Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)

1999-03-21 / 79. szám

Magyarország - Dél-Dunántúl 1999. március 21. 1 MA Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából BENEDEK nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 5.46 nyugszik 17.57 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig az 505-039-es telefonszámon. Hírszerkesztő: Cseri László Az áldott Mai névnapunk, a Benedek a latin Benedictus név több­szörös rövidülése, melynek jelentése: áldott. Becézése: Beda, Bede, Bence, Bencső, Benkő, Benyus. Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván. Mohács 665 cm, apadó, 5,9; Őrtilos -1 cm, áradó, 7,1; Barcs -5 cm, áradó, 6,5; Drávaszabolcs 85 cm, áradó, 6,4 fok. Mobil hívószámunk: 06-30/9505-550 Internet Napi szemelvények olvashatók az Új Dunántúli Naplóból az Interneten www.baranyanet.hu LOTTÓSZÁMOK Ötös lottó: Jokerszám: 704147 A Szársomlyó, a Dráva-síkból kiemelkedő különös szépsé­gű mészkőhegy egyedülálló, ami a növény- és állatvilágát, geológiai értékeit illeti. Sokan aggódnak, hogy mindez nem marad így, ugyanis újra felmerült a lehetősége annak, hogy esetleg elhordhatják a hegyet. Egyes szakemberek szerint a Drávára tervezett vízlépcső épí­téséhez óriási mennyiségű jó minőségű mészkőre s az abból készült cementre lesz szükség, ami a szársomlyói bánya kiter­jesztésével jár majd együtt. Mindez pedig veszélyezteti a magyar kikerics, a bakszarvú lepkeszeg, a rozsdás gyűszűvi­rág, a korongos lucerna, a ma­gyar méreggyilok, a pannon gyík, a fűrészlábú szöcske, a magyar aknászpók vagy a hara­gos sikló létét. A drávai vízlépcsőnek egy­előre nincs realitása, véli Szap­panos Ferenc, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója. Bár a Magyar-Horvát Vízgaz­dálkodási Bizottság albizottsá­ga foglalkozott ezzel a kérdés­sel, nem jutottak semmire, mert a magyar fél még nem ala­kította ki álláspontját. A vízlép­cső azon a harminc kilométeres szakaszon épülne meg, amely horvát területen található. A magyaroknak egyébként két változatuk van a horvát ajánlat­ra: a teljes elutasítás, vagy az építés azzal a feltétellel, hogy valamiféle természetközeli víz­lefolyást eredményezzen a be­ruházás. A hegy elhordása nem való­színű, mondja Szappanos Fe­renc, hiszen igenlő álláspont mellett is legalább tíz év kell ahhoz, hogy a vízlépcső reali­zálódjék, és egyébként is úgy tűnik, az ötlet mögött hiányzik a józan mérlegelés. Cseri László Komlón majdnem minden városrészben - Kenderföld, Kökönyös, Szilvás - van ki­jelölt kutyafuttató, azonban a drágalátos gazdik többnyi­re kutyába sem veszik a ren­deleteket - se a többi város­lakót. Egy megmérgesedett szomszéd már „fenyegetőzik” a Petőfi ut­cából.- Nem leszek rest, húzok egy kesztyűt, csipesszel szépen összeszedem az utcai kutyaka­kát, berakom egy nagy doboz­ba, és postán feladom annak, akit illet! Az önkormányzati rendelet szerint természetesen össze kellene takarítani a kutyaürülé­ket, azonban - többek között - Mester Ferenc városi gyepmes­ternek is az a tapasztalata, hogy a sokszor alig 30-50 méterre lé­vő kutyafuttatóhoz se hajlandó­ak elsétálni sokan. Bőven akad lakossági pa­nasz, ám a feljelentéshez szinte sose adja senki se a nevét. Komlón az utóbbi időkben a Staffordshire terrier lett a menő kutyatípus, és bizony, ezek az állatok nem öleb mivoltukról híresek: jó néhány támadást je­gyeztek fel részükről, többnyire más, gyengébb kutyákat téptek meg vagy szét a találkozások al­kalmával. A gyepmester praxisában há­romféle kutyatartót tart nyil­ván. Az őrjöngő kutyáknak többnyire a gazdájuk is efféle, agresszívan lépnek fel a feddés­re. Aztán vannak, akik meghall­gatják az intelmeket, szóban mindent megígérnek, de sok fo­ganatja nincs. És vannak, akik oda se bagóznak, hanem to­vábbállnak. Közös nevezőjük egyébként az, hogy részükről minden marad a régiben! M. K. Pénz a barlang mélyén Cigány kulturális hét Zalaegerszegen Egész napos konferenciá­val majd hagyományőrző roma együttesek - köztük az erdélyi gernyeszegi da­losok, táncosok estjével - zárult tegnap az I. Zala­egerszegi Cigány Kulturá­lis Hét, amely Ferkovics József nagykanizsai festő­művész olaj- és pasztell­képeinek és Orsós Jakab gellénházi író-fafaragó kisplasztikáinak közös tárlatával kezdődött az el­múlt kedden a Gönczi Fe­renc Általános Művelődési Központban. Sor került még többek között kismesterségi be­mutatókra, valamint az Ady moziban „A cigányok ideje” című jugoszláv és a „Romani Kris” (Cigánytör­vény) című magyar filmal­kotások vetítésére is. (d) Senkit ne tévesszen meg a cím: az abaligeti barlang egyelőre csak nyeli a millió­kat, és még mindig „éhes”. Ám jelenthetjük, nem hiába­való dologra költenek a tu­lajdonosok. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága 1996 áprilisa óta az abaligeti cseppkőbarlang üzemeltetője, s rögtön belekez­dett a védett természeti érték, az 1957-ben kiépített turistalát­ványosság korszerűsítésébe. Immár harmadik éve dolgoz­nak telente, és idén májusra már egészen új kép fogadja majd látogatókat. Mint Havasi Ildikó, a Nemzeti Park munka­társa, alkalmi idegenvezetőnk elmondta, új vonalvezetésű já- róút készül a barlang főágának 456 méternyi hosszában, és ez alatt helyezik el az eddig a szik­lákon és a patakban tekergő ká­beleket. Természetesen cserélik a lépcsőket, a korlátokat is, az utóbbiakat rozsdamentes acél­ra. Fontos a világítás korszerű­sítése is, mivel a fénytől kiala­kuló ún. „lámpaflóra” miatt nem ide való növényzet tenyé­szik a falakon. A pályázatokon eddig nyert 25+27 millió forint­nak 2000-ig már biztosan meg­van a helye, ám még nagyjából 30 millió kellene a minden igényt kielégítő felújításhoz. Ez segíthetné azt is, hogy megvalósuljon egy régi álom, nevezetesen, hogy végre el­nyerhessék a gyógybarlang stá­tust, amiért a Nemzeti Park a Tüdőszanatóriummal közösen folyamodott szakértői vizsgálat alapján. Méhes K. Negyvenöt éve süllyedt el a Balatonon a Pajtás üdülőhajó Él Kaposvárott egy tanárember, Gábriel Péter, a műszaki középiskola igazgatója. Hobbiként a balatoni hajózás tör­ténetével foglalkozik. Véletlenül botlott a témába - család­fakutatásba kezdett -, de talált ősei között egy hajókapl- tányt, és a figyelme a tóra irányult. A hajókutatóval való beszélge­tésünk okaként elmondhatjuk, hogy az idén tavasszal éppen 45 éve, hogy Füreden elsüllyedt a Pajtás nevű kirán­dulóhajó, s ez volt eddig a legnagyobb balatoni katasztró­fa. Sokan haltak meg, s emlékükre rövidesen a túlélő hozzátartozók a fü­redi kikötőben em­lékművet állítanak. Persze, a múlt sok érdekességet rejt. Gábriel Péter kimondta a bűvös számot: eddig pon­tosan 48 olyan hajó szelte a Balaton hullámait, melyek­nek a nevét is tudjuk, s e negy­vennyolcba beletartoznak a mai személyszállítók és kom­pok is. S bár azt tartják, hogy a legrégebbi ismert hajó a Phoenix gálya, mely sót szállí­tott a tavon, van egy nálánál idősebb is. Ez a Kristóf gálya, melyet 1753- ban készíttetett Festetics Pál. A Phoenix csak 1797-ben került a vízre, s az sem igaz, hogy jelenleg is a hul­lámsírban pihen. Korabeli /el­jegyzést talált Gábriel Péter, mely bizonyítja, hogy miután a Phoenix megöregedett, elbon­tották, s használható részeit egy kompba beépítették. A balatoni hajózás története természetesen nem a gályákkal kezdődött. Hajóztak már itt a rómaiak, sőt a töröknek flottája is szelte a tó hullámait. Érde­kesség, hogy járt egy kis komp a múlt században Szántódpuszta és Szántód között; má­ra ezt az egykor mocsaras- vizes te­rületet feltöltötték. A jelenleg is szol­gáló balatoni hajók között a Kelén és a Helka a két matu­zsálem: mindkettőt 1891-ben bocsátot­ták vízre. Látvá­nyuk történelem. Főleg külhoni fil­mesek veszik e ha­jókat bérbe. Akár­csak a legöregebb vitorlást, a Kis hamist, mely a Jang Richard alapította füredi hajógyárban készült 1896-ban, s mely rengeteg versenyen nyert. Kozma Ferenc Ü üiüt ÍH fű Talált arany a vonaton Még aranytárgyakat, ékszereket, pénzt, bankkártyát, tár­sadalombiztosítási azonosítót is felejt az ember a vona­ton; a szórakozottság örök emberi tulajdonság. És persze, rengeteg mást is elhagyunk, és többnyire azt sem tudjuk, hogy hol vesztettük el. így aztán legyintünk rá, és hagyjuk veszni. Pedig a talált tárgyak megőrzőjében három hónapig is pihennek, hogy az­tán egy közös és végleges cso­mópontra utazzanak. Kapos­várott van egy bolt, közvetle­nül a nagyállomás mellett, a Kossuth téren, ahol a vasúti kupékban és várótermek ben felejtett holmik végső kiárusítása megtörténik. Mint azt Lepesiné Vargha Katalin, a pé­csi állomás kereske­delmi helyettese el­mondotta, évente több mint félezer különféle tár­gyat hoznak be hozzájuk. Akad olyan bőrönd, amiben több öltöny ruha, alsó és fel­sőnemű van; kiérezhető be­lőle, hogy éppen költözőiéi­ben volt az, aki elhagyta. Ha kisüt a nap, gyakori, hogy a felöltő marad a vonaton. Vagy sapka, sál és esernyő. Pécs iskolaváros: a talált tár­gyak szobájában ez is szembe­tűnő. Alig érkezik vasárnap es­te olyan vonat, amelyen ne maradna valamiféle egyetemi jegyzet, tankönyv. Persze nem minden rül a ta­lált tárgyak osztá­lyára, csak az, ” amit becsületes ember lel meg. így aztán sok esetben oda az iskolatáska, az ajándékba vett kávéőrlő vagy a poggyásztartóban felejtett csil­lár. S ha letelik a törvényben előírt megőrzési idő, a MÁV Pécsi Igazgatóságának terüle­téről - Baranyából, Somogy- ból, Zalából, Tolnából - a so­mogyi megyeszékhelyre vi­szik a holmikat, hogy kiáru­sítsák. A vasúti áruda vezetője Gál Istvánná. Mint elmondotta, negyedévenként érkezik az áru hozzájuk, s akik tud­nak róla, azonnal megro­hanják a boltot. Főleg a ruhaneműk iránt nagy az érdek­lődés. Amikor elszapo­rodtak a bálás ruhá­kat áruló üzletek, Gálné azt gondolta, a vasúti árudának leáldozott. De nem. Sokaknak minden „arany”. Az a kevés pedig, ami megmarad, mert nem kell a kutyának sem, megy az égető­be. K. F. r u—l|—l r%rv a fi F^YÍ . rj, ■-iliiafillilli-ii sí v - ~«af áts™ -c Kutyafülű kutyagazdák

Next

/
Thumbnails
Contents