Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1999-03-20 / 78. szám
10 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. március 20., szombat Kulturális információk Színházi Világnap Idén az országban félszáz társulat ünnepli meg a színházi világnapot. A budapesti helyszínekhez és az eseményekhez Debrecen, Dunaújváros, Eger, Győr, Miskolc, Székesfehérvár és Szolnok mellett természetesen Pécs is csatlakozott. A Pécsi Nemzeti Színházban március 27-én A Pál utcai fiúkkal köszöntik a nevezetes napot, melynek alkalmából egyébként, ajándékként, a nézők kedvezményes jegyekkel nézhetik meg az előadást. Idén Vigdís Finnbogadottir színésznő, rendező, színház- igazgató üzenetét olvassák fel, aki 1980 és 1996 között Izland köztársasági elnöke volt. (ly) Tárlatbőség az elmúlt napokban Pécsett. Tegnap a Janus Pannonius Múzeum Galériájában a nemrég elhunyt Kontraszt}’ László festőművész emlékkiállítása nyitotta meg kapuit. Erdős Járlos munkáinak a Horvát Színház Csopor(t)-Horda Galériája ad otthont, míg a Gebauer Galériában a belga Isabelle Lous- berg fotókiállítása látható. A Parti Galériában Michel Ma- dore kanadai festőművész a vendég. (ly) Big Band Nemzetközi Big Band-fesztivál lesz hétfőn este 7 órai kezdettel Pécsett, a Művészeti Szakközépiskola hangversenytermében. Fellépnek a Harkány Big Band (vezető: Molnár Márton), a Dániel Speer Brass Band (Sörfőző Zoltán), a Green and Blue Big Band (NSZK, vezető Stefan Berindei). Berze Nagy emlékezete A nagy mesegyűjtő és néprajz- tudós, dr. Berze Nagy János százhúsz éve született. Hatvan évvel ezelőtt fejezte be azt a hatalmas gyűjtőmunkát, amellyel a Baranyai magyar néphagyományok című, 1940-ben megjelent nagy művét megalapozta. Ebből az alkalomból a hosz- szúhetényiek kezdeményezésére - ahol Nemes János tanító volt a tudós segítője - áprilistól augusztus 23-ig rendezvények sora - konferencia, iskolai versenyek, rajzpályázat - idézi föl munkásságát. Április 6-án 14 órakor dr. Berze Nagy János síremlékénél tartanak emlékbeszédet és koszorúzást a pécsi köztemetőben, június 3-án 18 órakor a hosszúhetényi Nemes János Művelődési Házban lesz a megyei iskolák képzőművészeti pályázatának eredményhirdetése. Június 4-én 14 órakor kezdődik ugyanitt a meghívásos kistérségi mesemondó verseny. Június 5-én 10 órakor a Berze Nagy János Emlékülés és tudományos tanácskozás ugyancsak Hosszúhetényben, ahol többek közt dr. András- falvy Bertalan, dr. Imre Mária, dr. Pesti János tartanak előadásokat munkásságáról, s beszélnek a kutatás mai esélyeiről. Augusztus 22-én néprajz szakos hallgatók küldöttsége utazik Besenyőtelekre, Berze Nagy szülőfalujába, 23-án 11 órától a Csorba Győző Megyei Könyvtár rendez előadásokkal egybekötött kiállítást életművéről Pécsett. Az eseménysorozatot 13 órakor emléktáblaavatás zárja a Janus Pannonius utcában, végül az érdeklődőket a Néprajzi Múzeum várja, ahol a baranyai magyar néphagyományokat bemutató tárlatot te-. leinthetik meg. B. R. Változást érlelő világművészet Szinte nincs olyan területe az életnek, amelyhez valahogyan ne volna köthető Konok Tamás művészete. A világhírű alkotó, akinek munkáiból a pécsi Művészetek Házában nyílt kiállítás, egy kihalófélben lévő faj képviselője: polihisztor. Olyan reneszánsz lelkületű ember, akivel zenéről, matematikáról, építészetről éppúgy el lehet beszélgetni, mint az időfizikáról. Hogy születik egy kép? Álomból? Tervezésből? A véletlen szeszélye folytán? Konok Tamásnak ötlet kell, ami jöhet hindu újságból, lerombolt házak után maradt tapétadarabokból, betűk üres helyéből, hogy azután monotípián vagy kollázsokon jelenjen meg a látványt álomszerűén idéző kép. Később megszülettek a hatalmas, monokróm festmények, fekete vásznakon a feketék, vagy épp a fehérek egymáson, melyeken a vonal mint tért formáló krétarajz jelent meg.-A vonal nem is létezik - mutat a tényre Konok Tamás -, hiszen csak foltok találkozásáról beszélhetünk, a vonal maga absztrakció csak, képzeletbeli dolog, mégis minden kifejezhető vele, mozgás, irány, hely és tér. Konok Tamás azonban éppen hogy egy idő és tér nélküli, metafizikus, transzcendens világ képét is felsejleni látja a vonalak finom szövedékében. Ahogy mondja, olyan ez, mint az ember lelkének előérzete, megsejtése valamilyen rendnek, mely szavakkal nem fejezhető ki, de amit az ember egész életén át keres. Ez a végtelen, a halál és a születés problémája. És ha már az időtlenségnél tartunk, olyan fogalmakról is szót váltunk, mint szépség, színvonal, értékállóság.-Az ember utoljára akkor hihetett abban, hogy van számára biztos pont, amikor még azt gondolta, csak ez a galaxis létezik, s nincs más utána, csak csillagpor. És persze, amikor még tudta, hogy hét mennyország van és hét pokol, és hogy melyik angyal hol tartózkodik. Ma a pillanatok sztárjának kora Kis szabálytalan életrajz 69 éves, de 55-nek látszik. Konok Tamás Budapesten született, a győri bencéseknél tanult, majd a gimnáziummal egyidőben a konzervatórium növendéke volt. Még Kodályt is hallotta tanítani, s ott volt, 9 évesen, amikor Bartók utolsó hazai koncertjét tartotta. A Képzőművészeti Főiskolán Bemáth Aurél, Be- rényi Róbert volt a mestere. Mint Derkovits-ösztöndíjas kaphatott útlevelet 1958-ban, ám egy évvel később már nem engedték a kiállításával Washingtonba. Ő nem emigrált, csak kint maradt. A Hartford-alapítvány ösztöndíjával jutott el Kaliforniába, de életét Párizsban és Zürichben élte le. 1985 óta a Műszaki Egyetem tanára. 1998-ban Kossuth-díjat kapott. jött el, minden show-szerűen működik, egy űrséta éppúgy, mint a gengszter bankrablása. A fogalmakat megtöltő tartalom is folyton változik, a „szép” éppúgy, mint a „hatámegérzi, valami jó-e vagy sem. S hogy a sok mai stílus és irányzat között miképpen lehet eligazodni? Beszélgetőtársam szerint csak az biztos, hogy minden művészet, mindenki sós”, hiszen az esztétika területére betörni látszik olyasmi is, amit korábban ízléstelennek, perverznek vagy szadistának mondtunk. Az már viszont etikai kérdés, hogy jó-e, szabad-e durva eszközöket használni, még ha átütőbb is így a hatás.- A színvonal, az érték megítélése valójában szubjektív - állítja a művész. - Egyszer Kodály kiválasztatott velünk két dalt, az egyiket kvalitásosnak ítéltük, a másikat nem. Ám amikor meg kellett volna határozni, mi is pontosan a különbség, nem tudtunk kielégítő választ adni. Végül is csak az derült ki, hogy egy művelt lélek művész, az avantgarde pedig halott. Bár a mai hihetetlen sokrétűségben a képiség kiválik, hiszen egyetlen művészeti ág sem tudott úgy kiteljesedni az ezredvégre, mint a vizualitás. Most minden egyszerre van jelen, forrongva, kialakulóban és várakozva, mintha mindent áthatna egy nagy előérzet, mely egy új világkép áttörését jelzi a művészetben is. De bármi is születik éppen, nem változik az ember örök vágya arra, hogy nyomot hagyjon a világban. Konok Tamás alkotásai is jelek. Tiszták és tudatosak, mindarról, ami megfoghatatlan. Hodnik Ildikó Gy. Magyarul magyarán Kiejtési gondok A világnyelveknek, különösen a mindenek fölé emelkedő angolnak a tekintélye alól még a nagy nyelvek beszélői sem tudják magukat kivonni. A nagy nyelvi öntudatú franciák is nehezen küzdenek az angol nyelvi befolyással. A kis nyelvek beszélői pedig még védtelenebbek. Legfeljebb a nagy nemzeti műveltséggel felvértezett népek tudják a védekezés hatékony eszközeit alkalmazni. Közülük a finnek mutatnak követendő példát. A legtöbb hivatásos beszélő és közéleti szereplő figyelme az angol nevek és szavak magyar szövegben való hiteles megszólaltatására összpontosul. Ugyanakkor a többi idegen nyelv mintha teljesen háttérbe szorulna. Az egyetemes műveltséget jelölő nevek, ill. szavak kiejtésében, hangoztatásában sem alakult ki a kívánatos egység. Még szakmabeliek is bizonytalanok pl. a beteg elmeállapotának, ill. a betegség megjelölésére szolgáló szki- zofrén, szkizofrénia szavak kiejtésében. Ä görög átírás szerinti schizofrén alakban a német s hangértékű sch-1 vélik fölismerni. A Helyesírási kéziszótárban az szk-val és az sk-val való ejtés- és írásmód egyaránt szerepel. Ugyanebbe a típusba tartozik a görög eredetű szkéma, amely - azt hiszem végérvényesen séma alakban honosodott meg nyelvünkben. Gyakran használatosak az aera-előtagú szavak, főként az aerobik, mégpedig erobik- nak ejtve. Pedig minden szótárunk ragaszkodik a görög alakhoz, vagyis az a és az e külön ejtéséhez. Itt kell megemlíteni a vén földrész, Európa nevének helyes kiejtését is. Ebben nem elfogadható az eu aj diftongusként (kettőshangzóként) való hangoztatása. S még egy görög eredetű szó, a Daedalon mint az „utazási betegség” elleni gyógyszer neve a mitológiai Dae- dadalosz-ról, aki az ember repülési vágyát testesíti meg. Ebben is az a-e külön-külön való való kiejtése a helyes. A zavart és a kettősséget valószínűleg az okozza, hogy a latin nyelvben ez a két hang egyetlen hanggá vált. Vergilius Aeneas-ról szóló eposzának a címe ugyan Aeneis, de kiejtve Éneisz. Gond van a latin eredetű szavaink helyes kiejtésével is. A latin s betű hangértéke sz ugyan, de a jövevényszavakban megmaradt 5-nek: stabil, stáció, statárium, statisztika, ámbitus, kardinális, principális, skála, skandalum, spontán, stagnál, stallum, steril stb. Ezért bizony modoros, sznob ejtésnek minősül a sztatika, sztatikus, szumma, sztá- tusz, demonsztrál, palatinusz, Rókusz stb. Tanúi lehetünk annak is, hogy sokan franciábbak akarnak lenni a franciáknál azzal, hogy a hagyományosnak tekinthető francia eredetű szavakat, mint a fotel, revü, renomé, parvenü, maneken, reneszánsz stb. e helyett ö-vel ejtik: fotőj stb. Ide sorolják a rekamié-1 is, pedig ezt a szót a franciák is e-vel mondják. Rónai Béla Programok és események In memóriám. Tíz évvel ezelőtt halt meg tragikus körülmények között a pécsi színházi élet két jelentős egyénisége, Sípos László és Gú'th János. A pécsi Művészetek Házában hétfőn fél 6-kor Ba- likó Tamás színházigazgató nyitja meg az emlékükre ösz- szegyűjtött dokumentumokból készült kiállítást. Fél 7-től levetítik a Harmadik Színház 1988. június 8-ai Csirkefej című előadását, Sipos László főszereplésével. (ly) Húsvéti néprajz. Népi hagyományokról beszél Burján István muzeológus azon a tárlatvezetésen, melyre 21-én 10 órakor kerül sor a pécsi Néprajzi Múzeumban. 27-én 10- kor a húsvéti ünnepkör polgári hagyományai mellett a tojásfestésről is szó lesz a Várostörténeti Múzeumban, (ly) Tánc, kép, zene. A pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának végzősei mutatkoznak be 22- én 11 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban. Ma 16 órakor a bazilika Kocsis László termében B. Kolep Ilona kiállítása nyílik. Ma 19 órakor a Liszt Teremben a Bartók Béla Leánykar és a Kodály Zoltán Vegyeskar ad jubileumi koncertet. (ly) Lehetetlen. Ismét kiderül, mi lehetetlen és mi nem Vámos Miklós műsorában, melynek ezúttal Koltai Róbert lesz a vendége. A műsor 25- én 20 órakor kezdődik a pécsi Ifjúsági Házban. (ly) Futnak: a képek FILMJEGYZET Hol van Zavarov? Akik Zavarovot megállítják: Stohl András, Dobó Kata és Kamarás Iván No, most már ilyen madár is van: magyar akciófilm. Ennek a ténynek nem tudok ugyan felhőtlenül örülni, ám a közönség visszanyerésének szándékát a hazai filmesek részéről fontosnak és bátorítandónak tekintem mint kritikus. Milyen hát Horváth Csaba munkája, az Európa expressz? Kétségkívül túloznék, ha makulátlannak mondanám a maga nemében, de nem lennék őszinte, ha elhallgatnám, hogy régen szórakoztam ilyen jól a moziban, hibákat, kifogásokat feledve. Pedig én az akciófilmeket - Mel Gibson kivételével - unni, sőt kerülni szoktam, mert kifejezetten bosszant a primitív erőkultusz, az eszetlen robbant- gatás és az öncélú pirotechnika. Hát akkor most mi van? Dicsérni akarom a honi ipart? Igen, elismerem, de nem indokolatlanul. Mert a film alapötletét Rejtő Jenő is megirigyelte volna. A címben említett Zavarov úr ezúttal (változnak az idők!) mint orosz maffiózó, aki a Tretyjakov-képtár kincseit akarja Nyugatra csempészni, hatalmába keríti a Budapestről Bécsbe közlekedő expresszi. Csakhogy a derék magyar rendőrök még az országon belül ki akarják szabadítani a túszokat, meg hát az osztrákok, tudjuk milyenek, úgyis csak akadékoskodnának a határon. Ezért a vonatot túszostul-Zava- rovostul körbeutaztatják a Dunántúlon, valahol Hajmáskér körül kiíiják, hogy „Nickelsdorf” (ennek az orosz nagyon megörül, mint Iván a nagyapám órájának), majd a szerelvényt befuttatják a Nyugati pályaudvarra a Westbanhof gyanánt. Miért is ne? Ugyanazok a reklámok, ugyanazok a latin betűk. Ugyanaz az Európa, húzom ki magam (legalábbis a vonatról nézvést), azon pedig jót nevetek, hogy Zavarov mindezt beveszi, mert hát földrajzból nem jobb annál az elődjénél, aki a patacsi elágazásnál kereste annak idején a Szuezi-csatomát. Itt azért megjegyzem: a forgatókönyv következetlenségei, egymásnak ellentmondó fordulatai némileg csökkentik a történet helyzeti energiáját, a befejezés pedig meglehetősen elkapkodott. Csak a zene elsőrangú mindvégig (Dobos Gyula munkája), leleményes szövésű s humoros ötletekben gazdag, szerencsésen kiemeli a film komikus vonulatát. És nagyon jók a színészek! Még Dobó Katát is lehet dicsérni, mert most elég csak szépnek lenni, kedvesen mosolyogni, s néhány mondatot premier plánban elmondani, egyet-kettőt még oroszul is. Rá- tóti Zoltán (ő Zavarov, aki nem tudja, hol van), Stohl András és Kamarás Iván pedig, bár ezzel nem egészen rangjuk szerint méltatom őket, sokkal, de sokkal jobbak azoknál az amerikai sztároknál, akik az efféle filmekben dollármilliókért szoktak fellépni s időnként ezért még díjakat is kapni. Az jó, hogy ezt a filmet vállalták. De vajon mikor látjuk őket a vásznon hozzájuk mégiscsak méltóbb drámai szerepben? Vagy ezt ne is kérdezzem? De miért is ne? A kritikusnak az állításon és a véleményalkotáson túl, egyébként is az a dolga, hogy kérdezzen és reménykedjen. Nagy Imre t é i
