Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-17 / 105. szám
12 Dünántuli Napló Kultúra - Művelődés 1999. április 17., szombat Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna Könyvtárak és integráció. A dél-dunántúli régió európai uniós tájékoztatási és oktatási lehetőségeit ismerhetik meg a résztvevők azon a konferencián, melyet Pécsett tartanak 21-én, a Művészetek Házában. A 10 órakor kezdődő előadássorozatban több, az integráció előkészítésében résztvevő szervezet mutatkozik be.f/yj Művészeti napok. A Művészeti Szakközépiskola újra művészeti napokat szervez 22-e és 30-a között. Lesz fotókiállítás a táncművészeti tagozat 25 éves évfordulója alkalmából, tartanak szavalóversenyt, megnyílik a Bizse János képző- művészeti pályázat anyagából készült kiállítás, meg- ünneplik a tánc világnapját, és 23-ától megkezdődik Vajda József fagottművész kurzusa. (ly) Folyóiratok Ligája. A 2000, a Balkon, a Beszélő, a Buksz, a Café Babel, a Filmvilág, a Jelenkor, a Lettre, a Nappali Ház, a Pannonhalmi Szemle, a Replika, a Rubikon, a Tha- lassa és a Világosság lapok szerkesztői és szerzői mutatkoznak be 21-én 19 órakor a pécsi Ifjúsági Házban. 21 órától a MÉZ zenekar játszik, és ír-skót táncház is lesz. (ly) A Művészetek Háza ajánlataiból. Bertók László Válogatott versek című kötetének bemutatójára hívják a közönséget 19-én este fél 7- kor. A költővel Csűrös Miklós irodalomtörténész beszélget. Könyvbemutató lesz 21-én 17 órakor is, Já- kov Bárzilai Hajnali gyertyafény című munkáját ismerhetik meg az érdeklődők. A szokásostól eltérően 20-án, kedden este fél 8-kor tartja következő előadását a Házban a Pécsi Playback Színház. A cím: Hétköznapi válságaink. (ly) Szívsebésszel teázva. Újra lesz Exkluzív Teaház a pécsi Dominikánus Házban. 20-án 18 órakor dr. Papp Lajos szívsebész, az orvos- tudományok doktora lesz a vendég. (ly) A bicsérdi kálvária-sorozat domborművei a közelmúltban készültek el fotó: wébert. Ecset és katedra kettős kötésében Soltra Elemér fölött nem száll el az idő' Magas termetű, jótartású ember. A barna szemű férfiak nyugodt derűjével kínál ülőhellyel a kis lakótelepi szobában. Nehéz elhinni, hogy Soltra tanár úr már a hetvenhetedik évében jár. A mostani képei annyiban azért árulkodnak a telő időről, hogy szinte tapintható rajtuk a kiművelt mesterségbeli tudás, amely e piktúra fedezete évtizedek óta, s most egy életút lélekben friss sum- mázatának is tekinthetők. Amikor a festészetét alakító szellemi munícióról kérdezem, azzal kezdi, hogy az ő generációja szétszóratott. Nem válhatott műhellyé, mint Nagybánya vagy Szentendre. Hantai Simonnak Párizsba, Zugor Sándornak New Yorkba kellett mennie, hogy sikeres legyen, Ásvány Györgyöt Svédország becsüli meg, itthon talán Sarkantyú Simon, a Képzőművészeti Főiskola professzora vitte a legtöbbre. De már olyan tehetségek, mint Nagy János vagy Nagy Gyula, nem tudtak zöld ágra vergődni.-Pedig ez a természetelvű iskola képes lett volna arra, hogy összefogjon, értékrendet teremtsen - mondja Soltra Elemér. - Ez a gárda, ez a látásmód most egyszerűen félre van tolva. Pedig a gyerek - minden új nemzedék - a tegnapi leckét nem felejtheti el. Soltra Elemér Akadémia-díjas és számos más elismeréssel kitüntetett művésztanár elfogó- dottan nyit elém egy kis éremtartó tokot.- Tíz éve készítettem Csurgó városának. Március 23-án, amikor díszpolgárrá fogadtak, az érmemet kaptam vissza... Mert ami a szellemi útravaló megalapozását illeti, azt a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumból hozta. A jákói kántortanító fia szeretettel idézi fel az alma materben töltött éveket.- Két ágon neveltek. Volt a gimnázium - nagyszerű tanáraink voltak. Nagyszerűek az ása- tagon szigorúak és a „modernek” is. És egymást neveltük az internátusbán, ahol az „öregeknek” voltak ugyan előjogaik, de ezt elfogadtuk, mert teljesíteni és alkalmazkodni kellett. Nagyon fontos beilleszkedési tréning volt, amit egyáltalán nem látok a mai fiataloknál!- Schmidt Bélával, a későbbi nagyszerű festővel laktam együtt, aki 56-ban disszidált, a Kennedy-család portréfestője lett. Együtt vásároltuk az első vásznakat, a szabadtéri munkához apám szerzett tábori állványt. Tanárunk, Révész Imre azt mondogatta: „A fa lombja olyan, hogy a madár bele tud szállni és ki is tud szállni belőle.” Repülőmodellező szakkörbe is jártam, logarléc, számítógép nélkül építettünk modelleket, előadásokat tartottam.- 1941-ben kerültem a Képzőművészeti Főiskolára. Az első eladások után úgy éreztem, nem tudok semmit, úgyhogy fél évet az olvasóteremben töltöttem. 1942 tavaszán Firenzében az ifjúsági fesztiválon évfolyamtársam, Nagy Gyula nyerte a festők versenyét önarcképével. A főiskolát a háború miatt csak 1948-ban fejeztem be, bár nagy nyereség volt, hogy utóbb már Bemáth Aurél, Barcsay Jenő, Domanovszky Endre is ott tanított, és egy ragyogó tudású ember, Cs. Szabó László művelődéstörténeti tanszéket alapított. És persze megfigyelhettük, hogyan dolgozik Rud- nay, Szőnyi.- A festő és rajztanári diplomával először Kaposmérőn tanítottam, Kaposúj lakon művésztelepet hoztunk létre. Pécsett az I. Gyakorlóból kerültem a főiskolára, ahonnan 1956-ban, mint szimpatizánsnak, rövidesen mennem is kellett. Akkor született a kisebbik fiam. Amikor ismét katedra elé állhattam, a Leőwey Gimnáziumban tanítottam tíz évig. Soltra, amikor a sorsa úgy hozza, ingyen tanít, hogy révbe kalauzolja osztályát, fest, a főiskolán oktat, majd átmenetileg otthon is lerakva az ecsetet, rajztankönyvet ír. Tiszta logikával felépített, kiváló tankönyvet; benne évtizedek tapasztalatával. És egy másik műfaj is közel van a szívéhez. Egy Janus Pannonius-érme volt az első, abból indult az ér- mészete. Mára elsokasodtak asztalán, fiókjaiban. A Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium 200. éves évfordulójára vert legékesebb érmek egyike. Ki van öntve ezüstből is. Az egészségünk védőszentjeit ábrázolót az 1997-es orvoskongresszusra készítette. Mindenre jutott idő, mondja a művész, csak arra nem - valószínűleg méltóságát őrző tartózkodásból nem - hogy önmagát menedzselje. A közelmúltban egy teljes bronz dombormű kálvária-sorozatot készített és ajándékozott a bicsérdieknek - három és fél milliós értéket. Mondja, akkor jött a családban is a kálvária, a felesége kórházba került. B. R. Cambridge-ből az óhazáig Néhány év után ismét hazalátogatott és Pécsre is eljött barátaihoz Gömöri György költő, aki a napokban, 65. születésnapján, a „Pro Cul- tura Hungáriáé” kitüntetést kapta meg. A költő és esszéista 1956-ban, disszidálása előtt bölcsészkari hallgató, az Egyetemi Ifjúság egyik szerkesztője Budapesten, és az október 23-ai forradalom, a diáktüntetés egyik szervezője. Annak az évnek a decemberétől már Angliában él, 1969 óta tanít lengyel és magyar irodalmat a camb- ridge-i egyetemen. Quasi- modo-díjas. A magyar líra rendszeres, angol nyelvű tolmácsolójaként 1996-ban az e századi magyar költők antológiáját jelentette meg Angliában. A Művészetek Házában tartott estje előtt arról kérdeztük, milyennek látja a szórvány magyarság irodalmi műhelyeit. Mint elmondta, Európában a párizsi Irodalmi Újság, a Magyar Műhely, a müncheni Új Látóhatár és a római Katolikus Szemle tartozik a hagyományosak közé. A Magyar Műhely szerepe elhalvá- nyulóban van, mert avantgárd kísérletek ma nem vonzanak olvasóközönséget. Viszont jelentős a Jelenkorral is kapcsolatot tartó Mikes Kelemen Kör Hollandiában, és több országban is megalakult a Bornemissza Péter Kör. A folyóiratok közül ma a Deák Ernő szerkesztette Bécsi Naplót tartja a legtöbbre. Az egyesült államokbeli szerveződésekről nem szívesen mond véleményt - ott ideológiailag is túlságosan vegyes a kép, az Ausztráliában folyó munkát nem ismeri. Sajnálatosabb, hogy az 1996-ban megjelent fordításkötetük, amely Szabó Lőrinc- től Ferencz Győzőig mutatja be irodalmunkat, az itthon felkeresett könyvesboltokat alig érdekelte. Angol barátjával számos magyar költőt tolmácsoltak - érdekes, s tán a nyelvek közti rianásokat is tükrözi, hogy Petri György tragikusan fanyar költészete, fekete iróniája - akire szókimondó, kemény hangneme, politikai vonatkozásai miatt voltak kíváncsiak Nagy-Bri- tanniában - angol kollégáját Swift szatirikus modorára emlékeztette. A költői esten zömmel az 1996-ban Egy szigetlakó feljegyzései címmel megjelent, majd az 1997-es Őszi magánbeszéd című kötetéből hangzottak el versek, melyekben az egykori 22 éves egyetemi hallgatóra, az 56-os forradalomra és az emigrációra is visszatekint. Visszatekintés arra a körülményre, hogy itthon legalább nyolc-tíz éves börtönbüntetést szabtak volna ki rá, ha hazatér, és ugyanakkor a „hihetetlen optimizmusra” is, amely révén ennek ellenére hitték, hogy tartózkodásuk a „szigeten” csak átmeneti lesz. Baráti kapcsolatok segítettek a megszokásban, a füstös Birminghamben való csalódás békítette vissza a kellemes Oxfordhoz és szerettette meg az annál is bensőségesebb Cambridge-t. És mint elmondta - nem az életmód, a táj, hanem az angol szavak voltak a legidegenebbek. Verseiben, ebben a lelki „kontextusban” tükröződnek a gyógyulás reményét adó szerelmek és a házasságok évada is. Később az újvidéki Új Symposionban, a Hídban és másutt publikálva egyre gyakrabban tér vissza hazai olvasóihoz, a rendszerváltás után hazai irodalmi lapokhoz is. A Milosz, Herbert és Szimborska fordítójaként ismert költő líráját erős lengyel hatások is érték, és benne is kialakult egy ironikus távolságtartás a használt magyar nyelvvel szemben. A klasszikus kortárs líra legnagyobb alakjai közül elsők közt a versek Midász-ki- rályát, Weöres Sándort idézte fel szóban és versben is, aki - mint mondta - egy rossz „idegen” műhöz is úgy tudott nyúlni, hogy abból jót, aranyat varázsolt, miként tette azt a tárgyakkal Midász. Az emlékező verseket az idősödő férfi önvallomásai követték, a reménnyel, hogy a szellemi hazatérés tulajdonképpen már rég megtörtént. Az estet az Ódaszerűség Angliához című verse zárta, amely az „emigráns hála csekély adója”-ként született. B. R. Futnak a képek FILMJEGYZET 1 A Bolond kavicsa és Helen fülbevalója Gwyneth Paltrow: egy asszony, két sors? Bizonyára sokan eljátszottak már a gondolattal, amelynek nyelvi formáját így szoktuk megfogalmazni: mi lett volna, ha .. . Ha például eltévedünk valahol, s megállítunk egy járókelőt, hogy tudakozódjunk. Fél perc mindössze. Ennyivel később száll a megkérdezett a kocsijába, kissé később fog egy kanyarba érni, ahol így éppen elüt egy járdáról lelépő fiatal nőt, ez elvetéli azt a gyermeket, aki, tegyük fel, később felfedezte volna egy halálos kór ellenszerét. Vagyis milliók élete és halála múlhat azon, megszólítunk-e egy járókelőt, hogy megkérdezzük tőle, merre van az Árnyas utca. A lét felfoghatatlan rendjében minden apró véletlennek, sőt, minden kis kavicsnak is megvan a maga szerepe, ahogy Fellini Bolondja magyarázta egykor Gelsominá- nak. Igen. Egy lepke meglebbenti szárnyát Indonéziában, pici légörvényt okoz, amelynek hatására Mexikóban egy hatalmas tornádó városokat dönt romba. Mert egy lepke megrezzen- tette szárnyát... Peter Howitt is effélékről töpreng A nő kétszer című filmjében. Mi van akkor, ha Helén egy fél másodperccel később ér egy földalatti kocsijának bezáruló tolóajtajához, s így nem tud elutazni a szerelvénnyel. És mi történik akkor, ha még éppen befér az ajtón, és korábban ér haza .. . Minden másként alakul. A film Helen két életét mutatja be, egy következetesen átgondolt, pontosan megírt forgatókönyv alapján, mindvégig párhuzamos szerkesztéssel. Hangulati egybecsengések, meglepő ellentétek és játékos át-átszövédések sorából épül a történet, apró véletlenek szövik a szálakat, hogy a „véletlen” szóval Kieslowskira utaljak, akinek szellemujja határozottan és konstruktív módon érvényesül a filmben, legalábbis annak legszebb képsoraiban, csakhát Howittnak a közönségre is kellett gondolnia. A Shakespeare-feldolgozás- sal egy időben szinte, ebben a műben is Gwyneth Paltrow-t látjuk, s megint kettős szerepben. Rá épül az egész film, és ő egyaránt tud áldozattá és győztessé válni, eldobott kedves és diadalmas szerető lenni. Partnereit is szerencsésen választották meg, habár azt nem tudom, hogy a Gerryt játszó John Lynch esetében a figura iránti ellenszenvemet nem kell-e valamelyest kiterjesztenem magára a színészre is. Ennyire másként alakul egy élet, csak azért, mivel egy tolóajtó kissé korábban bezárult. Ám egy felsőbb erő, nevezzük sorsnak, mégiscsak az eleve elrendelt pályára állítja Helen életét. Mert egy becsukódó lift előtt is meg kell torpannia pár másodpercre. (A film eredeti, játékosan komoly címe: Sliding Doors, vagyis: Tolóajtók.) Ám ahhoz, hogy a sorsnak ez a titokzatos csiki-csukija beteljesedjen, még egy másik véletlenre is szükség van: arra, hogy Helen egyik fülbevalója meglazuljon. Azt hiszem, végső soron minden ezen a fülbevalón múlik. Vagy mégsem? Nagy Imre I » * < t
