Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1999-04-29 / 117. szám

10 DUnántúli Napló Hitélet 1999. április 29., csütörtök Emlékeztető Kirándulás. A Pécs-Belvárosi Református Gyülekezet tagjai számára kirándulást szerveztek a hét végére. A programban Sá­rospatak és Vizsoly szerepel. Református gyermekkon­ferencia. Egyházmegyei gyermekkonferencia kezdődik a hét végén Sellyén, a helyi lel- készi parókián 10 órai kezdet­tel. A Fasori Evangélikus Gyü­lekezet egy csoportja látoga­tott a hét végén Pécsre Szirmai Zoltán esperes vezetésével, A fővárosiak a pécsi evangélikus gyülekezetbe is ellátogattak. A hitéleti munkáról Varsányi Fe­renc lelkész tájékoztatta a ven­dégeket. Felkészítés a házastársi és szülői szerepe címmel bemu­tató rendezvényt tart április 29- én - ma - 14 órai kezdettel a Megújulás Családterápiás Inté­zet Pécsett, az Alapítványi Székházban (Janus Pannonius u. 11). A rendezvényt dr. Nagy Ibolya, a Magyar Máltai Szere­tetszolgálat Pécsi Csoportjának vezetője nyitja meg. Nagyváradon szombaton tart­ják a Szent László-ünnepséget. A nagymisét Mayer Mihály pé­csi megyés püspök fogja bemu­tatni. Május 1-jén, szombaton a né­met nyelvű országos májusi áj- tatosságon Karl-Josef Räuber érsek, apostoli nuncius mutatja be a szentmisét 11 órakor Bu­dapesten, a Szent Imre temp­lomban. (Villányi u. 25.). B. Kolep Ilona kiállítása pén­teken 17 órakor nyílik a Gyöngyszem Galériában. (Tí­már u. 23.). A művésznő mun­kásságát Meixner András, a pé­csi városi közoktatási bizottság elnöke méltatja. Közreműködik a Pannon Volán Bartók férfika­rának kamarákórusa. Házszentelőt tart május 2-án vasárnap a Sásdi Kolping Csa­lád. Az ünnepi szentmisét 10 órakor dr. Bolberitz Pál pápai prelátus, a Magyar Kolping Szövetség egyházi elnöke mu­tatja be. Utána felszentelik az egyesület házát a Szent Imre u. 39. szám alatt. Bérmálás lesz vasárnap 10.30- kor Harkányban, 16 órakor Mozsgón. A szentséget Pavle- kovics Ferenc püspöki helynök szolgáltatja ki. Márlakéménden szombaton 10 órakor a Pécsi Egyházme­gye német ajkú katolikus ifjú­sága találkozik. A szentmisét Mayer Mihály püspök mutatja be, közreműködik a lippói ifjú­sági fúvószenekar és az ének­kar. Szentmise után a babarci zenekar és tánccsoport ad mű­sort. Kanada 30 millió lakosából 12 és fél millió a katolikus. A püs­pökök száma 134, a papoké 10 ezer, a szerzetesnőké 28 ezer. A katolikus egyház kétezer isko­lát tart fenn, amelyekben 700 ezer növendék tanul. A katoli­kus egészségügyi és gondozó- intézetek száma pedig 650 ezer. Ökumené. Joseph Ratzinger bíboros úgy véli, hogy az evan­gélikus és katolikus egyház kö­zös nyilatkozatát a megigazulás tanáról még ebben az évben aláírják. Ratzinger véleménye szerint a katolikus egyházat számos dolog köti össze Martin Luther tanaival. Luther tanár volt, aki mindannyiunknak adott valamit, annak ellenére, hogy olyan tanokat tanított, me­lyeket nem tudtunk, és részben ma sem tudunk elfogadni - mondta Ratzinger. „Örömhírt vinni küldött az Úr!” (A keresztény ember küldetése a világban) Élete vége felé köze­ledve a gon­dolkodó em­ber átérzi, hogy az Úr a történelembe teremtette, és így a maga életpályáját is a történelembe helyezve kell vizsgálnia, értékelnie. Neves filozófusunk könyvé­ben olvasom és az általa mon­dottakat el is fogadom, hogy a történelem ura az Isten. Nem­csak azért, mert fölötte van a történelemnek, hanem azért is, mert meg is jelenik a történe­lemben. A világ történetisége azt jelenti, hogy a világ nem a dolgok, hanem elsősorban az emberek világa. A világ ant­ropológiai valóság, melyet emberi kezdeményezések és tervezések alakítanak. A világ, és így a történelem elsősorban folyamat, és csak másodsor­ban állapot. A keresztény gondolkodás épp ezért nem tartja változatlannak. Hozzám lelkileg nagyon közel álló író két könyve fek­szik előttem címében azonos mottóval. Szerzője - velem együtt - már az élete alkonyán számot vet pályájával és olyan történelmi korszakot foglal magába, amelyben a felvilá­gosodás nagymértékben élezi ki a keresztény ember világi feladatai és a hitünk szerinti örök célja közti különbséget. Pohly János (képeinken) kanonok, ny. lelkész őrnagy: „Mundérban - Kaposvártól Dániáig és haza - 1944—1946 tábori lelkész dokumentu­mok” címen pár évvel ezelőtt megjelent könyvében cáfolha- tatlanul bizonyította a tábori lelkészi szolgálat szükséges­ségét a történelem viharában. A könyv épp akkor jelent meg, amikor a rendszerváltást köve­tően újraszervezték a honvéd­ség keretében is a lelkészi szolgálatot, és egy - akkor épp hangadó - politikus azt fölös­legesnek nyilvánította. Most „Kék és fekete reve­rendában napról napra” címen jelentette meg gyémántmisés papként egész életét áttekintő könyvét. Egy ilyen könyv a történésznek nagyon értékes forrása egy adott korszak - most egy egész évszázad vizs­gálatánál. De a történész nem­csak az írást, hanem a benne megfogalmazott gondolatokat is vizsgálja. És a szerző ebben a könyvében egy gyémántmi­sés pap élete folyamán leírt elmélkedéseit, gondolatait, tárja elénk. Ezeknek a korabeli eredeti iratoknak olvasása so­rán lelki megalapozottságát látjuk annak az életnek, ame­lyet annak minden nehézségé­vel együtt önként vállalt. Vál­lalta mindazt a munkát, ame­lyet a történelem viharában a Gondviselés rá bízott. Ott volt a vörös fasizmus embertelen­ségében híven kitartva a rá bí­zott közösségben. Ott volt 1956-ban a Munkástanácsban, majd annak küldötteként a győri konferencián. Végezte munkáját, és a szó legszoro­sabb értelmében mindenkinek mindene volt. Volt gépszerelő, villanyszerelő, kőműves, ker­tész, aratómunkás - ha a hí­vein ezzel segíthetett. Rend­behozott templomokat, plébá­niaépületeket hagyott maga után, amikor az államhatalom kényszere egyik helyről a má­sikra dobta. Es amikor politi­kailag már nyugodtabb volt a helyzet, akkor is egész napja eltelt a hitoktatás, a betegek lá­togatása mellett még a kör­nyezete szépítésével is. Ami-, kor koránál fogva is már nyugállományba került, lelki­leg még mindig dolgozott. Járta a kórházakat, fogadta a lelki tanácsért hozzá forduló­kat, és mindenhova vitte az örömhírt, amelyért életét szen­telte. Tudta és vallotta mindig, a ke­resztények világi külde­tése megkí­vánja, hogy együttmű­ködjenek mindazzal, ami szebbé, jobbá, emberhez méltóbbá teszi a világot. Recenziót - ismertetést akartam írni egy könyvről, és ez lett belőle. És én, aki Pohly János kanonok úr utolsó plé­bániájában az ő vezetése mel­lett a képviselő-testület világi elnöke voltam, a tőle kapott hittel szeretnék számot adni az örök Bírónak. Dr. Rajczi Péter U. ökumenikus kórustalálkozó Második alkalommal találkoznak Pécs város keresztény egyházainak kórusai a hét végén, s ezzel egy nagyon szépnek ígérkező hagyományt alapoznak. Két éve nagyon nagy siker­rel startoltak; akkor a kertvárosi református templom falai között csendültek fel az egyházi dalok. PÉCS Az első kórustalálkozón úgy szólt a megállapodás: két­évenként meg kéne ismételni a közös éneklés örömét, s az elhatározást tett is követte. Az idén május elsején tíz kó­rus ad egymásnak randevút a Bokor utcai pécsi baptista templomban. A fesztivál dél­után 5 órakor kezdődik, s eb­ből könnyen belátható, hogy hosszas koncertre számíthat­nak mindazok, akik a ritka élményt adó csemegére áhí­toznak. Hiszen tény: a pécsi egy­házi kórusok többsége pati­nás együttes, rendkívül ma­gas színvonalon jelenítik meg repertoárjukat. Végül illő le­írni, hogy az összejövetelt közös éneklés zárja, melyen közel 350 énekes alkotja a „nagy kórust”, s ez szintén kuriózum. A II. pécsi ökumenikus Kó­rustalálkozón természetesen részt vesz a házigazdák cso­portja, a baptista templomi kó­rus. További résztvevők: a Szent Mór Katolikus Iskola- központ kiskórusa, gyermek­kara és vegyes kara; a Belvá­rosi Református Egyházköz­ség kórusa; a Ciszterci Diák- szövetség pécsi Janus Panno­nius női kórusa; a Pécsi Evan­gélikus Gyülekezet kórusa; a pécsi Pius templom énekkara; a Pécsi Református Kollégium vegyes kara; a belvárosi temp­lom „Jubilate” kórusa; a Kert­városi Református Gyülekezet „Psalmus” kórusa és a pécsi bazilika Bárdos kórusa. A záró összkari énekszá­mok: Laudate omnes gentes (Dicsérje minden nemzet az Urat), Taize-i dallam és Beet­hoven Isten dicsősége című kórusműve, a néhai pécsi Varga Károly fordításában. Vezényelnek: Tumpekné Kuti Ágnes, Gyöngyösi Ist­ván, Winner Kálmánná, Iva- sivka Mátyás, Lovászné Ba­lázs Magdolna, Dobos László, Dobos Lászlóné, Hoppál Pé­ter, Erdélyi Zoltán, Németh István, Uzsalyné dr. Pécsi Rita és dr. Meláth József. A talál­kozó főszervezője: dr. Kopjár Gábor. K. F. A kő Jézus Krisztus sírba tétele után, a hét első nap­ján az illatszereket hozó asszonyok a sírhoz men­tek. Közben arról tanakodtak: „Ki fogja elhen- geríteni a követ a sír bejárata elől?” (Mk 16,3)- Találkozni akartak Krisztussal. S tudták: a kő mögött megtalálják. Azóta a Krisztus-követő tanítvány is talál­kozni akar Jézussal. S hogy közelébe kerüljön, titkát megértse, el kell mozdítania a követ. De ki képes a szorongás, a lustaság, a megszokás, a gyanakvás, az aggódás, a gyötrelem oly nagyon nehéz, mozdulni nem akaró kövét elmozdítani életünkből? - Az ember tanácstalan. Túl nagy a kő, hogy maga megmozdítsa. Akkor meg minek kell erőlködni? (Minek kell elmenni a sírhoz?) „Amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt”. - Valaki más elmozdította. Már tudjuk, akkor ki tette... S tudnom kell, hogy itt és most is ugyanaz teszi: Jézus Krisztus, a föltámadott, ő, aki él és aki életet ajándékoz. De hol van ő ma? Hol gyógyít betegeket (süketet, némát, vakot), hol tá­maszt fel halottat? Hol lesz ő, amikor én magam leszek beteg, hal­dokló? - Hogy hol van? Ott, ahol ketten, vagy hárman összegyűl­nek az ő nevében, ahol tanítványait eltölti a Szentlélek ereje, és a legkisebbnek, a legelesettebbnek is jut jó szó, vigasztalás és ke­nyér . .. Ott van, ahol megtörik a kenyeret, az eucharisztia kenye­rét és szétosztják azt az őt akaróknak. Ez a titokzatos, mégis nagyon valóságos jézusi jelenlét tart meg bennünket a mindennapok őrlőkövei között. Nem egyszerűen csak a halálig létezik az ember és utána új élet jön, hanem már most megkezdett örök életet élünk. Abban a vigasz­taló tudatban, hogy velünk is az történik, mint ami Krisztussal. Ezt a húsvéti időszak görög katolikus köszönésével így valljuk meg: Krisztus föltámadt! — Valóban föltámadt! Bodogán László parókus Kilencvenszer hangzott el A mi Ave Mariánk Moszkvában Kilencvenszer hangzott el Moszkvában a múlt héten: Ave Maria. S Magyarország­ról, Pécsről Propszt Evelin Balatoni Mátyás Ave Mariá­jával a „legszebb előadás” kü- löndíját kapta. Több mint százan vettek részt a bemutatón: szólók, duók, triók, kvartettek - s mind egy Ave Mariával is. Propszt Evelin negyedéves ének szakos hallgató, Balatoni Mátyás a székesegyház nyu­galmazott főkántora. A díjazottak hétfő esti kon­certje után valósággal ünnepel­ték a pécsi énekest. A találkozó szervezője Lidia Abramova - gyűjteményében 400 Ave Maria van - meghí­vása jövőre is'Szól. A fiatal énekesnőt Horváthné Szemerédi Mária tanárnő kí­sérte el, az úthoz jelentős támo­gatást adott a Pécsi Magyar- Orosz Társaság. Ismerni, érteni Mindannyian észlelünk ma­gunkban belső rendetlenséget. Hajlamosak vagyunk a rosszra, a gyűlöletre, az irigységre. Bensőnk nem nyugodt tó, se nem átlátszó ég. Zavartak va­gyunk. Isten nem ilyennek teremtett minket. Mindez az áteredő és a személyes bűnök következmé­nye. Jézuson kívül egyedül Má­riáról mondhatjuk el, hogy em­ber volt, mint akármelyikünk, hasonló volt hozzánk emberek­hez, de a bűnt kivéve. Ő az egyetlen emberi te­remtmény, aki tökéletesen olyan, amilyennek Isten elkép­zelte. Mindegyikünkről két képe van Istennek, az, amilye­nek vagyunk, és az, amilyennek lennünk kellene. Mária életé­ben teljesen megvalósult Isten terve. Mária, minden ember jel­képe. Az Egyházat Isten arra ösztönzi, hogy olyan legyen, mint Mária. Mária mindent Is­tentől kapott, alázatos lélekkel elfogadta, hogy rászorulunk Is­ten irgalmára és a megváltásra. Mivel készségesen elfogadta Is­ten igéjét és ajándékát, a meg­váltás teljességében részesült. Benne egyesül az emberi és a keresztény teljesség, ő az em­beriség büszkesége. Ezért for­dul hozzá az Egyház azzal a di­csérettel, amellyel az izraeliták fordultak Judithoz: „Te vagy Jeruzsálem büszkesége, / te vagy Izrael nagy öröme, / te vagy népünk nagy dicsősége”. (Jud 15,9) Rozs Szilvia Arpádházi Kinga az „új szent” II. János Pál pápa júniusi len­gyelországi útja során szentté avatja Kingát, a lengyelek ki­rálynéját. A szentté avatás ne­künk magyaroknak is ünnep, hisz Kinga IV. Béla királyunk­nak és feleségének Lascaris Mária niceai hercegnőnek volt a lánya. Kinga 1224-ben született, 15 éves korában jegyezték el Sze­mérmes Boleszláv lengyel her­ceggel. Megtörtént az esküvő is, ám gyermekük nem szüle­tett, a kor vallásos buzgóságá- val eltelve testvérházasságban éltek. Amikor a tatárok megjelen­tek nálunk Muhi pusztánál, a lengyel földet is dúlták, s Bole­szláv Kingával előbb Podolin- ban, majd Czorsztynban talált menedéket. Szerencsére a tatá­rok az új kagán-választásra hamarosan hazatakarodtak, s ekkor Boleszláv a Poprád és a Dunajec folyók találkozásánál levő Stary Saczot (Ó-Szande- cet) újjáépíttette, városi rangra emelte és itt alapít Kinga is az 1257 utáni években klarissza kolostort. Az Assisi Szent Klára rend tagjai ma is lakják a kolostort, de megvannak a jórészt XIII. századi legrégibb építményré­szek is. A templom hajójától ráccsal elválasztott Kinga-kápolna a klauzurában található, és csak kis ablakon lehet oda betekin­teni. Itt őrzik Kinga ékszereit, használati tárgyait, hegyikris­tály pecsétjét, legendás gyűrű­jét és egy ritkaságot, az anyjától kapott rendkívül finom fara­gásé V. századbeli bizánci ká­meát. Látható a márvány szarkofág is, nyugvóhelye a királynénak, akit 1690-ben emelt VIII. Sán­dor pápa (1689-1691) a boldo­gok sorába, bizonyságul, hogy Kinga és férje oly áldozatos te­vékenységgel szolgálta Assisi Szent Ferenc nyomán a „Sze­génység Úrnőjét”, segítette a rászorultakat. 1279-ben Kinga húga, a XII. Leó pápától (1823-1829) bol­dognak kijelentett Jolán her­cegnő elveszti férjét, Jámbor Boleszláv herceget. Még ebben az évben meghal Szemérmes Boleszláv is. A temetésen Kinga már a klarisszák ruháját viseli, és Jolánnal szétosztva vagyonukat - mindketten az ó- szandeci kolostor lakói lesznek. Amikor a tatárok újra megje­lennek a város előtt, az akkor már perjelnő Kinga vezetésével a szerzetesek újra csak Czorsztyn várába menekülnek. Visszatérve Ó-Szandecbe, a rommá lett kolostor újjáépül, Kinga azonban betegeskedni kezd és 1292. június 20-án visszaadja lelkét Teremtőjének. Jolán hat évvel éli túl nővé­rét, s halála napját előre mondva 1298. március 6-án költözik az örök hazába. Árpád-házi Kinga és Jolán egyformán kedves alakja a két népnek, életük gazdag példa lengyelnek, magyarnak egy­aránt. Rozsnyói György Pápai fény Brazíliában Jövőre lesz 500 éve, hogy a ka­tolicizmust Brazíliában is hir­detik. II. János Pál pápa 2000. április 26-án világosságot gyújt Brazíliában az evangeli- zálás kezdeteinek 500. évfor­dulójára emlékezve. A fény­gyújtásra a Szent Péter bazili­kából kerül sor elektronikus berendezés segítségével azon a szertartáson, amellyel a kato­likus hithirdetés 500 évére em­lékeznek. A pápa a Rio de Ja- neirót uraló corcovadói Krisz­tus-szobor fényeit gyújtja meg, a legnagyobb brazil templomok lámpáival együtt. A helyszínen a pápát egy legá­tus képviseli, aki ünnepi szentmisét mutat be az Arraial da Coroa Vermelha tengerpar­ton, ahol az első hithirdetők 500 éve partra szálltak. P I t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents