Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1999-03-25 / 83. szám
1999. március 25., csütörtök Háttér-Riport Dunántúli Napló 7 Romok és katonák között Bosznia-Hercegovinában Bár az egyre fenyegetőbbé váló szerb-albán konfliktus miatt sokat hallani arról, hogy Boszniában is megbolydult a nagy nehezen megteremtett rend és nyugalom, a volt jugoszláv tagköztársaságban a koszovói események ellenére viszonylagos béke van. Igaz, az itt állomásozó SFOR erők csak szigorú szabályok szerint mozognak és mindig felkészültek az esetleges zavargásokra. A háború nyomai mindenütt láthatók, de a viharos évek közvetlenül érzékelhető jelei mellett sokkal nagyobb veszélyt rejt a háború nem látható hagyatéka, az a több millió taposóakna, mely még hosszú évekig keseríti meg az itt élő emberek életét. A városokban már megindult az élet, de az elszórtabb, kisebb településeken sok helyütt az életben maradásért küzdenek. A kisfiú valamikor a háború elején születhetett, és eddigi, rövid élete alatt hamar megtanulhatta, hogy mi az a nélkülözés és szenvedés. Most itt áll előttem, apró kezei hatalmas, szakadt kesztyűben vesznek el. Nem sír, nem nevet. Fázik. Lábai időnként meg-megrogynak, foga vacog, és az apró test egészében megborzong, amikor egy nagyobb széllökés átfúj a hiányos, vékony öltözékén, az alig két fokos melegben. Djordje az édesapjával legelteti a néhány tucat birkából álló nyájat Studenci lerombolt házai között. - Csak a túlélés a célunk - mondja az apa -, semmink sincs ezen a pár birkán kívül. A ház, amiben lakunk? Dehogy, dehogy a miénk. Az egyik kocsit visszaküldi a csoport parancsnoka a táborba meleg ruháért. Magukra hagyom a többieket, a szerencsétlen juhászt még szerencsétlenebb fiával és a környék romos házai felé tartok. Pár lépés után utolér magyar kísérőnk óvatos figyelmeztetése: saját épségem érdekében eszembe se jusson, hogy lelépjek a betonútról. Alig egy napja érkezett meg a csoportunk Pécsről Dobojba, az SFOR erők Északi-Lengyel Dandárénak parancsnoki táborába. Az itt szolgáló mintegy háromezer katona ellátását többnyire Pécsről, a Verseny utcai logisztikai központból (NSG) szervezik. Tőlük kapott három napos meghívást néhány baranyai újságíró. A látogatás az utolsó pillanatig bizonytalan volt, mert az indulás előtt néhány nappal véget ért a nyugalom Bosznia-Hercegovinában. A nagyhatalmak semleges ön- kormányzati településsé minősítették Brckót. Mivel a Bosznia egyik részét alkotó Szerb Köztársaság számára stratégiai fontosságú lett volna az állam két felét összekötő folyosóban fekvő város kizárólagos uralma, a szerbek azonnal reagáltak a számukra kellemetlen döntésre: megszakították a kapcsolatot a boszniai unióval és a nemzetközi közösséggel. Több helyütt pattanásig feszült a helyzet, Dobojban nemkívánatos személyekké minősítették a külföldieket. A feszültséget csak növelte, hogy Carlos Westendorp, a nemzetközi közösség boszniai képviselője leváltotta Nikola Poplasent, a Boszniai Szerb Köztársaság nacionalista beállítottságú elnökét. Az apára és a fiúra a lengyel zászlóalj járőrkocsijai kíséretében, Komusina felé menet akadtunk rá. Az ilyen ellenőrző utakat az SFOR nyelvén social pat- rol-nak nevezik. Néhány katona terv szerint bejárja a jelenleg szerbek lakta vidéket, kérdez, látogat és segít rajtuk, ha tud. Fel- íiják, ellenőrzik, hogy mi van a háznál, megkérdik, mi történt az utóbbi látogatás óta. Igyekeznek minél elfogadhatóbb képet kialakítani magukról, ami nem is olyan könnyű, hiszen sok emberben igen erős ellenérzés bujkál a külföldi katonák itt-tartóz- kodása miatt. Amikor a dombok között megállunk egy pillanatra, egy-egy fegyveres lép a rövid konvoj két szélső kocsijához. Jobb, ha a védekezés erősebb, mint a valódi veszély. Miközben a lakatlan, kihalt házakat nézem, jó húsz perc elteltével egy zsák ruhával megérkezik a századhoz visszaküldött járőrkocsi. Kabát, sapka, meleg ruha kerül elő és Djordje szégyenlősen bújtatja vékony karjait a soha nem látott tisztaságú és minőségű kabát ujjába. Egy gyerek a sok ezer közül, akin most egy hajszálnyit segítettek. De mi van, mi lesz a többivel? Az NSG meghívásának egyetlen feltétele volt: csak akkor indul el az újságírókból és kísérőikből álló csoport Bosznia felé, ha az utasok személyi, vagyoni biztonsága teljes mértékben garantálható. Bár vezetőnk, Sven Nelson őrnagy többször is hangoztatta, hogy a dandár által felügyelt területen béke van, amikor Bosznia- Hercegovina határától néhány kilométerre, még a horvát területen megállt a kocsi, majd előkerültek a golyóálló mellények és a páncélsisakok, valahogy gyanakodni kezdett az ember. Sven csőre töltött fegyverrel tekerte a kormányt az egyre vékonyodó, betonról földútra váltó kis csapáson, mely a Száva-parti átkelőhöz, Svilajhoz vezetett. Az út két oldalán, az erdőkben piros karók jelezték a föld alatt lapuló taposóaknákat. A becslések szerint négy-hatmillió van még belőlük a földeken Bosz- nia-szerte. Az északi dandár által felügyelt terület a legjobban aláaknázott vidéke Boszniának. Az SFOR csak a saját célra igénybe vett részeken mentesít, a többit a helyi katonai erőknek kell elvégezniük. A munka nagyon lassú, centiméterről centiméterre haladnak a szakemberek. A földek negyven százalékáról semmit sem lehet tudni. Teslic környékén, a lengyel zászlóalj parancsnokságától nem messze az elmúlt napokban egy ló lépett éles aknára, de két héttel ezelőtt sokkal szörnyűbb dolog történt. Egy ártatlan kisgyerek tévedt a tiltott területre. Djordje tudja, hogy mit jelentenek az aknák. Ha új területre mennek, először a birkákat hajtják az ismeretlen részre és megvárják, hogy mi történik. Igaz, nagy a veszteség, ha egy- egy jószág elvész, de nincs más megoldás. Az idáig vezető út során sokA pusztítás itt módszeres és teljes körű volt A dán zászlóalj nehézfegyverzettel van jelen a térségben szór kilométereken keresztül csak kiégett, elpusztított házakat láttam, embereket alig. A rombolás módszeres volt. A házak falai szinte mindenütt állnak, és tetők, ajtók, ablakok nélkül meredeznek a szürke ég felé. Azt mondják, sokat maguk a menekülő tulajdonosok pusztítottak el, csak azért, hogy más ne költözhessen be az épületbe. Az Északi-Lengyel Dandárban kilenc nemzet katonái, svédek, dánok, finnek, norvégok, lengyelek, észtek, lettek, litvánok és amerikaiak dolgoznak együtt 1995 óta. A kőbarikáddal és szögesdróttal körülvett tábor valamikor szerb laktanya volt, de a bevonuló dán harckocsik erőfölénye meggyőzte a helyi hadsereg vezetését, akik átadták az épületeket. Még ma is látszik, hogy az SFOR ideiglenesen rendezkedett be, igaz, az elmúlt ősszel döntés született arról, hogy további öt évig maradnak, ezért most nagyobb munkálatokba is belefogtak, például kiépítik a központi fűtést és lecserélik a maradék kerozinos kályhákat is. Egyszerű, praktikus és tiszta a berendezés mindenütt. A régi épületek és a lakókonténerek között néhány szaunának, néhány klubnak, pubnak is helyet szorítottak. Este héttől biliárd, darts, sör és whisky, többnyire nem a lerészegedésig. Az itt állomásozó SFOR feladata mindenekelőtt a béke megőrzése, és ez most, a feszültebb helyzetben Boszniában sem jelent feltétlenül erődemonstrációt. Ha nem muszáj, akkor a katonák nem hangsúlyozzák a jelenlétüket és inkább a táboron belül maradnak. Kint a terepen a helyi rendőrség mellett egy nemzetközi rendőri szervezet is dolgozik. Tegnap óta a katonák szabadidejükben sem mehettek ki a városba úgy mint máskor, és az autók is csak párosával hagyhatták el a tábort. Pedig a romok között van néhány igen szépen felújított épület, mondjuk night klub, mely félre nem érthető módon csalogatja a szolgálatban megfáradt fiatal katonákat. Közben visszaülünk a terepjárókba és folytatjuk az utat Komusina felé. A település egykor kedvelt horvát zarándokhely volt. Emlékeznek még arra is, hogy ötvenezer horvát jött el az egykori templomban elhelyezett legendás madonnaképet csodálni. A háborúban a híres festményt elmenekítették. A szerbek elfoglalták, lerombolták az épületet, a földszintre a birkákat költöztették, míg maguk az emeleten húzódtak meg. Az egykori templom ma romokban. Az egyik lépcső mellett mintha akna lapulna. Vezetőink próbálják megtisztítani a gyanús dolog környezetét, de a megmozdításáról szó sem lehet. Inkább odébb állunk. A béke fenntartása mellett az SFOR legnagyobb feladata, hogy Bosznia két része, a musz- lim-horvát föderáció és az azt szinte körülölelő szerb köztársaság között biztosítsa a szabad átjárhatóságot. A különbség egyébként szemmel látható a szerb és a szövetségi területek között. Míg az előbbiben még mindenütt a háborús pusztítások nyomai láthatók, addig az utóbbiban lassan megindult már az élet, a városokban zajlik a kereskedelem, itt ott hyper- marketek épültek, az utcákon világos, színes kirakatokba bot- lik az ember és vannak nők, akik már megtehetik, hogy csinosak, szépek legyenek. Csak az arányok miatt: szerb területen százötven, a szövetségi részen négyszáz márkát keres egy rendőr. Egyébként mindenütt márkával fizetnek. Két évvel ezelőtt egy ilyen járőrözésre még két kocsival és tizennégy katonával indultak el a lengyelek. Ma már nem kell ekkora készültség. Persze nincs mindig nyugalom, robbant már fel gránát a lakossági kapcsolatokat ápoló katonák autója előtt. Az út, amelyen továbbhaladunk a háború előtt tranzitút volt a tengerpart felé. Magyarok is sokan jártak ezen az Usora menti vidéken. Ma még nagyon kevesen veszik a bátorságot arra, hogy civilként nekivágjanak a korántsem veszélytelen útnak. Visszatérünk a Doboji táborba. A tankcsapdákkal tarkított bejárat mellett vagy tíz CD- sátor áll. Mind feketeárut kínál, és a katonák ötösével veszik a lemezeket. Hét márkáért? A kőbarikádokon belül más az élet. Az étteremben nehéz választani a harmincféle saláta között és senki sem szól, ha harmadszor járulok a gaméla- rákos tálca elé. Üdítő, tea, kávé ízlés szerint. A dandár tábornoka, Hakan Espmark egyébként svéd, vagyis nem NATO tagország katonája. A magas, visszafogott, határozott férfi 1994 óta dolgozik Dobojban. korábban Cipruson szolgált mint békefenntartó. A katonák között sokan nem hivatásosak. Jens, akivel tegnap este a kantinban beszélgettem, Dániában média szakember. Most másodszor van Boszniában. A féléves szolgálati időt ki lehet bírni, és itt majdnem kétszer annyit keres, mint otthon. Este tizenegy óra körül járunk. A pub bezárt, de a termet még nyitva hagyják a későn fekvők miatt. Lassan a négyágyas konténerhez érünk. Holnap reggel egy rövid látogatás a dán zászlóaljnál, aztán Magyarország felé vesszük az irányt. Csönd van. A környékbeli dombokon a háborúban gazdájuk vesztett kóbor kutyák vonyítanak. Schneider Gábor »■ wH&m n velünk 500 000 forintért! Ötödik születésnapunk alkalmából egy kis játékkal szeretnénk kedveskedni Önnek. Látogasson el területi képviseletünkre, és töltsön ki egy totószelvényt! Ha 13+1 kérdésünk mindegyikére helyesen válaszol, Öné lehet az 5 darab, egyenként bruttó 500 000 Ft értékű Pannon GSM vásárlási utalvány egyike, amelyet többek között készülék, illetve előfizetés vásárlására vagy egyéb szolgáltatás igénybevételére fordíthat bármely területi képviseletünkön vagy bemutatótermünkben. Hívja információs vonalunkat: 06 20 911 2222 Területi képviseletünk címe: Pécs, Ferencesek utcája 6. ▼▼▼▼▼ az élvonal. PANNON I ▲▲▲▲▲▲▲ GSM
