Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1999-04-25 / 113. szám

Embermesék Nyolcadik oldal 1999. április 25. fpffi"' iffimvÄ w» ™W I Palásti 3J3& eküíiSí®.»: pW' ! * / / _■ . í..' MAlftí Sí ­p...- .r^ ífaW*» «tatt w“* *> „Kézzel másol­ja a Bibliát egy bencés rend valahol Ang­liában. 2004- re tervezik, hogy befeje­zik a kóde­xet.” Ezt a rövid hírt egy napilapban olvastam március­ban, és cso­dálkoztam. Akkor még nem is­in e r t e m Baja Béla bácsit. A KÓDEXFESTŐ ÁLMA Egy nagy fekete táskában hurcolja életművét, a könyvek királyát Vajon mi hajthat egy embert hosszú évtize­deken át, hogy nap mint nap görnyedjen a papírjai fölött, és gót betűkkel má­soljon? Hogy csak olvasson és ír­jon, miközben szinte teljesen elve­szíti a látását. Mi késztethet egy embert arra, hogy nyolcvannégy évesen, botra támaszkodva is cipel­je magával a munkáját nagy fekete táskájában? A saját kezével írt és fes­tett Szentírást. éla bácsi úgy emlékszik, hogy a műteremben, ahol dolgozott, számolat- lanul repültek az órák. Nem percekben mérte az időt, hanem oldalakban. Huszonhat éven keresztül érezte a le­küzdhetetlen kényszert, hogy mennie kell, el kell készítenie a Károly Gáspár for­dította Biblia kézzel írt kódexmásolatát. A történet kicsit szomorú, a könyv ugyanis nem készült el teljesen. Három év­vel ezelőtt elfogyott a francia merített pa­pír, elkopott a toll, amelyet „etetni” kellet a tintával, nincs már több arany és kék festék sem. És megfogyatkozott Baja Béla szeme világa is. Amerre néz, ott szürke folt ékte­lenkedik, körülötte dereng csak valamicske fény. Az öregember kackiás bajusza mögött mégis mindig mosoly bujkál, hiszen a látá­sáért cserébe ott van az ő saját Bibliája: a teljes Újszövetség, és majdnem az egész Ószövetség. A jeleneteken a négy-öt milli- méternyi arcokat nagyítóval is megnéztem. Valódi érzelmek tükröződnek rajtuk: cso­dálkozás, szeretet, félelem. Krisztus ezer arca ugyanaz a karakter a majdnem ne­gyedoldalnyi kezdőbetűkbe keretezett mi- niatúrákon. Baja Béla nem használt nagyí­tót, amikor festett. Az illusztrációk, a díszí­tések a saját motívumai. Azokat a jelenete­ket festette meg, amelyek megindították őt, miközben a középkori latin betűkkel írt, nehéz szöveget olvasta. z egész úgy kezdődött, hogy a banktisztviselő a háború után segédmunkásnak kényszerült. Ahogy ő mondja: akkoriban nem tűrték meg a fehéringese- ket. Béla bácsi mindent elvál­0T jsjks* fi B»- . V . &«*****' ■í* •S^J**“**^ ti*8"1 •«tíSSS** SfÄ f*»*ö>* ríni!»#*4*' fc.- Is 1 ä wÖbSi % &****#■.*** v A Béla a kevéske nyugdíjából él. Nincs arra pénze, hogy a kódexet kiadassa. A nyolcszáz példány nyomtatása bele­kerülne vagy 9 millió forintba. Úgy tervezi, egy ideig még hurcolja a könyveket a táskájában, aztán majd öröklik a gyermekei. Béla bácsinak két asszonylánya van. Ők nem fejezhetik be a művet, nem ér­tenek ahhoz. Egyikük talajmechanikai labort vezet, a másik gyógyszerész­asszisztens.- Egy nő különben sem lenne ilyesmire képes - állítja az öreg­úr -, mert a nőt csak a pacák ér­dekli. Nem tudnak megülni és rajzolgatni, mert folyton elhúz a szívük. Erre vannak programoz­ni va, anyává kell lenniük. <4» m J .... 984iniciálé.-SS?#-** iWatett. **' 283 a! Iáit, volt vécépucoló, segédkőműves, vízveze­ték-szerelő, hogy a családját eltarthassa. Az­tán egy épületgépészeti vállalatnál lett terve­ző. Ott kapott kölcsön egy szakadozott kis Bibliát, amelyet az 1700-as években adtak ki. Lenyűgözte őt nyelvezetének szépsé­ge. Mielőtt visszaadta volna a könyvet, el­kezdte kimásolni a neki tetsző részeket. A Szentírást nem illik ám csak úgy papírra hányni, hiszen az a könyvek királya. Béla bá­csi amúgy is festegetett, hát nekiállt kódexstí­lusban lemásolni az írást.- Ki kellene adni nyomtatásban, hogy le­hessen a magyaroknak kézzel írt, igazi kó­dex Bibliája. De nem szeretném, ha egy ki­adó tetemes hasznot tenne a könyvekre. Én nem meggazdagodni akarok rajtuk. - Baja agányos az öreg már több mint egy évtizede. A gyere­kei Budapesten él­nek. Amikor két és fél évnyi beteg­ség után meghalt a felesége, tel­jesen egyedül maradt. Ahogy visszaemlékezik, látom az ar­cán, hogy bántja: sokszor ma­gára hagyta az asszonyt.- Mielőtt meghalt - meséli Béla bácsi -, elátkozta a kódexet. Nem bocsá­totta meg nekem a rengeteg eltékozolt időt. Baja Béla Kecskeméten lakik egy ház hato­dik emeletén. A tizediken, egy régi szárítóhe­lyiségben kis műterme őrzi vízfestékkel, pasztellkrétával készített aktjait, festményeit. Mostanában azzal tölti a napjait, hogy fel­megy oda, és beszippantja a régi képek sza­gát, a múlt illatát. Mindennap elüldögél ott fent, a tizediken, és elmereng, hogy mi­lyen is volt, amikor még dolgozhatott, mert látott. Huszonhat esztendő, mint egy mozifilm, úgy pergett le az életében. Mégis azt mondja, ha 1970-et írnánk, és leélhetné újra az éveket, most sem töltené mással az időt. Jó volt a cso­dás történetek bűvöletében élni, jó volt alá­zattal szeretni Istent. Csak ne veszne kárba, csak ne lenne az enyészeté mindaz, amit lét­rehozott! ügyes MJTvimpcstLÁi 17 rejtvényt, 14 poént és dupla nyereményt kínál az ügyes KÓPÉ Április 23-tol kapható az ügyes KOPE POÉNOS REJTVÉNYLAP C$ak 45 Ft! Í/IEGJELENIK MINDEN MÁSODIK PÉNTEKEN m 1­♦ Ä ► “ír *­5 v t a k* ♦ E I Ä (jr i p » Hr ► • [**• 1 ♦ * N-► f 0 /

Next

/
Thumbnails
Contents