Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-28 / 116. szám
10 Dhnántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. április 28., szerda Az elmaradt régiók felzárkóztatása mindennél előbbre való Víz fent, víz lent A pénz elosztásakor a józan megfontolások kerekedjenek felül PÁRTHÍREK A Kereszténydemokrata Néppárt Országos Elnöksége felszólítja a magyar állampolgárokat, csatlakozzanak a népszavazással kapcsolatos aláírásgyűjtéshez. Ez azért fontos, hogy a Magyar Köztársaság következő évezredbe átnyúló mandátumú elnökét közvetlenül a nép választhassa meg. MDF-lobbi Baranyáért. Az MDF megyei választmánya kihelyezett ülést tart Mohácson április 29-én, csütörtökön 18 órakor. Meghívott előadó Manninger Jenő, a közlekedési és hírközlési államtitkár, az MDF tagja. Az ülésen Baranya és kifejezetten Mohács érdekében lobbiznak választmánytagjaink, külön kiemelve a 6-os és 56- os utat és Baranyát átszelő autópályát. MDF-majális Mohácson. Az MDF Mohácson az Újvárosi Ifjúsági Parkban május 1-2-án majálist rendez, melyre sok szeretettel vár mindenkit. Varga Miklós- koncert, néptáncbemutató, sportversenyek, vívóbemutató Gémesi Györggyel és Szekeres Pállal, valamint gyermekprogramok és focikupa (MDF Válogatott-Dunántúli Napló visszavágó). A Magyar Igazság és Élet Pártja, valamint a Magyar Út Körök Mozgalom szervezésében a Bocskai István Szabadegyetem következő előadása „Hit és hitetlenség a XX. században, A szektáso- dás kora” címmel április 30- án, pénteken 18 órai kezdettel kerül megrendezésre a Pollack Mihály Szakközépiskola kupolatermében. Pécs, Jókai utca és Dischka Győző utca sarok. Előadó: Hegedűs Zsuzsanna református lelkész. (Legközelebbi előadás: május 14-én, Balassa Sándor „A magyarság zenéje”.) Az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete minden héten ügyfélfogadást tart. Várják a roma nemzetiségű embereket, szociális, jogi, foglalkoztatási kérdésekben. Ideje: szerda-péntek 9-11 óráig. Helye: Pécs, Béri Balogh Ádám u. 3/6. sz. Az Ifjú Szocialisták Mozgalom (ISZM) felvette a kapcsolatot az államfőválasztás ügyében népszavazás kiírását kezdeményező Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalommal, és igazodik hozzá az alírásgyűjtés megkezdését, illetve lebonyolításának módját illetően. A víz életünk része. Ha kevés, az a baj, ha túl sok, az is rossz. Az elmúlt fél évben bőven kijutott nekünk belőle. Víz és hóié ömlött mindenfelől. Világtól elzárt települések, járhatatlanná vált utak, összedőlt házak felsorolása szerepelt minden híradásban. Árvíz sodort el családokat, hótömeg zárt körül falusi portákat, majd újabb árvíz és belvíz tartott rémületben hatalmas országrészeket. Kellett ennek így történnie? Az okokat lehet majd elemezni, de előrelátással és törődéssel biztosan mérsékelni lehetett volna a károkat. Víz nemcsak lábunk alatt Titok Úgy tűnik, valami titok lengi körül a Nádort. Vagy nem? Tízéves várakozás után reménykeltő fejleménynek látszott, hogy az állami tulajdonban lévő épületet az ÁPV Rt. versenytárgyalásra meghirdette. Az előzetes hírek szerint szépszámú érdeklődő volt, aki megvásárolta a pályázati csomagot. Mi, képviselők ugyan meglepve hallottuk Kerényi alpolgármester nyilatkozatát, hogy a város elsők között vásárolta meg a pályázati anyagot és indulni akar az árverésen. Akkor már volt 1999. évi költségvetése a városnak, de abban egyetlen olyan sort nem lehet találni, ami fedezetül szolgálhatott volna a Nádor épületének megvásárlására. És akkor mi van a felújítással? Vagy netán az volt a szándék, hogy majd a város értékesíti? (Ennél sokkal kisebb feladattal sem birkózott meg a város, lásd pl.: Jókai tér 11.) Meglepetés Azután jött a meglepetés: a versenytárgyalás sikertelen lett, de Kerényi úr valami rejtélyes okból sikernek könyvelte el ezt több néha a kelleténél, a fejekben is olykor sok van belőle. Vízfej? Áz már egy kórkép. Vízfejű ország? Az nagyságrenddel rosszabb. A „vidéki” Magyarország nemcsak télvíz idején, semmikor sem szívderítő látvány. Az árvizek és hófúvások csupán élesebben rajzolják ki az egyébként is meglévő életkörülménybeli különbségeket, ami magyar és magyar között oly régóta fennáll. Talán le kellene szállni a mentőhelikoptereknek máskor is a végeken. A vezetőket, felelős politikusokat, értelmiségieket talán felébresztette az idei tél katasztrófasorozata, s remélhetőleg sokkolta az elpuhult - 10 centiméteres hóréteg láttán már rikoltozó nagyigényű fővárosi elitet is. Vagy egyesek a tényt. „Sőt”- mondta jelentőségteljesen egy újabb tv-interjúban. És azt is megtudhatta az érdeklődő közönség, hogy a városnak van a Nádorral kapcsolatban „stratégiája és taktikája”, no meg „akarata”. Hogy ez melyik vezetői szobában született, azt csak találgathatjuk, de egy biztos: a képviselő-testület nem tárgyalta ezt az ügyet, ezt csak a Toller-Kerényi féle gazdasági stratégiacsoport tehette meg. De a „stratégiával és taktikával rendelkező vezetői kör” érezhetően nem kívánta a közgyűlés elé tárni ötleteit. így az ellenzéki képviselők napirend előtti szólásaikban próbálták rábírni a polgármestert, hogy tűzze napirendre - ha üzleti okokból szükséges, zárt ülésre -, és tárgyalja meg a közgyűlés, s alakítsa ki valóban azt a koncepciót, mely a város érdekeinek és gazdasági helyzetének is megfelel. De ezt sem a polgármester, sem Kerényi nem kívánta megtenni. Sőt, azt a lehetőséget is elmulasztották, hogy az igazságról, az eddig továbbra is el tudják viselni, hogy az időjárás szeszélye százezernyi honfitársukat napokra foglyul ejtheti, s órák alatt semmivé teheti egész életük munkáját? Miért keményít most Demszky? Vitatkozik, pereskedik „önmegvalósításáért”, politikai jövőjéért, túlélésért küzd? Mennyit akar kihasítani a közpénzből budapesti életszínvonaluk jobbításáért, színházért, metróért, hangversenyteremért, kongresszusi központért, belehajszolva politikai ellenlábasait is a licitbe? „Állambácsinak” nincs külön pénze, az a hiedelem már csak letűnt idők emléke lehet. Miniszter urak! Az elmaradt régiók felzárkóztatása mindennél előbbre való! A pénz elosztásakor józan megfontolások kerekedjenek felül! Schmidt Pál dr. megtett valódi intézkedéseikről, szóban, írásban tett Ígérvényeikről tájékoztassák a közgyűlést. Pedig ez törvényes kötelességük. Érdek Mert nem vásárolhat sem a polgármester, sem az alpolgármester 90-100 MFt-os ingatlant a közgyűlés hozzájárulása nélkül, de még ilyen vásárlási szándékot sem jelenthet be. Van a városnak vagyonrende- lete, költségvetése, amelyek megszabják a mozgásterüket. Ha pedig ezeket túllépik, törvénysértést követnek el. A kérdés az: milyen érdeket szolgál Toller és Kerényi uraknak a közgyűlés és a pécsi polgárok háta mögött folytatott tárgyalássorozata, az első körben jelentkezett befektetők elriasztása, a liciten való részvételi szándékot jelző 4 MFt-os bánatpénz letétbe helyezése, majd annak valami rejtélyes úton való visszaszerzése, majd egy újabb ajánlat az ÁPV Rt. felé, miszerint nekik 50 MFt-ot megér a Nádor épülete. Pécsi képviselőként sok társammal együtt csak remélhetjük, hogy lesz újabb liciteljárás, melyre jelentkeznek olyan tőkeerős befektetők, akik nemcsak megvásárolni, de felújítani és működtetni is képesek a patinás épületet Pécs polgárainak megelégedésére. Dr. Révész Mária önkormányzati képviselő Reméljük, hogy lesz újabb liciteljárás Mi az igazság a Nádor ügyében? Az elmúlt hetekben sokszor foglalkozott a sajtó a Nádor épületének értékesítési ügyével, de hogy mi a valódi helyzet és mi a város vezetésének szándéka, az sem a cikkekből, sem a napirend előtti felszólalások nyomán kibontakozott vitából, ill. a feltett kérdésekre adott, lényeget elkerülő válaszokból nem derül ki - még a képviselők számára sem. Párját ritkító dilettantizmus Több mint négy hete annak, hogy a NATO megkezdte Jugoszlávia bombázását. Az eltelt idő elégségesnek tűnik ahhoz, hogy néhány következtetést levonjunk. Amennyiben a NATO légicsapásai megkezdésének tényleges céljaként a koszovói albánok megsegítését tűzte maga elé, akkor ennek végrehajtását a történelem párját ritkító politikai és katonai dilettantizmusként fogja elkönyvelni. A NATO nem ott, nem úgy, és nem akkor avatkozott be, ahol, ahogy és amikor kellett volna, ezért a szerb fegyveres erők attrocitásai a koszovói albán lakossággal szemben tetemesen felerősödtek és durvábbakká váltak, előidézve egy olyan menekülési hullámot, amely Európában példa nélkül áll. Terrorbombázásokkal ez idáig még egyetlen nép ellenállását sem sikerült megtömi. Nem sikerült ez a Luftwaffenak 1940-ben Angliában, a szövetségesek légierejének a II. világháború utolsó éveiben Németországban, nem sikerült Vietnamban és Irakban, és valószínűleg nem fog sikerülni Szerbiában sem. Egyre nehezebb elhessegetni azt a feltételezést, hogy az USA Irak után talált magának egy második gyakorlóteret, ahol az újonnan kifejlesztett fegyver- rendszereit élesben kipróbálhatja. Nem szabad azt hinni, hogy egy ország, amelyik légterét, katonai létesítményeit egy másik ország által folytatott hadművelet rendelkezésére bocsátja, maga nem részese a hadműveletnek. Erre jó példa Magyarország. Magyar katona sohasem állt szemben a Szövetségesek katonáival, mégis a szövetséges légierő rendre bombázta a magyar célpontokat a II. világháború során, mert Magyarország a német hadsereg számára szabad mozgást biztosított. Jugoszláviát most éppen úgy cserbenhagyta egy korábban támogatást ígérő nagyhatalom, mint Magyarországot 1956-ban egy másik nagyhatalom. Mind Irakban, mind Jugoszláviában a légvédelem teljesen csődöt mondott. Vajon nem fogja-e ez a tény az egyik oldalt túlzott önbizalomra, a másik oldalt lázas gondolkodásra és tervezésre serkenteni? Nem lesz-e ez egy újabb fegyverkezési verseny kiindulópontja? Ä jugoszláv vezetés kinyilvánította, hogy csatlakozni kíván az Orosz-Fehérorosz szövetséghez. Vajon miképpen fognak erre reagálni Oroszországban? Ne feledjük el azt sem, hogy Oroszország egyszer már hadba lépett Szerbia miatt. Aztán egyszer minden csak elmúlik. A háború egyszer befejeződik, mindenki elmegy haza, de a magyarok és a szerbek itt maradnak. Lehet és szabad gondolkodni! Dr. Nádasi Zoltán Politika és labdarúgás Régi mondás Magyarországon: „nálunk a politikához és a futballhoz mindenki ért”. Talán ez jogosítja fel minden lap kommentátorát, hogy köszörüljön egyet Deutsch Tamás sportminiszter fülbevalóján, mondván, a politika beleártja magát a sportba, és ennek milyen szörnyű következményei lesznek, főleg a labdarúgásban. Nem értem a szömyülködőket. Labdarúgásunk süllyedhet még mélyebbre? Szeretném emlékeztetni a rosszul emlékezőket, hogy a politika Rákosi uralomra jutása után lépett be a magyar labdarúgás életébe - a Ferencváros otromba szétszedésével, néhány újpesti játékos meghurco- lásával - és azóta ott is maradt. Kétségtelen, hogy az 50-es években a magyar labdarúgást az Aranycsapat fémjelezte, de a sportág erejét a vidéki és fővárosi egyesületek nevelő bázisa adta, amely ontotta a tehetségeket. Csak egy példa: 1948- ban a magyar C válogatott (nem sajtóhiba) hat gólt rúgott egy közeli ország A válogatottjának. A politika magyar sport, köztük a labdarúgás eredményeit a szocializmus sikerének tudta be, holott az akkor sikeres sportolók nevelése az 1920-as, 30-as, 40-es évekre esett. Miközben világhírű magyar edzők dolgoztak a különböző európai és dél-amerikai kluboknál, nálunk Sebes Gusztáv került a futball szakmai irányításának élére, aki inkább volt pártember mint szakember. Működése alatt egyszer került komoly döntéshelyzetbe, az 1954-es világbajnokság döntő mérkőzése előtt. Az eredmény közismert. Az élvonalbeli klubok jelentősen meggyengültek 1956 után, ez alól csak a Vasas volt kivétel, melyet ráadásul még Kádár János szimpátiája is favorizált. A dolgok szerencsés egybeesése, hogy a Vasas kitűnő játékosokkal rendelkezett. Az viszont nem volt szerencsés, hogy a Vasas-vezetők egy része és környezetük, a politikai helyzetet kihasználva, rátelepedett a magyar labdarúgásra. Működésükre jellemző, hogy a változatlanul jó játékosanyaggal rendelkező magyar labdarúgásnak mind klub, mind válogatott szinten csak fellángolásai voltak. Az akkori szakvezetés képtelen volt például sorozatmérkőzésekre felkészíteni a csapatokat (kupasorozatok, vb-döntők). Az utánpótlás nevelésével is egyre komolyabb gondok akadtak. Ekkor vált világossá, hogy a magyar labdarúgásban a vezetők nem a sportért, hanem a sportból élnek. 1990 változatlanul hagyta a pártállami nómenklatúrát a labdarúgásban is, akik nem tudtak mit kezdeni a megváltozott körülményekkel. A nemzeti bajnokság színvonala olyan mélyre süllyedt, hogy kupacsapataink többnyire az első fordulóban kiestek. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk, ha egy tenni vágyó fiatal sportminiszter felkavarja az állóvizet, különösen akkor, ha még némi gazdálkodási ügyek-bajok is előfordultak az MLSZ háza táján. A politika eddig is bent volt a sportban, különösen a futballban, legfeljebb a pozícióikhoz ragaszkodók most egy más politikával szembesülnek. Amellett hogy őszintén szurkolunk Deutsch miniszter úrnak és az egész magyar labdarúgásnak, némi rosszmájúság azért belénk is szorult, nevezetesen: igaz hogy a KDNP-nek torkán akadt Wim van Welzen, de Joseph Blatter sem tűnik könnyű falatnak. Czukor Antal KDNP megyei elnök Hitelesen a Mecsek ellen A közelmúlt két történése az apropója figyelemfelhívó kis írásunknak. Az egyik, hogy a DN „Politikai vitafórumában” végre megjelent - Székely Sándor tollából - egy tényeken alapuló elemzés, amely a PE Rt. - most már újságírók által is elismert - ködösítéseit egy fontos nézőpontból cáfolja. A másik apropó - magyarázatként - rögtön ide kapcsolódik. Pár héttel ezelőtt a PE Rt. megkapta a Ferii ng Press által meghirdetett „Hiteles és sokoldalú tájékoztatás” pécs-baranyai díját. Nem tagadhatjuk, hogy - bőséges pénzügyi kerettel a hátuk mögött - az rt. PR-szakem- berei kiváló munkát végeztek. A DN-beli, egész oldalas fizetett .hirdetéseik” azonban hemzsegnek a nem szakértőket félrevezető csúsztatásoktól. Néha a laikusnak is égnek állt a haja: „A kiszemelt új térség (Nagybányarét) nagy előnye, lakott körzetektől távol helyezkedik el.” Nincs mit hozzáfűznünk. A következő - enyhén szólva - mellébeszélés a tájrendezéssel kapcsolatos. „Folyamatos a bányaterületek rekultivációja.” Nagyon kíváncsiak lennénk egyetlen, nem spontán beerdősült, mecseki meddőhányóra, amelyet a szénbánya tervszerű rekultivációval a tájba illesztett. Nem hisszük, hogy a Karolina-kül- fejtés meddőhányójának kb. 1/5-én beindult rekultivációra kellene büszkének lenniük (ők nem így hiszik!). Emberöltőnyi léptékkel beláthatatlan az egész meddő tájrendezése, és akkor hol van még maga a külfejtés. Ebbe belegondolva égbekiáltó hazugság a következő idézet: „Néhány éves gondozás után a végeredmény a tájba illeszkedő erdő lesz.” Ha az 50-60 évet néhánynak ítéli az rt„ akkor lelke rajta, de így a tájékoztatásban is a számszerű értékeket kellene használni. De ha a - ne minősítsük milyen - erdő létre is jönne, mi lesz a terület domborzatával? Mesterséges rézsűk, felbomlt vízháztartás, degradált, másodlagos növényzet. Fel lehet áldozni a Mecsek DK-i, Pécsbányától Vasasig terjedő részét a Székely Sándor által említett, az rt. zsebébe vándorló 8%-os, garantált nyereségért? Ez a most már elismerten hiteles tájékoztatás betetőzése az a közvélemény-kutatás volt, amikor „megkérdezték a pécsieket”, hogy jó-e nekik az erőmű. Nem azt kérdezték, hogy jó-e nekik az erőmű a zagykazettáival, külfejtésével, meddőhányóival, szénszállító autóival, így nem csoda, hogy sikerült 60%-ra kihozni a profi fotókkal valahogy sosem pécsi háttérrel ábrázolt erőmű támogatottságát. Azt nincs jogunk firtatni, hogy hány pécsbányai, szabolcsi és hány kertvárosi „pécsit” (aki azt sem tudja, hogy hol van Nagybányarét) kérdeztek meg ... Mindenesetre PR-ból jeles! És másból? Mecsekszabolcsi Környezet- és Érdekvédelmi Egyesület 4 t I %
