Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-30 / 118. szám
10 Dhnántuli Napló Kultúra - Művelődés 1999. április 30., péntek Oldalszerkesztő: Bóka Róbert Hírcsatorna Nemzeti színházak bemutatkozója. A Pécsi Nemzeti Színház is vendég lesz azon a találkozón, melyet a magyar nemzeti színházak számára szerveznek Miskolcon. A baranyaiak mellett a szegedi, a győri és a budapesti társulat is szerepelni fog a programsorozat keretében, mely május 11- én kezdődik. (ly) Pécsi Szemle. Ma 14 órakor a Pécsi Szemle idei tavaszi száma mutatkozik be a közönségnek a Dominikánus Házban. A kötetben szereplő szerzők és szerkesztők: Angster József, Beze- rédy Győző, Boda Miklós, Boros László, Erdődy Gyula, Gábor Olivér, Huszár Zoltán, Kárpáti Gábor, Márfi Attila, Mendöl Zsuzsanna, T. Mérey Klára, Retzler Pálné Gál Éva, Romváry Ferenc, Rozs András, Szabó László Gy., Síkfői Tamás, Szirtes Béla és Vargha Dezső. (ly) Art Siklós. Ma délután fél 6-kor „Art Siklós” 1999 címmel művészeti rendezvényt nyit meg a siklósi várban Máté János polgár- mester. A programra meghívottak között a városból elszármazott alkotóművészek, hírességek, zenészek is vannak. (ly) A népdal ünnepe. A megye több településéről érkeznek vendégek „A magyar népdal ünnepére”, amelyet május 9-én Gör- csönyben tartanak. A 13 művészeti együttes 15 órától mutatkozik be a helyi művelődési házban. (ly) Élő kórusmuzsika. A Pécsi Kamarakórus élő koncertet ad május 1-jén a Bartók Rádióban. A 16 órakor kezdődő műsorban magyar szerzők műveiből énekelnek, Tillai Aurél vezényletével. (ly) Cigány népviselet. Lovári és beás cigány teljes népviseletet keresnek a rendezők arra a kiállításra, amely a Rácz Aladár Közösségi Házban május 16-án nyílna. A felajánlásokat a 72/325- 558-as telefonon várják, (ly) A szakmai elismerésen túl a közönség is megszerette az együttest fotó: Tóth l. Tánc a világnaptól a világhírig Fonott hajú lányok dús szoknyában, fehér kötőben perdülnek táncra. Fiatalok, szépek, nemcsak táncolni, de énekelni is tudnak. A nézőket magával sodorja lendületük. A Mecsek Tánc- együttes Duna menti táncokkal kezdi műsorát a Harmadik Színházban, a Tánc világnapját köszöntő előadásán. A két pásztorbot keresztje közt szaporán kopogó csizmák a koreográfus Gálber Attilának és a felnőtt együttesben legifjabb Molnár Péternek az ügyességét dicsérik. Vidámak, energikusak - a sudár botok pörgetése már- már külön mutatvánnyá egyénül, némiképp megosztva a figyelmünket is. Majd a középiskolások közelgő szombathelyi fesztiváljára készülő utánpótláscsapat következik - lányok fehérben, fiúk a lobogó ing kivételével tetőtől-talpig feketében. Igazolják a művészeti vezető, Molnár János szavait; a táncosok többsége nagyon fiatal, hat éve tagjai az újjászerveződő együttesnek, és nagyon sokan már 7-8 éves koruk óta táncolnak. Ami a lányok ruháját, kellemét illeti, a szemnek is külön varázslat a Kalotaszegről hozott tánc, a „fejre állított”, és így megbüntetett legénnyel, ki csak így, nógatva hajlandó a lakodalmi mulatság élére állni. A kárvallott szólótáncos egyébként Vas Oszkár - Erdélyből áttelepült fiatalember. S még a kellemnél maradva az öltözetben, látványban a mezőföldi „Képemlékek” a többit is ha- jazza. A közönséget vastapsra ragadtató „Képemlékek” szakmai színvonaláról csak annyit, hogy az országos januári népantológián a legjobb tizenegy mű közt mutathatták be, miután az ország 74 élre került produkcióját is megrostálták. A nagy siker előjeleként tavaly a Szekszárdi Országos Néptáncfesztiválon a zenekar, a koreográfia és az együttes is nívódíjat kapott! Hosszú évek után olyan szakmai előrelépés ez, amely visszamenőleg is igazolja az elmúlt néhány év meghívásait, a franciaországi, a finn, a belga és a németországi utakat, ahol a közönséget a magyar néptáncok számukra szokatlanul gazdag választékával lepték meg. Az együttes, amely tavaly 51 alkalommal lépett fel, jövőre lesz 45 éves és - íme a szám- misztika - 45 tagú. Természetesen az idén sem pihennek. Most a felkérésre Hollandiából számítanak, ahova augusztusban indulnának, de gőzerővel készülnek Pécs és a megye ezredvégi ünnepeire. Tánc világnapi összeállításuk pedig továbbra is műsoron marad, a nyugdíjasoknak szeretnék bemutatni havonta egyszer, kedvezményes belépővel. B. R. Kollégiumok néprajzi hete Komlón Hétfőtől csütörtökig a bányászváros látta vendégül a megye középiskoláinak kollégiumi diákjait, megmutatni egymásnak a népművészethez, néprajzhoz kötődésüket. A Kazinczy Szak- középiskola Kollégiuma szolgált a programok helyszínéül. A kollégium zsibongója hétfőn este megtelt a megye kollégiumaiból érkezett tanulókkal. A megnyitó után elkezdődött a néprajzi hét programja. Mandel Andrásné, a Kazinczy kollégium igazgatója kérdésünkre válaszolva elmondta, kedden néprajzi filmeket néztek végig a diákok, majd a látottakról kötetlen beszélgetés kezdődött. Ezt követően a helyi kollégiumi szakkörök mutatkoztak be a vendégeknek. Szerdán néprajzi vetélkedőt tartottak, ahol a vendéglátók szakköri csapata győzött. Második a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Leánykollégiumának csapata, míg harmadik a Kazinczy kollégium 5. évfolyamos csapata lett. Csütörtökön az előre beküldött írásos és tárgyi pályamunkákat értékelte a szakértőkből álló zsűri. Az írásos pályamunkák között két kiemelkedő akadt. Megosztott első díjat kapott Kardos Éva Kazettás templomok az Ormánságban, és Tóth Emőke Az utolsó siklósi fazekas munkássága című írásával. Mindketten a siklósi Jókai Mór Kollégium diákjai. A kézművesség témakörében spárgából készített dísztárgyával a komlói 501. Szakképző Kollégiumának lakója, Landi Leonóra nyerte el az első díjat. Második díjas lett gyöngyfűzésével Gyenis Valéria, a Kazinczy Szakközépiskola Kollégiumának tanulója. A harmadik díjat kosárfonásáért Mayer Izabella, a pécsi Kodály kollégium diákja vehette át. A hét csütörtökön táncházzal ért véget, ahol a Mecsek Tánc- együttes tagjai vezetésével szórakoztak a kollégisták. D. G. Az én és a szavak (Berták László Válogatott versek című könyvéről) A versek üzenetét többé-ke- vésbé mindig átformálja a szövegkörnyezet. Ciklusokba, kötetekbe rendezve általában kicsit mást, többet jelentenek, mint külön-külön. Egy válogatott verseket, az addigi pálya egészét átfogó gyűjteményt lapozgatva hatványo- zódik ez a jelenség. Még inkább felerősödik a művek e különös visszhangja, mint a templom kupolája alatt elejtett éremé. Az egyes darabokra hol éles, hol sejtelmes fény vetül más versekről, néhány szöveg váratlanul vitatkozni kezd, mások rokon motívum hullámán látszanak lebegni, s időben távoli költemények nyújtják egymás felé szellemkezüket. Bertók László (képünkön) Válogatott versek című kötete, amely az Unikomis Kiadónak a magyar költészet új kánonát formáló sorozatában látott napvilágot, még azokat is váratlan élményben részesíti, akik korábban már megismerhették az egyes verseket és köteteket. Mert azt ugyan eddig is sejteni lehetett, hogy e költemények gyakran merítik tárgyukat a beszélő, a lírai alany krízishelyzetének tapasztalatából, de csak most, végigolvasva e könyvet, válik egészen nyilvánvalóvá, hogy ez a válság Bertók poézisének centrális problematikáját alkotja: a versbeli én veszélyeztetettsége, szükségszerű kivonulása vagy száműzetése a szövegből. E nézőpont felől vizsgálódva értelmezhetők a továbbiakban a korai Bertók-líra olyan motívumai, mint a „hó- lány-képzet”, a metamorfózis-kényszer, a köztes lét élménye vagy az otthonelvesztés és a meg-nem-érkezés fájdalma. A költő már a Bádog szitakötő-ben, a Tárgyak ideje e különösen fontos versében arról beszélt, hogy az én-be beleköltözik egy idegen, ellenséges lény (valami hasonlóról szólt a Vattadugdosók is és a „vaskorszaki tél” még több más verse), s a kényszerű önfeladásba való beletörődés mellett az öntudat már csak egyetlen lehetséges formájának, a szemlélődő éber, ám passzív szerepének megőrzésére nyílt mód. A kései Deszkatavasz hasonlóan fontos darabja, a Tele a völgy már azzal is számot vet, hogy a lírai én szerepként sem létezik, legfeljebb csak egy széttört grammatika tükörcserepei idézhetik fel alakját, amely személytelen nyelvi alakzatokba hullott szét, immár összerakhatatla- nul. Az a folyamat kap itt lírai megfogalmazást, amelyet a modem filozófia Ichspaltung- nak, énhasadásnak nevez, s amit a posztmodem világérzékelés felől a hagyományos én-szerep dekonstrukciójá- nak, szétbontásának nevezhetünk. E kötetet lapozgatva, amelyet maga a szerző szerkesztett, kiemelve a jelzett motívumgócot, annak is tanúja lehetünk, ahogy a költő újra és újra, konok következetességgel elhárítja a naiv identitásba való visszamenekülés kísértését. „Tele a völgy / utolsó szalmaszállal. Ragyog a / gravitáció, mint az üres / pacsirta torka. Lüktet az ég, / mint a nyelőcső” - mondja, mint aki a semmibe lógva számot vet léthelyzetével a szikla peremén. E poézissé átlényegített bölcseleti gondolatkörnél nem kevésbé fontos, ezzel egyébként szorosan összefüggő jellegzetessége Bertók László költészetének, hogy az én dekonstrukciója nem egyszerűen a nyelv által, hanem magában a nyelvben történik meg. Mégpedig olyan versbeszéd kialakításával, amely a grammatika fokozatos felbontásával, főként a hiányos szerkezetek halmozásával, ha úgy tetszik, a hallgatásnak a beszéd részeként való kezelésével, a szólásnak a némaság vonzáskörébe való helyezésével, egyre nagyobb terheket ró a szavakra. A beszélő és a szavak viszonya azonban egyszerre kétirányú és bensőséges, s valahol itt rejtőzik e poézis egyik legfőbb titka. Létünk házában, a nyelvben zajlik le az én drámája, aki maga is nyelvi szubjektum. „A nyelv van benne legalul” - mondja az egyik Bertók-szonett. Léte a szólás, amely sokszor nem egyéb, mint artikulált hallgatás. Valaki kapaszkodik a semmi peremén. A csend sza- kadéka fölött lóg. De még megszólal, s azt mondja, vagy inkább hallja, hogy valaki mondja neki: „a semmi hozzá igazul”. Nagy Imre „Az energiám ma nagyobb, mint régen” Pécsi interjú Krzysztof Zanussi lengyel filmrendezővel Européer. Jobb szóval aligha lehetne Krzysztof Zanussit, az II- lumináció, a Védőszínek és a Konstans alkotóját illetni. A rendező a Lengyel Filmtavasz keretében, a JPTE hallgatói ön- kormányzatának meghívására látogatott Pécsre. Az Apolló Klubban Az utolsó kör című filmjének vetítése után nemcsak a közönségtalálkozót „tűrte”, de lapunk kérésének is eleget tett.-A most vetített fűm egy tévé számára készült sorozat darabja, de egyébként is meglehetősen sokat forgat. Marad egyáltalán írása az asztalfiókban ?- Kevés, de a legnagyobb veszélyt a rendezőknek is a munkanélküliség jelenti. Tragikusnak tartom, hogy Bergman ma már alig készít filmet. Nyilván nem mondok újat, de a ’60-as, ’70-es években ez nem fordulhatott volna elő.-Ha már szóba került, sokan azt tartják, hogy ön olyan, mint egy Bergmanba oltott Fassbinder: hihetetlen percízen dolgozik, és társadalomkritikája kőkemény.-Talán ez túlzás. Fassbinder azért másképpen közelítette meg a témákat. Az viszont kétségtelen, hogy filmjeim nem szólnak másról, mint arról, hogyan lehet javítani a társadalmon.- A magyar és a lengyel film sokáig egy utat járt, azzal a különbséggel, hogy a művekben másként volt jelen a politika. Itt direkten, önöknél - Wajda egy-két alkotását leszámítva — legföljebb háttérként.- Nem jó, ha direkt módon politizál egy film, hisz a politika a mának szól, holnap már nem lehet vele mit kezdeni. Az természetesen teljesen más, ha a politikai gondok örökérvényű etikai kérdésként jelennek meg. Ha ilyen témához nyúlunk, erre kell törekedni.- Meglehetősen kevés lengyel film jut el hozzánk.- Egész Európában ilyen a helyzet, alig lehet mást látni, mint amerikai kommerszet. Ez nem újdonság. Lengyelországban megszületett a filmtörvény, így meglehetősen sok film készül, az állam támogatja a mozit. A forgalmazás viszont nálunk is megoldatlan.- Milyen az utánpótlás?- Rengeteg a tehetséges fiatal színész, a rendezői utánpótlás azonban még várat magára. Sajnos nem tudom, mi lehet ennek az oka.- Generációjából többen is külföldön dolgoznak vagy dolgoztak: Polanski, Holland, Kieslowski. Ez lehet a jövő?- Én is forgattam néhány filmet koprodukcióban, és az ön által említett rendezők is. Gondolom, Szabó István nevét sem kell mondanom. Ha nyugaton kapunk pénzt filmkészítésre, az mindenféleképp jó, de mint mondtam, egyre több rendező van munka nélkül.- Idén lesz hatvanéves. Érződik ez a filmjein? Szemtelen a kérdés, de nem öregszik?-Lehet, hogy másként csinálok filmet, mint húsz éve, de sokkal könnyebben megy az írás és a forgatás is. Az energiám pedig nagyobb, mint volt. Ami nem változott, az a téma: a káosz és a harmónia viszonya, ez ma Kelet-Európábán aktuálisabb, mint valaha.- Hogy érzi, megcsinálta már a legnagyobb filmjeit?- Eredetileg fizikus vagyok: mindig kísérletezem. így hát azt remélem, még nem. Rengeteg ötletem van, bízom benne, hogy sikerül még a korábbiakhoz hasonló jó mozit forgatnom. De lehet, hogy ez csak álom, és tényleg túl vagyok már a legnagyobb munkáimon. Lendvai Dávid
