Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-24 / 112. szám
1999. április 24., szombat ÜATTÉR - RIPORT Vita Pécs, Baranya és a régió jövője (1.) lassan, de a rossz úton indultunk” Az alábbi cikkel lapunk olyan vitát kíván elindítani, amelynek fő témája Pécs, Baranya, illetve a Dél-Dunántúl jövőképe. A vita természetesen mindenki előtt nyitott. Várjuk tehát ellenvéleményüket, hozzászólásaikat, cikkeiket. Az írásokat lehetőség szerint rendszeresen közöljük majd a Hetedik oldalon. Az ezredfordulót követő tíz év hosszú időre meghatározza kétezer éves városunk és vele együtt régiónk sorsát is. Ebben a tíz évben, mai információnk szerint csatlakozunk az EU-hoz, és az EU források segítségével felgyorsul országunk gazdasági fejlődése. De a fejlődés hatása nem lesz azonos sem az emberekre, sem a városokra, sem a régiókra. A különbségek annak ellenére nőni fognak, hogy az elmaradást az EU próbálja kompenzálni, korrigálni. Ám ez csak több éves késleltetéssel indulhat, és csak akkor, ha a statisztikai adatok indokolják. Az Unió nem telepít munkahelyeket, hanem megpróbál vállalkozásbarát környezetet teremteni. A késés azonban olyan károkat okozhat egy városnak, régiónak, amely már igen nehezen pótolható. A legjobb képességű emberek máshol keresnek megélhetést, a helyi források elapadása miatt leépül az egészségügy, a kultúra és az oktatás. A város pénz hiányában elhanyagolttá válik, az ingatlanok elértéktelenednek. A lumpen elemek számaránya megnő. A másik a fejlődés útja. A fejlődő régió, az EU késleltetése miatt még évekig kapja a támogatásokat. A magasabb bevételek növelik a kultúrára, egészségügyre, oktatásra fordítható pénzeket. A munkaerőkereslet megemeli a béreket, nő az ingatlanok ára, a város vonzereje, és ez újabb beruházásokat generál. Hol tartunk ma, milyen út vár ránk? Az útelágazásnál, de lassan araszolva a rosszabbik út felé indultunk. A megyék rangsorában tíz év óta folyamatosan csúszunk hátrébb. Ma már az alföldi megyék között sem lennénk az első néhányban. A műszaki fejlesztésre költött pénz régiónkban a legalacsonyabb. Milyen okokra vezethetőek vissza e jelenségek? Egy részük a régión kívüli, általunk nem befolyásolható tények következménye. A szén- és uránbányák bezárása nem csak az ott dolgozók tízezreit tette munka- nélkülivé, de a bányákat kiszolgáló vállalatok nagy részét is csődbe vitte. A délszláv háborúk hatására a külföldi tőke elkerült minket. Az idelátogatók száma megcsappant. Nagy- vállalatok sora ment tönkre az építő-, és építőanyag iparban, bőrgyártásban, konfekciókészítésben. A megyének, régiónak nem volt olyan lobbi-ereje, mint az északkeleti megyéknek, így központi forrásokhoz sem nagyon jutottunk. Az ezekhez való hozzáférés ma még eldöntheti egy régió sorsát. Amikor minden pártprogramban a régió szerepének erősítése szerepel, az ország költségvetésének fél százaléka osztható szét megyei vagy regionális hatáskörben országosan. Ez a megyénkben együttesen 500 méter (!) autópálya megépítésére lenne elég évente. A térség gyenge érdekérvényesítő erejének okát abban is látom, hogy itt az átlagosnál jobban tartózkodnak az emberek a közéleti szerepvállalástól. A helyi pártszervezetek többségében a tagok száma jó, ha a tucatot eléri. így a parlamentbe jutott képviselőink nagy részének súlya pártjában nem meghatározó, vagy ha komolyabb feladatot kap, úgy a rövid választási időszak kivételével elfelejti városát. Tisztelet a kivételnek. Ennek következtében a térségünket érintő útépítések ideje a választások előtt közelinek tűnik, a választások után a távoli ködös jövőbe vész. Pedig utak nélkül helyzetünk nagyon nehézzé válik. A megyei és pécsi képviselők összefogása a térség érdekében nem volt jellemző az elmúlt években. Erre elég bizonyíték egy közgyűlés megtekintése. Egyetemeink ügyének lebegtetése - egyesíteni vagy nem? - is ront esélyeinken. Ugyancsak ront a helyzeten pár kaposvári politikus, akik azért, hogy a 63 ezer lakosú somogyi székhely legyen a régióközpont, minden Pécsre kerülő intézmény vagy forrás ellen - sokszor igen hatásosan - fellépnek. Ezzel Kaposvárnak is rosszabb, hiszen ők sem a tőlük 60 km-re levő Pécsett intézhetik bizonyos ügyeiket, hanem ugyanazért esetleg Pestre kell utazniuk. Mindkét város alapvető érdeke lenne a békés, egymást segítő politizálás, hisz még a 163 ezer lakosú Pécsnek is sokat kell fejlődnie, hogy a régióközponti feladatokat elláthassa. Ez amúgy is csak a két szomszédvárral, Kaposvárral és Szekszárddal együttműködve lehetséges. Vannak biztató jelek is. A megyei fejlesztési tanácsban nagyon jól együttműködnek a különböző pártállású polgár- mesterek és a kamarák képviselői. Az akadémia fejlesztési intézete által kimunkált program, ha lesz rá forrás, megindíthatja egy gyorsabb fejlődési pályán megyénket. A források közül az utóbbi időben egyre jelentősebb a Phare súlya. A pályázati saját erő jó részét és a pályázatok kidolgozását számos intézmény, köztük a kamarák biztosították. Sikerült az OMEB-pá- lyázatok segítségével mintegy 200 millió forint fejlesztési pénzt szerezni az innovatív kisvállalkozásoknak. A Pécsi Ipari Park, az oda betelepülő finn vállalkozások, a Mohácsi Vállalkozói Övezet, valamint a Mohács-Bóly térség meginduló fejlődése biztató jel. S ilyen a megye és a város programjában előkelő helyen szereplő repülőtér-fejlesztés is, amely ha nem is pótolja a hiányzó utakat, de a külföldi befektetők számára előnyt jelent. Az újjáalakult MVA is sokat tehet a fejlesztések érdekében. Remélhetőleg a vonatkozó törvény megváltoztatása sem hozza a kamarákat olyan helyzetbe, hogy az eddigi, a térség érdekében kifejtett tevékenységüket ne tudnák folytatni. Tovább romlana régiónk önszerveződő képessége, nehezen lennének pótolhatók a fejlesztési források, ha a kis- és középvállalkozóknak nyújtott szolgáltatások csak a fővárosban lennének elérhetők. A megyei, a regionális és az országos területfejlesztési tanácsban betöltött kamarai szerep is semmivé válna. A kamarai kezdeményezésű gazdaságfejlesztési programok is megéreznék a változást. (Pl. a Duna-Dráva- Száva Eurorégió, a Mohácsi Vállalkozói Övezet, a Komló Fejlesztési Ügynökség, a Környezetvédelmi KHT). Sokat segít régiónknak, ha megerősödnek azok a civil szerveződések, amelyek célja a város és a térség fejlesztése. Jó példa erre az Ormánság Fejlesztési Egyesület. A jugoszláv háború szintén hátrányosan érint bennünket, de talán bízhatunk abban, hogy a világ meghatározó döntéshozói most már rájönnek arra, hogy a balkáni háborúkat akkor lehet végleg elfelejteni, ha a Balkánt infrastruktúrával feltárják, ha megindul ott is a gazdaság fejlesztése, ha az ott élőknek is van esélyük a fejlett Európához csatlakozni. Ez a fejlesztés sokkal olcsóbb lenne, mint a mai háború. A lezuhant lopakodó bombázó, a felhasznált bombák és rakéták, valamint a repülések költségeiből az egész Balkánt be lehetne hálózni autópályával. Ez jelentős fejlődést hozhatna számunkra is. Mi az, amit a Pécsett, Baranyában élők megtehetnek, hogy a jobbik úton haladhassunk? Ha egy szóval kellene válaszolni, akkor ez a szó az összefogás lenne. Az első kérdést saját házunk táján feltéve: összefognak-e a régiónkra jellemző kisvállalkozók, hogy együttes erejükkel, eséllyel vállalhassanak nagyobb munkát akár külső piacon is, vagy egymás ellen sokszor tisztességtelen eszközökkel harcolva mennek tönkre a csökkenő helyi piacon? Összefognak-e vállalkozóink a helyi egyetemek kutatóival, hogy az itt megszületett eredmények jól eladható termékké válhassanak? Összefognak-e egyetemeink, hogy komoly, fajsúlyos munkát végezzenek, vagy aprópénzre váltják tudásukat? Összefognak-e a városaink a régió érdekében vagy erejüket leköti az egymás legyőzéséért folytatott harc? Összefognak-e politikusaink a város, a megye, a régió érdekében, vagy egymás ellen acsarkodva bíznak abban, hogy listás helyen ennek elismeréseként újra lesznek választva? Összefognak-e a polgárok, hogy a vezető pozíciókba olyanok kerüljenek, akik ezt kiérdemlik, legyen az egyetemi, kamarai vezető, helyi, vagy országgyűlési képviselő? A kérdéseket sokáig lehetne sorolni, de esélyünk csak akkor van a második útra lépni, ha mind több kérdésre igennel tudunk válaszolni. Higi Gyula, Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, elnök hetedik oldal Dunai Imre jegyzete Szögek a zsákból A vagyon elleni bűncselekmények számának növekedése 1980 és 1997 között döntően meghatározta a magyarországi bűnözés alakulását az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője által jegyzett elemzés szerint. A vagyon elleni bűncselekmények száma ötszörösére nőtt, az egyéb bűncselekmények száma viszont csak valamivel több mint kétszeresére, a kettő együtt pedig négyszeres emelkedést hozott. Az infláció két és félszeresével növekedett a vagyoni bűncselekmények által okozott kár összege is. Lehetne persze nézni a jelen állapot egyetlen pozitív oldalát: azt, hogy az efféle bűnözés elbuijánzáshoz vonzó tárgy kell. Vagyis elegendő vagyon. Az arra alapozott társadalmakban mindenütt így van. A szerző azonban nem ilyen ösz- szefüggés felderítésére tör. Másféle bujkáló szögek vannak a zsákjában. Felfedezni véli, hogy a vagyon elleni bűnözés alakulása és az ítélkezési gyakorlat enyhülése között ellentmondást mutató az összefüggés. Az 1991 és 1997 között a vagyon elleni bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek körében a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya közel a felére csökkent. Az eltérő tendenciára a társadalom számára is elfogadható és megnyugtató magyarázat még nem született - mondja a szerző óvatosan, miután elhelyezte a szegélyköveket a meredek következtetés útjához: a bírói szigor javítana a helyzeten. Az ilyen egyszerű magyarázatok mindig igen megnyugtatóak és elfogadhatóak a társadalom számára, mert a közeli megoldást sejtetik. Csakhogy a bűnözés üzlet. Sőt a bűnözéstől való félelemből is szép hasznot lehet húzni. Profitálhat belőle például a politikus is, aki az alkalmas elemzésre hivatkozva kijelenti: az állampolgár védelmét kellő szigorral az ő és a pártja tudja garantálni. Az ilyesmi gyors előmenetelt okoz a népszerűségi listán. Ugyanakkor eltereli a figyelmet arról, hogy a bűnözés összetett társadalmi jelenség. Betegség, amelynek kezeléséhez, gyógyításához el kellene jutni a kórokozókig, sőt a megelőzéséig. Hogy kevésbé versenyképes üzlet legyen a bűnözés, illetve más, legális perspektívák kínálata jobbnak mutatkozzon. Ebben a társadalmi egészségvédelemben a bírói szigor, és a börtönök - amelyek 130 százalékosan telítettek - azt a nélkülözhetetlen funkciót töltik be, mint az egészségügyben az intenzív osztály. Vagy a kórbonctan. Fotótár A kenyeret már elvitték fotó: tóth László # hetedik oldal hétfőn Riport Lesz-e valaha Pécsett új hangversenyterem? Honnan lesz a gazdasági gondokkal küzdő városnak egymilliárd forintja arra, hogy teljes egészében átalakítsák a Park mozit? Reális terv-e az új hangverseny- terem? Ezeket a kérdéseket boncolgatják a tegnapi számunkból kimaradt riport nyilatkozói. Portré G. Detky Rita pécsi főkertész, aki imádja a szépet, a harmóniát, de odüsszeuszi ravaszsággal kell harcolnia érte. Portré Akinek kötelessége a sörkóstolás Ki ne emlékezne a Sörgyári capriccio-ra? Mikor a szőke inté- zőné kora reggel frissen sült pecsenyével és egy jó korsó sörrel kezdte a napot! Sejteni való, hogy ez az idilli világ már a múlté, de azért egy sörfőzőmester kicsit ma is irigylésre méltó.-A mindennapi munkaszervezés mellett, gondolom, az új sörök megálmodása és főzése az igazi kihívás. Hogyan megy- Mikor ivott először sört életében?- Amikor ötéves múltam, 1957 decemberében. Emlékszem, ez valami családi sör volt, nagy, pintes üvegből töltötték. Meg kell mondjam, azóta is szeretem, másképp furán is nézne ki az én munkám!- Gondolom, naponta kell kóstolgatnia, ugye?- Ez természetes, de persze senki se gondolja, hogy a sörfőzdében álló nap vedelés folyik, szó sincs róla! Ám egyszerűen a sör esetében is - mint ez; szinte bármely élelmiszeripari terméknél - az érzékszervi minősítés a legfontosabb. Az ember megkaphat bármilyen gyönyörűen ki- printelt laboreredményt, de az sose helyettesítheti a kóstolást! Nem árt tudni, hogy egy sörmestemek vagy éppenséggel tej savat „meg kell nyalnia”!- Szerencsés vagyok, hiszen volt néhányszor sanszom arra, hogy új típusú söröket főzzek, átalakíthassam a receptúrát és Kelemen Gáspár 1952-ben született a Tolna megyei Nakon. A Veszprémi Vegyipari Technikumba jár, majd 1972-ben kerül az akkori Pannónia Sörgyár laborjába. 1981-ig van itt, közben elvégzi az Élelmiszeripari Főiskolát. Négy éve a Pécsi Sörfőzde sörmestere. Felesége Vajszlón üzemvezető, gyermekük nincs. sokszor sörlét is a meglévő termékeket is folyamatosan „csiszolgassam”. Mondjam azt, hogy megálmodom? Persze, megbeszéljük előtte, milyen karaktere legyen az új sörnek, de valahogy eddig mindig első főzetre összejött, amit szerettünk volna. Ilyenkor aztán felvezetjük egy nagy papirosra a pontos paramétereket, amelyek kiegészülnek a már emlegetett egészen részletes érzékszervi leírásokkal.- Idilli búvóhely ma egy sörfőzde?-Hát, disznót nem ölünk, az biztos! Lovak és kádárok sincsenek már, mint az idekerülésemkor. Kétségtelen, hogy a piac mindenre „rátenyerelt”, ugyanakkor itt Pécsett még elmondható, hogy nem egy rideg, mechanizált világ jellemzi a sörkészítést, hanem inkább az elkötelezett emberek lelkesedése.- Nem fél, hogy egyszer ráun a sörre?-Attól nem. Csak nehogy az orvos egyszer eltiltson tőle! Méhes Károly
