Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-14 / 102. szám
10 Dlinántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. április 14., szerda Régió és összefogás Pécs - Kaposvár - SzekszárcL A közelmúltban Szita Károly Kaposvár polgármestere és fideszes képviselő, Braun Márton szekszárdi és Körömi Attila pécsi fideszes képviselők közös sajtó- tájékoztatót tartottak Pécsett. A téma a régió volt. Azaz egymás ellenében vagy közösen, összefogva próbáljon Baranya, Somogy és Tolna Európába menni. A felvetés jogos, hiszen az elmúlt években a politika is gerjesztette többek között a regionalitás témakörét, megkérdezve: vajon hol legyen a régió központja? Szita Károly ez utóbbi kérdésre válaszolt. Szerinte se Pécs, se Kaposvár, se Szek- szárd ne pályázzon a másik kizárásával e vezető posztra. Vállaljanak fel bizonyos témákat és szerepeket, adottságaiknak megfelelően, s a témaközpontok jelentsék a régiók központját, jelesül legyen Pécs az egyetemi, kulturális centrum, Kaposvár pedig például katonai központ a leendő NATO-bázis okán. De más-más feladatkör köré is köz- pontosulhat egy-egy ilyen, témavezető szerep. Hasonlóképp vélekedett Braun Márton is, aki a lélekszámában kisebb Szek- szárd számára is lát az együttműködésben fontos feladatokat, koordináló szerepet. Körömi Attila (képünkön) elmondotta, hogy az összejövetel célját szomorú apropó adta. Az utóbbi években kiderült, hogy a dél-dunántúli régió a különböző gazdasági mutatók alapján visszaesett az alföldi régiók közé. A folyamat egyre romló, s ha ez a tendencia sokáig folytatódik, a térség az ország egyik legszegényebb régiója lesz. Leszögezte: ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítani és a régióért együtt kell lobbizni pártállásra való tekintet nélkül. S nem szabad, hogy a megyék - megyei városok - egymással rivalizáljanak. A régió lemaradásának okát abban látják a sajtótájékoztató résztvevői, hogy régiónkban az infrastrukturális fejlesztések alig-alig jelentek meg az elmúlt tíz esztendőben. Az úthálózat rendkívül rossz, nemcsak az autópálya, hanem egy gyorsforgalmi út is hiányzik. Ezért nem azon kell vitatkozni például, hogy a 6-os útvonalat szélesít- sék-e avagy a dunántúli autópálya (DUTAP) kapjon elsőbbséget. (Körömi Attila ez ügyben levelet küldött Baranya Megye Önkormányzatának, kérve, hogy észrevételét az április 12-i közgyűlés jegyzőkönyvéhez csatolják.) A pécsi honatya kéri, hogy a 6-os már elindított fejlesztése ne versenyezzen a DUTAP-pal, hanem a kettő egymás mellett, egymást mintegy kiegészítő beruházásként jelenjék meg. Ugyanis mindkettőre szükség van. Éppen ezért közösen kérjék, hogy az illetékes minisztérium kezdje meg a dunántúli autópálya terveinek készítését is. Különösen fontos ez, hiszen az unió pályázati pénzekkel amúgy is a régiókat - és az infrastrukturális fejlesztéseket - támogatja, s a hírek szerint pályázati rendszerét bővíti. El kell érnünk itt a Dél-Dunántúlon azt, hogy mire a régiós csatlakozás megtörténik, kész pályamunkákkal jelentkezzünk a Phare-pénzekért. K. F. Az „ábra” mást mutat Miközben a gazdaságpolitikusok, politikusok, fő közgazdász guruk a magyar gazdaság szárnyalásáról regéinek, miközben mást sem hallunk, hogy a „külföld” ennyire és annyira elégedett velünk, a makrogazdasági mutatók egészen más képet mutatnak. Kádár Béla a Figyelő 1999. március 4-i számában „minicso- dáról”, pénzügyi egyensúlyjavulásról, szerkezeti korszerűsítésről ír. Nézzük a tényeket! A mellékelt ábrán láthatjuk a külkereskedelmi mérleg alakulását 1975-1999 között, ahol természetesen az utolsó év adata csupán becsült adat, de Járai Zsig- mond pénzügyminiszter becslése! Ama „csodálatos” tavalyi évben (Kádár Béla) 2,4 milliárd dollárra szökött a külkereskedelmi mérleg hiánya. Ez a tendencia tovább folytatódik az idén, és a magyar gazdaság történetének harmadik legnagyobb külkereskedelmi deficitje várható. Mondanom sem kell, hogy egy ennyire eladósodott országban ez mit jelent. A 31 milliárd dollárról nagy nehezen 22 milliárd dollárra csökkentett adósságállomány újbóli „felpörgését”. Kádár Béla elismeri, hogy a fizetési mérleg hiánya az 1997. évi egymilliárd dollárról 1998- ban 2,3 milliárd dollárra nőtt. De akkor hol volt itt pénzügyi egyensúlyjavulás? Idézek a cikkből: „Az ország külkereskedelmének devizakitermelő ágazata a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, amely mintegy két és félszer exportál többet a behozatalnál. Ez a többlet fedezi az energiahordozók külkereskedelmében meglévő deficitet.” Nos, még mindig az egyetlen nettó exportőrágazat az élelmiszergazdaság. Ne feledjük el, hogy az idegenforgalom bevételeinek is nagyobbik része a turisták által itt elfogyasztott élelmiszer. Érdekes megállapítás az energiahordozók külkereskedelmi deficitjére vonatkozó kitétel. E deficit döntő része az ipar energiaimportjából származik. Magyarországon egységnyi GDP előállításához négyszer annyi energiahordozót használunk föl, mint a svájciak. És nyolcvanszor annyi veszélyes hulladékot termelünk közben fajlagosan (egységnyi GDP-re vetítve), mint a helvétek. íme, a „korszerűsödő” szerkezet. Kamatrabszolgaság Még egy megjegyzés: a magyar mezőgazdaság a két és félszeres szor- zójú külkereskedelmi aktívumot úgy érte el, hogy termelési színvonala a 30 évvel ezelőtti szintre zuhant vissza. Tehát nem valós teljesítménytöbblete, hanem a hazai piac drámai belső beszűkülése eredményezi ezt a kiviteli szintet. Mi lenne, ha ez a mezőgazdaság „hozná” az 1980-as évek elei „formáját”, vagyis termelési szintjét? Valamint ha a hazai belső piacot ugyanúgy védenénk, mint versenytársaink a magukét. Akkor ez az élelmiszergazdaság akár 5-7 milliárd dollárnyi exportra is képes lenne és aktívumba vinné át egész külkereskedelmi mérlegünket. A 90-es évtizedben racionális agrár- és vidékpolitika esetén rég „letudhattuk” volna adósságállományunkat. Nem lenne ez a kamatrabszolgaság, évente nem szivattyúzna ki a nemzetközi pénzvilág innen há- rommilliárd dollárt kamatok és törlesztőrészletek formájában, ez a hatalmas összeg a belső fejlődést szolgálná. Nem lenne ez a nyomor, szegénység, de hadd ne soroljam. A periféria felé Itt most a lényeg az, hogy a magyar gazdaság nem fölfelé ível a nagy önvállveregetés ellenére, hanem folytatódik leszakadásunk a nemzetközi középmezőnyből, folytatódik sodródásunk a periféria felé. A gépipar termelésének tavalyi 40%-os bővülése például csupán az energia- és nyersanyagigényes nehézgépipar bővülését jelenti, vagyis az elavult gazdaságszerkezet újbóli dinamizálását. Az egyensúly fölborulása éppen erre vezethető vissza. Az infláció egyszámjegyűvé csökkenése sem a magyar gazdaság tényleges teljesítményéből adódik, hanem az import anyagok, energiahordozók árcsökkenéséből vagyis az általános globális infláció mérsékléséből. A makromutatók tehát nagyon csalóka képet tárnak elénk. Félő, hogy a gazdaság- politika formálóit ugyanúgy becsapják, mint az elmúlt húsz évben már annyiszor. Elég csak az ábrát megnézni... Gazdag László A Bocskai Szabadegyetem A MIÉP által szervezett Bocskai Szabadegyetem második telt házas előadásán vagyunk túl. Szentmihályi Szabó Péter József Attila-díjas író a mai politikát átható nyelvpolitikai eszközökről tartott érdekfeszítő szemanükai előadást. Elvárható követelmény lenne a közszolgálati médiától, hogy a napi politikai események pártatlan visszatükrözője legyen. Ezzel szemben szűk csoportok nem mindig nyílt támadással, hanem a politikai nyelv ironikus átformálásával tartósan hiteltele- m'tik a nekik nem tetsző politikai folyamatokat. A szemantikai manipuláció kora Nyugat- Európában már túlhaladott a kelet-európai térségben a 90-es években bontakozott ki. A többpártrendszer okozta politikai sokkot követően egyes körök a rafinált nyelvi eszközök segítségével politikusokat „gyártanak” és „semmisítenek meg”. A nyelvi manipuláció nem újkeletű. Aczéli gyökerei belénk plántálták a szókiforga- tásdi pejoratív szinonimáit, forradalom - ellenforradalom, szorgos paraszt - kulák, vallásos - klerikális, anarchia - békeharc ... stb. A nyelvi manipuláció klasz- szikus módszerei a hírérték (ki- emelés/elhallgatás) és a hírsorrend. A több tízezres március 15-i Csurka-gyűlést a jótékony feledés homálya bontotta, míg a „fogaskerekesek” néhány száz fős felvonása kitömte a hírműsorokat. Ha előző meg is jelenik, az utóbbival összemosva. A manipuláció élharcosai a közvéleményt nem regisztráló, hanem gyártó közvéleménykutató intézetek. A szemantikai témához szorosan kapcsolódott Szentmihályi Szabó Péter második előadása, mely a XX. sz.-i népi és urbánus írók küzdelméről szólt. A két háború között a politikától elfogadható távolságot tartó írók valószínűleg nem is sejtették, hogy ideológiai elkötelezettségük az 1990-es évek politikai küzdelmének eszközévé válik. A két felfogásbeli különbség mára a napi politika manipulációs szintjére süllyedt. A MIÉP felfogása e téren teljesen tiszta és világos. Az urbánus törekvések mai elhajlásai egy érthetetlen (sokszor a gúnytól és gyűlölettől izzó) ellenszeleket geijesztenek minden ellen, ami magyar. Túlzás lenne ezt a gondolkodásmódot a liberalizmussal azonosítani. Ez li- bertinizmus. Félreértés ne essék, a nemzetféltők sem zárkóznak el semmi elől, ami a fejlődést szolgálja, csak nemzetközi szinten is az egyenlő elbírálás jogát követelik. Mi is van a történések hátterében: a magyar ember befogadó, közösségi, nemzetszerető, perlekedő, adakozó, olykor könnyelmű is. A libertinus ember kirekesztő, kozmopolita, kiszámított, hidegfejű. Tehát sikeres. Előbbiekből adódik, hogy a magyar ember alkata folytán nem volt képes betölteni azt az űrt, ami a vadkapitalizálódással keletkezett: a gazdasági és pénzügyi vezetői szférát. A történet ettől fogva tehát nem elvekről, hanem kemény forintokról-dollá- rokról szól. A népi gondolkodásúak ma a magyar nemzet önvédelmi harcát vívják. Dr. Balázs Ferenc - MIÉP Menekült gyermekek Becslések szerint közel 14 millió dollárra lenne szüksége az ENSZ Gyermekalapjának, az UNICEF-nek ahhoz, hogy a koszovói menekült gyermekeknek megfelelő segítséget tudjon nyújtani. Az UNICEF segélyakció főbb területei:- a gyermekek egészségügyi ellátásának szervezése, gyógyszerek, oltóanyag, alapvető orvosi felszerelések biztosítása (Albánia, Macedónia), mozgó klinikák üzemeltetése (Koszovó), kanyaró elleni védőoltás (Koszovó),- magas proteintartalmú élelmiszerek biztosítása az 1-5 éves korosztálynak (Albánia),- víztisztító berendezések, fertőtlenítő tabletták, vízminőség ellenőrző felszerelések rendelkezésre bocsátása (Albánia),- a más válsághelyzetekben már bevált,iskola a dobozban” program beindítása, hordozható iskolai és oktatási felszerelések biztosítása a menekült gyerekek részére, akiknek többsége már a múlt évben sem járt iskolába. Az UNICEF európai nemzeti bizottságai adományozásra hívták fel a lakosságot és a vállalati szférát. A felhívásra eddig egymillió dollárnyi támogatás érkezett. Azoknak, akik szeretnének hozzájárulni az UNICEF segélyprogramjához, a szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága szívesen küld csekket (T.: 201 - 4923). Dr. Kecskeméti Edit igazgató Párthírek Dávid Ibolya Baranyában. A kiértesítéstől eltérően dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, az MDF elnöke nem április 16-án, hanem április 23-án, jövő pénteken 18 órakor tart előadást Pécsett, a Leőwey Gimnázium Kodály-termében. A fórum nyitott, sok szeretettel várnak minden érdeklődőt. Az előadás témája: az MDF, mint a Keresztény-Konzervatív párt, s a kormány eddigi és jövőbeli tevékenysége. A Bocskai István Szabadegyetem következő előadása - A magyar kereszténység története címmel - április 16-án, pénteken 18 órai kezdettel lesz a Pollack Mihály Szakközépiskola kupolatermében, Pécs, Jókai utca és Dischka Győző utca sarok. Előadó: Hegedűs Zsuzsanna református lelkész. Legközelebbi előadás: április 30-án, Hit és hitetlenség a XX. században. A szektásodás kora. Az MDNP-ben lezártult a tisztújítás a megyei szervezeteknél. A Megyei Választmány tagja lett: dr. Bíró Ferenc orvos, dr. Kézdi Balázs pszichológus, tanszékvezető egyetemi tanár, Novacsek János polgármester, dr. Ódor Imre történész, levéltár-igazgató, dr. Péley István gyermekorvos, dr. Pórszász Róbert kutatóorvos, Staub Ernő tanár, önkormányzati képviselő. Megyei elnöknek Staub Ernőt, alelnöknek Novacsek Jánost és dr. Pórszáz Róbertét választották. M iközben Magyarországon százezrek szoronganak munka nélkül, a hatalmi potentátok a tőkés rendszer nagyszerűségéről áradoznak. Nem véletlenül. Hiszen a szocialista rendszer bukása Kánaánt teremtett számukra. Akik a politikai szemináriumok hallgatóiként kétkedve vonogatták a vállukat a kapitalizmus ismérveit taglaló előadások közben, most naponta érzékelhetik, mi a helyzet a munka és a kenyér környékén. Magánosítások, bankkonszolidációk, kárpótlások, külföldi tőke beáramlása, piacgazdaság, bejutni az Európai Unióba s persze a NATO-ba, szociális háló - ezek voltak az utóbbi majd egy évtized politikai szlogenjei, miközben a munka és a kenyér százezrek számára vált kérdésessé. Hazánk lakosságának jelentékeny hányada egyre méAlulnézetből lyebbre süllyed, hovatovább ellehetetlenül. Persze voltak sikertörténetek is. Például az olajszőkítések, a piramisjátékok, az áfa-, az adó-, a tb- és biztosítási csalások, a pénzmosások, a szórakoztatóipar, a kábítószer, a leánykereskedelem, a robbantó szervezetek, a pénzügyi machinációk, a vesztegetési botrányok. A mi generációnk, valamint néhány utánunk következő korosztály előtt ismeretlen volt a tömeges munkanélküliség. A szocializmusban némelyek a munkahelyi környezet egyhangúságát, vagy a főnök-beosztotti viszony feszültségeit viselték nehezen. Voltak, akik megbetegedtek ezek következtében, s gyógykezelésre kényszerültek. A rendszerváltást követően aztán az elbocsátottak, a munkahely nélkül maradtak, a kényszemyugdíjba, kényszerbetegségbe menekültek vették át a régiek helyét az orvosi rendelőkben. A korábbi rendszer vitathatatlan erénye, hogy nem lehetett állástalanul, foglalkozás nélkül élni, hacsak valaki közveszélyes munkakerülőként nem óhajtott összeütközésbe kerülni a hatóságokkal. A rendszerváltást szorgalmazó elit által bírált államalakulat azzal teremtett biztonságot polgárainak, hogy az egyetemes munkalehetőség állami garanciákkal valósult meg. Bezzeg a rendszerváltás utáni hatalombirtoklók azonnal száműzték a Btk.-ból a közveszélyes munkakerülés törvényi tényállását. Ezzel a munkavégzés kötelezettségét szüntették meg az állampolgárok számára. A módosított alkotmányban meghagyták a munkához való jogot, mely előúja, hogy ki-ki dolgozhat szabadon. Ezt azonban csak akkor teheti, ha talál munkáltatót, aki hajlandó őt foglalkoztatni. Új uraink ugyanis az alaptörvényben „elfelejtették” az állam foglalkoztatási kötelezettségét garanciaként előírni. A rendszerváltás hajnalán számosán hangoztatták, hogy milyen jót tesz majd a piacgazdaságnak egy kis munkanélküliség. Javulni fog tőle a munkafegyelem, lesz munkapiac, lehet válogatni a munka- nélküliek közül. Következményét milliók megtapasztalhatták. Dr. Südi Bertalan
