Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)

1999-03-03 / 61. szám

1999. március 3., szerda Oldalszerkesztő: Miklósvári Zoltán Gazdahírek Szőlészeti bemutató. Kis­termelőknek szervez szőlő­metszési bemutatót március 8-án 13.30-kor szentmiklósi telepén a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet. Beszámolnak a múlt év ku­tatási eredményeiről, ismer­tetik a korszerű művelési módokat, bemutatják a kí­sérleti borokat is. (k) Támogatott vásárok. A június 30-án kezdődő Pécs Expo és az augusztus 20-24. között zajló Szentlő­rinci Gazdanapok is felke­rültek az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisz­térium Agrármarketing Centrum által támogatott magyarországi vásárok lis­tájára. (k) Paprika mag nélkül. Hol­land nemesítők mag nélküli termésű paprika kialakítá­sán dolgoznak. A kutatások szerint ezek esetében kisebb az általános termésingado­zás, ritkább a kötés utáni le­hullás. (k) Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete kedden és csütörtökön délelőtt szaktanácsadást tart Pécsett, a Nagy Lajos király útja 9. alatt, az Agrárkamara székházában. (k) KAPÁLÓGÉPEK, LÁNCFŰRÉSZEK, FŰNYÍRÓK és egyéb kerti gépek teljes választéka 98-AS ÁRON! Részletfizetési lehetőség helyszíni ügyintézéssel! AGRO-KISGÉPCENTER Pécs, Szigeti út 94. Tel: 72/312-891 Az idén is számíthatunk a moníliára és a tafrinás lévélfodrosodásra Előzzük meg a csonthéjasok veszélyes betegségeit A csonthéjasok (őszibarack, kajszi, mandula, cseresznye, meggy, szilva, ringló) betegségei közül évről évre jelentős ká­rokat okoz a monília és a tafrinás levélfodrosodás. Mindkét be­tegség járványszerű fellépésére hűvös, csapadékos időjárási körülmények között számítani kell. A csonthéjasok moníliás beteg­sége legnagyobb károkat a cse­resznye-, meggy- és kajsziül­tetvényekben okozza. A káro­sító első tünetei már a virágzás előtt a virágkocsányokon bar- nuló apró, majd egyre nagyob­bodó, a kocsányt átölelő foltok formájában jelenik meg. Fehér- bimbós állapotban a virágok csészelevelein és sziromleve­lein, virágzás alatt a sziromle­velek és a bibe barna elhalási - elfagyáshoz hasonló - tünetek már könnyen felismerhetők. A fertőzött virágok, virágza­tok vesszőkre száradva a fán maradnak. A betegség átterjed a fás növényi részekre, részle­ges vagy teljes fapusztulást okozva. Nagyon sok kistermelő a fenti tünetek miatt „tűzelha- lás”-hoz hasonlítja. A vesz- szőkre száradt virágok elsődle­ges fertőzési forrásként veszé­lyeztetik a termést, kiindulási pontja lehet a később virágzású fajták moníliás betegségének. A kórokozó megjelenésére számítani kell olyan gyümöl­csösökben, ahol az előző évben jelentősebb károkat okozott. A monília a kiskertek, szór­ványfák károsítója. Nagyüzemi gyümölcsösökben még az 1998-as moníliás év sem oko­zott jelentős terméskiesést. A tafrinás levélfodrosodás az őszibarackfáknál a legszembe­tűnőbb. Rügyfakadástól május végéig, hűvös, csapadékos kö­rülmények között június köze­péig kell fertőzésre számítani. A levélfodrosodás első tünetei a rügyfakadást követően a kis levelek csúcsi részén már meg­jelennek. A virágzást követő velek elbamulnak, lehullanak. Erős fertőzésnél a hajtásokon és terméseken is láthatók a de­formációs tünetek. Az ősziba­rackon kívül e kórokozó jelen­tős károkat okozhat az érzé­keny szilvafák termésén. Védekezés mindkét károsí- tónál azonos. Jó szerválasztás­sal a tafrina ellen alkalmazott szerekkel a moníliás betegség ellen is védekezhetünk. Mind­két betegségnél meghatározó a rügyfakadáskor és a fehérbim- bós állapotban réztartalmú sze­rekkel végzett tavaszi lemosó permetezés. A virágzás utáni időszakban alkalmazható ké­szítményeket a táblázat tartal­mazza. A védekezés eredményét nagymértékben elősegíti a ve­getációs időszakban végzett be­teg növényi részek eltávolítása, megsemmisítése. Czigány Csaba Csínján a bordóilével! „Bordódé biogazdáknak is” címmel, Király László aláírásá­val cikket jelentettünk meg múlt heti rovatunkban. Czigány Csaba most néhány tévedé­sünkre hívja fel a figyelmet, amelyeket Tisztelt Olvasóink figyelmébe is ajánlunk. A bordódé gombaölő szer, fel- használása csak az Földműve­lésügyi és Vidékfejlesztési Mi­nisztérium által kiadott enge­dély előírásaiban rögzített dó­zisban és módon történhet! Téli lemosó permetezésre a bordódé +kén szőlőben peronoszpóra el­leni védekezésre hatástalan, még meleg, párás körülmények között is. Alma- és körteültetvények­ben a varasodás, monília és tűzelhalás ellen csak a rügyfa- kadás és a fehérbimbós állapot között eredményes, ezenkívül felhasználható nyugalmi idő­szakban lemosó permetezésre, valamint a betakarítás utáni időszakban lehet a károsodás veszélye nélkül. Alkalmazható dózis az almatermésűeknél: 1 százalék, (100 liter vízhez 1 ki­logramm vagy hektáronként 10 kilogramm). Csonthéjasok védelmére a bordóilé+kén FW lemosó per­metezésre a rügyfakadás idő­szakában, hektáronként tíz-ti- zenkét liter dózisban engedé­lyezett! Ennél magasabb dózis­ban kijuttatva a rügyfakadást követően már perzsel. A bor­dóilé+kén FW élelmezésegész­ségügyi várakozási ideje: pap­rika, paradicsom 7 nap, uborka 5, alma 10, szőlő 21, egyéb gyümölcsök 21 nap. Egyéb nö­vényeknél mindig a leghosz- szabb várakozási időt kell fi­gyelembe venni! Czigány Csaba Dlinántúli Napló 7 Horvát termelők borai Az August Senoa Horvát Klub és a Magyarországi Horvát Bortermelők Egyesü­lete 16. borversenyére a gaz­dák 131 fehér- és 43 vörös­bormintával neveztek, s közü­lük 28 kapott aranyérmet. A nagydíjat, melyet a Hor­vát Köztársaság Pécsi Főkon­zulátusa ajánlott fel (egy 88 literes, Szatyor Győző mives faragásával díszített hordót) Balatinacz György versendi gazda olaszrizling, sauvignon blanc, tramini és rajnai rizling boraival érdemelte ki. Az el­ismerést dr. Zvonimir Marie főkonzul adta át. A második díjat, egy permetezőgépet (melyet a Magyarországi Horvátok Országos Önkor­mányzata ajánlott fel) Popo- vics Vince szajki borosgazda kapta meg olaszrizling, char- donnay és zweigelt boraiért. A Magyarországi Horvátok Szövetségének díját (egy 50 1- es üvegballont) Krizmanics Vince versendi bortermelő kapta semillon boráért. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre a kátolyi művelő­dési házban került sor, a házi­gazda az újonnan megalakult helyi horvát és települési ön- kormányzat volt. Hogyan készüljünk fel a borversenyre? Újabban örvendetesen nemcsak a nagyobb gazda­ságok, hanem a szőlőt ter­mesztő borosgazdák is egyre gyakrabban rendez­nek borversenyeket. Sokan rájöttek arra, hogy ha rendszeresen bort értékesíte­nek, a nemes versenyben rejlő eredmény akár pénzben is ki­fejezhető, hiszen ráirányítja a figyelmet a jó munkára, a ki­emelkedő értékű borra. A ver­senyeken való részvétel, a ta­pasztalatok jótékonyan hat­nak az adott terület szőlő- és borkultúrájára. E hasznos cél­kitűzések azonban csak akkor valósulhatnak meg, ha a gaz­dák jól felkészítve küldik el boraikat a versenyre. Kérdés, mikor tartsuk meg a borversenyt? Mivel főleg újborokat kell összehasonlí­tani, célszerű az érzékszervi borbírálatokat azok természe­tes fejlődéséhez igazítani. A fehérborokat általában a má­sodik fejtés után (februártól- júniusig), a könnyebb borokat korábban, a testesebbeket ké­sőbbi időpontban érdemes ér­tékelni és versenyeztetni. A vörösborok összetételük kö­vetkeztében lassabban fejlőd­nek, nehezebben mutatják meg értékeiket. Ebben az esetben áprilistól-májustól célszerű megtartani. A minták előkészítése a leghigénikusabb művelet. A versenyeztetett bort kellőkép­pen elő kell készíteni, ügyelve a tisztaságra, a borhibáktól, -betegségtől való mentes­ségre, a kénessavszint beállí­tására (a bortörvény szerint). A bor nyugalmi állapotban legyen. Nem elhanyagolható a borospalack szakszerű elő­készítése sem (áztatás, fertőt­lenítés, mosás, öblítés, szik­kasztás). Használatra a para­fadugókat is elő kell készí­teni, ami tisztításukból és megpuhításukból áll. A parafa már eredeti állapotában ki van téve penész- és élesztőfertő­zésnek, ami a dugógyártás fo­lyamán tovább fokozódhat. Legjobban akkor járunk el, ha a dugókat előáztatjuk, gyak­ran váltva a vizet, míg telje­sen tiszta és szagtalan nem lesz. Használt dugókat ne al­kalmazzunk, mert ezek pené­szesek, dohosak, idegen anyagtól fertőzöttek lehetnek. A dugóliszttől mechanikai szennyezett lesz a szaksze­rűen előkészített bor. A dugó legyen rugalmas, megfelelő légnedves (35-40%), tükrös felületű, lehetőleg paraffino- zott. A palack száját lehetőleg ne sértse. Használhatunk ugyan műanyag dugókat is, de azokat is kellőképpen ké­szítsük elő. A borospalackba történő behelyezésre ügyeljünk, lehe­tőleg a dugót ne nyomjuk be teljes egészében, így annak kivétele könnyebb lesz. Végül a mintákat a hasi oldalon jel­zőcímkével lássuk el a szük­séges adatok feltüntetésével. Solti László TESZ Kertkedvelők Klubja Gyógynövényünk: a somkóró Mindenhol előfordul, Pécs kör­nyékén, Baranyában gyakori de elsősorban a köves, meszes ta­lajokon él, fel­lelhető utak mel­lett, elhanyagolt, parlag területe­ken. Kétéves nö­vény, virágait a második évben hozza. Gyökere hosz- szan elnyúló, ujjnyi vastag. Szára 1-2 m ma­gas, egyenesen álló, hengeres, elágazó. Levelei szórtan állnak, hármasak, az egyes levélkék elliptikus-lán- dzsás, fűrészes szélűek, zöldek, 1-3 cm hosszúak, kopaszok. Virágzata arasznyira is meg­növő vékony fürt, rajta a sárga virágok picik, egész nyáron nyí­lik, kellemes il­latú (kumarin). Legjobb, ha a növény felső, kb. 40 cm-es vékony hajtását gyűjtjük be, így számítha­tunk, hogy 4 kg nyersből lesz 1 kg száraz. Teája légzőszervi meg­betegedésekre, gyomor- és bél­panaszok ellen hatásos, boroga­tásként eredmé­nyes az alkalma­zása fekélyekre, kelésekre és visszérgyulladásra. Buzássy Lajos A kaktuszok legtöbb faja az amerikai kontinensről, igen különböző környezetből szár­mazik. Megtalálhatók tenger­parton, sivatagban, sziklás he­gyekben 4-5000 méter magas­ságig és a trópusi őserdőkben mint fán élő növények. Gondozásukat származási helyükről hozott igényük hatá­rozza meg. A sivatagi kaktu­szokat csak ritkán áztatják esők, míg az őserdőkben na­ponta lehet benne részük. Az erős tövisű, vagy dúsan tövises és a szürkés színű, hamvas vi­aszbevonatú kaktuszok siva­tagi származásúak, világos, meleg lakásba, napsütötte helyre valók, míg a világos, élénkzöld színű, kevés tövisű erdei fajok a déli tűző nap el­len árnyékolást kívánnak. Formailag igen változato­sak. Vannak keskeny, oszlop alakúak, gömbölyű és lapos Kaktuszparádé tárcsához hasonlók, de talál­kozhatunk ormótlan szikla formájú­val is. Van vékony, pálcához hasonló, hengeres és lapos, csüngő hajtású kaktusz is. Töviseik kis párnácskákból nőnek ki, általában csoporto­san. Lehetnek finom szőrsze- rűek, mint az őszapó-kaktu­szoknál, horgas végűek és több cm hosszú, erősen szúrósak, mint a nagy sünkaktusznál. A színes tövisű kaktuszok még díszesebbek. A gömbölyű és oszlopos kaktuszok bordázot- tak, a bordák élén a töviscso­portokkal. Vannak nyáron vi­rágzó, néhány cm-re növő törpe kaktuszok, de több mé­terre megnövök is. Útleírások­ból tudjuk, hogy egyes nagy­testű oszlopkaktuszokat a siva­tagutazók megcsapolták, mert a bennük tárolt víz életüket mentette meg. A nagy tárcsak­aktusz (medvetalp) egyes faja­inak termése fügéhez hasonló és ehető. A Földközi-tenger sziklás partjain ilyen ki vadult medvetalpkaktuszok találha­tók. Afrikában több növény­család tagjai kaktuszokhoz ha­sonlítanak. A kutyatejfélék családjában gömbölyű és osz­lopos formájú, bordázott tövi­ses fajok is vannak. A kaktuszok között igen sok a hibrid eredetű, amelyeket a nemesítők és gyűjtők a szebb, különlegesebb forma, vagy vi­rág érdekében kereszteztek. Különlegesek az oltott kaktu­szok is, amelyekhez nagy szakértelem kell. (Folytatjuk) Búzás László v hajtásnöve­kedés idősza­kában már szembetűnő a levelek meg- vastagodása, deformációja, színváltozása. A fertőzött, deformált le-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents