Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)

1999-03-28 / 86. szám

A Jimmy-koncertturné állomásai Az énekessel élőben ma este Békéscsabán találkozhatnak. Ezt követően, április 9-én Debrecen, 10-én Kisvárda, 11-én Berettyóújfalu, 12-én Nyíregyháza, 16-án Salgótarján, 17-én Gödöllő, lS’-án Győr, 19-én Székesfehérvár, 23-án Paks, 24-én Vác, 25-én Kecskemét, 26-án Dunaújváros. Május. 7-én Eger, 8-án Ózd, 9-én Szeged, 12-én Pécs, 13-án Nagykanizsa, 14-én Zalaegerszeg, 15-én Szombathely, 16-án Sopron. Az utánpótlás Hazaérkezik a feleség és a legkisebb gyerek. A kicsi rögtön az apjához szalad. Leginkább az érdekli, készült-e márfotó. Miközben elindul az emeletre, hátrasandítva jól megnéz magának. Beszédes szeme arról .árulkodik: már. megint egy idegen, aki miatt nem ülhet apa ölébe. Most már három fia.van. A tizennégy éves . Szebasztián és a négy éves Adrián Márk.a " hazajövetele után születtek. (Krisztián tizenkilenc éves kamasz.) Nevelésükben azokat az elveket próbálja érvényesíteni, amelyek szerint őt is nevelték a szülei. Nem akarja őket irányítani, csak terelgetni. Tehet­ségük van a zenéhez, de ha nincs kedvük hozzá, nem fogja erőltetni őket. 1999. mátpcius 28. Arckép Tíz év alatt egymillió lemez ■ A tavalyi év énekese Öt oktáv romantika elég, irány haza! Hazaérkezésem után elindítottam a Jimmy-klubot, ahol esténként azt énekelhettem, amit szerettem. A csaknem ötéves amerikai turné alatt összeraktam annyit, hogy ne függjek senkitől és semmitől, és a magam meg az egy­re bővülő törzsközönség kedvére zenéljek. r I ^öbb mint tíz éve aztán kezdett minden megfordulni: elindul- -L tam a siófoki Interpop-fesz- tiválon, ahol megnyertem az előadói és a szerzői díjat is. Az első lemeze­met mégis annak köszönhetem, hogy ezen a téren is megjelentek az első magáncégek. Számukra végre az volt a legfontosabb, hogy olyan előadókkal dolgozzanak, akikre va­lóban kíváncsi a közönség. Hogy mit gondol rólam a közönség? Eddig minden lemezem több mint száz­ezer példányban kelt el. A népszerűség átka, hogy nem járhatok el velük ide-oda, mint a többi apa. Múlt télen mégis elvittem őket a jégpályára, ahol tinédzserként szinte minden szabad percemet töltöttem, de röp­ke fél óra után feladtam. Néhányan sajnos képtelenek elfogadni, hogy akkor és ott magánember vagyok, és egyáltalán nem akarok szerepel­ni. A legképtelenebb az volt, ami­kor az állatkertben egy fazon min­denáron oda akart állítani, hogy le­fényképezzen az elefánttal. A testőrök jelenléte időnként el­engedhetetlen, és nem csak a fellé­péseknél. Nagyon szeretnék egyszeregy­szer kettesben vacsorázni menni a feleségemmel, de a fiúkhoz hason­lóan vele sem tudok sehol háborí­tatlanul megjelenni. Valaki mindig úgy érzi: kizárólag miatta tértem be oda. Ezek a testőr srácok, akik vagy észrevétlenül, vagy gyors és határo­zott mozdulatokkal vigyáznak rám, saolin kung-fu harcosok. Ennek a sportnak szellemiségét nagyra tar­tom. Én inkább a konditerembe já­rok és lovagolni szeretek. F eleségemmel, Edittel húsz éve élünk együtt. A gyerekeim egészségesek. Sikerem van, élvezem a közönség rajongását. Hi­szek Istenben, és abban, hogy fog- , ja a kezemet. Boldog vagyok! A csengő mellett egy kamera szeme pislog rám. A lencsébe mosolygok, mire pár másodperc múlva megjelenik az ajtóban a vendéglátó. Odabent már abból is látszik, nem hétköznapi ember lakik itt, hogy a faiakat arany-, platina- és gyémántlemezek borítják. A házigazda fején korona helyett baseballsapka. Pedig szép számú rajongói csak úgy hívják: a király. A hetedik kerületben születtem, édesanyám idegenvezető volt, édesapám egy üzemben dol­gozott. Amióta az eszemet tudom, egyetlen dolog létezett számomra: a zenélés. Hároméves koromban már túl voltam első „hangszerem” elkészí­tésén. Egy gyufásdobozra befőttes gumikat szereltem, azt pengettem órákon át. Habár a szüleim nem ze­néltek, ezekből a jelekből észrevet­ték, hogy rendkívül vonzódóm a mu­zsikához, ezért egy zenei általános is- S kólába írattak be. Először a Magyar Rádió gyermekkórusával léptem fel, de a hangterjedelmem már akkor is átlagon felüli volt. Tréfásan szoktam mesélni: nekem mindegy volt, hogy az alt vagy a szoprán szólam üres, én oda álltam, ahová kellett.­A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a konzervatóriumban ta­nuljak tovább. Az éneklés mellett a zongora volt a fő hangszerem, de a többivel is elboldogulok. Talán nincs is olyan hangszer, amit ne tudnék megszólaltatni. Sikerlista Tíz nagylemez. Mind a tíz négyszeres arany, két­szeres platina és termé­szetesen mindegyik gyé­mánt. Ha összeszámol­juk, ez több mint egymil­lió eladott album. Kapott két Aranyzsiráf- és egy Huszka-díjat. Ta­valy ismét ő lett Az év énekese. Az ezért járó eMeRTon- díjat pénteken vette át. Ebből a díjból ez már a második. v, >*§MéM mai. Egyszer-egyszer meglátogat­tak, mégis keserves évek voltak. Nem szégyellem: sokszor sírtam is utánuk. Hazavágyódtam, pedig bármerre jártam, sikerem volt, és olyan emberek vettek körül, akik értettek a sztárcsinálás- hoz. Mégis nagyon vár­tam azt a napot, amikor úgy dönthet­tem: na, ebből most FOTÓ: GORDON ESZTElfí^ JUÖÍJClA. d 1 lyai miatt. M: K ülönböző zenekarokban ját­szottam a konzervatórium után, az összes létező műfaj­ban jártas voltam. Bejártam az orszá­got, füstös kis kocsmákat éppúgy, mint a vidéki művelődési házakat, de bárhol voltam, mindenhol élveztem, hogy zenélhetek. A mai képességeim már akkor is megvoltak, esélyem mégsem volt, hogy a sztárok közé be­jussak a lemezkiadás akkori kiskirá­lyai miatt. 'int olyan sok magyar ze­nész, kénytelen voltam a >vendéglátózást választani. Nem tagadtam soha, hogy elsősor­ban a pénzkereset miatt döntöttem így. Tizennyolc éve kaptam egy há­rom hónapos szerződést az Egye­sült Államokba. Kicsit hosszabbra nyúlt: négy és fél év lett belőle. És egy arany kislemez. Amikor ki­kerültem Amerikába, már megvolt a nagyobbik fiam, Krisztián. Erőn ­felül sokat kellett ! dolgozzak, hogy későbbi éle­tünk anyagi ­feltételeit, megteremt­sem, ezért őt és a fe- lesége- m e t ts nem vi- ßf"; hettem "y m a - -fl/Á gam­HA KEDD, MEGINT MÉLYKÚTI... December­ben azt mondta, hogy el­megy, visz- sza a rádió­ba. Most a szelíd, de kitartó kéré­sekre végül beadta a derekát. Március 23- án, ami ter­mészetesen egy keddi nap volt, a TV3 Nap­kelte adásá­nak műsor­vezetői szé­kéből ismét Mélykúti Ilona kö­szönt ránk. Nem terveztem meg előre, mit fogok először mondani a nézőknek. Szeretek rögtö­nözni, a hangulatomra ha­gyatkozni. Már előfordult, hogy azzal kezdtem: „Éb­resztő!” Most így sikerült, ilyen egyszerűre. Mintha nem történt volna semmi. Pedig történt... Azt hiszem, szükségem volt erre a három hónapi távollétre, összegzés­re. Még a piacon is faggatni kezdtek: „Hová tűnt, miért nem látjuk, maga nekünk egy biztos pont volt.”- A pályád bizonyítja, hogy nem vagy szélkakas. De most felmerülhet a kér dés: miért döntöttél akkor úgy, most pedig így...- Mindkét döntés nehéz volt, de mindkettő őszintén belőlem fakadt. A Bródy Sándor utcában nőttem fel, 1977-ben, rögtön az egye­tem után mentem oda, a rá­dió volt a szakmai „csalá­dom”, a hátországom. De sajnos ott már semmi sem a régi. Rosszulesik, hogy ma ebben az országban a rádió ennyire mostohagyerek. Nem tudok változtatni ezen, így csak a személyes sorso­mat irányíthattam. Újabban megtanultam: hallgatni kell a belső hangjainkra. Görcs­be rándult gyomrom decem­berben azt a döntést „súg­ta”, márciusban pedig ezt ta­nácsolták a zsigereim...- Hogyan kerültél egyko­ron a Napkeltéhez?- 1992-ben, egy telefon­nal! Lukin Ági hétfőn szólt, hogy szerdán menjek mű­sort vezetni. Kapásból rá­vágtam, hogy nem, mégis elmentem. Az adás részlete­ire nem emlékszem, csak arra, hogy Forró Tamás mel­lett üldögéltem, mert régeb­ben a lányok ott nemigen rúghattak labdába. Fel kel­lett kötni az alsóneműt! De nem ezért lettem én a „kardos menyecske”, akiről még sokkal cifrábbakat is mondtak. Az élő adás, az aktuális feladatok hozták ki belőlem ezt a műsorvezetői rámenősséget.- Miért lett és maradt a te napod a kedd?- Ez apró kulisszatitok. A fiúknak mindegy, de én sze­retem, ha rendben van a fri­zurám. Hol találok vasárnap fodrászt? Már nevetnek raj­tam, de mind tudják: a Mélykúti keddnél előbb so­ha...! A Nap­kelté­hez kicsit hazamentem. Jó megint itt lenni. Szeretem az új kihívásokat, és ez egy egé­szen másfajta Napkelte. Len­dületet ad, hogy itt is új kor­szak kezdődött, most többet kell bizonyítani, éles helyze­tekben kell produkálni. Új terveket is dédelgetek, de ezek még magzatkorúak.- És mit szólt mindehhez Luca lányod?- Luca tizenkét ^flr | éves, korához képest na- g y o n bölcs, és mindent meg lehet vele tárgyalni. December­ben azt mondta: kevesebb pénzünk lesz, Hol találok vasárnap fodrászt?” .m te viszont boldogabb leszel! Mostani kommentárja ez volt: ha így döntöt­tél, biztosan így le­szel boldogabb... Fe­jén találta a szöget, pedig tudja, hogy megint kevesebb időm jut majd rá. Ta­lán még magam­nak sem be­vallott kár­pótlás volt, hogy el­utaztunk Velencé­be. Csak mi ketten! Somos Ágnes zKíHImmyotS KELEMEN MIHÁLY JÁRT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents