Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-21 / 109. szám
1999. április 21., szerda Háttér - Riport A sárga sávtól az üveghídig Mélyhűtött képzőművészeti gyűjtemény a pécsi Papnövelde utca 5-ben A pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) huszadik századi gyűjteménye a magyar képzőművészet nemzetközileg számon tartott kincsestára. A közönség nem láthatja az alkotásokat, fűtetlen raktárakban állaguk menthetetlenül romlik. Nem csak a kortárs gyűjtemény, hanem 18-19. századi festmények és grafikák is. Az anyag - összesen 12 ezer darab - értéke több milliárd forint. Méltatlan helyen, méltatlan körülmények között. A helyszín: Papnövelde utca 5., a régi Megyeháza. Az összezsúfolt alkotások jobb sorsra érdemesek A muzeológusokon, a képzőművészet barátain és értőin, a lokálpatriótákon túl a megyei közgyűlést is nyugtalanítja a gyűjtemény helyzete, az épület állaga. A közelmúltban készítették el javaslatukat annak érdekében, hogy a rekonstrukcióhoz címzett támogatást kaphassanak. Három változatban - egyre alacsonyabb összköltséggel - szerepeltetik elképzeléseiket, amelyeket természetesen múzeumi szakemberekkel közösen dolgoztak ki. A pályázat benyújtásának határideje május eleje. Itt lenne a Modern Magyar Képtár. Amennyiben a szakmai program a támogatott elképzelések közé kerül, azaz az ön- kormányzat elnyeri a támogatást, saját erőként a következő években összesen 155 milliót csatol a beruházáshoz. A munka összköltsége egyébként 1 milliárd 122 millió forint, a támogatási igény 967 millió. Az összegeket ismerők között azonban szkeptikus hangokat is hallani. Kevés a remény a támogatás elnyerésére - vélik -, ha az ember mondjuk a felső-tiszai árvíz központi költségvetést érintő következményeire gondol. A volt Megyeháza JPM használta szárnyának egyikmásik része egyszerűen életveszélyessé vált. Az egész épület már csak koránál fogva is elöregedett, megfáradt. Nedvességfoltok a mennyezeten, hulló vakolat, aggasztó állapotban lévő fedélszerkezet, kongó, hideg folyosók, rossz levegőjű helyiségek - nyomasztó érzés egy látogatás a falakon belül.- Ez Pécs legjelentősebb barokk kori emléke - szögezi le Sárkány József (első kis képünkön) művészettörténész, a JPM osztályvezetője. Az épület az Országos Műemlék Felügyelőség kataszterében az I. kategóriájú műemlékek közé tartozik. A világ- örökség védett emlékei közé pályázó belváros egyik csomópontja. „Műemlék, keleti része 1731-ben épült, 1801-ben bővítették. ” - hirdeti a falán egy szerény tábla. Előtte, elválasztva a járdát az úttesttől, betonnal kitöltött használt autógumikba ágyazott vasoszlopok között két szál girbe-gurba drótszál jelzi: az épület mellett a hulló vakolat miatt életveszélyes járkálni. Van egy másik tábla is, már a megyei közgyűlés díszterme előcsarnokának falán: „A törvényhatóság új közgyűlési terme épült az Úr 1931-ik esztendejében, a török hódoltság megszűnése után 45 évvel emelt ősi székház építésének kétszá- zadik és a szerb megszállás alól történt boldog szabadulásunk tizedik évfordulóján. ” Ez a felirat azonban a felújított részen van. Egyedül az épületnek ez a szárnya kapott új köntöst. Ha az udvar felől nézünk irányába, a múzeumi által használt utcafronti épület hatalmas tűzfalán egy függőleges sárga sáv látható. Mintegy méter szélességben „kiterjesztették” a díszterem külső festését. Azon túl mállik a vakolat. Az első szint egyik helyiségében egymás mellé támasztva a polcokon a képek. Sárkány József találomra nyúl az egyikért. Barabás Miklós: Clark Adám portréja. Csodálatos kis kép. Majd egy másik: Borsos József: Fürdó'ző nők, 1860. Tehetetlenség- és szégyenérzet fog el. Hasonlót sejtek a muzeológus hangjából is:- Nem is tudom, talán 6-8 éve nincs fűtés ... Ide se látogatókat, se kutatókat nem lehet beengedni. Győr, Kecskemét, Szombathely többet költhetett gyűjteményeire, mint Pécs és Baranya, holott a miénk lényegesen jelentősebb, átfogóbb. A jogszabály szerint a tulajdonosnak alapvető kötelessége a múzeumi tárgyat megvédeni. Ezek itt a megyei közgyűlés tulajdonában vannak. Azt a feltevést, hogy a JPM többet költött a gyűjtemény gyarapítására, mint inkább a meglévő anyag védelmére, megóvására, Sárkány József elutasítja:- Tíz év alatt legfeljebb egymilliót költöttünk - saját költségvetésünk terhére - műtárgyvásárlásra. Evenként mindössze 100 ezer forintot... A következő szinten elkezdtek rendbe tenni néhány termet, hogy a pécsi Szabadság utcai képtár ide hozott anyagát bemutathassák. Addig jutottak, hogy már a világítótestek is a helyükre kerültek, ám akkor elfogyott a pénz. Olyanok ezek a szobák, mintha tegnap mentek volna el a kivitelezők, valami hirtelen parancsra megszakítva munkájukat. A műtárgyak a padlón. A három változat közül az elsőt tartják a szakemberek optimálisnak. A teljes rekonstrukcióbővítés, illetve a földszinti udvar és a tetőtér beépítése - eredményeként a pince régi fogdái raktárak lennének, a most raktározásra használt értékes barokk terek szolgálnának kiállítási térként, ugyanerre a célra használnák a tetőteret, a beépítendő belső udvarban a tanulmányi műtárgy-raktárt, a restaurátorok műhelyét, az irodákat, a szakkönyvtárat, előadótermeket és egy üveghidat, amely az északi oldalon a gazdasági bejárat lenne a II. emelethez. A tervek szerint a kiállítások az épület összterületének 60 százalékát foglalják majd el.- Saját kincsünk súlya alatt nyögünk. 2001. augusztus 20- ig megoldást kellene találnunk az épület sorsára, a műalkotások biztonságos tárolására, bemutatására - mondja Bokor Béla (második kis képünkön), a Baranya Megyei Közgyűlés al- elnöke. - Egyik oldalról öröm, a másikról nagy felelősség, mert meg kell őriznünk a gyűjtemény rangját. Pulszky Ferenc 1838-ban a mának is szóló intelmet fogalmazott meg .„Soha ország pénzét jobban kamatolni nem látja, mint mellyet műgyűjteményekre fordít. ” Mészáros Attila ^hetedik oldal Jegyzet Csíkos kötésben Nemzetközi fórumokhoz kíván fordulni a sztárügyvéd Orosz Balázs, hogy védencét kiemelje a börtönből. Kunos Pétert, a vesztegetés miatt elítélt bankárt. Azt követően, hogy a legmagasabb magyar bírói fórum, a Legfelsőbb Bíróság mondta ki a másodfokú ítélet - két év szabadságvesztés - fenntartását. Hova is küldhetné újabb panaszát a védő, mint Strasbourgba? A gyakorlat terjed. A hazai szennyest a Lajtán túl teregetni. Bemutatni a néha a személyeskedés szűk csatornáinál sem szélesebb egyéni érdekcsatáink áporodott harcmezőit. Az ország irányításában részt kérő honatyák cikkeznek Magyarországon a legritkábban olvasott külföldi lapokban politikai ellenfeleikről, szerintük a nemzet érdekeit sértő kormányzati intézkedésekről, onnan kérve orvoslást a mi parlamentünk demokratizmusának helyreállítása érdekében. Hogy valamilyen mértékű, az ország jobb nemzetközi megítélése érdekében átérzett diszkrécióra, a szennyes ügyek falakon belül tartására ösztönözné őket, ezt bizony nehéz ezekben a külföldnek szánt megnyilvánulásokban felfedezni. Orosz Balázs tehát járt útra lépett. Ráadásul ő is tapasztalhatta, hogy az igazság forgandó. Nem csak ügyvédi reményei, de az Agrobank Rt. két nagyfőnökét vádlottak padjára juttató ügy elbírálása szerint is. Két évvel ezelőtt első fokon még felmentették a bankvezéreket. Időközben - talán emlékeztetni is felesleges rá - politikai kurzusváltás is volt. Lehet, Kunos és Kovács tevékenységének megítélése ennek is függvénye, de ki merné feltételezni az igazságszolgáltatás kurzus-függőségét? Az éremnek azonban van egy harmadik oldala is. A bank- rendszerünk kisbefektetőket sújtó súlyos zavarai. Nem lesz attól egy polgár sem boldogabb, ha annak a pénzintézetnek a vezetőjét, ahol elsikkasztották a pénzét, leültetik, de szankciót követel. Talán ez a társadalmi nyomás az, ami majd Strasbourg- ban is számításba jöhet. A Lajtán túl nem lehet annyira szemet szúróan packázni a polgárral, mint nálunk még előfordul. Most vámunk kell, kimossák-e Strasbourgba exportált szeny- nyesünk. Addig azonban Kunosnak csíkosban kell maradnia, könyvtárosi szolgálatot ellátva a rácsok mögött. Mészáros Attila Mindent Szabadka? Tudom, merő sovinizmussal elegy irredentizmus, de amikor először hallottam, hogy a kötelék, melyhez immár tartozunk, kötelékben lövi Szabadkát, valahogy nem tudtam arra gondolni, hogy lám: győz az igazság és a józan ész. Ez ügyben persze már rég meghasonlott az ember önmagával, innen a messzeségből nem lehet a fájdalmakat, a szenvedést és pusztítást osztályozni. De - Szabadka mégis csak Szabadka! Aláírom, ilyenkor egy még időben is távoli kisvárosra gondolok, ahol veres alkonyon két csokornyakkendős kamasz szalad a földszintes házak szegélyezte görbe utcákon (a mai város biztos nem ilyen). Ők a Witmann-fiúk, és nem másért lopakodnak, mint hogy baglyot kínozzanak, kutyát boncoljanak élve. Kosztolányi Dezsőnek és Csáth Gézának hívják ugyan őket, ám hogy éz a város létezik a mai tudásunkban is, elsősorban nekik köszönhető. Őket és emlékeinket bántják, ha Szabadkát lövik. Persze, bár ne lőnének senkit! Mikor már negyedik hete megy a háború az összes létező híradóban, azt hinném, „meguntam” már, eléggé megkérge- sedett a szívem. Aztán egyszer csak mégis mutatnak egy fiút, sárga ingben, ül egy nyomorúságos szekérnek a rúdján és hangosan sír. Se ló, se ember sehol. Ül és sír, bele a semmibe, a kamerába. Ez nem amerikai film. És a fiamra nézek önkéntelenül is, ott fötör a szobában, pont ugyanolyan süni-hajú, mint az, a tévében. És egyszerre rettenetesen kezdek sajnálni valamit, valakit. Talán - önző módon - saját magamat. Méhes Károly hetedik oldal o I n « p Riport Ide, Fekedre hazatérnek „Tizenhét német és három osztrák család vásárolt itt ingatlant az utóbbi években. Nem is olyan régen még 200-600 ezer forintért lehetett hozzájutni a régi sváb parasztházakhoz.” Portré Szigetvári János építész „Akkor aztán azt mondtam, elég, legközelebb csak földrengést vállalok. Bejött, mert bekövetkezett a peremartoniföldrengés. Azután azt mondtam, a jövőben csak a háborús károk érdekelnek...” PORTRÉ Az emberek beláthatok, akár a tájak Nemrégiben a Pécsi Harmadik Színház bemutatta Schwab Elnöknők című darabját. Mariedl szerepét Krasznói Klára alakította olyan átütő erővel, amilyenre ritkán akad példa a pécsi színjátszás történetében.- Eleinte táncoltam, majd a Németh Antal által vezetett színészképző iskolába jártam Kecskeméten, s prózai szerepeim is voltak. Szolnokon már színésznőként alkalmaztak, s egyre jelentősebb szerepeket kaptam, később Szegeden is.- Mikor került Pécsre?- 1975-ben. Nógrádi volt az igazgató, Sík Feri a főrendező.- Nehéz volt megszokni ezt a várost?- Nem érzem magam bevándorlónak. Az emberek nyitot- tabbak, közvetlenebbek az Alföldön, be lehet őket látni, akár a tájat. Itt zárkózottabbak, nehezebben fogadnak be, de méltányolják, ha érzik az áradó szeretetet.- Hogyan fogadta a nyugdíjazást?- Nagyon nehéz a színésznők sorsa. A világirodalomban kevés az olyan mű, amelyben sok női szerep van, s ráadásul egy idő után azt mondják a színésznőre, hogy öreg. Aki 25 évet eltöltött a színpadon, az nyugdíjba mehet. Nekem 40 év adatott, és kicsit fájt, hogy menni kellett.-Mikor kapott ehhez hasonló nagy szerepet utoljára?- Még a Sík-korszakban.- Örült neki? Krasznói Klára 1942-ben született Kunszentmiklóson. Kecskeméten járt általános iskolába, majd estin érettségizett a művészeti gimnázium tánctagozatán. 14 évesen már színházi szerződést kap. 1996-ban, negyven évi színházi munka után a Nemzetitől ment nyugdíjba. Elvált, édesanyjával él.-Hát, kaptam a sorsomtól vagy a Jóistentől vagy Vincze Jánostól egy szalmaszálat.-A darab végén önnek végig kell néznie saját szörnyű halálát egy vászonra kivetítve.- Én ezt sohasem tudtam megnézni, s nem azért, mert saját halálomról van szó. Semmilyen horrort sem bírok elviselni.- Nagyon nehéz szerep.-Minden szerepet magamból kell kibányásznom, önmagámból megteremtenem. De sohasem vagyok megelégedett, s ezen a pályán, úgy gondolom, a próza esetében a legnehezebben mérhető a teljesítmény minősége.- Lesz még lehetősége?- Bízom benne. Bár ha van valami, ami ma igazán nehéz, az egy 57 éves színésznő helyzete. De nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy egymással megbékélve, szeretetben léphessünk be egy új századba. Ezt tartom a legfontosabb dolognak az életben. Cseri László A díszterem és a múzeumi szárny I
