Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1999-04-13 / 101. szám

1999. április 13., kedd Háttér - Riport Pénzzel együtt tűnt el a tanárnő: egy londoni út ködös foltjai nyomása szerint valószínűleg csak akkor tudta meg, milyen helyzetbe hozta magát a lánya. A pert, amelyben a további­akban nem vállalja a tanárnő védelmét az ügyvéd, az egyik pécsi nagyvállalat indította. A FOTÓ: TÓTH L. múlt nyáron rendkívüli fel­mondással szüntették meg a munkaviszonyát, és tettek felje­lentést a 800 ezer forint eltű­nése miatt. Ha már a rendőrséget említ­jük, a tanárnő - mint már meg­írtuk - állítása szerint március 27-én jelentkezett a pécsi kapi­tányságon. Ennek azonban nincs nyoma. Nem tudott róla a TÁSI igazgatója és a tanárnő volt barátnője sem, amikor március 30-án feljelentést tet­tek Pécsett, az uránvárosi rend­őrségen. A tanárnő arra a kérdé­sünkre, hogy miért és hogyan került haza az amúgy is rövi- debbre sikerült úton, még a di­ákok megérkezése előtt, nem akart felvilágosítást adni. Nem cáfolta, hogy büntetőjogi eljá­rás van folyamatban vele szemben. További kérdéseinkre azonban nem volt hajlandó vá­laszolni. Úgy tűnik, nem jön könnyen zavarba. Még Londonban, ami­kor már második napja keres­ték, hazatelefonált ottani szál­lásadónőjének, meleg vacsorá­val várja, mert érkezik. Nem ment. Most egyébként Pécsett van, mint mondja, zaklatott állapot­ban. Mészáros Attila A lapunkban is megjelent alaphír szerint Londonban a kirán­duló gyerekek pénzével együtt eltűnt az egyik tanárnő.- Nincs nyoma annak, hogy magyar állampolgár balesetet szenvedett volna - kapták a tanárok a választ a londoni rend­őrségen, amikor bejelentették a diákcsoportot kísérő egyik pe­dagógustársuk eltűnését. Kolléganőjük ugyanis mobiltelefon­ján jelezte: azt az ügyvédet várja, akinél a pénz van, de a jogász kisebb balesetet szenvedett. Londonban, így nem is karam­bolozhatott, vagyis kórházba sem kerülhetett.- Megszakadt a szívem sze­gény kis gyerekekért - mondja a volt barátnő. - Az úton részt vevők szülei döntő többségé­nek nem lesz még egyszer módja összeszedni ilyen célra Buszok a Big Ben és a Parlament előtt kolléganőm­mel közösen kezdtük el a szervezésü­ket. Jó barát­nőm volt. Ki­nyitottam a táskát - nincs benne a sárga dosszié! Ekkor jött a történet az ügyvédről. A jogász pécsi. Állítása sze­rint a tanárnő már két hó­nappal koráb­ban azt mondta a pusztaszabol­csi gyerekek szüleinek, hogy nála tette letétbe a pénzt, de ez nem volt igaz. Az ügyvéd csodálja, hogy ez idő alatt egy szülő sem ellenőrizte, akár telefonon, hogy megvan-e az összeg. Az ügyvéd és a tanárnő kap­csolata nem új keletű. Régóta ismerik egymást. Pár évvel ez­előtt egy csalási ügy miatt ta­lálkoztak. Információink sze­rint most is folyamatban van egy hasonló eset - az ügyvéd szerint 800 ezer forintról van szó, ebben az ügyben is ő a vé­dője. Illetve pontosabban fo­galmazva már csak volt. Egé­szen eddig.- Felmondtam a megbízást. Amikor én kérdeztem meg tőle, hogy mi van a gyerekek pénzé­vel, nekem azt mondta, egy londoni bankban van, de onnan nem utalták át. . . A tanárnő Londonban ugyanis többek között azt ma­gyarázta telefonon kollégáinak, hogy az ügyvéd kórházi ápo­lásra szorul, és ő is kapott az in­tézményben egy vendégszobát, hogy a közelében tölthesse az éjszakát. Reggel a kórház biz­tosít majd autót, amellyel - az ügyvéddel és a pénzzel együtt - a találkozóhelyre mennek. Nem jött. Nem is jöhetett, mert természetesen nem volt az ügyvédnél a pénz, nem járt ekkora összeget. Volt közöttük olyan, aki csak 10 font zseb­pénzt tudott magával hozni. Sokuk ezért be sem léphetett a Towerbe, kimaradt Oxford, Bedford. Milyen ember az, aki így becsapja a gyerekeket, a kollégáit? Azt mondta, befi­zette Londonban az utazási iro­dának, de nem kapott nyugtát. Persze ez nem volt igaz.- A múlt év augusztus köze­pén vettük fel tanárnak - mondja a pusztaszabolcsi álta­lános iskola igazgatója, Kova- csik István. - Kellett, mint egy falat kenyér, nem volt idegen nyelvet tanító tanárunk. Min­den rendben volt, oklevele, csa­ládi állapota, önéletrajza - egy­értelműen hitelesnek tűnt. Most? Meg vagyunk döbbenve! Az út egy diáknak 145 fontba (55 ezer forint) és 25 ezer forintba került. Van olyan szülő - mondja az igazgató - aki most mélységesen meggyű­lölte a tanárnőt. Állásából a pusztaszabolcsi iskolában március 29-én fel­függesztették. Április 8-án táp­pénzes papírokkal édesanyja Pécsről az iskolába utazott. Ép­pen akkor, amikor a rendőrség is megérkezett. Az igazgató be­- Sem a jogász, sem a tanárnő­vel együtt eltűnt pénz, sem a kompjegyek egy része nem ke­rültek elő a Londonban töltött napok alatt - számol be a meg­hökkentő esetről Füke László (kis képünkön), a pécsi TÁSI igazgatója.-Nagyon kellemetlen hely­zetben voltunk - mondja az igazgató, aki maga is részt vett az eredetileg kilencnaposra ter­vezett úton. - A tanítványainkat nem akartuk nyugtalanítani - a kolléganő, a pénz, a La Manche csatornán a visszaútra szóló kompjegyek egy része már a szigetor­szágba érke­zés második napján eltűnt. Azonban amikor a szál­lásunkat meg­szervező an­gol utazási iroda közölte, hogy odébb kell állnunk, mert nem tudunk fizetni, kénytelenek vol­tunk megmondani nekik. Ez csütörtökön volt. Az utazási irodával tíz éve van kapcsolata a pécsi diákok útjait kísérő pe­dagógusoknak, csak az erre való tekintettel tölthettünk egy éjszakával többet a szállásun­kon. Pénteken mindenkinek csomagolnia kellett. A pécsi TÁSI, illetve a Ba­bits Gimnázium és az egyik pusztaszabolcsi általános iskola diákjaiból verbuválódott az a 43 fős csoport, amelyik március 22-én indult Londonba. Utób­biak kísérőjeként került be a csapatba a Pécsett élő, de a Fe­jér megyei településen tanító pedagógusnő. A tervek szerint az angol fővárosba érkezés után közös szobában szállt volna meg Szinyavszky Emmával, a TÁSI tanárnőjével.- Kellemesen vacsoráztunk az első este a háziakkal. Fürdés után még egyszer ellenőriztem a diplomatatáskában az irato­kat, pénzt. Minden rendben volt. Reggeli után - egymást követően mosakodtunk - indul­tunk elszámolni a See Europe Ltd. utazási irodával, amellyel 1991 óta állunk hasonló kirán­dulások révén üzleti kapcsolat­ban. Éppen vele, a most eltűnt hetedik oldal Kedves Olvasó! Mától ismét bó'vül lapunk kínálata: „új oldaláról” mutatkozik be a Dunántúli Napló. Ezentúl minden héten hat napon át, hét­főtől szombatig ugyanazon az oldalon, a hetediken jelentke­zünk háttér- és riportanyagokkal. Természetesen csupán a szó szoros értelmében jelent majd mindez új oldalt. Szándékunk ugyanis kettős. Egyrészt a Dunántúli Napló legjobb újságírói hagyományait kívánjuk folytatni és részben fel­éleszteni a Hetedik oldallal, másrészt azt kívánjuk elérni, hogy a lapunkban korábban kevésbé rendszeresen megjelenő háttér- és ri­portanyagokat ezentúl Ön mindig ugyanott találhassa meg. Célunk tehát, hogy az eddigiekhez képest még gyorsabban az Ön asztalára tudjuk tenni az aktuális publicisztikákat, a napi eseményháttereket, az oknyomozó anyagokat és a tényfeltáró riportokat. Röviden: az, hogy még alaposabb elemzéseket és hátteret tudjunk nyújtani Ön­nek. Az elmúlt időszakban népszerűvé vált portrérovatunkat is itt ta­lálja meg mostantól, ugyanolyan formában, amint azt korábban, a negyedik oldalon megszokhatta. Mai számunk nyilván csak egy kis ízelítőt adhat abból, mi min­den is kap majd teret a Hetedik oldalon. Olyan vitáknak is helyet adunk ezeken a hasábokon, amelyekre korábban nem, vagy csak igen ritkán volt példa a lapban. Nem maradhatnak el természetesen a nagyinteijúk, s egy régen látott műfajt, a tárcát is „visszacsem­pésszük” a lapba. Bízunk benne, hogy hamar megszereti ezt az oldalt. Reméljük, hamarosan egyre többen teszik majd fel reggelente a kérdést: vajon mi van ma a Hetediken? A Dunántúli Napló szerkesztősége Lendvai Dávid jegyzete A miniszter fülbevalója Eltűnt Deutsch Tamás fülbe­valója. A sportminiszternek egy fogröntgen miatt kellett kivennie az ékszert, leg­alábbis hivatalosan ezzel in­dokolta lépését a sportnapilap kolumnás interjújának egyik kérdésére felelve. Hogy mi köze van a fogröntgennek a fülhöz, ne tessenek kérdezni, nem vagyok fogász, hogy azt ne mondjam, nincs fogi dip­lomám, de ez csak elvtelen viccelődés volna. Úgyhogy, ha egyszer ő azt mondja, hogy a fogröntgen miatt, akkor amiatt, ne kössünk bele még az élő fába is. Tizenkét hosszú éven ke­resztül viselte Deutsch Tamás az ékszert, ott volt a fülében Prágában, ott volt a Fidesz alakulásakor, ott volt Kovács Attila magnófelvételekor, ott volt az MLSZ vezetőségének felfüggesztésekor, elkísérte őt mindenhová, összegzésként: nagy idők nagy tanúja ez a fülbevaló. Fontos dolog ez, amikor életünk híján van a biztos pontoknak. Ezek után pedig képes azt mondani a miniszter, hogy bi­zony nem tudja, visszarakja-e még valaha a fülébe ezt a kis ékszert. Nem szép dolog. Csakis arról lehet szó azon­ban, hogy megunta, mivel tel­jességgel kizárható, hogy szakember tanácsára döntött volna így Deutsch Tamás, aki soha nem hallgat senkire. Ha ugyanis ezt javallották volna neki, a sportminiszter többol­dalas válaszlevélben tudatta volna, hogy kifejezetten örül az elképzelésnek, ez is az ő véleményét támasztja alá, ezért még legalább tizenkét éven keresztül hordani fogja a fülbevalót. Ilyen helyre gye­rek ez a Deutsch Tamás. Állí­tom, fogászhoz is magától ment el, bizonyára megelé­gelte már, hogy egy fél ország azt találgatja, vajon a jobb alsó hármas vagy négyes hi- ányzik-e neki. Mivel mostanában egyre többen szeretnék elérni, hogy a minisztériumból is elmen­jen, a fentieket a miheztartás végett volt érdemes tisztázni. Ha megy, Deutsch Tamás on­nan is magától fog elmenni. Magától Orbán Viktortól. hetedik oldal holnap Riport Mi történt a Zengő-közben? Hivatalos személy elleni erőszak, vagy valami más? A főiskolás lány azt állítja: édesapját mindenki előtt megalázták a rendőrök. A komlói kapitány azt ígéri, ha kiderül, a családnak van igaza, felelnek azért, amit tettek. Portré Tóth Sándor koreográfus. „ Odajött hozzám Aczél és azt mondta: ha ezt egy tehetséges író megírja, kicsinálom. Ha egy tehetséges bohóc eltáncolja, eltűröm. ” PORTRÉ Partnerként, értékeket integrálva Kocsis Imre Antal karvezetői diplomával is rendelkezik, s leg­nagyobb szomorúsága, hogy elég régen állt énekkar előtt. Jó pár éve nem vezényelt kórust, nem csalt elő szép dallamokat az összhangzat törvényei szerint. Hiszen immáron kilenc éve fő­hivatású politikus - parlamenti képviselő is volt -, s polgármes­terként a karvezetői tudományát mégsem gyakorolhatta. Legfeljebb ha ciklusonként a más és más összetételű, pártál­lású képviselő-testülettel. Hi­szen az SZDSZ támogatásával szállt 1990-ben a ringbe, s bár nem lett a párt tagja, az SZDSZ-től sosem fordult el. Rá jellemző, hogy kérdésre vissza­kérdez: „Miért éppen most for­dítanék hátat nekik, amikor há­rom százalék alá zuhant a nép­szerűségük?” Vékonyka, ala­csony termetű ember, lassan őszülő halántékkal és hihetetlen vitalitással. Olyan pluszok bir­tokosa, amiért a jelenlegi kor­mánypárti téri magatartás, amelyben benne lakozik a város minden polgárával való kapcsolattar­tás. Értékeket integrálni. Ez a legtöbb, amit szerinte ma meg­tehet az ember; fölismerve, hogy minden közgyűlés más és más attitűdöt kíván. És aztán mi marad más, mint besöpörni többséggel rendelkező képviselő- testület is el­fogadja, s ez bizony meg­lehetősen nagy szó itt mifelénk, Magyarországon. Szándéka a polgári minta felmutatása, olyan polgármes­Kocsis Imre Antal 1948-as születésű, immáron a harmadik ciklusban Szekszárd polgármestere. Bölcsész karon Szegeden végzett. Felesége az a Budaváry Zita, aki a „Bölcsó'” Alapítvány révén az újszülött, de nem kívánt gyermekek életmentését vállalta föl. Két lányuk van. Aprókák. Kettő'- és nyolcévesek. a közösen elért eredményeket. Kimondja azt is, amit csak re­mélt tőle az ember. Már, hogy ebben a mai, régiós gondolko­dásban a város Pécsnek is, Ka­posvárnak is a partnere, de a két szomszédvámak is el kell azt fogadnia, hogy bár Tolna kicsi, jelenlegi gazdasági kon­díciói jobbak, mint a két szom­szédé. Szekszárd város lakói­nak adófizetési képessége a megyei városok sorában országo­san a hatodik, s elégedettek az egy főre jutó GDP-vel is. A zöldmezős beru­házásokban csak Székesfehérvár előzi meg Szekszárdot, ha a te­lepülések lélekszám-arányait is nézzük. Hát ennyi, Kocsis Imre An­talról, akit barátai csak Tóm­nak hívnak, s aki minden ízé­ben szekszárdi. Szabadidejé­ben két kislánya, a család a legfontosabb és persze a zene- hallgatás. Ja, és ne feledjük: a szekszárdi szőlőhegy szép vo­nulatán olykor még mindig el­csodálkozik, pedig látta már ezerszer. Kozma Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents