Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1999-04-29 / 117. szám

1999. április 29., csütörtök Háttér - Riport Csend és nyugalom a déli határon Lovász József dandártábornok: előkészületben „A. lángoló határ” Amióta elkezdődött Szerbia bombázása, mindössze 10-15 me­nekült lépte át a Pécsi Határőr Igazgatóság által felügyelt sza­kaszon a határt. A velünk szemben lévő horvát területeken is csend van. Lovász József (kis képünkön) dandártábornok, ha­tárőr-igazgató a jugoszláviai harcok esetleges következményei­től való félelmet szeretné eloszlatni. *Mint mondja, az 1991- 1995 közötti évekhez képest összehasonlíthatatlanul nyugod- tabb a helyzet. A hivatásossá átalakult állomány munkáját ma már a kor­szerű technika is segíti a területen fotó: laufer László-A minap az országgyűlés kül­ügyi bizottságának alelnöke több pénzt kért a kormányzattól a határ védelmének ellátásá­hoz. Ebből akár arra is követ­keztethetünk, hogy jelenleg hiányos a határőrizet?- A személyi állomány terü­letén a határőrség egészét te­kintve mintegy 2000 fős hiá­nyunk van. A létszámot az or­szággyűlés 14 ezer főben álla­pította meg. Konkrétan én csak »a pécsi igazgatóságról tudok 'beszélni, nálunk az állomány ífeltőltöttsége 86 százalékos. A 'tényleges, határőrizeti munká­dban ez kirendeltségenként leg­feljebb 2-3 fős hiányt jelent. A határforgalom területén teljes a létszámunk. Ez messze nem je­lenti azt, hogy normális határ­őrizeti viszonyok mellett ne tudnánk maradéktalanul ellátni a feladatunkat. Úgy gondolom, az alelnök úr a technikai felsze­reltség javításának szükséges­ségére is utalt, amely az illegá­lis határátlé­pés megaka­dályozására szolgál.- Csak­hogy ma az embereket nem annyira az útlevélke­zelés zökke­nőmentessége foglalkoztatja, mint inkább az, teljesen zárt-e a határ. .Az említett létszám extra helyzetben is elegendő erőnek minősül?- Nem hiszem, hogy kivéte­les helyzetre készült ez az ál­lománytábla. Más kérdés, hogy a rendelkezésünkre álló erőt a határőrség parancsnokának mindig van módja átcsoportosí­tani. Volt erre példa többször is az elmúlt években - 1991, 1992, 1993 és 1995 -, amikor éppen az általunk őrzött határ- szakaszon volt szükség na­gyobb létszámra 300-500 fő­vel.-A közelmúltban viszont in­nen mentek a határőrök az al­földi szakasz védelmét megerősí­teni. Ilyen esetben nem marad nálunk, a somogyi-baranyai ré­szen túl gyenge a határőrizet?- Volt elegendő járőr a terü­leten. Nem a kirendeltségekről mentek el a határőrök, hanem ilyen esetekben a mobil erőket csoportosítják át. Már visszajöt­tek, ha szükség lesz, megint mennek. Erről a felsőbb vezetés dönt, hogyan kívánja megerősí­teni azt a határszakaszunkat, amely pillanatnyilag sokkal ve­szélyeztetettebb, mint a miénk. Ráadásul - bár ellenkező vára­kozások is voltak - a migrán- sok nem felénk jöttek, hanem Albánia, Macedónia felé. Van ennek földrajzi oka is, de annak is eredménye, hogy a szárazha­tár mintegy 70 kilométeres sza­kasza velünk szemben még mindig alá van aknázva.- Tábornok úr, túlzás úgy fogalmazni, hogy a mi határőr­ségünk most a NATO?-Ezt nem lehet mondani. Pláne úgy értelmezve, hogy a határőrség a NATO-erők része. Azt azonban kevesen tudják, hogy igazgatóságunk folyama­tos kapcsolatban van az atlanti erőkkel, akár például a barcsi, a drávaszabolcsi átkelőnél a boszniai békefenntartó erőkre vonatkozóan, de Taszáron is, ahol folyamatosan mi látjuk el a ki- és belépő SFOR-erők el­lenőrzését. Taszár ugyanis ilyen szempontból légikikötő.-Maradjunk a NATO-erők jugoszláviai jelenléténél. Sem­milyen hatása nincs ennek a Pécsi Határőr Igazgatóság mű­ködési területére?- Nincs, semmi jel erre nem mutat. A velünk szemben lévő baranyai részt a NATO-csapá- sok nem érintik, menekülők sem jöttek. Az utóbbiak mind­össze tizenhármán vannak. Ha­sonlítsa össze ezt azzal, amikor 1991. augusztus-december kö­zött csak a pécsi igazgatóságon közel 10 ezren kértek menedé­ket.- Ezt az 1991-1995 közötti időszakot egy rövidesen megje­lenő kötet feldolgozza, többek között a pécsi igazgatóság do­kumentumaira alapozya. A címe „A lángoló határ”. Nem túl erős ez?- Nagyon feszült időszak volt, nagy próbatétel mindenki­nek, a kormánytól a határőrsé­gen át az egyes polgárokig. Va­lóban mi segítettük az íróját a közreadható információkkal, munkanaplóinkra alapozva. Ami a címet illeti, a szerző dön­tésén múlik. Azokban az évek­ben komoly szerepünk volt ne­künk is abban, hogy nem teijedt át a háború a mi területünkre. Volt rá eset, hogy horvát erők átjöttek a magyar oldalra, repü­lők sértették meg a légterünket, sokan emlékezhetnek a barcsi bombázásra. Ezeket az eseteket nagyon higgadtan sikerült megoldanunk. ’95-ben volt még egy komoly próbatételünk, a horvátok újabb offenzívájá- nak idején, amikor a Duna és Dráva közötti szárazhatár mel­lett augusztustól decemberig igen komoly erőket kellett ál- lomásoztatnunk a határ megőr­zése érdekében.- Volt azonban egy olyan időszak is, amikor a szerbek voltak a másik oldalon.-A baranyai háromszögben 1991 nyarától egészen 1996 jú­nius elejéig - akkor távolították el őket - sok volt az általuk el­követett határrendsértés, átlép­tek, átlőttek, aknákat telepítet­tek magyar területre. Amikor a nemzetközi erők átvették ennek a területnek az ellenőrzését, szűnt meg itt a feszültség.- A magyar területet már tel­jesen mentesítették az aknák­tól?- Ezt még mindig nem mer­ném mondani. Találtunk egy harckocsiaknát, összesen hat gyalogsági, botlódrótos aknát. Ezeket felszedték, megsemmi­sítették. Ám, miután az ország­határt jelző határnyiladékot nem tudjuk megtisztítani - ép­pen az aknaveszély miatt -, nem tudhatjuk, rejtőznek-e még itt robbanószerkezetek.- Ha a nyiladékot nem tisztít­ják, gyakorlatilag nem látható a határvonal.- így igaz, de nem engedünk egy embert sem ott dolgozni a sérülés lehetősége, az életve­szély miatt. Amíg akár külön- külön, akár a horvátokkal közö­sen nem derítjük fel az aknákat a határ közvetlen közelében, a nyiladékot nem tisztítjuk. Csak a munka elvégzése után tehe­tünk eleget annak a nemzetközi előírásnak, hogy 5 méter széles sávban látható legyen az állam­határ.- Aktuális még a figyelmezte­tés a lakosság felé, hogy kerül­jék a határ közvetlen közelsé­gét?-A veszély továbbra is fe­nyeget. Ott vannak még a fi­gyelmeztető táblák, de volt eb­ből már baleset is.-Új fejlemény, hogy a NATO esetleg több katonai re­pülőterünket is igénybe veszi, van olyan vélemény is, hogy a tervezett szárazföldi csapás ki­indulhat Magyarországról.- Ez a politika témája, a dön­tés is a parlament feladata. Mi ebbe beleszólni nem tudunk. Annyit azonban megemlítek, hogy a Pécsi Határőr Igazgató­ság működési területén ilyen akciók előkészítésének pilla­natnyilag semmi jelét sem lát­juk. Ezért merem azt mondani, hogy határszakaszunkon nincs aggodalomra ok, és reményeim szerint ez így is marad. Mészáros Attila hetedik oldal Sebő Ferenc jegyzete A tánc világnapján Tánctörténetünk ágas-bogas családfája, mely a néptáncok­ban megőrzött történelmi tán­cainktól a baletten át a kortárs táncművészetig terjed, fel­mérhetetlen nemzeti érték. A Kárpát-medence tánchagyo­mányai a nemzet megtartóere­jének, a közös európai múlt­nak lenyűgöző emlékművét alkotják. Ez a monumentum azt az Európát mutatja, amelyben ezer éve élünk, amelynek megformálásában mi is részt vettünk. E felisme­rés felmutatása nem az elkü­lönülés, hanem e terület euró­pai kontinuitásának élő bizo­nyítéka, mely hazánkat az egyetemes európai kultúratör­ténet fontos kincstárává avatja. E táncos nyelvezet átmen­tése a jövő évezred magyar­sága számára (mind „köz­nyelvi”, mind „irodalmi” vál­tozatban) épp olyan fontos feladat, mint amelyet a múlt század magyar „beszélt” nyelvéért folytatott mozga­lom tűzött maga elé. A mi ez­redvéggé alakuló századunkra sem marad kisebb feladat: a hagyományőrzés intézmé­nyeit, a Nemzeti Táncszínhá­zát kell létrehoznunk, ahol az egyelőre a vándorszínészet korát idéző otthontalan ma­gyar táncművészet helyet kap. Soha még nemzeti feladat nem vágott ennyire egybe a világból felénk érkező elvárá­sokkal. „Hagyomány és hala­dás” egy tarisznyában! E kin­csek feltárását és hasznosítá­sát a tudományos feldolgozás nemzetközileg is elismert magyarországi módszerei tá­mogatják. Mintha róluk írta volna Balassi: „Az jó hírért, névért, s az szép tisztességért ők mindent hátra hagynak”. Ha dédapáink generációjá­hoz hasonlóan a magyar köz­vélemény, s a társadalom je­lenlegi irányítói, döntéshozói is időben felismerik és büsz­kén felvállalják a század e nagy nemzeti feladatát, akkor világszínvonalon és sikere­sen, Európát gazdagítva vet­hetjük meg a lábunkat a glo­balizálódó világban. (A szerző a Magyar Táncművészek Szövetségé­nek társelnöke) Fotótár __* Többszörösen védett terület fotó: müller andrea ^hetedik oldal holnap V»a »4__________ Pé cs, Baranya és a régió jövőképével foglalkozó vitasorozatunk folytatásában dr. Szili Katalin írását olvashatják. „Bízom benne, hogy térségünkre nem lesz igaz az a mondás, hogy (a társadalom) akkor fejlődik - amikor a politikusok alszanak." Tárca l rr|i irr-nnrm m-'n-rmiwo r mmmmmmmmmmmm 5 Bóka Róbert: Régi-régi ötöslottó „Csak a söröket nyeldekelte szaporábban és kivágott az asztalra egy százast is." Portré A Dráva mente régi hírnevéért Nagy építőipari cég főmérnöki posztját cserélte fel 1988. tava­szán a tanácselnöki székkel. Tavaly már a harmadik ciklusát kezdte meg polgármesterként. Programjának egyik fő eleme a Dráva és a folyó mente idegenforgalmának fejlesztése. — Ilyen képzettséggel miért adta a fej ét politikusságra?- Jól éreztem magam a cég­nél, az első munkahelyemen, de úgy éreztem, hogy 15 év után váltani kell. Valami újat szeret­tem volna csinálni. Sok ajánlat volt, de én nem akartam el­menni Barcsról. Mindez egybe­esett azzal, hogy az addigi ta­nácselnök más pozícióba ke­rült. Engem kapacitáltak, hogy lépjek a helyébe. Izgalmas fel­adatnak ígérkezett: elfogadtam és meg is választottak.- Mint polgármester-jelölt­nek, ez aligha lehetett később nagy előny.- Nem is volt. Ráadásul nagybetegként éltem át az 1990-es vá­lasztásokat egy karambol miatt. Egyébként akkor is, és azóta is min­dig független jelöltként in­dultam, és igen különböző pár­tok támogatásával kerültem a tisztségbe.- Mit akart elérni vele?-Az a célom, hogy Barcs szerezze vissza a Dráva partján azt a kereskedelmi központ szerepet, amit a múlt század végére egyszer már elért. Eb­ben benne foglaltatik a határ­forgalom és a Duna-Dráva Nemzeti Park értékeire alapo­Feigli Ferenc 1949-ben született Barcson. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen mezőgazdasági gépészmérnökként végzett 1973-ben. Levelezőn 1981-ben építészmérnöki, 1989-ben közgazdász diplomát szerzett Pécsett. 1988 óta Barcs tanácselnöke, illetve polgármestere. Nős, két gyermek apja. zott rekreációs és vízi sporttu­rizmus feltételeinek fejlesz­tése. A program megvalósu­lása szépen alakul, de a mun­kanélküliség enyhítésében komoly adósságaink vannak.-A vízisportok kedvelője?- A partról. Rendszeresen futok, focizok, de úszni nem tudok. Illetve tudtam, de elret­tentett tőle a 15 éves koromban elszenvedett vízibaleset.- Család?- Elváltam, újra nősültem. Az első házassá­gomból vannak gyermekeim. A fiú gépészmér­nök Barcson, a lány kertészmér­nök Pécsett.- Harmadszor polgármes­ter. Mi a népszerűség titka?- Talán az, hogy a vívódása­imban is higgadt maradok. És szem előtt tartom, hogy a kép­viselők ne a javaslatok meg­szavazóinak, a munkatársaim pedig ne a döntések végrehaj­tóinak tekintsék magukat, ha­nem érezhessék a saját szere­f iük jelentőségét a sikerekben, gy az alkalom is több lesz az ilyen közös élményhez. D. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents