Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-14 / 102. szám
1999. április 14., szerda Háttér - Riport Hivatalos személy elleni erőszak, vagy más történt a Zengő-közben? Bódog Éva, a szarvasi főiskolán diplomázó baranyai lány első alkalommal hívta meg osztálytársát, Ritát Pécsváradra. Egy hétvégére, a „történelmi miliőbe”. Este a helyi kultúrházba mentek, a népi táncosok közé. Bódog Éva édesapja leugrott értük Trabanttal, hogy a sötét kaptatón ne kelljen gyalog mennie a két lánynak. Fölfelé, a Zengő-közbe. Tény, hogy Éva édesapja alkoholt fogyasztott, s tény az is, hogy a Trabantot rendőrök követték egészen a Bódog család házáig, be annak udvaráig. Nehéz pontosan kideríteni - másképpen mondják a rendőrök és másképpen a család de az is tény, hogy Bódog papára rákat- tintották a bilincset, s minden ellenkezés és kérés ellenére a férfit bevitték a rendőrségre. (Később ittas vezetés miatt eljárás indult ellene.) Történetünkhöz a fentiek csupán körítésként szolgálnak. Ugyanis alighogy elvitték az édesapát, újból rendőrök érkeztek, mondván: szeretnék mindkét lányt is magukkal vinni. Az édesanya nem nyitott ajtót.- Mondtam nekik, hogy késő este van, ha akarnak valamit, jöjjenek holnap - emlékszik a történtekre. - Hozzátettem még, hogy ha szükséges, a lányok reggel bemennek a pécs- váradi őrsre.- Ezzel be is fejeződött?- Miután hazaérkezett a férjem is, kellő görcsben értékeltük ki a történteket. Éreztem én előre, hogy ha lemegy a kultúrházba és várnia kell, csak inni fog valamit. Erről beszélgettünk, és természetesen arról, hogy mi történt a rendőrségen. De mivel késő éjjel volt már, s nem volt mit tenni, lefeküdtük aludni. De alig hogy elszende- rültem, ébreszt a férjem, hogy megint itt vannak a rendőrök, már a házban.-Hogyhogy?- Betörték a garázs ajtaját és feljöttek az emeleti részbe. Mit tudtam tenni, felvettem a köntösöm és kimentem, de addigra már itt álltak ketten az előszobában, és még jöttek páran mögöttük is.- Hányán lehettek összesen ?- Voltak vagy heten-nyol- can. Utólag láttam, hogy három kocsival jöttek.- Miért törtek magukra ?- Egyik megszólalt, hogy igazoljam magam. Én minden szó nélkül megtettem, mondtam, hogy hányán vagyunk itthon, de addigra a férjem is és a lányok is előjöttek. Őket is igazoltatta, majd megkérte mindkettejüket, hogy öltözzenek fel, mert velük kell menniük. Természetesen megkérdeztem, hogy miért, de az volt a válasz, hogy a „lánya biztosan elmesélte, hogy mit csináltak”. Végül is mindkét lányt elvitték. Bódog Éva törékeny, alacsony teremtés. A rendőrség hivatalos személy elleni erőszak miatt jelentette föl. Édesapját védte a megbilincselés- kor, de hogy miként, az pontosan nem derült ki a mai napig sem, hiszen ellentmondó vallomások után a Komló Városi Ügyészség határozattal megszüntette a nyomozást Bódog Éva ellen. Magyarán: mégsem állították a bíróság elé. A határozatban ez áll: „Okkal feltételezhető, hogy Bódog Éva ijedt, feldúlt állapotban volt, ami cselekményt elkövetett, azt apja féltése érdekében tette. Ebből, valamint az eset összes körülményeiből azt kell megállapítani, hogy az általa elkövetett cselekmény tárgyi súlya elenyésző.” Évától kérdem:- Hogy élte meg az esetet?- Hát nem volt könnyű. Pécsváradon bezártak bennünket egy terembe, majd átvittek Komlóra. Hajnali kettőtől reggel nyolcig nem mondtak semmit, hozzánk se igen szóltak. Aztán egy nagy darab pasi üvöltözött velem, hogy tudja, mit csináltak maguk?! Hivatalos személy elleni erőszak, amiért három év börtönt is kaphatok! Erre visszakérdeztem: ugyan már, mit követtem el? Csak nem megvertem két nagydarab rendőrt? Mert ha igen, akkor jogos mindaz, amit mondanak. De én hozzájuk se nyúltam.-Mi lehetett az, amit erőszaknak véltek a rendőrök?- Valószínűleg az, hogy amikor aput megbilincselték, majd összecsináltam magam az ijedtségtől. Ezért üvöltözni kezdtem és megpróbáltam segíteni rajta, hiszen elesett és a bilincs véresre súrolta a kezét. Az is az igazsághoz tartozik, hogy apu még ki sem szállt az autóból, amikor ők már a földre lökték.- Önt az ügyész azért megrovásban részesítette.- Igen, de a bírósághoz fordultam, mert nem fogadom el még a megrovást sem. Megaláztak a szomszédok előtt, megaláztak itt mindenki előtt. Nem érdekel az sem, ha a Legfelsőbb Bíróságig is megy a per. Azt szeretném, hogy tisztán kerüljek ki belőle, hiszen nem követtem el semmit, nem bántja semmi a lelkiismeretem. Szüleim egész életemben azt tanították nekem, hogy a rendőrt tisztelni kell, s most mi lett belőle? Lelkileg is tönkretettek. Nézze, hogy remeg a kezem.-Az intézkedő rendőrök mit mondanak?- Még a pécsi ügyészségi kihallgatáson is egymásnak ellentmondó dolgokat állítottak. Hogy ők nem éreztek engem ellenfélnek egy percig sem. Dr. Monori Ferenc ügyvéd szerint az ügyészségi határozattal egyértelműen bebizonyosodott, hogy Éva nem követett el bűncselekményt. Szerinte feltehetően az intézkedő rendőrök hibáztak, hiszen ha Éva velük szemben azon az éjszakán bármi olyat tett volna, ami kimeríti a hivatalos személy elleni erőszakot, akkor azonnal le kellett volna tartóztatni őt. De nem ez történt. Később mentek vissza érte, majd amikor az édesanya nem engedte el velük a lányokat, kommandósokat küldtek értük. Bódog László, Éva édesapja pedig határozottan kijelentette, hogy ' az eset miatt kártérítést fognak követelni. Somssich László (kis képünkön) Komló város rendőrkapitánya jól ismeri az esetet. Mindenekelőtt leszögezi: nem kommandósokat, hanem az úgynevezett készenléti szolgálat embereit küldték ki azon az estén Pécsváradra.-Feltételezem, hogy a család meglehetős stresszben élte át az estét és az azt követő napokat, s úgy tűnik számomra, hogy jobban „felfújták” az esetet az intézkedő rendőrök, mint arra szükség lett volna. Ön hogy látja?- Olyan szituáció ez, amilyenre mindig „bepörög” a rendőrség. Ha a testület egyik tagját éri - a jog szerinti megfogalmazásban - valamiféle hivatalos személy elleni erőszak, ráadásul meglehetősen erős verbális körítésben, akkor eléggé gyorsan és határozottan fellép az apparátus. A dolog másik része, hogy az a hirtelen „felpörgés” adott esetben akár irritáló is lehet. Hozzátenném azonban azt is, hogy a mi szakmánkban nincs olyan, hogy „másnap” és „majd ráérünk arra még”. Azonnal intézkedni kell. Még ha késő éjszaka van, akkor is. És akkor is, ha ez az éppen megnyugvóban lévő családot újra felbolygatja. De leszögezném: a konkrét üggyel nem kívánok bővebben foglalkozni, hiszen most bíróság előtt van az ügy. Az eset után egyébként nálam járt az édesanya, beszélgettünk. Én akkor úgy gondoltam, hogy ezzel a korrekt és tisztességes beszélgetéssel véget is ér az ügy. Fel sem tételeztem, hogy egy eny- nyire hosszú folyamat indul el.- Ha Bódog Évának ad igazat a bíró, elnézést kérnek tőle ?-Ez a legkevesebb. És természetesen felelünk mindazért, amit tettünk. Kozma Ferenc A rendőrök a garázson keresztül jöttek be a házba Dunai Imre jegyzete Szabadgyakorlat A szabadság határtalan. Legalábbis a magyar közéletben. Az országgyűlés elnöke például azt olvas ki az Alkotmánybíróság határozatából, ami a pártjának jólesik. Az Alkotmánybíróság döntése megfellebbezhetetlen, de - így látszik - tetszés szerint értelmezhető. A házelnök nem is maradt egyedül ebben az élvezetben. Érakciójának elnöke is sikeresen kiállt alkotmányossági próbáról lelkendezett. Az igazságügyminiszter pedig ügyvédi múltjába visszabújva csak a számára kedvezőt mutatta fel az igazságból. Azt, hogy nem semmisítették meg a háromhetenkénti ülésezésről hozott országgyűlési határozatot. Persze az Alkotmánybíróság most is mértéken felüli óvatossággal kezelte a problémát. Határozatának indoklásában érzékelteti, hogy a házszabályból nyelvtani és történeti értelmezéssel a hetenkénti ülésezés következik. Idéz is belőle ilyen kifejezéseket: „heti munkarendjéről” „benyújtást követő héten” „hetente”. Azt is megjegyzi: alkotmánysértő lenne az a megoldás is, ha bizottsági értelmezésekkel oldanák fel az ülésezési rend megváltoztatásából eredő ellentmondást. Sőt megemlíti, hogy minősített többséget igényel a parlament működési és tárgyalási rendjének szabályozása. Ám a testület - sallangoktól mentesen - mulasztásos alkotmánysértésben marasztalta el az országgyűlést. Bő határidővel előírta: kétharmados többséggel alkosson az ülésezés rendjét pontosan meghatározó új házszabályt. Na már most ebből arra a következtetésre jutni, hogy minden rendben találtatott a háromhetenkénti parlamenti ülésezés elhatározásánál, igen merész elferdítése a tényeknek. A kurzus sajátos értelmezéseinek gyorsan gyarapodó lajstromában is kapitális példány. De ez a kisebbik baj vele. Ä nagyobbik az, amilyen jövőt sejtet. Az ellenzék nyilván nem partner a háromhetenkénti ülésezés szentesítéséhez. A kormánypártok pedig kényelmesen megragadnak a jelenlegi kellemes alkotmánysértő állapotban. Szép példa lesz a jogkövetés szabadosságára. Természetesen a polgároknak. J^hetedik oldal holnap Riport Egy kétéves kisfiút gázolt el múlt szombaton a vonat Márokon. A többszörös koponyatörés ellenére a fiú életben van. Ki vigyázott rá? Kit terhel a felelősség? A család öt gyermekét az eset óta állami gondozásba vették. Portré Kovács Szabó János, a megszállott toronyépítő. „Az elutasítás miértjével nemfoglalkozom. Másképp mindig azon mérgeskednék, hogy egy- egy gazdag milyen smucig” PORTRÉ Ha gyenge a király, nem vicces a bohóc A Tánc Világnapján született. Annak, aki a predesztináció tézisének tanulmányozásával szeretne foglalkozni, más okokból is bátran ajánlható Tóth Sándor életútja. Arra, ahogyan balet- tos lett, ő sem talál jobb kifejezést: véletlen és sorsszerű.- Már 17 éves, amikor táncolni kezd. Későn érő típus?- Furcsa történet. Apám női szabó volt. Az egyik vendége megkérdezte tőle, hogy a gyerek nem akar-e táncolni, mert a lánya partnere megsérült. Én pedig igent mondtam.- Egy egész életutat határozott meg ezzel a válasszal.- Mindig szerettem szerepelni. Ha valami történt, akkor én a szervezők között voltam.- Ha a kuncsaft lánya szí- nészkedik, akkor most egy színésszel beszélgetnék?- Pestlőrincen Stinyó, az intézetben - tanárnője után - Kocka. Pécsett a becenevek helyett a sikerek jönnek.- ’60-ban virágzott a kulturális decentralizáció. Pécsre jött az egész évfolyam, és Pécs szívesen fogadott minket.- Tombolt az Aczél-korszak, Tóth Sándor 1938. április 29-én született Bukarestben. Pestlőrincen jár iskolába, a gimnáziumot már magánúton fejezi be, mert felveszik az Állami Balettintézetbe. ’60-ban kerül Pécsre, ’69-től ’92-ig balettigazgató. Felesége, Úr Etelka a PNSZ gazdasági vezetője. Előző házasságából egy lánya van (Eszter, 25).- Könnyen lehet. Főként, ha valaki helyettem jelentkezik a színművészeti főiskolára.- Szóval nem saját maga adta be a jelentkezési papírt a balettintézetbe?- A tanárnőm, Ács Vali. Utána azért nekem is szólt. A legtöbben már 9-10 éves korukban elkezdik. Kilenc évet kellett bepótolnom öt alatt. Önök pedig egyedi dramaturgiával és táncstílussal keményen politizáltak.-A Tót(h)ágas bemutatója után Aczél odajött és azt mondta: „Ha egy tehetséges író ezt leírja, kicsinálom. Ha egy tehetséges bohóc eltáncolja, eltűröm”.- Szóval így működött a három „T”. Sosem szóltak bele?- Nem, pedig szinte minden a hatalomról szólt. Azért a tánc sem volt rossz, különben nem kellettünk volna nyugaton.- Disszidálás?- Nem jutott eszembe. Pécsett élt apám és anyám is, nem hagytam volna itt őket. így is mindenhová eljutottam.- Eck Imrével együtt negyedszázadon át meghatározták a balettkultúrát. A titok?- Nincs titok, szerettünk dolgozni. Hogy miért lett vége? Egyszerű a képlet. Amíg a király erős volt, a bohóc is könnyen lehetett vicces. Ha gyenge a király, a bohóc nem tud érvényesülni. Lendvai Dávid És apa? FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ
