiépítését igényli. Azt, hogy ki vagy kik lesznek azok négyőjük közül - a másik két társ Csikós József és Szlankó Zoltán -, akik az utolsó szakasznak nekiindulhatnak, a pillanatnyi kondíció dönti el. Ezért nem lehet még megmon­dani, ki lesz az első magyar a Satopanth tetején. Nem olcsó egy ilyen expedí­ció útjának megszervezése, fel­szerelése. Néhány, a vállalko­zásban jó reklámlehetőséget sejtő cég azonban máris a ritka magyar expedíció mögé állt. Bouquet Kálmán becslése sze­rint tagonként mintegy 300 ezer forint jelenti a minimális költségeket. A hegymászás veszélyes sport. Az alpinisták körében azonban az ésszerű kockázat vállalása természetes. A pécsi sportember fogalmazása sze­rint az ízt jelenti, ám óvakodni kell a túlfűszerezéstől. A Satopanth-on is lavinaveszély, jéggel fedett bordák, az ilyen magassá­gokban szeszé­lyes időjárásnak kitett részek vár­ják őket. Ők pedig mennek, „edze­ni”, egy kemény ellenféllel A Satopanth a nyolcezresekkel tűzdelt, félelmetes Himalája egyik csúcsa. Magassága 7075 méter. Ide készül egy négytagú magyar hegymászó csapat, közöttük a pécsi Bouquet Kálmán. Az expedíció augusztus végétői október elejéig tart. Hl M. A. ■MHW Garéban minden változatlan Uveggömbök helyett léggömb Úgy tűnik, pont kerül a görcsönyi javaslat végére, amelyről nemrég írtunk. A Környezetvédelmi Minisztérium kivitelez­hetetlennek tartja Besenyői Géza javaslatát: üveggömbök­ben tárolják a garél veszélyes hulladékot. „Ez bizony elég tekintélyes mé­retű épület” - kommentál leve­lében Biacs Tamásné dr., a KM főosztályvezetője. Számításaik szerint a szennyező anyaggal és földdel megtöltött üveggöm­böket 100x175 méteres, leg­alább öt méter magasságú épü­letben lehetne csak elhelyezni. Egyéb számításokat is végez­tek. A 200 köbdeciméteres gömbökből 70 ezer darab kelle­ne. A szükséges mennyiséghez 6 ezer tonna üvegre van szük­ség. Egy-egynek a súlya üresen 90, megtöltve 400 kilogramm. A minisztérium véleménye szerint mindez milliárdos költsé­get igényelne. Vagyis a üveg­gömbös megoldás - léggömb, mert a tárolás nem old meg sem­mit, az anyag veszélyes volta vál­tozatlanul megmarad. Biacsné szerint „A hulladék ártalmatla­nítása utódainkra marad. ” Bessenyei Géza azonban nem adja fel. Szerinte csak 5600 gömbre lenne szükség. Rosszak a KM számításai, véli. „Szívesen egyeztetném elképze­léseimet a minisztérium szakér­tőivel. ” M. A. Kaposvár új uszodája Több mint 100 milliós költséggel épült meg Kaposvárott a városi fürdő új úszómedencé­je. A létesítményt ma avatja fel dr. Szita Ká­roly polgármester. ■? Még a múlt évi költségve- I ■ tésben teremtették meg a I lehetőséget a vízforgató­val felszerelt 50 méteres I medence korszerűsítésé- j hez. A kivitelező közbe- 1 « szerzési eljárás után kap- sj ta meg a megbízást, s tar- j tóttá az építkezés szerző- i dés szerinti ütemét. A |j medence építése idén áp- I rilis végén fejeződött be, azóta a próbaüzemek | folynak. A 102 milliós beruhá- | zási összeg magába fog- j lalja a városi fürdő ener- I giaellátását szolgáló I transzformátor költségeit | 1 *s­A medence befogadó || képessége 2200 köbmé tér, ez a mennyiség meg­közelíti Kaposvár napi ;j I vízfogyasztását. M. A. Bonyhádi önzetlenek A bonyhádiak mindig is híresek voltak arról, hogy ragaszkodtak középiskoláikhoz, mondván, hogy egy városnak igazán a di­áksága jelenti a jövőt. Ez ki­emelten értendő az 504. számú szakmunkásképzőre is. A város vezetői azt mondták: annak kö­szönhető a gazdasági rendszer- váltás zökkenőmentessége, hogy a korhoz mindig is alkal­mazkodó szakképzőjük volt. Mégis veszélybe került az in­tézmény. Anyagi okokból visz- sza kellett volna adniuk a me­gyének, ami azt jelentette vol­na, hogy Bonyhád városának fenntartásában nem marad kö­zépiskola. Ez pedig szellemi le­épülés, hiszen ezután nem ők irányítják, hol, milyen szakmát tanítsanak. A szakmunkáskép­ző azonban megmenekült. A város vállalkozói egy ember­ként sorakoztak fel az intéz­mény mögött, és vállalták, hogy megoldják a jövőben a gyakor­lati oktatást, azaz átvállalják a képzési költség jelentős részét. A képviselő-testület nem te­hetett mást, mint megszavazta: a szakmunkásképző Bonyhád város irányítása alatt marad. Hazafi J. Védett lányok Szigetváron Az állami gondozott, lakás­otthonokban élő fiatalokat is veszélyezteti az alkohol, a dohányzás és a korai szex. Nincs ez másképp Szigetváron sem. A Lakásotthonok Igazga­tósága szállásain most már mintegy 160 különböző korú lány és fiú él. Inkább a dohány­zás és az alkohol jelent gondot. A szex már ritkábban jelent problémát - mármint a nevelő­munkában -, de természetesen előfordult itt is, hogy sürgősen „helycserés költöztetésre” volt szükség. A tinédzserkorban lé­vő, a nevelők védelme alatt álló lányok egyébként megkapják a szexuális felvilágosítást. Sőt, a védelmet megerősítik a nevelők az effektiv védekezőszerek is­mertetésével és használatuk szorgalmazásával is. Egyébként - állítják a gondo­zottakat tanító általános isko­lákban - ezek a gyerekek sem rosszabbak a dohányzás, az al­kohol, a korai szex terén, mint a többiek. M A.- Ne csoszogj!- Hogy mit ne?- Azt mondtam, hogy ne cso­szogj! Hüledezve figyelem a lába­mat, meg hallgatózok a busz­megállóba menve, és tényleg, mintha surrogna a gumitalp. Ahogy elkerülnek ifjabb járóke­lők, figyelem a lépteiket, a rit­mus ugyanaz, a lépések száma is, és mégis jobban haladnak. Rövidebbeket lépek, és tényleg csoszogok, pedig nem bő a ci­pőm, mégis lassabban haladok. Persze, már jó néhány évtizede. Nem szomorodtam el - ma már sok mindent egykedvűen ve­szek -, inkább bosszantott, hogy mások figyelmeztettek ar­Illatos napfény ra, amit már jómagam is gyaní­tottam. Az öregembernek lelas­sulnak a mozdulatai, gesztusai, télen nyafog a hidegre, nyáron a melegre, minden baja van, sza­porábban lélegzik -, ha meg las­súra veszi a lélegzetvételt, akkor fuldokol. A buszon már ősz hajú utasok is átadják a helyü­ket, nyilván messziről lerí ró­lam, hogy még vénebb vagyok. Igaz, kényelmesen ülve kön­nyebb szemügyre venni a fiata­lokat, akik nevetgélnek, hango­sak, hátukon hátizsák - a jó ég tudja miket cipelnek, de jól áll nekik. Mellesleg a tavasszal lát­tam a tévében: egy nemzetközi filmfesztiválon a világhíres film­színésznő gyönyörű, bokáig érő ruhát viselt, és ugyanabból az anyagból, de hátizsákot is áltál- vetett a vállán - úgy szállt ki a kocsiból, tündöklőén, mint a ta­vasz. Valamikor ilyen szépek lehet­tek az intézmény folyosóján pa­pucsban csoszogó - enyhén szólva korosabb - fehér hajú hölgyek, nagy- vagy dédanyák. Most a hálóingük kilóg a pon­gyola, a fürdőköpeny alól, rossz a szívük, de szinte valamennyi­en túlzottan is kövérek, húsuk kitüremkedik a hasuk alá csú­szott öv alól. Csupán egy volt sovány köztük és halk szavú, aki soha nem talált be a kórter­mébe, mindig összetévesztette az egyforma ajtókat. Idejut az ember, mire megöregszik. Az if­jú ápolónők szépek, mert fiata­lok, akár a zsúfolt buszok diák­lányai, akik az ülések között kupacban állanak, hangosan csicseregnek és magyarul. Ezt azért kell hangsúlyoznom, hogy ennek ellenére nem értem meg, miről társalognak. Csak szótöredékeket hallok - mint afféle kódjeleket, amelyeket csak a beavatottak értenek. Ők értik. Én nem. De hát ez sem szomorít el, csak úgy eltűnő­döm, hogy az ember idővel, szerencsére néha hosszú idő múltán mennyire leépül, visz- szavonhatatlanul. Egy majálison is részt vettem - örültem, hogy meghívtak -, ül­tünk a pázsitra állított asztalok­nál, volt kötélhúzás is, a vesztes húzók henteregtek a földön, a másik csapat majdnem felszán­totta velük a kertet, de két ifjabb lány (na jó, már asszonyok) úgy tekeregtek a földön, mint a kro­kodil, amikor a vízbe rántott an­tilop combját próbálja leszakíta­ni, saját tengelye körül pörögve. Nagy röhej volt és majális. Egyszer régen, még gyerek­koromban valakitől azt hallot­tam, hogy az öregeknek szaguk van. Biztosan van benne vala­mi, mert például nagyanyám­nak kicsit dohos és almaillata volt, az előbbit a földes falusi szoba okozta, ahol a szekrény­ben tartott ruhák dohosodtak a nedvességtől, az alma meg ott volt a szekrény tetején pirosán és sárgán. De hát most is van af­féle „öreg illat”. A tisztálkodás ellenére is. Talán, mert romlan­dó az emberi test, bőr, hús, csont? Biztosan. De a fiatalságnak aztán tény­leg illata van. Főként tavasszal, nyár elején. Állj csak egy ifjú lány mellé a megállóban vagy a járdán, a villanyrendőr alatt. A lány szép és napillata van. A ha­ja is fénylik. A naptól. A napillat fényes és felemelő. És talán . . . egy kicsit fájdalmas is. W aMw-LfiiJ-fli

Next

/
Thumbnails
Contents