Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)

1999-05-09 / 126. szám

Pécs örökségének legrégebbi rétegei a föld alatt vannak. Ezt persze nemcsak a régészeknek kell figyelembe venni.

Huszár Zoltán, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője nemrég levelet írt Pécs illetékes alpolgármesterének, és egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett. Az utóbbi időben ugyanis a város több részén, régészetileg védett vagy fontos helyeken is úgy adtak ki építési engedélyeket, hogy arról nem értesítették a múzeumot. A beruházóval pedig nem tudatták, hogy a kulturális javak védelméről szóló törvényből milyen kötelezettségei származnak. A múzeum így nem tudja ellátni hatósági feladatait, vagy, ha a munkát kénytelen leállítani, az többnyire már az értékek megrongálódása, esetleg eltüntetése után történik.

Papp Béla alpolgármester készséggel fogadta az egyeztetési jó szándékot: a törvényi kötelezettség tény, és valóban történtek azzal ellentétes építési engedélyezések.

Az utóbbiak közül kirívó, hogy a régész csak véletlenül arra járva szerzett tudomást a Váradi Antal utca 7- ben megkezdődött építkezésről, amely római kori védett területen folyik. A Czinderí utcában hipp-hopp felhúztak épületeket - régészetileg értékes helyen. Hasonló az eljárás a Munkácsy és Tímár utca sarkán is.

A törvény pedig kimondja: földmunkával járó fejlesztésekben, beruházásoknál a nyilvántartott régészeti lelőhelyeket el kell kerülni. Ha ez meghiúsítaná a másutt nem megvalósítható beruházást, vagy aránytalanul megnövelné a költségeit,

akkor a lelőhelyet előzetesen fel kell tárni. A költségek fedezetét a beruházáséból kell fedezni. A teljes összeg 9 ezreléke a minimum, amivel persze el kell számolni.

Mivel évek óta nem telik előre tervezett ásatásokra, a régészeknek nagy szükségük van pénzre a földmunkák során előkerült leletek mentéséhez. Hogy milyen apró morzsákról van szó, azt a szintén múzeumi engedély nélkül kezdett Jókai utcai közműépítés mutatja.

Itt a város, illetve Közüzemi Rt. máig értelmezési vitában áll a múzeummal. Ugyanis a 40 millió forint munkából csak 16 milliós részt ismernek el új beruházásnak, a többi már feltárt területen megvalósult rekonstrukciónak veszik. A régészek szerint viszont 30 falmaradvány bukkant elő. Az értelmezési részen túl a vita tárgya alig negyedmilliós különbség.

Mindenkinek, aki földmunkába akar kezdeni, előtte fel kell keresnie az illetékes megyei múzeumot - legalább információért. Ugyanis a „kincskeresők” miatt a védett régészeti területek lajstroma nem nyilvános adatbázis. Dunai I.

Takarítás, 5 óra: 300-600/óra Takarítás, egész nap: 3000-5000 Ft Házvezetés: 60.000-100.000/hó Kerti munka: 1000-3000 alkalmanként

Gyermekfelügyelet: 400-600/óra

hogy így meg úgy elégedetlenek. Ugyanakkor manapság az is nagy dolog, hogy valaki beenged egy vadidegent a lakásába. Ezt is ki kell érdemelni!

Állandó, tehát a házba beköltöző házvezetőről Pécsett egyelőre nem tudni. De mivel minden „svarc”, elképzelhető, hogy itt is van ilyen. Miután, ha a fővárosban már „főállásban” dolgoznak házaknál egyetemistáktól meglett háziasszonyokig, akik nap mint nap, akár egy munkahelyre, úgy indulnak kenyéradóikhoz.

Ebben a szakmában a férfi munkaerő szerepe speciális: inkább alkalmi, gépkocsival kapcsolatos teendőket, illetve kertészeti munkákat bíznak a kipróbált, tapasztalt szakemberekre, akiknek a nevét - ha beválnak - körözik a jobb társaságban.

Méhes K.

bejárónők és tarifák

Márta a harmincnyolc év munkaviszony után járó nyugdíjjal nem engedheti meg magának az otthonülést. Takarít, bejárónő pécsi családoknál.- Sokan igénylik ma már ezt a munkát, olyanok, akiknek nincs idejük a pénzkereset mellett - mondja. - A nők 80 százaléka utál vasalni. Megcsinálom, még egyedül élő férfiaknak is. Akár csak a nagytakarítást - porszívózást, bútorkárpit- és szőnyegtisztítást -, hiszen ez tényleg nehéz, és nem is mindenki ért hozzá.- Sokan szeretnének effajta munkához jutni. Engem is nyaggatnak, kérnek gyakran: szerezzem be őket „valami jó helyre”. Hogy a háziak legyenek kedvesek, szimpatikusak, ne pedig szekántak, akik másnap rátelefonálnak az emberre,

Drogsegítség Bonyhádon

Bonyhádon jé eredményeket értek el a drog- megelőzésben: bűnügyi értelemben gyakorlatilag a térségben nem lehetett beszélni kábítószerezésről.

Előfordult, hogy vadkendert termeltek, és ezt lefülelték, de igazán nem alakult ki „kemény mag” a városban és a Völgységben.

A városi kapitányságon Kreiner József főhadnagy foglalkozik a megelőzéssel. Szerinte már óvodáskorban el kellene kezdem a felvilágosítást, de legkésőbb az iskolában szükséges lenne foglalkozni a droggal.

László Antal alezredes, bonyhádi kapitány kicsit szomorúan mondja, hogy a városban szerettek volna létrehozni egy megelőzési teamet. A határidő március

végén volt. Segítséget mindenki ígért, de nem sikerült megalakítani a megelőzéssel foglalkozó csoportot.

Pedig Bonyhádon van példa is, hiszen a négy éve megszűnt, de korábban igen jól működő csoportnak is köszönhető, hogy most Bonyhádon nem a drog az első számú közellenség.

A városi kapitány Csorna Józsefnek mondta el problémáját, s ennek hatására a közelmúltban Győrén jöttek össze a Völgység polgármesterei. Megalakították a Völgy- ségi Koordinációs Bizottságot, amelynek tagja polgár- mester, orvos és pap. László Antal szerint nagyon fontos, hogy a kábítószerügyben a megelőzést a civil szervezetek vegyék a kezükbe, hiszen a rendőrség erre nem alkalmas.

Hazafi József

Lecsapta magát a szigetvári zsaru

Amidőn egy hajnalon H. M. nagyatádi lakos kifeszítette a szigetvári Black Bull Plzzéria ajtaját, még nem gondolta, hogy néhány perc múlva már csuklóján kattan a bilincs.

Egy gépkocsival magányosan közlekedő éjszakai járőr vette észre H. M. mozgását a piz- zériában, aki a pénz után kutatott. A rádión gyorsan segítséget kért, majd megkezdte az akkor még ismeretlen tettessel szembeni intézkedést. Szakértő módon, határozottan. És, mire a kollégája kiért, már át is adhatta neki a bilincsbe vert és megszeppent delikvensünket.

Igen ám, de a bravúros gyorsasággal intézkedő rendőr sem számított arra, hogy őt is megtréfálja valami. Ugyanis

feltételezte, hogy a surranó tolvajnak társa is van, mivel az éjszakai világítási viszonyok között a pizzéria sötétített tükrében egy másik mozgó alakot is látott.

Visszament hát érte rendőrünk, és a támadását egy villámgyors, feléje irányított, ugyancsak határozott és kemény ütéssel kivédte. Ekkor döbbent rá, hogy „támadója” csupán önmaga tükörképe volt.

Ilyen egy igazi zsaru-blues. Bár bebizonyosodott, hogy a nagyatádi betörő alaposan gyanúsítható több rendbeli betöréssel (vagy hatot elismert), derék rendőrünk nem kaphatott jutalmat, kitüntetést. A második akcióval ugyanis meglehetősen lerontotta korábbi intézkedése értékét.

K. F.

*** níDFir *** uínrir ***

Királykoronázás lesz Bátaszéken ma kora délelőtt. A róla elnevezett gimnázium diákjai II. Géza királyunk emlékének adóznak a már hagyományossá vált színpompás jelmezes rendezvénnyel. A díszes menet 8.45- kor indul a gimnáziumból a Templom tér melletti parkolóban felállított színpadhoz, ahol koronázási ceremónia zajlik. A király és a királyné megszemélyesítőit a diákok választották meg. (b)

A bogiári Kápolna-domb szabadtéri színpadán bő egy évtized múltán ismét lesznek nyáron színházi előadások. A kaposvári Csiky Gergely Színház július közepétől a hétvégeken összesen 14 előadást tart idén Bogláron a nyaralóknak. (b)

Vízállások, vízhőfokok a Dunán és a Dráván: Mohács 566 cm, áradó, 14,0 fok, Őrtilos 72 cm, apadó, 11,0 fok, Barcs 162 cm, áradó, 13,5 fok, Drávaszabolcs 255 cm, áradó, 13,5 fok.

1999. mágus 9.

Magyarország - Dél-Dunántúl

wm 'ifiül ' iwm i i *

m 11:

MELLETT

A piacgazdaság és társai

Azt mondja egy asszony - középkorú lehet - a rádió telefonos műsorában a riporternek -, hogy a kormányzatnak meg kellene tiltania az idegenek hosz- szabb időre szóló beutazását. Maradjanak otthon. Hogy kikre gondolt? Mindenkire. Itt vannak például a kínaiak, akik kereskednek Pesten és vidéken, de másféle nemzetiségűek is beözönlenek, és csak csinálják a bajt.

Véleményével nem ő az egyedüli. Némely ember vak dühvei szidalmazza a más nyelven beszélőket, akik hosszabb- rövidebb időre érkeznek az országba. Netán le is szeretnének települni. Emlékezünk rá, hogy nem is olyan régen a lengyeleket szidták, akik lengyel portékát árultak a hazai standokon, olcsóbban persze, és főként olyasmit, amit nálunk meg sem kaphattunk, mert nem volt. Ezzel egy időben a magyarok Bécsbe utaztak a hét végén, mert viszonylag olcsóbban lehetett elfogadható, vagy jobb és változatosabb minőségű árut beszerezni.

Azért, mert nálunk nem volt. A szomszédos Jugoszláviába- annak idején - magyarok ezrei léptek át hét végén, szintén vásárolni. Megérte? Persze, különben nem utazgattunk volna. A rendszerváltás után sorra nyíltak a nagy bevásárló központok. És a pécsi Metró látványa meggyőzően tanúsíthatja, hogy

ugyan jól jártak ők is sok-sok milliós forgalmukkal - ám jól járt a vásárló is. Mert bőségesebb a választék, és mert - egyes árucikkek - olcsóbbak.

Az asszony minderről hallgatott. Vagy eszébe sem jutott, a kereslet-kínálat e fura összhangja. A hazai ipar - remélhetően csak egyelőre - drágán termel, arányosan ráteszi a hasznát a forgalmazó, és mire az árut elém teszik a pulton, hát meggondolandó: megvegyem-e? De meggondolandó mindig azonos áruházba belépni, vásárolni is. Vannak hazai áruházak - most élelmiszerről beszélek, ahol sokkal gyakrabban lehet olcsóbban hozzájutni mondjuk élelmiszerhez, mint az idegen kézben

lévő üzletekben. A tapasztalatok megszerzése egyszerű dolog, csak nem kell sajnálni rá az időt. Emlékezhetünk rá: valamikor ebben az országban ugyanazt a konfekciót, vagy élelmet Nyíregyházán is annyiért adták mint Kőszegen, vagy Pécsett. Minőségről persze alig lehetett beszélni, választékról még úgy sem. Akkor az volt a baj. Most minden tele van külföldi áruval - néha túlzottan is -, de hol van az a bolond vásárló, amelyik ne keresné az olcsóbbat, esetenként a jobbat is? Nálunk nem a hazai termékekből van árubőség - sajnos -, hanem a külföldi kereskedők jóvoltából.

E fenü asszony nem tudja, mi a piacgazdaság. Hát ez az.

Meg kell tanulnunk nemcsak gyártani - nyugati színvonalon -, hanem okosan kell vásárolni is. Mondanám úgy, hogy takarékosabban, mert pénzünk - az aztán nincs. Eladni is tudni kell.

Nem nagy ügy, amit most felhozok, de jellemző a viszonyainkra. Újságolvasó emberként a szokásos napi- és hetilapokat hosszú évek óta a közeli pavilonban veszem meg. Ritkán, de nagyon bosszantóan előfordul - utóbbi egy hét alatt kétszer is -, hogy az országos lapok két, két és félórával később érkeztek meg a pavilonba. Az újságot reggel, nagyon korán reggel kell eladni. Ha nem kapja meg, délben már nem veszi meg, a lap már

„öreg”, akár csak egy lejárt telefonkönyv. Amikor a szállító autó sofőrjétől kérdeztem: miért késtek a lapokkal, többszöri kérésemre is csak dünnyö- gött valamit. A csütörtökön esedékes hetilapomat nem kaptam meg. A néhány száz méterrel odébb lévő standon megkaptam. Érti ezt valaki? Az újságárus nyilván nem tehet róla. Bevételkiesés? A hajnali kuncsaftok már rég munkába állnak. Hogy a nagy cég nem szállítja ki a lapokat, és hogyan számol el a bevételkieséssel, az az ő dolga.

r i if i vflpgOTk- Ajfc (~\

' -t

Biztos