Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-07 / 95. szám
12 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. április 7., szerda Húsvéti gondolatok Elmúlt a húsvét. Az ünnep jó alkalom volt arra, hogy megálljunk egy pillanatra, körülnézzünk és elgondolkodjunk. De mi késztetett engem erre? A nagyszombati feltámadási körmenet utáni Himnusz hatása. A Himnusz máskor is megrázó élmény számomra, de most különösen az volt, mert falunk jeles szülötte, Balatoni Mátyás szólaltatta meg a felújított orgonán, és mondanivalója ettől még felerősödött. A templom kitűnő akusztikája, a mester irányításával szárnyaló kórus, és mintegy 400 ember által közösen énekelt Himnusz tudatosítja az emberben, hogy hova tartozik. A Himnusz a magyar népről szól, a magyar néphez, Isten segítségét kérve. Ezt az Istenhez való fohászkodást nem merték tőlünk elvenni soha. A Himnuszt hallva még az imára kulcsolt kéz is függőlegesbe ereszkedik, a gerinc kiegyenesedik, (így tanította ezt néhai Kádár Lajos kollégiumi nevelő 1956 őszén). A német nemzetiséghez tartozom. Őseim 250 éve jöttek e földre, ez a hazánk. A haza a szülőföld: a rokonok, a szomszédok, barátok, ellenségek, a templom, az ősök sírja, az ismerős vidék, az épített és a természetes környezet. Mi itt vagyunk otthon. Ezt érezheti a koszovói albán is, és maradni szeretne ősei földjén. Az otthont lakhatóan kell megtartani. Az ember nagyon tud alkalmazkodni. De ez a képesség nem határok nélküli. A húsvéti ünnepi asztalnál a család minden tagjának jutott egy jó falat. Az általunk választott vezetők dolga, hogy országosan is így történjék. A vidéki emberek tüntetésétől nem kell tartani, mert ha ki is mennek az útra gépeikkel, sietnek haza állataikat ellátni, elvégezni a soros munkát. A vidékfejlesztés bekerült egy minisztérium nevébe. Szeretnénk, ha nem politikai szólamok maradnának az ígéretek. Mi, a magyar nemzet tagjai azt valljuk „hazánknak rendületlenül hívei maradunk”, s ehhez választot- tainktól megfelelő támogatást és bizalmat kell kapnunk. Strasszer Jakab Mágocs Polgárok vagy civilek? Érdeklődéssel olvastam dr. Gáspár Gabriella (Fidesz- Magyar Polgári Párt) eszmefuttatását a civil társadalom jelenlegi pécsi kezdeményezéséről és sok tekintetben igazat is kell adnom neki. A társadalmi szerveződések működésében valós veszélyt jelenthet, ha egy-egy párt, vagy ideológia befolyása, hatása alá kerülnek. Az sem szerencsés, ha felülről irányítanak egy „szintetizáló” szerveződést, hiszen ez ellentmond az önszerveződés hosszú spontaneitásának. A civil Kerekasztal gondolata nem új keletű Pécsett sem, hiszen már 1991-ben történt kísérlet egy ún. „Egyeztető Fórum” felállítására - sikertelenül. Miért is lenne szükség egy ilyen szervezet felállítására? Semmiképp sem azért, hogy elvtelenül kiszolgálja a várost vezető pártpolitikusokat, sem azért, hogy sajátos legitimitást kölcsönözzön a döntések meghozatalában. A civil szerveződéseknek maguknak kell megfogalmazniuk szándékaikat és megkeresni azok érvényesítési módjait, lehetőségeit. A polgári demokráciákban a demokrácia értelmezése nemcsak a képviseleti demokráciát jelenti (vagyis a polgárok négyévenkénti megkérdezését a választásokon), hanem természetes gyakorlat a hatalom és a társadalmi szerveződések együttműködése. A diktatúra negyven éve szinte teljesen leépítette a társadalmi szerveződéseket, s azoknak csak a rendReflexiók az Új Dunántúli Naplóban márc. 24-én megjelent „Civilek vagy polgárok ” c. íráshoz. szerváltás adott lehetőséget az újbóli létrehozásukra. Évtizedekkel vagyunk ebben is lemaradva a Nyugattól, ami ott már természetes állapot, az nálunk még gyerekcipőben jár. Nálunk a pártok demokrácia-felfogása a képviseleti dominancián alapul, benne helyet nemigen kaphat a közvetlen demokrácia gyakorlásának elfogadása. Ennek megvalósulása egy hosszú folyamat lesz, s ezt manipulálni, felülről szervezni valóban nem szabad, ám ha az EU-hoz akarunk csatlakozni, akkor fel kell és fel is lehet gyorsítani ezt a folyamatot. Ehhez azonban nem a pártok, hanem a szakemberek (jogászok, közgazdászok, társadalomkutatók stb.) adhatnak hathatós segítséget. A probléma az, hogy Önök nemcsak bizalmatlanok a társadalmi szerveződésekkel szemben, hanem félnek is tőlük. Pedig ők általában nem kívánnak a hatalom részesei lenni, ám megfontolásra érdemes az az óhaj, hogy a döntések ne csak pártpolitikai alapon történjenek - sem fenn, sem lenn. Ezek a szervezetek egyszerűen kommunikálni szeretnének Önökkel és azt akarják, hogy hallgassák meg a döntések előtt az ő véleményüket is. Ön sanda szándékot érez ama konferencia iránt (március 5-6. „Európa és a civil társadalom” címmel), amelyre méltán lehet büszke Pécs közönsége. Ha valóban jelen volt, akkor tudja, hogy ezen az országos összejövetelen 59 előadó vett részt. A konferenciát nem „ideológusok” szervezték és arról sincs tudomásom, hogy a résztvevők azok lettek volna. Fogalomtévesztés: ideológusai Önöknek, illetve a pártoknak vannak, így enyhén szólva sértő kifejezés alkot- mánybírát, közigazgatási szakembereket, tudományos kutatókat (MTA), professzorokat stb. ezzel a címkével ellátni. Helytelen összekeverni, avagy szétválasztani a civil és polgári kifejezést, hiszen hasonló a jelentésük (csak nem arra gondolt, hogy a civil kifejezés liberál-bolsevik eredetű, míg a polgár nép-nemzeti?). A polgári és a civil társadalom értelmezésében a kutatók többsége azt a szándékot emeli ki, ami a közéleti szerep felvállalását, a köz szolgálatát - és nemcsak önös, vagy partikuláris érdekek megfogalmazását - is igényli. Való igaz, Pécsett több mint ezer szerveződés van. Mindenkit összefogni, úgymond „szervezni” nem lehet és nem is kívánatos. Ám meg fog lepődni, mennyi szakember található a különféle egyesületekben, és szép számmal akadnak olyanok is, akit a szakma és a köz szolgálata is vezérel, s ezt a szolgálatot önként, fizetség nélkül is hajlandók végezni. Nagyon káros az a szemlélet, amely lebecsüli a társadalmi önszerveződések hatását és szerepét és paternalista (atyáskodó) látásmóddal - „majd mi megmondjuk, mit csináljatok, hiszen mi jobban tudjuk” - gyerekként értékelik azokat. Végezetül mint politológus, aki a társadalmi folyamatok elemzésével egy kicsit előre is lát: a döntések társadalmasítása elkerülhetetlen. Ehhez először ki kell alakítani a párbeszéd lehetőségét és gyakorlatát, aztán meg kell természetesen keresni a hatáskörök kellő elosztását, s legfőképpen azt megérteni és megértetni, hogy a polgárok nemcsak „partikuláris” érdekeiket akaiják kifejezni, megvalósítani, hanem segíteni is akarnak - a köznek és Önöknek is. Dr. Horváth Csaba történész-politológus Civil szolidaritás Az 1998 augusztusában megalakult Civil Fórumba tömörülő társadalmi szervezetek bejelentik:- szolidaritást vállalnak a munkavállalói és a nyugdíjas szervezetek jogos és törvényes szociális törekvéseivel, az érdekképviseleti mechanizmus működtetéséért folytatott tevékenységükkel, a MU- OSZ-nak a közszolgálati médiák önállóságát, tisztességes és sokoldalú információ szolgáltatását, anyagi biztonságát és irányítási rendszerét célzó javaslataival,- szolidaritásukat fejezik ki minden olyan civil szervezettel, amelyek a társadalmi demokrácia fejlődésének elősegítését, a túlzott hatalmi központosítás visszaszorítását célozzák. Tisztelettel fedkérik a parlamenti pártokat:- fogjanak össze, hogy az ország gazdasági fejlődése mellett kellő figyelmet fordítsanak a magyar társadalmat sújtó szociális problémák leküzdésére,- segítsék elő, hogy társadalmunk sorskérdéseit illetően (költségvetés, társadalom- és nyugdíjbiztosítás, közbiztonság, egészségügy, a családok, a nők, a gyermekek és az ifjúság, az idősek gondjai, művelődési, kulturális, sportolási lehetőségek stb.), a parlament illetékes bizottságai és a kormány - döntéshozatal előtt - vegye figyelembe a civil szervezetek véleményét, javaslatait,- nyújtsanak támogatást ahhoz, hogy a parlament és a kormány elősegítse a civil szervezetek független, szabad és felelősségteljes működését, anyagi támogatását. A Civil Fórum meggyőződése: a magyar demokráciának csak az ilyen irányú fejlődése szolgálja a nemzet érdekeit, gátolja meg a feszültségek éleződését, s felel meg az európai közösséghez való közeledés feltételeinek. A Civil Fórum hasonló felelős álláspont képviseletére és csatlakozásra szólítja fel valamennyi civil szervezetet! Mihalovits Ervin soros elnök Mennyire megalapozott az egészségügy államosítása? Gazdasági rendszerváltásunknak - a piacgazdaság kialakítása mellett - meghatározó tényezője az állami vagyon privatizációja. Ez lehetett volna egész népünkre áldás. Ezért nem vehető tudomásul a leg- szembeszökőbb következménye: népünk kettészakítása, az egyre vagyonosodó szűk rétegre és az egyre szegényebbé váló lakossági többségre. Ez az állapot nemcsak a privatizációból kisemmizett többség alapvető érdekét és nemzetgazdaságunk harmonikus fejlődését sérti, de alkotmányellenes is, mert a 10. § 1 bek. szerint „az állami tulajdon nemzeti vagyon”. Vagyis változtatása csak népünk egyetemes érdekét szolgálóan lehetséges. Csak a kiváltságosok egyéni érdekeit figyelembevevő, kellő jogszabály és a szükséges ellenőrzés hiányában rendkívül gyorsan és nagy méretben eszközölt megfelelő ellenérték nélküli privatizációnak súlyos következményei ma már sajnos többségében nem orvosolhatók. De vannak rendkívül súlyos jogsérelmek, amelyekre az ÁSZ is folyamatosan felhívta a figyelmet, ezek gyakorlati .jogállamiság” esetén orvosolhatók, velük népünk többségének a helyzete is javítható. Ennek érdekében szükséges a privatizáció tételes ellenőrzése, annak megállapítása, hogy az állami vagyontárgyakat kinek, milyen jogi keretben mennyiért adták el, az ellenértékből mi hová folyt és mire használták fel. S ezt az elszámolást népünkkel ismertetni kell alkotmányunk 61. § 1. bek. értelmében. Mivel ezt a privatizáló Németh, Antall és Hóm kormányok elmulasztották, megtétele az Orbán kormány kötelessége. A múlt privatizációjának rendezésével kapcsolatosan az a kérdés is felmerül: mennyire megalapozott - és a következményekkel számol-e - az Orbán kormányzat részéről tervezett gyors egészségügyi államosítás? Félő, ha ez megtörténik, „többe került a leves mint a hús”, és ennek keserű levét ismét a már kisemmizettek innák meg. Mivel a privatizációnak igen súlyosak a következményei, a munkavállalók és szakszervezeteik nem vehetik tudomásul, hogy az Orbán kormányzat az ÉT-et felváltani törekszik az Országos Gazdasági Tanáccsal, amelynek összetétele még jobban kizárná a munkavállalók alapvető érdekei érvényesülésének lehetőségét. Ahhoz, hogy az Orbán kormány más legyen, mint a „privatizáló kormányzatok, feltétlenül szükséges, hogy ne „uralkodói szerepkörben” kormányozzanak mint elődeik, hanem népünket egyetemesen szolgálva. De ez következik egy valóságos polgári kormányzattal szembeni elvárásokból is, ahol nincsenek előjo- gos pártvezérek, kiváltságos pénzemberek, hanem „polgárok” vannak egyenlő tényleges jogokkal és kötelezettségekkel. Dr. Vejkey Kálmán ' MSZDP Két hete... Két hete újra a fegyvereké a szó a tőlünk délre eső területeken. A terület századok óta Európa- sőt a világ - egyik puskaporos hordója, ahol a nem túl nagy, de stratégiai fontosságú helyen számos nép feszül egymásnak. Hosszú ideig a török birodalom fennhatósága alá tartozott a terület, majd a monarchia vette át a féken tartó, egyensúlyteremtő szerepet. Itt kezdődött az első világháború, amit igazságtalan és ostoba békediktátum követett. A Magyarországot is tönkretevő, számtalan szenvedés és viszály forrásává vált „békemű” megalkotói között ott voltak a világ mai vezető hatalmainak elődei. Tévedéseiket, hozzá nem értésüket soha nem ismerték el, bocsánatot nem kértek. Most némileg más a helyzet. A szerb elnök már 1986-ban nagy nyilvánosság előtt a fegyveres megoldás lehetőségét szorgalmazta, és azóta minden cselekedetével ezt támasztja alá. A tagköztársaságok titói alkotmányban biztosított autonómiáját a 80-as évek végén elvették, nemsokára rá kitört a háború is. Halottak és menekültek tízezrei, ez a rövid mérleg. A mostani háború közvetlen előzménye a koszovói albánok elleni etnikai alapú hadviselés és a béketárgyalások kudarca. A cél- minden józan ember célja - világos: békét és önrendelkezést kell biztosítani a térség valamennyi népének, köztük az elszakított területek magyarságának is. Az agressziót, az agresszort meg kell fékezni. Ha erre csak a NATO képes, akkor a NÁTO-nak. A MIÉP óvott a függetlenség feladásától, a katonai tömbbe való belépéstől. Tettük ezt, mert elutasítjuk az erőszakot mint a problémák megoldásának eszközét. Vannak azonban helyzetek, amikor csak az erő alkalmazása segíthet egy még nagyobb katasztrófa elhárításában. A mostani ilyen helyzet. Új háború fenyegeti a térséget és az is lehet, hogy a világot. Végtelen bölcsesség és hozzáértés kell a helyzet orvoslásához. Nem szabad megalázni Oroszországot és nem szabad hagyni, hogy tovább terjedjen az erőszak. Csak remélhetjük, hogy a világ mai vezetői bölcsebbek lesznek 80 évvel ezelőtti elődeiknél. Felelős politikai erőként két feladatunk van: egyfelől mindent el kell követni az ország védelmi potenciájának megerősítése érdekében, másfelől mindent meg kell tenni, hogy - nemzetiségüktől függetlenül - segítsünk a bajbajutottakon. Pécs városának már csak közelsége folytán is kiemelkedő szerepe lehet mindkettőben. Dr. Deák Péter MIÉP Egy születésnap apropóján Április 4-én volt 50 éves a NATO. 1949. április 4-én a II. világháború befejezésének negyedik évében megalakult az Északatlanti Szerződés Szervezete, amelynek immár Magyarország is a tagja. Igaz, hogy a szervezet megalakulása után nem sokkal már olyan országok is tagjai lettek, amelyek eléggé távol voltak az észak-atlanti térségtől. De kicsire nem adunk: a lényeg az volt, hogy a NATO-ba tömörült országok együtt készüljenek fel a védelemre a Szovjetunió és a szocializmust építő országok várható támadásával szemben. Az, hogy ez a támadás nem következett be, nem zavarta és azóta sem zavarja a NATO vezérkarát, sőt a szociaüsta kísérlet európai bukása után sem gondoltak létjogosultságának a megkérdőjelezésére. Igaz, hogy a védelmi szerepet az USA világhe- gemóniai törekvéseinek köszönhetően a világ csendőri szerepe váltotta fel. Ebben nyújtanak segítséget az európai NATO tagországok, köztük március 12-e óta Magyarország is. Mindez az 1848-as Forradalom és Szabadságharc 151. évfordulójának előestéjén történt, akkor amikor az ország apraja- nagyja ünnepelte hazánk függetlenségéért, a nép szabadságáért vívott harc hőseit. Ez sem zavarta a belépést eldöntő urainkat, hogy az 1956-os követelések között is a legfontosabb az ország függetlensége volt. A sors fintora: máris háborús veszélybe keveredtünk a szomszédos Jugoszláviával, s részt veszünk egy független állam elleni agresszióban. Számunkra, békeszerető állampolgárok számára ez a cselekedet elfogadhatatlan, a bombázásokat ugyanolyan népellenes bűnnek tartjuk, mint az etnikai tisztogatást, amely Koszovóban az albán, Törökországban a kurd, Izraelben a palesztin, Spanyolországban a baszk stb. kisebbségek ellen zajlik. Érthetetlen, hogy az igazságtevő NATO miért csak a koszovói események során érzi feladatának a béke helyreállítását. Április 4-e egyébként nem csak a NATO, hanem Magyarország szabadságának is a születésnapja. Ezen az 54 évvel ezelőtti napon szabadította fel hazánkat a Szovjet Hadsereg a fasiszta német megszállás alól. Ez is történelmi tény. Megítélésén lehet vitatkozni, de a megtörtént eseményeket nem lenne szabad elhallgatni. Fratanoló János Munkáspárt Párthírek Legyen április 9. a párbeszéd napja! Április 9-én, pénteken 16 órától minden egyéni országgyűlési körzetben és az MSZP helyi, területi irodáiban várják a szocialista képviselők az állampolgárokat. Dr. Toller László, a 3. sz. egyéni ország- gyűlési választókerület képviselője. Kukái András, Meixner Andás, dr. Kodra Károly, Gonda Tibor, Hódosi Vera, Bókay Endre, Soó László és Szirmai Csaba önkormányzati képviselőkkel a Németh László utcai mozgalmi házban fogadóórát tart. Dr. Szili Katalin, a 2. sz. egyéni országgyűlési választó- kerület MSZP-s képviselője április 9-én, pénteken, a „párbeszéd napján” közös fogadóórát tart Kablár János, Baumgartner Sándor és dr. Kunszt Márta önkormányzati képviselőkkel a Tüzér utcai pártszékházban 16 órától. A FKgP Pécs Városi Szervezete soron következő április havi gyűlését április 12-én 17 órakor tartja a Széchenyi tér 18. sz. alatti párthelyiségében. Dr. Szili Katalin, a 2. sz. vk. országgyűlési képviselője április 9-én (pénteken) 10-11 óra között Orfűn, 14-15 óra között Cserkúton a polgármesteri hivatal épületében fogadóórát tart. 1 * 1
